1. fejezet - A levél: könyörgés Alice-hez |
Netta |
|
Egy ártalmatlan csók , egy ártalmatlan ölelés, csak ennyit jelentett??? Naponta teszem föl ezt a kérdést! Nem értelek. Elhagytál. Nem érzékellek többet. Csak játszottál velem, azt mondtad. Gyűlölni próbállak!, mind hiába szívem minden dobbanása érted könyörög…, hogy gyere vissza minden kockázatot vállalok azért hogy csak még egyszer átölelhesselek. De te már más hol vagy másútt élsz, máshol……… Minden hol! Csak nem ott ahol én, és nekem ez nagyon fáj.
|
2. fejezet - Csak álmodnék, vagy tényleg megtörténik? |
Netta |
|
Az osztállyal elutaztunk pár napra egy régi kisvárosba „tanulmányi céllal”, félnapi busz útra van Forkstól. Semmi kedvem nem volt hozzá, mert az oké hogy egy napig eltudom rejteni mindenki elől az érzéseimet és éjszaka kiadom magamból, a következő napra, de itt nem lesz rá alkalmam.
|
3. fejezet - Mégis, ez hogy lehetséges? |
Netta |
|
Ó édes istenem mióta hiányoltam én egy ilyen ölelést, nem mintha ebben a pár hónapban olyan sok mindenkit öleltem volna meg. Valamiért a Cullen családba rászoktam az ölelésekre, nem mintha ezt a személyt olyan sokat öleltem volna.
Már legalább 3 perce öleltük egymást, mikor nagyon óvatosan felemelt és elkezdett örömében körbe- körbe forogni velem, és ha tudott volna sírni most biztos úgy sírt volna, mint ahogy én zokogtam és áztattam tökéletes felső testét.
Már majd nem abbamaradt a zokogásom mikor leültünk ugyan arra a fatörzsre, amin ő ült.
|
4. fejezet - Egy új barátság |
Netta |
|
Ahogy elaludtak a szobatársaim izgatottan kiosontam a szobánkból és elindultam a folyosón amikor belém hasított, hogy nem tudom melyik szobában van de tudtam hogy bárhol van meghallja így – Jasper? Jasper? – szólongattam és nem telt el fél másodperc már az ölében voltam és vitt a szobája felé. Még mindig szokatlan volt tőle ez a közvetlenség, nagyon jól esett, és meg is tudnám szokni, csak tőle nem vártam.
|
5. fejezet - A nagy ötlet |
Netta |
|
Charlie még dolgozott mikor hazaértem, így gyorsan feldobtam a táskám a szobámba és úgy döntöttem főzök vacsorát, mire leértem a konyhába Jasper már egy széken ült, pont azon a széken amelyiken Edward ült mindig.
- Hogy utaztál?
- Köszönöm jól, gondolkodtam!
- Min is, ha szabad érdeklődnöm? – kérdezte huncutul.
- Tudod azon, hogy hogyan fogok megszökni apumtól egy pár napra.
|
6. fejezet - Ha ők nincsenek, én már halott lennék! |
Netta |
|
Visszaült mellém, és közelebb hajolt, hogy valamit a fülembe súgjon.
- Most nagyon figyelj rám, és ne ellenkezz, bármit kérek tedd meg és ne aggódj minden rendben lesz, nem engedem hogy bajod essen, és Bella, miattam ne aggódj! – nagyon komolyan nézett rám. Mikor elkezdtem volna pánikolni éreztem, hogy nagy nyugalom lep el.
- Köszönöm. – mondtam és megszorította óvatosan a kezem.
- Kezdődik - halkan ejtette a szót, hogy csak én halljam, a többit szerintem már csak magának megnyugtatás képpen – nem tehetsz semmit, őt mentsd meg!
|
7. fejezet - Emmettnek köszönhetem, hogy még mindig ,, élek" |
Netta |
|
- Mindjárt vége van, és utána minden rendben lesz, ígérem. - Végig mellettem maradtak mind a hárman.
Egy idő után éreztem, hogy a fájdalom kezd csillapodni és kezdem érzékelni a külvilágot.
- Jaj kicsi Bella - már úgy aggódtam, hallottam Em hangját mikor kinyitottam a szemem. Párat pislognom kellet, míg leülepedett bennem, ami történt, és csak ennyit bírtam mondani:
- Em te vagy az én hősöm. - Leszálltam az asztalról és átöleltem.
|
8. fejezet - Viszontlátás |
Netta |
|
Már lassan három napja „új életet kezdtem” és már készülünk a családomhoz. Mert Carlisle már úgy gondolja készen állok.
Már várom, hogy újra lássam az életemet, de félek is és mindnyájan félünk, mert mindenki fél Edward reakciójától. De megkértük Alice-t, hogy senkinek ne szóljon, mert telefonon nehéz lenne elmondani a történteket.
- Bells nem jössz be a házba? –kérdezte az én életmentőm. - Te ugye most nem „sírsz” vagyis most azt tennéd, ha ember lennél.
- Kérlek Em most…….
|
9. fejezet - Sose hittem volna |
Netta |
|
Már egy honapja, hogy - apám és a családom úgy hiszi meghaltam.
-, hogy együtt élek a családommal a Cullenekkel.
-, hogy Edwarddal újra egy párt alkotunk
- Szívem minden rendben? - ébresztett fel álmélkodásomból Edward.
- Igen persze. – mosolyodtam el.
|
|