Egy szép, napsütésen délutánon tötént minden. Rexyvel, a kutámmal sétáltam éppen a parkban, mikor sms-t kaptam, anyutól. Azt kérte sürgősen mennjek haza. Nem értettem. Elmosogattam, összepakoltam, kitakarítottam, megcsináltam mindent amit kellett, tanulásra nem volt szükség, mivel tegnap volt az Évzáró. És alig 10 perce jöttem el otthonról. Miközben hazafelé rohantam, mint az őrült, úgy kapkodtam a leveg után..nem csoda, tavaly kimutatták, hogy asztmás vagyok..nagy pech!
Célegynes. Végre megláttam házunk falát, és az ablakban ácsorgó anyámat. Látta, hogy rohanok, és miközben intett, siessek, az arca teljesen mozdulatlan, szomorkás.
 - Katy! De jó, hogy máris itthon vagy! – sóhajtotta, és láttam, miként folytja vissza könnyeit.
- Na de miért anya? – kérdeztem. Sosem voltam jó színész, de egész jól alakítottam a meglepődött embert.
- Katy! Nem is tudom, hogy mondjam el. Tudom, hogy..ez így nem jó,..jaj, ez olyan nehéz..nagyapád..megh… - elakadt a szava. Szeméből úgy gurultak a könycseppek, mintha megnyitottak volna egy csapot. – Tudom ez szörnyen nehéz neked. Hiszen..olyan volt neked, mintha az apád lett volna.
 Egy percig néma csöndben álltam, nem értettem mi ez az egész. De aztán megértettem: Papi nincs többé. Ezt gondolatban kimondani is szörnyű volt. Erőteljes zokogásba kezdtem. Anyám vigasztalni próbált, de nem tudott megnyugtatni. Rémes volt.
- Figyelj! Ha nem akarsz, nem kell eljönnöd a temetésre. Sőt, inkább ne is gyere! – sóhajtotta, miközben ő is könnyeivel küzdött.
- És a Mami? – kérdeztem, és hangomban hallani lehetett a félelmet, ami hirtelen rámtört. Mi lesz Mamival?
-..Hát..izéé..azt találtam ki, hogy egy pár hónapig nála fogsz lakni, hogy ne érezze olyan egyedül magát..és egy picit megnyugodjon. – Az arcáról leolvastam, elégedett a döntésével, és örül neki, hogy nem neki kell odaköltöznie.
- Gondolom, nincs más választásom..rendben. Hiányozni fognak a barátaim..
Mami és Papi egy kis falucskában illetve inkább egy kisvárosban laktak, a Bakony szívében. Utáltam azt a helyet, anyámmal együtt. Fura volt, mert az utóbbi 4-5 évben már csak 1-2 hetet töltöttem ott, nyáron. Bakonybélben laknak, illetve most már csak Mami..Szinte állandóan felhős az ég, és esik. Itt Veszprémben, ahol jelenleg (már nem sokáig) lakom, viszonylag sokat süt a nap, és nyáron néha még túl meleg is van..na de Bakonybélben..Veszprémhez képest, hát nem is tudom, -10 fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet.
- Katy! Nem kell menned, ha nem szeretnél! Majd megoldjuk máshogy. Mondjuk a nagyit költöztetjük ide. – Megint láttam szemében, hogy nem szívesen venné, ha ezt a lehetőséget választanám. – Tudom, hogy utálsz Bakonybélben lenni.
- Nem számít, így egyszerűbb. Nem akarok galabát okozni, én megyek és kész.
Még nem sejtettem, mi vár rám ott, Bakonybélben.