1. fejezet |
Becky |
|
|
Ez egy aranyos, ám mégis valahol nagyon szomorú történet. Volt egy aprócska kis farkas a falumban, nagyon édes volt. Kis, ragyogó ében fekete szemei nagyon ellenállhatatlanok voltak. Az első találkozó nagyon különös volt. Lent ültem a parton, szomorú voltam, mivel megint kicsúfoltak. Összegubózva ültem, alig néhány centiméterre a parttól. Kavicsokat dobáltam, vagyis csak próbáltam dobálni a tóba. Senki nem jött oda, és mondta, nem vagy őrült, nem vagy kattant, és legfőképp azt sem mondta senki sem, hogy szép vagy, hogy gyönyörű vagy, hogy szépek a szemeid, meg ilyenek, amiket a korombeli lányok mind megkaptak.
|
2. fejezet - Bűn és bűnhődés |
Becky |
|
Visszafelé tartottam, mikor beértek Sam-ék. Hallottam mindent, amit gondoltak.
-Állj meg! Változz vissza és mondj el mindent, most!- mondta Sam.
-Nem! Mássz az agyamba, és annyi!
-Állj meg!! Most, Becky, most állj meg!!- kiabált Jake.
|
3. fejezet - Egy hónap nélküled, kedvesem |
Becky |
|
Már két napja voltam távol a falutól, és már két napja nem láttam Jake-et. Nagyon rossz volt, nem láttam, hogy mit csinál, hogy kivel van, semmit. De bíztattam magamat, hogy csak egy hónap, és hogy lehetett volna több is. Minden napom ugyan úgy telt, aludtam, sétáltam, aludtam, és a pataknál voltam, majd ott aludtam, és estefelé mosakodtam, s kimostam a ruháimat. A harmadik nap írtam neki egy sms-t.
|
4. fejezet - Amire vágytunk... |
Becky |
|
Szorosan mellém ült, és megfogta a kezemet, és a Holdat nézte. Én őt néztem. A térdemre álltam, miután ki elégítettem magamat a látvánnyal, és az arcát az enyémmel szembe húztam. Elmosolyodott.
-Drágám, te még ehhez kicsi vagy- mondta és eltolta egy kicsit az arcomat. NEM! Elegem van, hogy mindenki gyereknek néz, bár, papíron még nem töltöttem be a tizennyolcat, de nem is fogom egy ideig.
|
5. fejezet - Az új vendégek a Forks-i iskolában |
Becky |
|
|
Pár nappal később Jake már többet tudott a srácról. Kiderült, hogy tetszik neki egy vámpír. Az újonc vérszopóra fájt a foga. Épp felderítésre mentem, mikor elkapott a csábítás ellenállhatatlan, hívogató szava, hogy fedezzem fel a vámpírok területén lévő kis erdőt. Ott sétálgattam, mikor megvágtam magamat. Egy sziklán, háttal ültem a tisztásnak. Éreztem két, három közeledő vámpírt, és felugrottam.
|
6. fejezet - Egy kis iskolai bunyó |
Becky |
|
Ebédnél nekimentem egy srácnak, aki mérges lett rám.
-Mit képzelsz magadról!? Most nézd meg az ingemet! Hülye ribanc!- mindenki ránk figyelt. Körbenéztem. Megpillantottam Jake-et és Edmundot is. Mind a ketten ide tartottak.
-Figyelj, kifizetem az ingedet, meg minden, de ne csinálj semmit.
|
7. fejezet - Féltékenység, árulás |
Becky |
|
|
-Csak nem féltékeny vagy…?- kérdeztem félve, remélve, hogy azt mondja, dehogy, csak hülyéskedtem. De nem így történt. Szúrósan rám nézett, és mintha a szívembe szúrt volna valamit, úgy éreztem magamat emiatt. Lehajtott fejjel álltam előtte. Érzéseim kavarogtak. A lábam megcsuklott, és össze is estem volna, hogy ha Jake nem kap el, már a földön feküdnék. A fejemet fogtam.
|
8. fejezet - A különös betegség |
Becky |
|
-Nem!- tiltakoztam hevesen.- Itt maradok. Ti megtudtok gyógyítani. És nem akarom, hogy nála legyek!
-Becky…-kezdte Alice nyugtatóan- nem haragudhatsz rá örökké. Próbáld élvezni vele az életet, ameddig csak lehet. –megsimogatta a fejemet. Lehajtottam, és elgondolkodtam. Tulajdonképpen igaza van. Felnéztem rá, és megöleltem, majd a fülébe súgtam.
|
9. fejezet - Egy kis parti buli |
Becky |
|
Hallottam, hogy a telefonom megszólalt, így kifutottam és felvettem. Emily volt az.
-Szia!- köszöntem boldogan.
-Szia! Lent vagytok a parton?- kérdezte, és hallottam, hogy a háttérben, a fiúk nagyon menni akarnak valahova. Na meg, hogy hallgatóznak.
|
10. fejezet - Elkötelezés |
Becky |
|
|
Fél évvel később…
A szobámban voltam, és csomagoltam a Jake-nek és Billynek vett ajándékomat, mikor anyu benyitott. Kedvesen rém mosolygott, majd odajött hozzám.
|
11. fejezet - Az első közös emlékkép |
Becky |
|
A csókot természeten viszonoztam. Majd tovább csókoltam. Végig az arcát, majd a nyaka. A nyakát enyhén megszívtam, mire ő hátra hajtotta a fejét, és egy nagyot sóhajtott. Abba hagytam. Kíváncsi voltam, hogy mit szól.
|
12. fejezet - Hópehely |
Becky |
|
|
Körbe-körbe forogtam, míg el nem estem egy kőben, és bele nem estem a kis tóba, ami Jake háza mögött volt. Elég nagyot eshettem, mert mikor feltápászkodtam a vízből, nem tudtam, hogy hol vagyok. A vízben csücsültem, mikor körbenéztem, és egy elég helyes indián srác volt előtt, és volt rajtam egy eljegyzési gyűrű is. A srác rémülten nézett rám, és a nevemen szólíthatott. Az igazság az, hogy nem tudtam mi a nevem, hogy ki is vagyok én valójában.
|
13. fejezet - Alku, vád, igazság |
Becky |
|
A fejemet ráztam. Remegtem, és erőt gyűjtöttem.
-De nem kell sokáig aggódnod. A pasid, vagyis most már a férjed, alig pár óra múlva itt lesz, és vagy kiszabadít a vámpírokkal együtt, vagy meghal, és végre láthatom, ahogy szenvedsz, ahogy összeroskadsz, a méreg majd’ szét fog vetni, a droghoz fogsz fordulni, majd túladagolod magadat, és meghalsz.
|
14. fejezet - Az utálat új mércéje |
Becky |
|
|
Másnap reggel Jake-kel együtt mentem suliba. Reggel korán keltem, mivel a kicsi nem hagyott, csak alig két órát este. Miután teljesen rendbe szedtük magunkat, Jake levette a Lexus kulcsát. Furcsa volt, hogy most nem a mi régi sulinkba mentünk. Nos, igen.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…