1. fejezet - Ez tényleg megtörtént?	Bubi
Remegve szorítottam a gyűrött néhol könny áztatta papírt a kezembe. Nem tudtam megérteni anyám zaklatott hangvételű utolsó levelét. Végül sírva rogytam össze az előtér közepén. Kizárva mindent magam körül, nem érzékelve a külvilágot. Megpróbáltam visszaemlékezni az egy héttel ezelőtt történtekre, amikor még minden a megszokott hétköznapokban telt. Már ha az én amúgy is furcsa viselkedésemet lehet hétköznapiasnak nevezni… De nem sikerült, mert két cipő hangos, sebes koppanása nem engedélyezte az emlékek felszakítását. Majd egy erős kar szorítását éreztem, amint megpróbál felemelni a hideg fa padlózatról. Tovább…

2. fejezet - A levél	Bubi
Leraktam a bringámat a tárolóba, majd szép lassan oda sétáltam Emmetthez aki, a kezével mutatta, hogy menjek oda hozzá. Körül néztem, hogy megkeresem a testvéreit, de sehol sem találtam őket. Furcsa volt, hogy itt találom, mert nekem is csak a külön feladatom miatt kellett sajnos bejönnöm. De akkor mit keres itt Emmett, és miért hívott magához? Türelmesen, összefont karokkal támaszkodott a dzsipjének. Mikor végig néztem rajta, először hátra hőköltem. Halványan elmosolyodott tettemen, még mindig megijesztettek a hatalmas izmai. Vártam, míg megszólal, már nem tudom hány perce álltunk néma csendbe arra várva, ki szólal meg előbb. Végül én szakítottam meg a már kínosnak ígérkező csöndet. Tovább…

3. fejezet - Alice	Bubi
Jasper szemszöge Az egész családom körülöttem tevékenykedik és ez már nagyon idegesítő. Még Edward is az én gondolataimban kotorászik állandóan. Egyedül Esme az, aki tudja, hogy most nem szabad kérdeznie semmi olyan, ami Alice-ra és arra a délutánra emlékeztet. De hiába erősködik, erősködnek sehogy sem tudom elfelejteni. Átkozott vámpír memória, bosszankodtam magamban. Első nap az iskolában, milyen távolinak és egyben közelinek tűnik… sóhajtottam fel.  ***  Emlékszem az volt a második napunk itt Forksban. Borús, párás idő volt, Edward újonnan szerzet Volvo C30-as ezüst csodájával mentünk a Forksi középiskolába. Mint eddig mindenhol most is megbámultak minket. Mi persze mit sem törődve velük hagytuk el a parkolót és sétáltunk be a régi épületbe. Amint beléptünk be kellett fognom az orromat a diákok ínycsiklandozó vérének illatától. Hiába vagyok több tíz éve vegetáriánus, egy évszázadot mégsem lehet egy csettintéssel kitörölni.  Tovább…

4. fejezet - Már tudom, hogy mi vagy!	Bubi
Alice szemszöge Telefonom hangos csörgésére ébredtem fel. Csukott szemmel elkezdtem matatni az éjjeliszekrényem tetején közbe leverve az olvasólámpát, és a naplóm is a földön landolt. De erős harc végeztével végül csak megtaláltam azt a rikácsoló szerkentyűt és kapcsoltam ki. Hatalmasat ásítva ültem fel az ágyban, majd kinyújtóztatva végtagjaimat sétáltam el a hatalmas álló tükrömig, ami a ruhás szekrényem mellett foglalt helyet. Végig néztem magamon és csalódnom kellett, hogy arcom olyan fehér, mint az ő arcuk, zöld szemeim alatt halványszürkés folt futott végig az egy hete tartó visszatérő rémálmoktól. Hangosan sóhajtottam, majd bezárkózva a sötétkék csempés fürdő szobámba kezdtem el készülődni. Amilyen gyorsan ellehetett várni tőlem úgy álltam be a zuhanykabinba és nyitottam meg a vizet. A kövér cseppek esőként zúdultak rám ezzel kimosva szememből az álomságot. Tovább…

5. fejezet - Az idegen vámpír	Bubi
Jasper szemszöge A síri csendben még tisztábban hallottam azt a szörnyű hangot, mikor Alice feje a padlóhoz vágódót. Rémülettel teli hangon kiáltottam a nevét, de szemei már lecsukódtak. Úgy éreztem magam, mintha szíven szúrnának hiába hallottam lassú szívverését, egyenletes szuszogását, megrémültem. Carlisle felugrott a helyéről és óvatosan felemelve a lányt a kanapéra fektette. Megvizsgálta és nyugodt arccal fordult felém, hogy közölje velem a hírt miszerint csak elájult a sokktól. Nem nyugodtam meg, de egy halk köszönöm félét szűrtem ki fogaim között. Nehezemre esett minden fizikai tevékenység, csak a fekete hajú angyalomra tudtam koncentrálni. Észre se vettem, hogy az egész családom ki sétált a szobából, kivéve Edwardékat. Nem néztem rá, mikor kezét vállamra helyezte, és biztatásképp megszorította. Az egész családom közül ő és szép felesége érti meg a legjobban, min is megyek most keresztül. Tovább…

6. fejezet - Rémálom	Bubi
Alice  Egyre nehezebben bírtam nyitva tartani a szemem, végül csalódottan de feladtam a harcot, és utoljára még ránéztem szőke hercegemre. A megnyugtató sötétség átölelve vezetett át az álmok földjének kapuján. Ahol újra találkozhattam vele csak már én is közéjük tartoztam. Vagyis csak reméltem, hogy ez vár ott azon a gyönyörű helyen… helyette egy sötét ijesztő erdőben találtam magam. A nap már rég lement és a holdat se lehetett látni a fák leveleitől. Ijedtség kerített hatalmába a tudat, hogy nem tudom hol vagyok, mit keresek itt és legfőbbként, hogy egyedül vagyok. Körül néztem de minden oldalról csak a vak feketeség fogadott. Rémület átjárta az egész testem, remegtem. Bár merre néztem csak a sötétség fogadott. Kezdtem elveszteni a fejem, sikítani akartam. A legszörnyűbb az, hogy tudom ez csak egy álom de, még sem akarok itt lenni. Fel akarok ébredni, átölelni hideg kőkemény testét és elveszni szemeiben. Érezve, hogy a vér az arcomba száll, elveszni karjai közt, majd egy lágy csókot nyomni márvány ajkaira. A bokrok levelei megrezdültek egy pillanatra mellettem, majd fölöttem a fák levelei kezdtek mozdulni.   Tovább…

7. fejezet - Minden kezdődik előlröl ...	Bubi
(átvezető  rész)  Bella  Amióta Alice belépett a család  életébe minden egyes napon újra előtörnek bennem a régi emlékeim. És ahogy elnézem, nem vagyok egyedül… mindenkin észre lehet venni a félelmet, örömöt, fájdalmat, hogy lehetséges, sőt biztos, hogy Alice is előbb vagy utóbb közénk fog tartozni. Csak a kérdés az, hogy mikor. Jasperrel most nem lehet beszélni, mert egyikünk sem akarja megtapasztalni milyen, amikor előbújik belőle a vad, birtokló ösztön. - Te mit gondolsz mind erről Bella? –zökkentett ki gondolataimból Edward. - Hogy? Miről? –kérdeztem zavartan. - Arról, hogy szerinted mit kéne tennünk Alice-szel? Mondjuk el neki amint felébredt, hogy mire vállalkozott azzal, hogy Jasperbe szerelmes vagy hagyjuk magától rájönni? – na ilyen hosszú kérdést is régen hallottam.   Tovább…

8. fejezet - Az első látomás	Bubi
Alice    Kevesebb, mint egy hét  telt el a találkozásunk óta. Ebből két napot átaludtam kisebb ébrenléttel megszakítva és mióta felébredtem rendesen az óta sose maradtam egyedül. De várjunk csak, nekem van egy apám, aki biztos halálra aggódja magát és talán  már az FBI-t is kihívta. - Milyen nap van ma? – néztem fel szerelmemre. Jobban belebújtam az ölelésébe és elhelyezkedtem a kényelmes ágyán. Bellát és Edwardot már majd nem egy napja nem láttam, Esme, Emmett, Carlisle óránként egymást váltogatva nyitnak be Jasper szobájába megnézni, egyben vagyok még. Rosalie-t se láttam de, szerintem ő direkt kerül engem. A kicsi tündérkét meg nem engedik a közelembe, mert nem akarják, hogy megijesszen. Már hogy tudna megijeszteni egy ilyen kis tünemény? - Szerda, kicsim – csókolta meg a homlokom. - Szerda? – ijedtem meg. Ha ma szerda van és körülbelül olyan délután öt óra – a sötétségből következtetve. Akkor lekéstem a találkozót Nicholassal. – mennem kell. Kibújtam karjai közül  és a kölcsön kapott ruhámat kezdtem keresni. Hálóingben még sem mehetek Nick elé. Körül néztem a szobán és a sarokban egy széken ott volt egy farmer nadrág, kék blúzzal és egy kardigán. Mikor oda akartam értük menni Jasper hátulról átkarolt és nem engedett el. Tovább…

9. fejezet - Vallomások	Bubi
Alice  Ismét elaludtam, remek az egész életemet végig alszom. Hangos kiabálásra lettem figyelmes, ami valószínűleg a földszintről jöhetett. Kíváncsiság eluralkodott rajtam és amilyen halkan csak tudtam kiosontam az ajtón s a lépcső felé  vettem az irányt. Csak Esmet láttam amint a kis lánnyal játszik a többiek látótávolságon kívül voltak. Renesmee meglátott és elkezdet hangosan kacagni, integettem neki majd mutatóujjamat számra helyezve, jeleztem neki, hogy maradjon csöndben. Esme is észre vett, de úgy tett, mint ha nem is lennék ott s tovább játszott Nessie-vel.   Pár lépcsőfokot lejjebb mentem és így már mindenkit láttam. A kiabálás egyre hangosabb lett. - Miért engedted haza? – hallottam Carlisle. - Azt mondta, hogy valami dolga van. Miből gondolhattam volna, hogy azzal a korccsal találkozik? Tudtommal nem én vagyok a gondolatolvasó. – mordult fel hercegem. Tovább…

10. fejezet - Elraboltak! .... elraboltak!	Bubi
Jasper  Igent mondott, biztos csak álmodok. Pedig egy vámpír nem tud álmodni… akkor pedig ez a pokol vagy hírtelen beállított egy idegen vámpír és elkábított mindenkit. Ez nem lehetséges, hogy életem szerelme aki, hold a sötét egemen, az angyal, aki begyógyítva törött szívemet hozz rám megbocsátást és nyitja ki nekem a Mennyek kapuját. Ahol elfoglalva kiérdemelt helyét néz rám kérlelően zöld íriszével és ajkai között kiszökdécselő szavakat hozzám címezve hív maga mellé az Angyalok hercegnője.  Egyre többet kezdet mocorogni mellettem Alice, míg végül fel nem ébredt. - Jó reggelt szerelmem! – csókoltam meg homlokát. - Reggelt… - ásított, majd megtörölve szemét egy hatalmas mosollyal köszöntött. - Hogy aludtál? - Jól, de volt egy furcsa álmom - kezdett neki. Tovább…

11. fejezet - Gyilkos	Bubi
Emmett  Szörnyű nézni, ahogy testvérem egyre jobban „esik” darabokra. Alice hol vagy? Hiányzol az egész családnak és főleg Jaspernek. Rám jutott az a feladat, hogy Richard Brandonnal közöljem a hírt, mi szerint lánya három hete nem nálunk tartózkodik. Mindenki Jasperrel foglalkozik és ez foglya elkergetni otthonról. Na legyünk túl rajta – mondtam magamnak biztatás kép s bekopogtam a már kastély szerű ház ajtaján. Nem telt el egy perc és egy ötvenes éveiben járó összes férfi nyitott ajtót. - Igen, kit keres? - Jó estét, Emmett Cullen vagyok. Richard Brandonhoz jöttem. - Én vagyok Richard, miben segíthetek? Tovább…

12. fejezet - Árulás 1. rész	Bubi
Alice  Az álom magával ragadott és nem tudom mikor ébredtem fel. Már ha persze felébredtem, mert még mindig meg voltam kötözve de most egy ágyhoz bilincselve feküdtem egy koszos, mocskos ágyon. Az orromig se láttam el olyan sötétség kerített körbe. Megint fáradtnak éreztem magam, míg le nem csukódtak a szemeim…   (írói megjegy.: a történet ott folytatódik  ahol a 9. fejezetnél abba hagytam, de úgy, mintha Alice újra álmodná az egészet ezért természetesen az ő szemszögéből, lesznek most a részek. )  Gyönyörű éjszakának indult és az is lett volna. Igaz ártatlanságomat már nem nyújthattam szerelmemnek, mivel azt egy másik számomra fontos személy elvette és ezzel együtt a szívem egyik részét összetörte. De mérhetetlen szerelmemet és szeretettemet nem tudta magáévá tenni ezért is van az, hogy akaratom ellenére is de élveztem az együttlétet Nicolas-szal. Most pedig ez miatt ülök az ágy legtávolabbik zugában, és átkarolva térdeimet zokogok, mint egy kis gyerek a játéka iránt. Igen a játékom után sírok, az egyetlen barátomért, akinek mindent elmondhattam. Azért az emberért, aki saját magamnál is jobban ismert, azért akiért ha bármennyire is próbálkozok szívem, kettéhasad, ha nem lehetek mellette. Ha nem érezhetem az illatát, az érintését… Nicolasért. És most már Jasper miatt is. Megbántottam és összetörtem immár újra halott szívét. Tovább…

13. fejezet - Árulás 2. rész	Bubi
Jasper  Még egy levél érkezet Alice-től. Nem akartam egyedül kinyitni túlságosan fájna, ha amúgy is összetört szívem most porrá zúzná ez a levél. Megkértem a többieket, hogy nyissák ki előbb, és valamelyikük olvassa fel hangosan. Edwardra jutott a feladat. Lassan felolvasta a papírra írt szavakat és ilyen lassan is jutott el a tudatomig, hogy Alice-szel biztos történt valami. A tény, hogy Lionel - az idegen vámpír, akivel találkoztam – is ott van még jobban megrémisztett. - Jasper, mit tegyünk? – kérdezte Carlisle. - Elmegyek a találkozó helyre, még pedig egyedül! – döntöttem el. - Ne csináld ezt fiam. Őrültség lenne egyedül menned, biztos egy csapda – próbált győzködni. - Nem érdekel! Alice bajban van, nem ülhetek itthon öl betett kézzel várva, hátha egyszer kicsapódik az ajtó és belép rajta Alice nevetve. Te sem várhatod el tőlem, hogy ezt tegyem – vágtam vissza ingerülten.    Tovább…

14. fejezet - Az első pofon...	Bubi
Jasper  Erdő, erdőt követve futottam a semmibe. Célok nélkül elveszve a világban. Csak Alice arca lebeget a szemem előtt valamiféle utat mutatva nekem. Meg álltam egy magas fa alatt, felmásztam a tetejére és egy ágra lepihentem. Muszáj lesz gondolkoznom, mert nem mehet tovább így.  Két nap telt el a gyilkosság óta. Carlisle és a többiek biztos rájöttek, hogy csak én tehetem és már elindultak utánam megkeresni. Vissza kéne fordulnom és vállalva a következményeket beszélnem, kell apámmal. De még is, hogy állhatnék így elé, mikor embert öltem ráadásul szerelmem apját. Elvesztem az elméletekben, hogy melyik út lenne a legjobb. Az idő gyorsan szelte a perceket és az órákat, ismét magába szíva egy újabb napot. A nap már lemenőben volt és én semmire nem jutottam. Lemásztam a fáról és Forks felé indultam. Egyszer túl kell lennem rajta. Tovább…

15. fejezet - Nevetés helyett sírás!	Bubi
Alice  Egész éjjel forgolódtam és azon járt az eszem, hogy vajon mit fog csinálni a családom, ha meglát. Igen már ők a családom. Hiába vannak rendes szüleim és jó  húgom, ha van egy hét amikor mindenkivel találkozok. Mióta anya kijelentette, hogy nem kér az életemből és csak egy levelet hagyott maga után, az életem rendesen megváltozott. Örülök is neki, mivel így rendesen megismertem Jaspert és a sok jó, ami történt velünk, senki se veheti el tőlem. De itt van Nicolas… a szíve miatt mindent elkövetett, hogy az övé legyek és én annyi fájdalom után is megbocsátottam neki. Tudom, hogy helyesen cselekszem, vagyis remélem, hogy így van. De ami megtörtént, az megtörtént. Megcsaltam Jaspert, hogy ne okozzak fájdalmat Nicknek és most a szívem miatt megbántom, hogy az igazi szerelmemmel legyek. Tovább…

16. fejezet - ... hercegem ...	Bubi
Jasper  A nappaliba beérve leraktam a kanapéra és mielőtt magyarázkodni kezdenék megcsókoltam. Visszahúzódott az érintésemtől és elfordulva a cipőjét tanulmányozta. - Mi a baj szerelmem? – tudom álszent dolog így viselkednem azok után, amit műveltem, de mellette minden feledésbe merül. - Jasper kérdezni szeretnék valamit – remeget meg a hangja. Tudtam mi fog most következni, de azt reméltem, hogy nem következik el ez a pillanat. - Nem kell semmit sem mondanod! Sajnálom, amit tettem és nem érdemlem meg, hogy valaha is megbocsáss nekem és újra kiérdemeljem a bizalmad. De azt tudnod kell, hogy soha senkit nem szerettem, szeretek ennyire, mint téged és nem is fogok! Amióta csak megláttalak első nap az iskolában onnantól kezdve eldöntöttem, hogy erőszak árán sem hagylak magadra! – Könnyek gyűltek a szemébe és valamit mondani akart, de csak szorosan átölelt. Tovább…