Prológus |
Zsuzsii |
|
|
Idő. Mindennapi szó, de általában senki sem gondol bele mit tehet bárkivel. Velem, az elmúlt száz évem során sok mindent tett. A fellegekbe repített, majd a földbe tiport, és volt, mikor semmit nem jelentett, és ez most hasznos számomra, segít. Sok mindenen vitt át, megtanított úgy élni az életem, hogy boldog legyek. Most Bellát jelenti, és minden egyes együtt töltött másodpercet kőbe vésném. És még mennyi lesz! Egy örökkévalóság jutott számunkra, és minden egyes másodpercét ki is használjuk. Bella felébresztette bennem azt, amit eddig elnyomott a vérszomjas szörnyeteg: az embert. Az embert aki képes szeretni, és akit szeretnek. Aki előbbre tudja helyezni az érzéseit, mint a vérszomját. Bár mindezek ellenére, nem vagyok kevésbé önző, mint voltam. Bella már az, ami én. Halhatatlan.
|
1. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
Sötét volt, és nagyon hideg. Az erdőben rohantam kutatva valami után. Nem tudtam mi volt az, de kerestem. Csak annyit tudtam, hogy létfontosságú az életemhez. Futottam, és egy ág az arcomba csapódott, de nem érdekelt, csak arrébb löktem, és kerestem tovább. Gyorsabban kezdtem futni, és úgy tűnt, hogy ez az erdő végtelen. Csak mentem, és mindenhol fák, és bokrok, nem volt köztük hely, ahol el kanyarodhattam volna. Mikor megbotlottam egy kiálló bokor alsó ágában el estem. A föld sáros volt, és hideg, de nem tudtam fel állni. Feladtam a reményt, hogy megtalálom azt, amit kerestem. Hirtelen valaki lába az arcom előtt volt, felnéztem, de nem láttam az arcát.
|
2. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
Aranybarna szem, szoborszerű test, gyönyörű, bronzvörös haj. Még ennyi év után is elámulok ezeken a tulajdonságokon, melyeknek tulajdonosa az életemet jelenti. Az életemet, melyet ugyan ez a személy változtatott meg. És valamilyen felfoghatatlan oknál fogva velem van, el vett feleségül, és velem is lesz. Örökké. A gondolatmenetemet is Ő szakította meg.
- Edward – mondtam ki kedvesem nevét, és fénysebességgel rohantam az ajtóhoz, és megcsókoltam. Visszacsókolt, édesen, imádnivalóan.
- Khm – hívta fel magára a figyelmet az Edward mögött lépkedő legjobb barátom.
- Szia Jake – mondtam zavartan. Ha ember lettem volna, az arcomon piros foltok jelentek volna meg. Nem vettem észre hogy Ő is itt van, és nem volt szokásunk megosztani mással a személyesebb pillanatainkat.
|
3. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
Alice szárnyal, hogy szervezkedhet. Pont olyan lelkesedéssel vetette bele magát Jake és Nessie eljegyzésébe, - és fogadni merek rá hogy már az esküvőre is kidolgozott tervei vannak – mint a mi esküvőnknél annak idején Edwarddal. Állandóan rohangál, de Jasper már megszokta, és alkalmazkodik ehhez a lassan már életstílusnak mondható dologhoz. Mi után Jacobbal beszéltünk, és átmentünk a Cullen házba, Alice sejtelmesen Nessiere mosolygott, és a lányom nem értette mi folyik körülötte.
|
4. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
Beértünk a házba, Jacob izgult, de láttam rajta egy kis önelégültséget is, zsebében a gyűrűvel kihúzta magát, és úgy sétált a Cullen ház ajtójához. De az önelégültséget csak a tartása sugallta. A többi jelét elnyomta az izgalom, persze ezt csak én láttam rajta. Nessie után én ismertem innen a legjobban. Mikor beértünk Alice már sürgölődött, Renesmee pedig mindenki után értetlenül, fürkésző tekintettel nézett. Ő is észrevette, hogy Jake izgatott.
|
5. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Tíz év telt el, mióta Bellával összeházasodtam. Ma van az évfordulónk. Újra és újra visszatekintve az együtt töltött közös évekre, mindig az a következtetésem, hogy életem legjobb, és legokosabb döntése volt, hogy végül vissza tértem hozzá, és nem hagytam el többé. Bellának fogalma sincs az ajándékomról, csak Alice és Emmett tudja mi az. Újra meg fogom kérni a kezét, és a saját szavaimmal fogok az oltár előtt meg esküdni, hogy soha, de soha nem fogom magára hagyni. Többet érdemel azoknál a régi szavaknál, melyeket minden esküvőn eldarál a pap. A saját gondolataimat fogom neki ott el mondani neki.
|
6. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
Ma van Renesmee és Jacob esküvőjének napja. Nessie ideges, pont, mint Bella volt a mi első esüvőnkön. Az idő repül. Az én nemrég még újszülött, baba hangú, édesen kacagó kislányom ma férjhez megy, és boldog azzal, akit szeret. Kezdek megbarátkozni Jacobbal, és azzal a tudattal, hogy Ő a családunk része, és a lányommal együtt találták meg azt, amit mi ketten Bellával. Boldogságot, és szerelmet. Más okokat nézve, hálásnak is kell lennem neki, amiért akkor, mikor önhibámból, és hülyeségemből nem voltam Bella mellett, Ő segített neki. Csak Bella pár nem sokat mondó szavaiból, és Jacob gondolatából tudom, hogy milyen állapotban volt Ő akkor. Miután vissza jöttem – meg mentettek Aliceszel – is sok időbe telt még visszahízta a fél év alatt leadott kilókat, és elhitte, hogy tényleg mellette vagyok, és soha nem megyek el. És mindaddig, még én nem voltam mellette, - alábecsülve akkor gyengének hitt, emberi érzelmeit – Jake segített neki túl élni. Akkor nem gondoltam volna, hogy képes lenne öngyilkos lenni, mert én elhagytam.
|
7. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
Nessie házas. A lányom, aki röpke hét év alatt nőtt fel tegnap megkötötte az esküt, miszerint élete végéig kitart Jacob mellett, jóban, és rosszban egyaránt. Az esküvő gyönyörű volt, Alice kiváló munkát végzett. Igazából inkább felülmúlta önmagát, bár nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. A fogadás is nagyon jól sikerült, Edward sokkal oldottabb hangulatú volt, mint amire számítottam. Renesmee gyönyörű volt. Apjától örökölt vörös haja bonyolult kontyba volt rendezve, és csak pár tincs lógott le. Tökéletes volt, az Ő ruháját is Alice tervezte. Jacob nagy termetére is külön kellett öltönyt és zakót varratni. Az egyetlen fekete folt volt, hogy Billy, Jake apja nem lehetett itt. Mindenkinek felhőtlen volt a hangulata, és éjjelig táncoltunk. Edward nagyon barátságos volt mindenkivel, beleértve Jacobot is. Meglepődtem ezen, de egyáltalán nem bántam a dolgot. Jó látni hogy nem ellenségeskednek.
|
8. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Bella el nem mozdul az apja mellől. Még éjjelre sem hajlandó elmenni a kórházból, és Nessie is ugyan olyan makacs mint az anyja. Amíg Bella nem megy el, én is itt leszek. Jacob ugyanígy van, és Renesmeevel együtt elég kialvatlanok. Nessie már nem egyszer aludt el férje karjaiban. Bella végig fogja Charlie kezét, és azt mondta, hogy nem fogja elengedni, még az fel nem ébred. Charlienak nincs fejsérülése, szóval már csak percek kérdése, hogy kinyissa a szemét. Közben Alice is bejött. Nessie és Bella felváltva kérdezgetik, hogy még mennyi idő. Szerencsére Jasper is itt van, bár mivel nem lehetünk bent ennyien egyszerre, amikor Jasper és Alice itt van, Nessienek és Jacobnak ki kell mennie. Bella nem vállalta, hogy itt hagyja Charliet, ha ez nem is sok idő, de Jake meggyőzte a lányomat, hogy nem árt meg nekik sem egy kis friss levegő.
|
9. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Éreztem az illatot. Azt a végtelenül hívogató, meleg, nedves illatot, melyért most minden porcikám ölne. Tudtam, hogy két másodperc múlva ölni is fog. A bennem lakozó szörny kiszabadulni vágyott. Torkomból mély morgás szakadt fel. Egy szarvascsorda volt, a patakból ittak. Hallottam minden egyes mozdulatukat, ahogy a patak számukra hűsítő vizét isszák. A torkomban égő láng újra fel lobbant. A másodperc töredéke alatt álltam fel, majd futni kezdtem. A szarvascsorda körülbelül egy kilométerre volt tőlem. A távolság nem volt sok, és mivel hang nélkül futottam az áldozataim nem vették észre a veszélyt. A lábaim ösztönösen mozogtak, gyorsabban, mikor az illat jobban és jobban, hullámokban kezdte el bódítani az elmém. A tisztás szélén meg álltam, vadász guggolásba ereszkedve. Már láttam őket, öt állat volt. Két hím, és három nőstény. Nem vették észe a jelenlétemet, ugyan olyan nyugodtan ittak és legeltek mint az ide érkezésem előtt. A tisztáson keresztül folyt a patak, a szélén pedig egy sziklafal magasodott. A fű zöld volt, nem volt ki száradva. Tökéletes hely volt, de most el fogom rontani a hangulatot a vérontással. Nem bírtam tovább, hirtelen fel álltam, és három szökkenéssel át hidalva a távolságot rá vetettem magam az áldozatomra. Az egyik hím volt az. Fogaimat a nyakába mélyesztetem, az ütő ere jobban lüktetett, hevesebb volt.
|
10. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Az életemet hosszú évekig magányosan éltem. Aztán jött Bella, és fény gyúlt életem éjszakájának sötét égboltján. Végre elértek a hold sugarai. És most, a több mint száz év alatt elkövetett legnagyobb hibám következménye miatt okolom magam, jogosan. Én mentem el akkor, én nem maradtam Forskban. És az, hogy több mint fél évig nem voltam Bellával, nagy, és fenyegetően mély sebet ütött benne. A tizennyolcadik születésnapja után, a bulin történtek miatt el hagytam, és most kísértik az akkori emlékei. Az akkor helyesnek hitt döntés most földbe tipor, és el éget. És csak miután vámpírrá vált, csak akkor jöttem rá, hogy akkor mekkora hibát is vétettem. Bella azt mondja boldog, de egy-egy ilyen „roham” alkalmával teljesen össze omlik. És én csak sejthetem, hogy olyankor az állapota mennyire jár közel az akkori állapotához, amikor el hagytam. Ezeket talán Alice látomásához tudnám hasonlítani, teljesen váratlanul ér mindenkit, és sokkolja Bellát, nem tudja kontrollálni a mozdulatait, és nem tudja ki nyitni a szemét. Csak onnan veszem észre, hogy a nevemet sikoltja, egész testében remeg, és kapkodja a levegőt.
|
11. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
A házban ülve, az ajtót kémlelve, néha-néha kilesve az ablakon vártam, hogy Edward hazaérjen. Alice azt mondta, hogy szól neki. Hazaértünk a vadászatból, kedvenc testvérem a nagy házba ment, én pedig hazajöttem. Bár siettünk vissza, de elég jól laktam ahhoz, hogy a szememben ne legyen fekete árnyalat. A vadászat során nem volt „rohamom”, pedig ez általában akkor következik be, ha nem érzem Edward közelségét. Olyankor a szemem önkényesen le csukódik, és meg jelennek az akkori emlékeim. Nem mindig ugyan úgy, de általában nincs el térés. Ijesztő, és kiszolgáltatott helyzet, nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom kontrollálni a szemem elé vetülő képeket. Csak akkor tudok”fel ébredni” ha érzem, hogy Edward velem van. Hallom a hangját, érzem az érintését. Ilyenkor újra a valóságban találom magam. Újra és újra élem a buli után történteket. Soha nem tudtam igazán meg emészteni, bár erről Edward nem tud. Ha erre gondoltam mindig visszatért – ha nem is akkora mértékben – a fájdalom. Ilyenkor Edward mindig meg nyugtatott. Az ablakhoz mentem, de nem láttam semmi olyat, ami érdekelne. Csak az eső kopogása törte meg a halott, szinte félelmetes csendet.
|
12. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
Futottam, rohantam az erdőben, amilyen gyorsan csak tudtam. Futottam az emlékeim elől, így próbálván hátra hagyni a kínjaimat. De sajnos a fájdalom társam volt, mellettem futott kitartóan, végig kínozva engem, még jobban fel tépve a sebeimet. Képtelen voltam terelni a gondolataimat, de mindig csak arra gondoltam, hogy nem sokára vége szakad az életemnek, vele együtt a kínnak, a fájdalomnak, és mindennek. Ez a fájdalom nem volt hasonlítható a tizennyolcadik születésnapom utáni, fél évnyi szenvedéshez. Ez sokkal élesebb volt, sokkal jobban kínzott, mint eddig bármi más. Akkor azt hittem, hogy annál nagyobb fájdalmat nem tudnák túl élni. Tévedtem, most szó nélkül cserélném el az akkor érzett kínt a mostanira. És most még nem is aludhatok, hogy csak egy pár órára is, de ki tudjam kapcsolni az agyam.
|
13. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Utolértem. Bella után mentem, és sikerült megállítanom. Megmondtam neki, hogy miért csináltam ezt. Hogy miért voltam képes még egyszer erre a borzalomra. Amikor láttam, hogy összezuhan, majd a sárban fekszik azt hittem nem lesz erőm kibírni ameddig Alice nem jön vissza, odamegyek hozzá, felkapom, és rohanok a házba. De végül megtudtam állni, ha nem is mindig sikerült, de az elmém győzedelmeskedett az érzéseim felett. Tudtam, hogy nem szabad megtennem, méghozzá a boldog jövőnk érdekében. Nem sok idő, talán tíz perc telet el, és Alice jött, és vissza vitte Bellát a házba. Bella egyedül akart jönni, apám fel vitte a szobába. Azután Alice megmutatta nekem a levelet, és rohantam az erdőben, nehogy elkéssek.
|
14. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
Család. Tág fogalom. A legtöbb lénynek megadatik, én ebből a szempontból is nagyon- nagyon szerencsés vagyok. Az én családom a legodaadóbb, legönfeláldozóbb a világon. Ha évekig keresnék, akkor sem találnék ettől nagyszerűbbet. Csak egyetlen egy ilyen létezik a világon, én pedig akkora megtiszteltetésben részesültem, hogy része lehet ennek. Ennél szeretőbb – és gyönyörűbb – férjet, és érettebb gyermeket nem is kívánhatnék magamnak. És persze ott van a legjobb barátom, - a lányom férje – Jacob. Ő nagyon céltudatos, érett, és imádják egymást Nessievel. Boldogok. A Cullen házban voltunk, ma éjjel mindenki itt maradt. Még Jake és Renesemee is velünk tartottak a mi kis „éjszakai vadászatunkon”.
|
15. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
Ma elveszem Bellát, bár ő ezt nem tudja. Azt mondtuk neki, hogy kirándulni megyünk egy tó partra, a házunkhoz. Persze ámuldozott, hogy ott is van egy telkünk. Tényleg szép hely, egy napos tó partja, mellette egy kis házzal. A hely eldugott, senki nem találhat vagy láthat ott meg minket. Tökéletes, hogy másodszor is elvegyem Bellát. Ez a hely kedves nekem, sokat voltunk itt az egész családdal, és ha egy kis magányra volt szükségem, ide elbújhattam, magamban lehettem. Vadászhattam, kitisztíthattam a fejem a tóban úszva. Megígértem magamnak, hogy a saját szavaimmal fogok örök szerelmet esküdni neki, és ezt be is tartom.
|
16. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
- Most már elárulnád hová megyünk? – kérdeztem már vagy ezredszer Edwardtól
- Nem – pimaszkodott. Imádni való volt, de alig bírtam már elviselni, hogy nem tudtam semmiről. A repülőn ültünk, amire még Vancouverben szálltunk fel.
- Mennyit utazunk még? - hangom már-már könyörgő volt. Még mindig nem tudtam a nász utunk helyét, ugyan azt csinálja, amit az első esküvőnk után. Sunyi módon titkolódzik előttem.
- Még pár óra – nézett ki az ablakon. A hangja lágy volt.
|
17. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Edward szemszöge)
A karjaimban vittem Bellát a házba, nemtörődve semmi mással. A csomagokat a verandán hagytam, azok most nem számítottak. Nagyon örültem neki, hogy Bellának mennyire tetszett a sziget. Tetszett neki az ajándékom, és ez mindennel felér. A kilátástól - melyet az éjszakai óceán végtelensége jelentett - pedig egyenesen el volt ámulva. A szemében a boldogság fénye újra és újra boldoggá tett engem is. Még a verandán emeltem fel szerelmemet, csókunk az óta sem szakadt meg. Bellát az ágyra fektettem.
|
18. fejezet |
Zsuzsii |
|
|
(Bella szemszöge)
Hét nap telt el, mióta visszaérkeztünk Forksba a nászútról. Több mint egy hónapig voltunk a szigeten, és gyönyörű volt. Életem egyik legszebb hónapja volt, bár a többi sem elhanyagolható. Boldog vagyok, felhőtlenül, teljes mértékben. A Cullen ház nappalijában voltunk. Mindenki. Esme, Carlisle, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie, Edward, Jacob és Renesmee. Mindenki itt volt, csak Charlie nem. Ők képezték az életemet, legfőképpen a éppen belém karoló Edward. Az életem emlékein gondolkodta. Voltak benne negatívak és pozitívak. Az Edwarddal közös életem elejétől kezdtem, onnan amikor meg láttam Őt az ebédlőben. Vörös haja hátra fésülve égnek állt, én pedig el képedtem az ő és családja látványától.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…