Szeretem… s hogy szenvedni látom elviselhetetlen. Tudtam, hogy meg kell tennem, de féltem. Ez magába rántott. A Félelem. Mi van, hogyha nem ez a sors vár rá, és én elveszem, ha nem is az életét, de a halálát biztosan, és ami még ennél is rosszabb a lelkét, ami még tiszta, de ha olyan lesz, mint én, talán akaratán kívül lesz romlott. Hezitáltam… Nem kellett volna.
1.Én
Liza
Noah Dora Gray, általában így mutatkozom be. Az igazi nevemre nem emlékszem. Az emberi emlékek elhalványodnak, ha 2082 évig kell őrizni őket. A nevek nem fontosak, csak szavak. Az a fontos kik is vagyunk mi igazából. Én, például vámpír vagyok. Az életem, vagy inkább létezésem egy fontos tényezője. Ugyanis, ha nem lennék az, már 2064 éve halott lennék. Ez azért sokat számít. Bár létezésemnek voltak mélypontjai.
Az első órám angol volt. Mikor beléptem az osztályterembe minden szem rám szegeződött. Még a tanár – a táblája szerint – Mr. Mason, is zavartan bámult rám. Én határozottan elmosolyodtam, és odalépdeltem a tanári asztalhoz, majd odanyújtottam a cetlimet, és megkértem Mr. Masont, hogy írja alá. Odafirkantotta a nevét, és megkért, hogy mutatkozzam be. (...)
Másnap a saját kocsimmal mentem suliba. Szemerkélt az eső, és jó nagy köd volt. Betettem a kedvenc CD-met, és feltekertem max-ra, majd hátradőltem, és elindultam. A Linkin Park mindig kikapcsol, de még egy számot sem hallgattam végig már ott voltam az iskolában. Még bent maradtam egy kicsit az autóban, és kikapcsoltam magam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiú néz be a kocsim ablakán. - Hiába – gondoltam. Az ablak sötétített, be nem látni, csak ki. Aztán valami megragadott. A szeme. Furcsa, különböző színű a kettő. Az egyik mély kék, a másik, pedig világos szinte már fehér. Kiugrottam a kocsiból, és köszöntem neki.
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…