Prológus |
Lettina |
|
|
(Edward szemszöge)
5 éve hagytam ott Bellát Forksban. Akkor, aznap hoztam meg életem legnehezebb döntését, de nem bánom, amíg ezzel megvédhetem őt. Ő volt az, aki életet adott nekem, és aki elvette azt tőlem, amikor magára hagytam. Sosem hittem volna, hogy ilyesmit érezhetek akárki iránt is. A hiánya elemi erővel akar felemészteni.
|
1. fejezet - Nélküle nincs tovább |
Lettina |
|
|
(Edward szemszöge)
20 éve már annak a napnak, amikor ott hagytam szerelmem Forksban. Már 20 éve érzem a gyötrő hiányát. Számtalanszor gondoltam már arra, hogy visszamegyek, de nem tehettem. Nem szeghettem meg a neki tett ígéretemet. De most mindennek vége. Nem voltam vele és ő meghalt. Végül csak neki lett igaza. Nem védhetem meg mindentől. És itt van csak egy kis jég az autópályán és vége. És most itt vagyok a családommal a temetésén. Jasper gondolataiban látom, hogy nagyon szenved. Ennek a sok embernek a fájdalma, akik elveszítették Bellát teljesen kikészíti őt. De senkinek sem lehet olyan nagy a fájdalma, mint nekem. Ha jól tudom miután elmentem Forksból ő is elköltözött és a szülei sem látták már egy jó ideje.
|
2. fejezet - Mindent a családért |
Lettina |
|
|
(Alice szemszöge)
Edward és Carlisle elmentek vadászni, de már vagy 2 órája. Ez nem szokott eddig tartani. Pláne nem mostanában. Edward általában beéri 1-2 szarvassal és aztán már is jön haza. Rossz előérzetem van. Edward a reptérre tart. Megvesz egy Olaszországi jegyet. - Istenem ugye ez nem igaz?! Az ő érdekében remélem, hogy csak ruhát akar venni nekem. Az Olaszországi reptéren egy kocsi várja. Istenem! Nem ruhát vesz nekem, hanem a Volturihoz megy. Tárgyalnak. De még nem döntenek így Edward kimegy a teremből. Fél öt van.
|
3. fejezet - A múlt meséi |
Lettina |
|
|
(Bella szemszöge)
Ott állt az egész Cullen család. Láttam az arcukon a döbbenetet, csodálkozást és az örömöt. Az örömöt, mert élek. De engem ebben a percben nem érdekelt csak egy valaki. Aranybarna szemei úgy ragyogtak, mint senki másé. Nem tudtam róla levenni a tekintetemet csak néztem és éreztem, a régi szikrákat. Nem Bella ezt felejtsd el most azonnal! Nem érezhetsz iránta semmit, hiszen nem szeret téged! Megmondta! Nem kellek neki! Én nem fogom őt belekényszeríteni egy ilyen helyzetbe!
|
4. fejezet - Östönök és képességek |
Lettina |
|
|
Elindultunk vadászni. Kezdetben még Bella vezette a sort, de nemsokára „véletlenül” mellém került. Olyan gyönyörű volt. Emberként is kitűnt mindenki között, de most már szinte fájt, ha rá néztem. De hiába. Ha egyszer megpillantottam őt nem bírtam levenni róla a szemem. Mondani akartam neki valamit, de amint a szemébe néztem elfelejtettem minden értelmes kérdést.
|
5. fejezet - A reptér |
Lettina |
|
|
- Mondjátok már el, hogy mi történt! – mondtam ingerülten, ugyanis nagyon aggódtam Belláért, hiszen olyan rémült képet vágott és nagyon reméltem, hogy nem miattam.
- Alice mutasd meg neki! – adta ki az utasítást az angyal, aki már három lépéssel arrébb volt és ügyelt arra, hogy ez így is maradjon. Szóval ő mégsem akarta ezt és én majdnem belerángattam valamibe, amit később nagyon megbánt volna.
|
6. fejezet - Vádak |
Lettina |
|
|
(Bella szemszöge)
Iszonyatosan nagy bűntudatom volt. Gyenge voltam és a gyengeségem miatt majdnem megöltem egy ártatlan embert. Ha Edward nem ér oda időben valószínűleg az a férfi már nem élne. Azt hittem erősebb vagyok ennél, de elég volt egy kis vér és én máris elvesztettem az eszem. Carlisle megpróbálta elhitetni a férfival, hogy csak túl sok vért vesztett ezért emlékszik tévesen a történtekre, de persze nem nagyon akart hinni neki. Hiszen látott engem, ahogy éjfekete szemekkel megpróbálom megölni őt.
|
7. fejezet - A zongora hangja |
Lettina |
|
|
(Bella szemszöge)
Már egy hét eltelt azóta, hogy a Volturi megkegyelmezett nekem. Egy hét mióta úgy nekirontottam Edwardnak. És egy hét amióta a köszönésen kívül nem is szóltam hozzá. Még mindig nagyon bántott az, hogy az én gyengeségem miatt majdnem meghalt egy ártatlan ember. Vasárnap délután volt. Én az ablak előtt ültem és néztem a naplementét. Mostanában gyakran teszem ezt, mert ilyenkor kikapcsolhatom az érzékszerveimet és átadhatom magam a látványnak.
|
8. fejezet - Brandon |
Lettina |
|
Elkezdtem játszani azt a darabot, amit én költöttem még régebben. Nem volt valami nagy remekmű, de azért nem volt olyan tragikus sem. Egy darabig csak játszogattam, miközben a hátamon éreztem Edward tekintetét. Egy darabig csak figyelt majd odajött hozzám és ő is elkezdett játszani. Tudtommal még sosem hallotta ezt a dalt mégis, olyan könnyedén szállt be az én játékomba mintha a saját műve lenne. Csak akkor vettem észre, hogy Edward zongorázás közben gyakorlatilag átkarolt mikor már befejeztük a darabot.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…