1. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Hirtelen ültem fel, ahogy felébredtem álmomból. Hol vagyok? Mi történt velem? Várjunk csak? Hogy is hívnak? Ö… Alice. Igen, Alice vagyok. Na de milyen Alice? Van családom? Miért nem emlékszem semmire? A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben, de semmi sem jutott az eszembe hiába gondolkodtam. Nem tudtam, hogy ki vagyok, hogy van-e családom. Tartozom-e valakihez. Egyáltalán azt sem tudtam, hogy mi a teljes nevem. Csak annyiban voltam biztos, hogy Alice. Ennyi lennék? Csak, Alice. Egy lány a világban, akinek nincs senkije. Várjunk csak. Mi ez rajtam? Néztem végig magamon. Testemet csak egy ócska hálóing takarta. Mély levegőt vettem, hogy sóhajthassak egy nagyot, de a következő pillanatban a torkomhoz kaptam. Iszonyatosan égett. Vártam, hogy a könnyeim kicsorduljanak, de csak furcsa bizsergést éreztem, egyfajta szúrást a szemeimnél. Nem értettem semmit, és teljesen kétségbe estem. Fel akartam kelni a mocskos földről, és legnagyobb döbbenetemre, amint ezt kigondoltam már álltam is. Hű, mióta lehetek ilyen gyors? Óvatosan felmentem a lépcsőn, de a ház üres volt. Már ha ezt a helyet háznak lehet nevezni. Olyan, minthogyha leégett volna. Igen, határozottan leégett. Uramisten. Lehet, hogy a házunkban tűz volt és én ide menekültem? Vajon a családom bent égett, vagy elmenekült? Kimentem a romok közül és körbenéztem, mindenhol csak fákat láttam. Tehát egy erdőben vagyok. Igen, ez határozottan egy erdő.
|
2. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Lassan és megfontoltan lépkedett felém, és végig a szemembe nézett. Képességemmel megpróbáltam felmérni, hogy mit is érez most. Vajon támadni fog-e? De amit éreztem az valami egészen más volt. Őszinte szeretet és boldogságot sugárzott. Nem volt benne semmi ellenségeskedés. Megállt előttem egy lépésnyire és csókra nyújtotta apró kis kezét. Azonnal megfogtam a felajánlott kezet és lágy csókot leheltem rá. Utoljára akkor tettem ilyesmit, amikor még ember voltam a vámpíroknál ez nem volt klasszikus üdvözlési forma, mi inkább vicsorítunk, és ha ellenséges, akkor támadunk.
- Nagyon megvárakoztattál – mondta mosolyogva, amikor újra a szemébe néztem.
- Bocsásson meg, kisasszony – mosolyodtam el én is. Megvárattam? Hiszen nem is ismerem, ezt meg vajon hogyan gondolta?
- Megbocsátok – kuncogott megkönnyebbülten. – Még mindig jobb, hogy csak várnom kellett, mintha egyáltalán nem jöttél volna.
|
3. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már egy hete, hogy találkoztunk, de csak nem jutok előrébb. Még mindig nagyon kedves és figyelmes. Valószínűleg ez a természetéből fakad, de még csak kísértésbe sem jött, hogy megcsókoljon, vagy megöleljen. Tudom, hogy előttünk az örökkévalóság, de hogyha egyszer láttam, hogy együtt leszünk, boldogan, akkor miért nem történik meg? Sosem a türelmemről voltam híres. Illetve, úgy gondolom, hogy nem. Amióta vámpír vagyok, azóta biztosan nem.
|
4. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Újabb hét telt el, és én napról napra egyre közelebb merészkedtem a városhoz Alice-szel és legnagyobb örömömre egyre hosszabb ideig bírtam ki a közelükben anélkül, hogy bántani akartam volna őket. Nagyon hálás voltam Alice-nek a mérhetetlen támogatásáért és türelméért és nagyon szerettem volna meghálálni valahogy, ezért elhatároztam, hogy kap tőlem egy új ruhát. Hiszen ha másom nem is, de felhalmozott vagyonom azért lett az éveim során és úgy gondoltam, hogy ennek igazán örülne. Meg kéne lepnem valami igazán szép darabbal. Vajon milyen színű ruhát szeretne? Szerintem egy szép vörös darab igencsak jól állna neki és illene hozzá. A legszívesebben valami még szebb világos színt választanék a számára, de az itt az erdőben óvatlanul is állandóan koszos lenne, és az biztosan zavarná. Feketét nem vennék, hiszen az a gyász színe. A vörös ruhák mindig is nagyon csábítóak voltak a számomra. Igen, ez jó lesz.
|
5. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Csodálatos volt a réten töltött idő. Annyira kellemes volt a napon sütkérezni Jasperrel. Már a tudat is boldogsággal töltött el minden pillanatban, hogy velem van, de már alig vártam, hogy szerelemmel szeressen. Biztosan idő kell neki, hiszen ahogy mesélte, még soha senki nem szerette őt szerelemmel. Csak anyai és apai szeretetben volt része. Az a Maria nevű vámpír pedig a jelek szerint teljesen kikészítette érzelmileg és nem jó értelemben. Hogy lehet valaki ilyen? Kegyetlenség kihasználni valakit. Én sose lennék rá képes, és remélem, hogy a múltban sem tette soha ilyesmit. Na, de visszatérve a jelenre, valahogy szórakoztatnom kéne Jaspert. Az egy dolog, hogy vadászni járunk és fejlesztjük az önuralmát, de mindig ezt csináljuk, ha meg nem ezzel foglalkozunk, akkor beszélgetünk, ami szintén fantasztikus, de kéne valami, hogy kikapcsolódjon. Mit szerettem vajon régen csinálni, amikor letört voltam? Nem ez hülye kérdés. Mit szeretek csinálni, amikor letört vagyok?
|
6. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
- Szeretlek – húzott vissza maga mellé, majd fölém hajolt.
- Én is szeretlek – suttogtam a szemeimbe nézve.
Jasper egyik karjával megtámaszkodott a könyökén, a másik kezét pedig gyengéden becsúsztatta a tarkóm alá. Istenem, hát végre megtörténik! Ujjongtam magamban, de aztán elöntött egy kisebb pánik. Odáig rendben, hogy én is ezt akarom, de vajon csókolóztam már valaha? Tudom egyáltalán, hogy hogyan kell? Jasper leheletfinoman csapott le ajkaimra és én megdermedtem. Remélem nem érti félre, és azt hiszi, hogy én nem akarom, hiszen egyszerűen csak nagyon ideges vagyok, igen, izgulok a csók miatt. Legnagyobb örömömre nem húzódott el, hanem finoman csókolta először a felső, majd az alsó ajkamat. Türelmes volt és ezt abban a pillanatban nagyon is nagyra értékeltem, hiszem nekem nem voltak tapasztalataim, vagy ha voltak is, akkor is elfelejtettem őket. Mikor kicsit megnyugodtam viszonozni kezdtem a csókot, nem is igazán értettem, hogy mit csinálok, csak azt tudtam, hogy hihetetlenül jó érzés és teljesen ellazultam. Valószínűleg a csókolózás ösztönös lehet. Vagy csak nagyon jó tanárom van.
|
7. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Már két napja rohantunk Alice-szel megállás nélkül, amikor végre megéreztem barátaim illatát. Pontosan ott voltak, ahol ígérték, hogy mindig megtalálom őket. Az erdő közepén egy elég méretes ház állt. Mielőtt odaérhettünk volna az ajtó kivágódott és egy nagyon lelkes Charlotte rohant felénk, de amikor meglátta, hogy nem vagyok egyedül visszavett a tempóból és kíváncsian figyelt bennünket. Közben pedig Peter is kijött a házból.
- Jasper – mosolygott Charlotte boldogan, amikor odaértünk és megölelt.
- Szia, Charlotte – mondtam miközben viszonoztam az ölelést. – Helló, Peter – ráztam meg a felém nyújtott kezet. – Charlotte, Peter, Ő, itt Alice – mutattam be kedvesem.
- Sziasztok – mosolygott rájuk Alice melegen a következő pillanatban pedig már Charlotte karjaiban volt, majd Peter szorította magához egy ölelésre.
|
8. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Létezésem leghosszabb éjszakája volt. Peter és Charlotte szerintem szándékosan tette ezt velem. Egész éjjel együtt voltak, hogy hátha feloldódom és rávetem magam Alice-re, mert Peter szerint ez az udvarlás egy elfogadott formája, de én korántsem voltam biztos benne, hogy Alice is értékelné, az olyanfajta kedveskedést, amit Peter normálisnak tart. Még ma is emlékszem, hogy elég hevesen teperte le a szerelmét, kitörtek egy egész falat és szerencsétlen Charlotte döbbenetében hirtelen meg sem tudott mozdulni. Bizonyos mértékig ez nagyon is romantikusnak hat a vámpírok körében, hiszen egyértelműen a másik tudtára adja a vágyat, de Alice nem éppen hagyományos vámpír és most már én sem vagyok az. Úgyhogy inkább maradok a régi jól bevált módszereknél, amiket még emberként tanultam.
|
9. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Egész nap sétáltunk és felmértük az erdőt, ami Charlotte és Peter házát veszi körül. El kellett ismernem, hogy csodálatos hely volt. A hegyek nem voltak messze, ráadásul a vadállomány is pazarnak bizonyult. Találtunk egy kellemes kis rétet, aminek a közepén néhány fa nyújtott árnyékot a megpihenni kívánóknak, na nem mintha sűrűn sütne a nap. A réttől nem messze volt egy keskeny kis folyó is. Fantasztikus hely volt. El tudtam volna képzelni a további életünket egy ilyen helyen, és nagyon megkedveltem Petert és Charlotte-ott, de nem maradhatunk örökre velük.
|
10. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Percekig feküdtünk még összeforrva és zihálva, majd Jasper legördült rólam és szorosan a mellkasára vont. Felnéztem rá, mire boldogan elmosolyodott, ahogy én is. Most először láttam a szemében a színtiszta boldogságot, amit nem árnyékolt be semmiféle sötét gondolat a múltjáról. Még soha nem volt ennyire felszabadult amióta megismertem. Legszívesebben örökké így maradtam volna, de tudtam, hogy azt sajnos nem lehet. De egy ideig még élvezhetjük a tökéletes, felhőtlen kis világunkat. Jasper finoman simogatni kezdte a hátamat én pedig mindenféle mintákat rajzolgattam a mellkasára. Egyikünk sem szólalt meg, de mégis minden csodálatos volt. Egyáltalán nem volt kínos a hallgatásunk, sőt sokkal inkább megnyugtató volt ez a békesség.
|
11. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
A látomásom egyszerűen csodálatos volt. Öt arany szempár jelent meg előttem, aztán lassan körvonalazódni kezdett az arcuk, majd a testük is. Két nő és három férfi. A legidősebb férfi, magas szőke hajú, nagyon szép alkatú, olyan modell típus, de nem modell, hanem vámpír létére orvos. Fehér köpenyt és sztetoszkópot visel, a kezében pedig egy beteg aktája van. A mellette álló nő, alacsonyabb, az arca gyönyörű szív alakú, a haja pedig kellemes barna árnyalatú. Ők egy pár. Egy hatalmas termetű fekete hajú fiú áll a bal oldalukon. Feltűnően izmos, erős alkat, és bolondos mosoly terül szét az arcán.
|
12. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Már napok óta úton voltunk, de állandóan irányt kellett változtatnunk Alice látomásai alapján. Kicsit bizonytalan ez a vámpír család. Egyszer jobbra, aztán balra, északra, délre. Most már eldönthetnék, hogy mit akarnak. Vagy az is lehet, hogy mindenki máshova akar menni? Az is jó. Öten akarnak négyfelé menni. Ebben egyezzenek ki, hogyha tudnak. Szegény Alice-t nem győztem megnyugtatni, mert már teljesen kiakadt ettől a bizonytalanságtól.
|
13. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már biztos, hogy megtaláljuk őket. Végre megálltak, és mind az öten úgy döntöttek, hogy ott maradnak, ahol vannak. Biztos beköltöztek abba szép házba, amit láttam. Már alig várom, hogy ott legyünk velük. Nagyon jó lesz családban élni. Szerintem Jaspernek is biztosan tetszeni fog. Eleinte nehéz lesz neki, de utána boldog lesz ott, ahol vagyunk. Láttam. Az elején is csak azért fogja magát rosszul érezni, mert neki sokkal nehezebb lesz emberek között lenni és ellenállni, a Cullenek pedig már mind gyakorlottak. Olyan büszke vagyok Jasperre.
|
14. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Egy pillanatra megtorpantam az ajtó előtt, de aztán lenyomtam a kilincset és szélesre tártam a bejáratot. A látvány, ami fogadott nagyon meglepett. Nem az, hogy két vámpír állt előttem, hiszen mind tudtuk, hogy vámpírok, hanem az, hogy a szemeik éppen olyan arany színben pompáztak, mint a családom minden tagjának. Még soha életemben nem találkoztam vegetáriánus vámpírokkal a hosszú éveim során rajtunk kívül. Pedig már azt hittem, hogy Arónak igaza volt, és soha egy vámpír sem választaná ezt az életmódot segítség nélkül, de a jelek szerint tévedtem.
|
15. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Kézen fogtam Jaspert, és átszaladtam vele Edward szobájába, nem is törődve sokat az előbbi megjegyzésével. Biztos vagyok benne, hogy az új bátyánknak semmi kifogása nem lesz a szobacsere ellen. Amikor beértünk a szobába, gyorsan körbenéztem, és meg kellett állapítanom, hogy Edward bizony nem viszi túlzásba a szobája otthonossá tételét. Csak könyvek, zene, és néhány bútor. Elég kevés holmi egy ekkora szobában. Ez még a vendégszobába is kevés berendezés lenne. Na, nem baj, először szépen kiköltöztetjük Edwardot, és beköltözünk, aztán megmutatom a kedves fivéremnek, hogy hogyan kell egy szobát berendezni, mert nem így, az biztos. Nincs benne az egyénisége, így csak egy hely, nem egy saját szoba.
|
16. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Elég ideges voltam, mert nem tudtam, hogy Edward hogyan fog reagálni Alice, és az én kis magánakciónkra, de szerelmem szerint a legrosszabb, hogy visszaköltözik a szobájába, és ez egy kicsit megnyugtatott, de azért nem voltam biztos benne, hogy nem fajul-e a dolog tettlegességig, mivel a vámpírok elég agresszív teremtmények, bár van néhány kivétel, de kevés. Edward az egyik pillanatban még elképesztően dühös volt, a másikban pedig nyugodt, és boldog. Vajon mit mutatott neki Alice, amitől ennyire megváltoztak az érzései?
|
17. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Békésen feküdtünk Jasperrel az ágyunkon, miután ott hagytuk Edwardot a szobájában. Még tudtam volna miről társalogni vele, és szerintem a szerelmem is, de már így is átbeszélgettünk egy egész napot. Úgyhogy úgy gondoltuk, hogy hagyunk témát más alkalomra is. Egyébként is jó volt egy kicsit kettesben lenni Jasperrel, ez bármikor jó program lenne. Nem csináltunk semmit, csak feküdtünk egymás karjaiban, miközben én magamban tervezgettem a szoba berendezését. Sok mindent le kell itt cserélni.
|
18. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már alig vártam, hogy odaérjünk a városba. Olyan bosszantó volt, hogy csak az erdő széléig futhattunk, és onnantól emberi tempóban kellett gyalogolnunk. Azt hittem már, hogy soha nem jutunk el a célunkig, de legalább haladtunk. Edward azt mondta, hogy a festékbolt elég közel van a város széléhez, úgyhogy ha beérünk a városba, akkor két perc alatt ott lehetünk, ráadásul így Jaspernek sem kell sokáig kibírnia az emberek között. Annyira büszke voltam rá mindig, amikor a kedvemért hajlandó volt bemenni a városba. Nem is kívánhatnék jobb, és kedvesebb férfit magam mellé.
|
19. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Talán mégsem akarnak minket bántani. Mindenki fel van dobva, amióta itt vannak. Edward már nem kuksol állandóan a szobájában. Emmett alig várta már, hogy valamivel annyira felcukkolhassa Jaspert, hogy verekedhessenek. Esmét majd szétveti a boldogság, hogy még két gyereke lett. Carlisle pedig, hát ő már csak Carlisle, úgyhogy természetesen kíváncsi, és mindent meg akar tudni róluk. Talán mégis adnom kéne nekik egy esélyt. Hogyha visszaélnek vele, akkor utólag még mindig megmondhatom, hogy „én megmondtam”.
|
20. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Minden fantasztikusan alakult. Imádtam, hogy Cullen lehetek, és úgy láttam, hogy Jasper is egyre jobban élvezi a dolgot. A fiúkkal nagyon is jól kijöttek, és most már Rosalie sem került minket, és nem is vetett ránk állandóan gyűlölködő pillantásokat. A házban minden nap egyre jobb lett a hangulat. Jasper és én már teljesen berendeztük a szobánkat, és Edward szobája is elkészült.
|
21. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Jasper már három hónapja gyakorol minden áldott nap, és én annyira büszke vagyok rá. Elképesztően jól tartja magát, még annak ellenére is, hogy egyre nehezebb feladatokat kap Carlisle-tól. Néha még a mi szomjunkat is érzi a városban, de még egyszer sem támadott rá senkire.
|
22.fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Már percek óta ültünk a farönkön, de Emmettnek nem akaródzott elkezdeni a mondanivalóját. Éreztem, hogy kételkedik, valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy hogyan is kéne hozzákezdenie. Meg tudtam érteni, hiszen ő általában a vicces fiú a családban, de most nagyon komoly arcot. Ilyennek még nem is láttam.
- Elmondom neked a történetem. Jó? – kérdezte hirtelen.
|
23. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már egy éve, hogy Jasper teljesen átállt az állati vérre. Nagyon büszke vagyok rá, és úgy gondoltam, hogy muszáj meglepnem valamivel, ezért terveztem egy kis kiruccanást kettőnknek. Igazából megkértem Charlotte-t, és Petert, hogy lássanak vendégül minket ismét, néhány hétre. Látom a szerelmemen, hogy nagyon hiányoznak neki. Hiszen sokáig csak rájuk számíthatott, és valamilyen szinten ezért a családjának is számítanak. Barátaink természetesen azonnal beleegyeztek, hogy odautazzunk, sőt, kifejezetten boldogok voltak, hogy újra láthatnak minket.
|
24. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Boldogan figyeltem, ahogy kedvesem vadászik. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy én is fogok egy szarvast, de tudtam, hogy nem szabad. Nem hagyhatom, hogy kifogjon rajtam a szomjam. Már annyira jól haladok, hogy nem fogja elrontani ezt a fejlődést, egy csábító illat. Meglepően könnyű volt az ellenállás. Valószínűleg ezt annak lehetett betudni, hogy szerelmemre koncentráltam. Ő mindennél sokkal érdekesebb volt.
|
25. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Hamar eljött a másnap reggel, ezután a csodálatos éjszaka után. Még alig múlt el pirkadat, amikor kopogtatás törte meg a csendet, majd Charlotte dugta be a fejét az ajtón.
- Sziasztok! – köszönt mosolyogva. – Hogyha ti is úgy gondoljátok, akkor tíz perc múlva már indulhatunk is arra a helyre, amit Alice látott tegnap.
- Rendben van, kész leszünk – mondtam vidáman.
|
26. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Felrohantam a szobánkhoz, de az ajtóban megtorpantam. Mégis mit kellene mondanom? Tévedtem, és ezt beismerem, de ettől még igazam van abban a kérdésben, hogy a fajtánk alapvetően nem békés természet. Az, hogy a szerelmem ilyen lágy, és az esetek többségében simulékony még nem változtat ezen. Halkan bekopogtattam, de választ nem kaptam.
- Alice – kérleltem az ajtón át. Ennek ellenére sem nyitott ajtót.
- Bejöhetsz – mondta néhány pillanattal később. Azonnal benyitottam, és megláttam az ágy közepén levő kupacot a takaró alatt.
- Kicsim, előbújnál egy kicsit? Beszélnünk kell – sóhajtottam. Még sosem vesztem össze Alice-szel, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig hajlamos a haragtartásra, bár reméltem, hogy nem sokáig. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy rásegítek a hangulatra egy kicsit a képességemmel, de végül elvetettem ezt az ötletet, mert az nem lett volna tisztességes vele szemben. A takaró végre megmozdult, majd szerelmem lassan kidugta alóla a fejét.
|
27. fejezet |
Drusilla |
|
|
Charlotte szemszöge)
- Szerinted mennyire lehet rá dühös, Alice? – kérdeztem suttogva szerelmemet. Tudtam, hogy Jasper nem akarta megbántani a kedvesét, sőt, inkább csak meg akarta védeni, de az igazat megvallva tény volt, hogy Jasper több, mint félelmetes volt, amikor úrrá lett rajta a „harci ideg”, ahogy mi hívtuk Peterrel. Régen is akárhányszor veszélybe kerültek a szeretteit annyira felspannolta magát, hogy rá sem lehetett ismerni.
- Nem tudom, de nem hiszem, hogy annyira vészes lenne a helyzet. Egymásnak vannak teremtve, mint mi – húzott az ölébe kedvesem. – Bár tény, hogy talán egy kicsit túlreagálta a dolgot, de múltját ismerve, ezen egy cseppet sem csodálkozom.
|
28. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Miután végeztünk a vadászattal már sokkal jobban éreztem magam. Tudom, hogy szükséges az önmegtartóztatás, de néha már annyira nehezen megy. Na jó, mindig, de egyszer könnyebb lesz, ebben biztos vagyok. Megtöröltem a számat, és azonnal Alice-hez siettem, de ő csak bánatosan meredt maga elé. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen nagyon örült neki, hogy haza megyünk.
- Mi a baj, Édes? – szakítottam ki a gondolataiból.
|
29. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már egy egész napja hazaértünk Petertől és Charlotte-tól, ezért úgy döntöttem, hogy már pont elég időt vártam arra, hogy elkezdjem szervezni az esküvőnket. Jasper mindenben szabad kezet adott nekem, aminek nagyon örültem, de azért nem akarom ezt teljesen egyedül csinálni. Mármint a szervezést persze boldogan elintézem, de ez a kettőnk esküvője, úgyhogy mindenképpen az kell, hogy nekünk legyen tökéletes a nap, ne csak nekem. Rosalie és Esme boldogan segít nekem, úgyhogy ma egyedül hagyjuk a fiúkat, és már indulunk is, hogy vásároljunk, és megrendeljük a virágokat, az esküvői csokrot, és fel kell próbálnom egy csomó menyasszonyi ruhát is.
|
30. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Emmett kopogtatott az ajtómon, és én nem tudtam hirtelen, hogy be akarom-e egyáltalán engedni a szobámba. Nagyon haragudtam rá, amiért egy darab szövetnek merte nevezni a leendő menyasszonyi ruhámat. Ez a legfontosabb öltözék egy nő életében.
- Hé, hugi. Engedj be, légy szíves. Tudod, hogy nem akarlak megbántani. Tényleg sajnálom – mondta Emmett bűnbánóan.
- Gyere be – sóhajtottam fel.
- Szia – lépett be halványan mosolyogva.
- Szia – néztem rá morcosan.
|
31. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Az esküvőszervezés kétségkívül fantasztikusan megy a lányoknak, de Alice egyre gyakoribb lelkesedés rohamait már nem tudom lecsillapítani, úgyhogy a családunk kezd egy picit türelmetlen lenni. Nem az a baj, hogy a szerelmem lelkes és boldog, hanem az, hogy mindent milliméterre pontosan szeretne elhelyezni. Ma reggel is képes volt rá, hogy minden egyes apró masnit, amit kitettünk az ablakokra és a lépcsőkorlátra arrébb helyezett, mert szerinte két milliméterrel balra kell állnia a díszeknek, ahhoz képest, ahogy el voltak helyezve.
|
32. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Nagyon boldog voltam, hogy mindenki megbocsájtotta a súlyos kitöréseimet, és azt is, hogy állandóan átrendeztem mindent. Nem akartam bántani őket, de annyira vágytam rá, hogy a mi esküvőnk legyen a világ legszebb menyegzője. Már nincs sok idő hátra és örökre egymáséi leszünk hivatalosan is.
Hirtelen látomás tört rám, és mikor véget ért, boldogan kiáltottam el magam. Mert már csak néhány perc, és megérkezik Charlotte és Peter, azután pedig jönnek a Denalik is.
|
33. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Hát ez a nap is eljött végre. Már alig vártam, hogy végérvényesen és örökké Jasperhez tartozzak. Hosszas mérlegelés után véglegesen is elhatároztam, hogy lezárom a számomra ismeretlenné vált múltamat, és csak arra koncentrálok, ami most van, és ami még lesz. Nem emlékeztem emberi életem egyetlen pillanatára sem, de abban biztos voltam, hogy át kellett változnom, hogy Jasperé lehessek. Mindennek oka van.
|
34. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Nagyon hosszú volt az út. Illetve vámpírszemszöggel egyáltalán nem volt hosszú, csak most nekem. Hiszen rengeteg időt töltöttünk utazással, előtte pedig a legény és leánybúcsú miatt nem lehettünk együtt Jasperrel, és bár tény, hogy nagyon jó volt mindkét buli, de nem vagyok hozzászokva a Jasper megvonáshoz, igazából nem is akarok hozzászokni. Sokkal jobb minden, hogyha a közelemben van.
- Min gondolkozol ennyire, Édesem? – szakított ki Jasper gondolataimból.
- Még fél perc és meglesznek a bőröndjeink – súgtam oda, hogy eltereljem a figyelmét a valódi gondolataimról. Nem akarom, hogy kinevessen amiatt, hogy alig bírok távol maradni tőle, akár csak egy kicsit is.
|
35. fejezet |
Drusilla |
|
|
Már lassan egy hét telt el amióta elhagytuk a Cullen házat. Szerettem otthon lenni, de ez a hely mindenképpen örökké különleges lesz. Még vissza fogunk térni ide, ha máskor nem akkor az évfordulóinkon. Nem sokat láttam még Londonból ennyi idő alatt, de nem bántam.
|
36. fejezet |
Drusilla |
|
|
Csodálatos napokat töltöttünk el Londonban, és nagyon sajnáltam, hogy nászutunk a végéhez közeledett. Már csak három napunk volt, mielőtt visszautaztunk volna a családunkhoz. Nem mondom, hogy nem hiányoznak a többiek, de Jasperrel kettesben lenni egyszerűen fantasztikus. Talán vennünk kéne majd itt egy kis lakást, vagy házat, hogy bármikor visszalátogathassunk ide.
|
37. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Bármennyire is fantasztikus volt ez a két hét nászút, sajnos ennek is elérkezik a vége. Létezésem legcsodálatosabb fél hónapja volt, amit itt töltöttünk kettesben, Alice-szel. Most viszont eljött a csomagolás ideje. Holnap reggel indulunk haza, de nemsokára elmegyünk egy második nászútra is valahová. Ebben biztos vagyok.
|
38. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Nem tudtam hova tenni azt a vörös szempárt, ami rám meredt. Talán régen ismertem, csak elfelejtettem? Lehet, hogy ő változtatott át engem? A szemei egyre inkább távolodtak és kezdett körvonalazódni az alakja is. Egy gyönyörű nő, aki kinézetre nagyon határozott. Szinte angyali az arca, de a szeme kegyetlenséget és gúnyt tükröz.
|
40. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már egy napja annak, hogy Maria itt járt a házunkban. Azóta Jasper egy másodpercre sem hajlandó három méternél nagyobb távolságra elmenni tőlem, amit őszintén szólva nem is bánok, bár szerintem kicsit már túlzásba viszi az aggódást. Az a fixa ideálja, hogy Maria engem akar megölni és így visszaszerezni őt magának. Bár lehet benne valami, mert Edward szerint is ez a helyzet, és bátyám természetesen hallotta annak a nőnek minden gondolatát.
|
41. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
- Mi a terved? – kérdezte Emmett kíváncsian.
- Hát Alice-nek tényleg nem fog tetszeni, de nem rossz ötlet. Végül is te ismered – mondta Edward elgondolkodva. Persze, ő már kiolvasta a tervet a fejemből.
|
42. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Csendben követtem Mariát, aki a kezemet szorongatta. Már elég mélyen haladtunk befelé az erdőben. Bár sejtettem, hogy Maria nem kockáztatott, és alaposan elrejtette a vérkészleteket. Nem az a fajta, aki akár egy csepp táplálékot is eltékozolna.
|
43. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Már egy napja túl voltunk a Mariával történő incidensen. Én pedig boldogabb voltam, mint valaha. Itt feküdtünk az ágyunkban, és szorosan egymáshoz bújtunk egy csodálatos éjszaka után. Minden teljesen olyan volt, mint először. Csak most még hozzájárult a boldogságunkhoz a megkönnyebbülés is, hiszen már nem volt senki, aki az utunkba állhatna.
|
44. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Miután a lányok visszaértek a bevásárlásból az egész ház felpezsdült. Alice úgy pörgött, mint még soha. Nagyjából három perc alatt összepakolta az összes bőröndöt, amit hozni akart, és amit én vinni akartam. Miután a bőröndök már rendben a nappaliban voltak, még egyszer ellenőrzött mindent, majd mint egy hatalmas hurrikán süvített végig többször is a házon, hogy egészen biztosan nem hagyunk-e itthon valamit.
|
45. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Imádtam ezt a helyet. Amint elkészültünk, rögtön kihúztam Jaspert a házból, és a part felé vettem az irányt. Amikor már majdnem a víznél voltunk, viszont megtorpantam. Megnézhettem volna, hogy Esme és Carlisle tart-e valahol napozóágyakat, mert nem hiszen, hogy jól lenne a homokon feküdni, bár tény, hogy a parti homok selymesen lágy volt, és meleg, de ettől még nem fogok a homokra feküdni. Viszont a lábujjaimat élvezettel túrtam bele, miután levettem a papucsomat.
|
46. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Lassan sétáltam be a vízbe édes terhemmel. A tenger, ahogy azt Carlisle is mesélte szinte forrónak hatott a mi hűvös bőrünkhöz képest. Egészen addig sétáltam, amíg már mindkettőnknek derékig ért a víz, ekkor azonban megálltam, és elégedetten pásztáztam végig feleségem tökéletes idomait, amin megcsillant a holdfény. Általában sokkal illendőbben viselkedem, de most valahogy teljesen felszabadult és boldog voltam. Sokat jelentett a kedélyállapotomnak, hogy nem voltak emberek a környéken.
|
47. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
- Hát ti meg, hogy kerültetek ide? – kérdezte Jasper boldogan. Majd megölelgette a vendégeinket, és utána én is ezt tettem. Nagyon reméltem, hogy örülni fog ennek a nagy meglepetésnek. Én is csak nemrégen láttam, hogy tényleg ide fognak jönni hozzánk.
- Meg akartunk látogatni titeket a Cullen házban, de már nem találtunk ott – vonta meg a vállát Peter.
|
48. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
A hajnal gyorsan ránk talált ebben a hihetetlenül kényelmes pózban. Imádtam, amikor Alice a mellkasomon fekszik. Egyenletes lélegzetvételei csiklandozták a bőrömet, én pedig finoman cirógattam a hátát. Nem igazán volt kedvem felkelni, de tudtam, hogy Peter és Charlotte este átjönnek hozzánk, és addig ki kellene eszelni, hogy mivel üssük majd el az időt. Bár biztos vagyok benne, hogy Alice-nek már vannak ötletei. Jobb is lesz, ha megkérdezem tőle.
|
49. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Amint elkezdtünk sétálni a lakatlan szigeten lázas izgalom lett rajtam úrrá. Tudtam, hogy nagyszerűen fogunk szórakozni, hiszen láttam előre. Egyébként is nagyon kedveltem Charlotte-t és Petert, hiszen ha úgy vesszük ők voltak Jasper családja. Ráadásul Charlotte volt az egyetlen barátnőm, így még inkább örültem, hogy egy kicsit együtt lehetünk. Hiszen valakivel ki kell beszélnem az új élményeimet. Ez olyan női dolog, amit Jasperrel mégsem beszélhetek meg.
|
50. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jasper szemszöge)
Elképesztően jó volt ez a nap, amit együtt töltöttünk Peterrel és Charlotte-val, de azért nem bántam, hogy még egy kis időt módomban állt együtt tölteni a szerelmemmel. Holnap lesz a nászutunk utolsó napja, holnapután pedig már indulunk is haza. Újra hozzá kell szoknom majd, hogy az érzelmek folyamatosan ostromolnak a környezetemben, és újra türtőztetnem kell magam, mert sokat leszek emberek között. Bár ma határozottan jól bírtam az emberek közelségét, hiszen órákon át bent voltunk a városban, és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy bárkit is megtámadjak.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…