Tartalom |
|
|
Jacob/Bella
A történet alapul veszi a Twilight-ot és a New Moon-ból is egy részt :)
Bella Edward távozása után nagyon kiborul, ám ismét megtalálja önmagát, mikor Jacobbal tölti ideje nagy részét. Hamarosan azonban újra visszazuhan régi állapotába, mikor Jake hirtelen nem jelentkezik többet. Ekkor kiderül, hogy ő vérfarkas, és az is, hogy egy bizonyos Victoria és Laurent nevezetű vámpír rá, Bellára feni a fogát. victoria megakarja bosszulni James halálát.
Mit tesz Bella? Sikerül a két vérszomjas vámpír a terve?
Olvasd el, és megtudod^^ Remélem, tetszeni fog, bár ez nem egy jobban megszokott Edward/Bella és Jacob/Renesmee páros ;)
|
Prológus |
Pancsy95 |
|
Nem vagyok biztonságban. Victoria és Laurent engem üldöz, és lehetetlen elmenekülni két éhes (vagy szomjas?) vámpír elől. Minden éjjel rettegve alszom el, és nem is csak az én életemet féltem – itt van még Charlie is! Éjszaka általában a nappaliban szokott lenni, mivel rendszerint tv-nézés közben alszik el, szóval ha jönnek, elsőnek őt látják meg... és hiába ártatlan; ember! És nekik az embervér olyan, mint másnak a legfinomabb étel...
|
1. fejezet |
Pancsy95 |
|
Mozgást hallottam a bokor felől. Hirtelen arra fordultam és a növényre világítottam a lámpát. A szívverésem is elállt...
- K-ki van o-ott? - hebegtem.
Vártam a tűzvörös, éhes szempár pillantását, ám nem jött el. A bokorból kiugrott egy őz és továbbállt.
Felsóhajtottam, de ugyanúgy rettegtem, mint az őz-eset előtt.
Lassan haladtam, nagyon lassan, pedig tudom, ha futnék, sokkal gyorsabban odaérnék, ám semmi erőt nem éreztem magamban.
Végtelennek tűnő percek múlva megpillantottam a Black-házat.
|
2. fejezet - Félelem |
Pancsy95 |
|
Egy sűrű, sötét erdőben jártam, teljesen céltalanul kóboroltam a fák között. Éjszaka volt, teljes sötétség. A fényt csak a zseblámpa adta, azon kívül a csillagok meg az épp fogyó Hold. Nem tudtam, mit keresek, mit akarok, csak mentem, mentem egyre beljebb és beljebb, míg a természetes fények teljeset láthatatlanok lettek, mivel nem tudtak áthatolni a sűrű lombú fák között.
És akkor megpillantottam két pár vörösen izzó szemet az egyik fa tövében...
Hátrálni kezdtem, ziháltam, a szívem csak úgy verte a bordáimat.
|
|