1. Bevezetés |
Vampire Nóri |
|
A sötét utcán sétáltam, és azon gondolkoztam, mit is csináljak, ugyanis épp az elmúlt fél órában rúgtak ki a munkahelyemről. Most kereshetek magamnak másik állást. Ráadásul mérges voltam, mivel szerintem egy dolgozó elbocsájtásához nem elég annyi, hogy véletlenül ráönt egy pohár bort az egyik vendégre. De hát mit tehetek én arról, hogy meglöktek? Végül is mindegy, az a fontos, hogy perpillanat nincs munkahelyem, és egyenlőre fogalmam sem volt, miként fogok másikat találni.
|
2. Változások |
Vampire Nóri |
|
Végre képes voltam kinyitni a szememet, és észleltem, hogy éjszaka van. Különösen furcsa volt, hogy a sötét ellenére mindent tökéletesen láttam. Gyorsan felálltam arról az ágyról amin eddig feküdtem. Meglepődtem, hogy nem zuhantam vissza a sok fekvés miatt, még csak nem is szédültem. Ráadásul nem értettem, hová tűnt a fájdalom, de már teljesen jól éreztem magam. Vagyis mégsem teljesen. Valami továbbra is égette a torkomat. Mindenesetre szétnéztem a szobába. Nem volt sok bútor, kicsit üresnek hatott az egész helyiség.
|
3. A vadászat |
Vampire Nóri |
|
- Hogy mi? A vámpírok embert esznek, nem? – végképp nem tudtam már, hogy hol áll a fejem.
- Igen, mint márt mondtam a többségünk emberi vért iszik. De már azt is említettem, hogy én magam állatokon élek. Szeretném ha te is így tennél.
|
4. Ismerkedés |
Vampire Nóri |
|
A napok rohanva múltak. Többnyire egyedül voltam a szobámban, és próbáltam rendezgetni olyasformán, ahogy nekem a legotthonosabb. Volt időm gondolkodni. Egyetlen dolgot tudtam csak biztosan: egy szörny vagyok. De végül is arra jutottam, hogy ameddig nem ölök meg egy embert sem, addig nem foglalkozom ezzel a ténnyel.
|
5. Az "újak" |
Vampire Nóri |
|
Layla éppen a vámpírságról magyarázott valamit. De ez nem volt különös inkább az, hogy Layla-n kívül még hét vámpír volt összesen a nappaliban. Igen, hét. És mind újszülöttek. 4 fiú és három lány.
|
6. Találkozás az ellenséggel |
Vampire Nóri |
|
Mindenki abban a szobában tolongott, ahol a lány, egyenlőre még eszméletlenül feküdt. A srácok azt találgatták, vajon milyen lesz az „új lány”. A házat mostanság nem kerülte el a szerelem, főleg Adam és Chris, meg Lotti és Pete. Szerintem mindkét páros szuper, ráadásul szerintem Alicia és Nate között is van valami.
|
7. Az első igazi harc |
Vampire Nóri |
|
Ahogy az idő telik, egyre edzettebbnek érzem magam. A sok gyakorlástól, ha ember lennék, már biztosan fáradt volnék. Az utóbbi időben azt is megtudtuk, hogy May képessége az, hogy bárhol meg tudja mondani bárki tartózkodási helyét.
|
8. Veszekedések |
Vampire Nóri |
|
Nem tudom, hogy meddig ültünk a tűz mellett. Talán órákig. Amikor a láng elaludt, szinte egyszerre álltunk fel a földről. Hazafelé tartva, a már megszokott némaság kísért bennünket. Jólesett futni. Nem akartam még hazamenni, mert otthon csak újabb gondok várnak. Ennek ellenére, azért jó volt újra látni a hatalmas házat.
|
9. fejezet |
Vampire Nóri |
|
Míg a vámpírelmémnek is felfoghatatlanul gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még a földön feküdtem, miközben Ben engem védett, azután pedig erős karok ragadtak meg és arrébb húztak, egészen az erdő széléig, távol a verekedéstől. Erőt vetem magamon, és felnéztem, hogy ki az aki elrántott. Természetesen Ben volt az, de amíg ő engem arrébbvitt, addig eltalálta egy ütés, és egy fának csapódott neki, amely majdnem derékba tört. Villámsebesen rohantam oda hozzá.
|
10. Kirándulás |
Vampire Nóri |
|
Ha lett volna szívem, akkor már egészen biztosan elképzelhetetlenül gyorsan verne.
A csók szenvedélyes lett, majd véget ért. Nem akartunk kapkodni, amikor remélhetőleg örökké itt leszünk.
Leültünk a fa mellé, a földre és néztük egymást. Én Ben arcát figyeltem. Annyira gyönyörű volt. Hihetetlen, hogy első találkozásunkkor nem vettem észre csodálatos szépségét. Nem volt szükségünk szavakra, mert nincs az a szó, ami le tudná írni azoknak a pillanatoknak a szépségét.
|
11. Sorsdöntő beszélgetés |
Vampire Nóri |
|
Csendesen mentem a ház felé, azzal a szándékkal, hogy megkeresem Ben-t. Beszélnem kellet vele, ennyit tudtam. Fogalmam sem volt a válaszáról, csak reménykedni tudtam. De azt is meg fogom érteni, hogyha nem érez úgy irántam, mint én őiránta.
|
12. Slamasztika |
Vampire Nóri |
|
A ház előtt a többiek körülállták Layla-t. Amikor Lay észrevette, hogy mi is csatlakoztunk, beszélni kezdett.
- Chris-nek látomása volt… - mondta Lay – Az ellenség támadni készül. Nem tetszik nekik, hogy ilyen sokan vagyunk. Mostantól sokkal többet fogunk gyakorolni! – jelentette ki.
|
13. Megszegett ígéret |
Vampire Nóri |
|
Álmodozni mindig lehet, más kérdés, hogy valóra válnak-e ezek az álmok.
Nekem az egyetlen vágyam egy kevés nyugalom volt, de ez nem valósulhatott meg. Chris eltűnt. Még nem körvonalazódott meg a végleges tervem a felkutatására, csak egyetlen dolgot tudtam: megtalálom őt, akárhol is van most.
|
14. Chris meséje |
Vampire Nóri |
|
Türelmetlenül lassítottam újból, immár sokadjára. Most kifejezetten idegesítőnek találtam, hogy én vagyok a leggyorsabb. Minél előbb haza akartam érni. Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy Chris mit látott az ellenség főhadiszállásán. Lehet, hogy lesznek olyan információi, amiket később a saját hasznunkra fordíthatunk, legalábbis ezt szerettem volna.
|
15. A megfejthetetlen jövő |
Vampire Nóri |
|
Az ablakon kitekintve most is a már jól megszokott erdő látványa tárult a szemem elé. A fák zöld lombkoronája biztonságot és búvóhelyet, de ugyanakkor titkokat és rejtélyeket is hordozott magában. Ezek a fák már sok mindent megértek, láthattak sok rosszat és még több jót, de abban nem vagyok biztos, hogy háborúra készülő vámpírokkal találkoztak-e.
|
16. Megsemmisülés: Egy Lélek, Egy harc |
Vampire Nóri |
|
A garázsban Layla sok mindent tárolt, ami hatalmas méretei ellenére is zsúfolt volt. Több autó, motor, és rengeteg szerszám kapott itt helyet.
|
17. Az „új fiú” |
Vampire Nóri |
|
Mozdulatlanul vártam, hogy a fiú kinyissa a szemét. Értetlenül nézett körül, majd fürkésző pillantással, hosszasan mért végig engem élénkvörösen csillogó tekintetével.
Hosszú másodpercek, vagy talán egész percek teltek némán, míg végül megtörtem a csendet.
- Lucy vagyok – mondtam óvatosan. Ennél jobb kezdésnek nem jutott eszembe.
|
18. Kétség és boldogság |
Vampire Nóri |
|
Ben tekintete az arcomról a kezemre vándorolt. A következő pillanatban gyönyörű vonásai döbbent kifejezésbe torzultak.
Láttam rajta a nemtetszést, ahogy a karomat szemlélte, amely továbbra is Andrew csuklóját szorította.
|
19. Vadász és Áldozat |
Vampire Nóri |
|
Imádtam futni. Emberként is gyors voltam, de ez a fajta sebesség teljesen különbözött az akkoritól.
Most alig érintette a lábam a talajt. Szinte repültem, keresztül az erdő rengetegén.
A sötét erdő egy ember számára félelmet jelentett volna, de nekem kényelmes és biztonságos volt.
|
|