Prológus |
Gabriella |
|
Szeretnék bemutatkozni. A nevem Bella. Bella Swan.
Ez az én történetem, egy nagyon hosszú történet… De nem is rögtön az elején kezdeném, inkább a közelmúltban. Azon az estén az életem 180 fokos fordulatot vett…
|
1. fejezet |
Gabriella |
|
Beálltam a garázsba. A házban nem kapcsoltam villanyt, nem volt rá szükségem. Kiváló látásomnak köszönhetően így is kiigazodtam. És a sötétség a barátom. Mindent eltakar, és mégis mindent megmutat. Az éjszaka a kedvenc napszakom, ilyenkor nem kell elővigyázatosnak lennem, nem kell megjátszani magam.
|
2. fejezet |
Gabriella |
|
Értetlenül néztem. Vagy nem tud számolni, vagy dilis a csaj.
- Nem vagyok bolond, napra pontosan tudom, mikor estem teherbe – folytatta - Mert csak az az egy… alkalom volt az életemben. – Szemét lesütötte zavarában – És akaratomon kívül történt meg…- suttogta.
Vámpír észjárás ide vagy oda, én ezt nem értem – agyaltam. Biztos látta rajtam, mert hirtelen, felemelt hangon ezt mondta:
|
3. fejezet |
Gabriella |
|
Késő délutánra már a feldíszített fa előtt álltunk és csodáltuk.
- Felkészültél? – kérdeztem és Emily bólintására bedugtam az égősor dugóját a konnektorba. A kis égők felragyogtak, gyönyörű csillogásba borítva a díszeket.
Vendégem halkan felsóhajtott. A gyenge fényben egymásra mosolyogtunk.
|
4. fejezet |
Gabriella |
|
Nem tudom mikor rohantam ki a házból, fel sem fogtam, hogy a szakadó hóesésben állok.
Edward.
Olyan régen nem mondtam ki a nevét, még gondolatban sem. Mindig csak egy arc nélküli emlék volt. Mint mikor álomból ébred az ember és az egyre csak halványul. Inkább csak érzésekre, villanásokra emlékeztem, amik igyekeztek felszínre törni, de sikerült mindig elnyomni magamban.
|
5. fejezet |
Gabriella |
|
- Talán felnevelheted és vigyázhatsz rá te magad – mondtam lassan - de nem, mint ember…
Értetlenségét döbbenet, majd – legnagyobb meglepetésemre – lelkesedés váltotta fel.
- Megtennéd? – arca ragyogott.
Istenemre, tényleg lökött!
|
6. fejezet |
Gabriella |
|
Kihúztam magam és beletörődő sóhajjal fordultam vissza. Hangom keménysége engem is meglepett.
- Szia, Alice!
- Szia, Bella! – arcán óvatos mosoly kezdett szétterülni.
Éreztem, hogy Jasper és Emmett is közelebb jön, de nem néztem rájuk.
|
7. fejezet |
Gabriella |
|
- Bella –mikor mellém lépett, a doki zavartan nézett rám – Alice is szeretne jönni.
Egy pillanatig összeráncolt homlokkal gondolkodtam, majd szembe fordultam velük.
- Miért, a többiek nem?
|
8. fejezet |
Gabriella |
|
A szobába érve óvatosan leraktam az ágyra és helyet adtam a dokinak.
- Mielőtt hozzáfognál, tudnod kell a körülményekről – kezdtem óvatosan, majd Emilyre pillantottam, aki bólintott – Ez nem egy hétköznapi baba és terhesség. Nem tudom, mennyit mesélt el Rosalie, de…
|
9. fejezet |
Gabriella |
|
Az ablaknál álltam és a hófödte tájat bámultam.
Alkonyodott.
Úgy döntöttem, jobb lesz túlesni a dolgon. Vonzott a leszálló sötétség. Legszívesebben kiugrottam volna, hogy mindent hátrahagyva elrejtőzzek.
|
10. fejezet |
Gabriella |
|
- Természetesen – mondtam, majd kifelé elsétálva mellette nem tudtam ellenállni és kezem az övébe csúsztattam.
Lágyan megszorította az ujjaimat, minek hatására bizsergő érzés indult el a karomon felfelé.
A dzsiphez mentünk, ahol Alice és Emmett már beszálltak a hátsó ülésre. Edward a vezető melletti ülés ajtajához vezetett, de mielőtt kinyitotta, felém fordult.
|
11. fejezet |
Gabriella |
|
- Oké, lemaradtam. Milyen farkasokról is beszélünk éppen?- kérdezte Emily félretéve a félig kiürült, olvadásnak indult jégkrémes dobozt.
Ránéztem érdeklődően felém fordult barátnőmre.
- A farkasok a vámpírok természetes ellenségei. Alakváltók, akik az emberi életek védelmében harcolnak ellenünk- kezdtem türelmesen, mesélve a La Push-i legendákról, amik nagyon is valósak, majd csatlakozva Carlisle mesélt a szövetségről is.
|
12. fejezet |
Gabriella |
|
- Azt hiszem, vadásznom kéne, velem tartasz?
Láttam az apró remegést, ami végigfutott rajta. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, olyan izgatottság futott át rajtam. Mintha melegebb lenne a szobában…
Emilyre néztem, aki rögtön felemelte a kezét.
|
13. fejezet |
Gabriella |
|
Órákkal később mielőtt hazaindultunk, még vadásztunk is.
Jóllakottan és elégedetten szorítottam Edward kezét.
Boldog voltam, nagyon boldog.
|
14. fejezet |
Gabriella |
|
Álltam az ablaknál és a sötét erdőt bámultam. A hóesés már elállt, a fehér réteg dunnaként borította a tájat. A faágak roskadoztak a vastag hó alatt, a kopasz gallyak között átszűrődött a hold erős fénye. Minden mozdulatlan volt, mintha lélegzetvisszafojtva várna valamire.
Hatalmas volt a csend a házban is, csak a tűz ropogása és Emily érdes légzése hallatszott.
|
15. fejezet |
Gabriella |
|
Csak figyeltem az ágyon vergődő lányt, ahogy próbál szabadulni a fájdalomtól. Teste görcsbe rándulva vonaglott és én nem tudtam segíteni rajta.
Nagyon tisztán emlékeztem az átváltozás kínjára, ahogy a testem lángolva átalakult. Szegény Emilyvel sem volt ez másként és még a felén sincs túl.
|
16. fejezet |
Gabriella |
|
- Hol van a fiam?
Lassan elengedtük egymást és torkát köszörülve nézett rám.
- Jól van, egészséges és gyönyörű. A lányok vigyáznak rá.
Szemét lehunyva bólintott.
|
17. fejezet |
Gabriella |
|
Ültünk a nappaliban és a kis Adamot figyeltük, ahogy az első felállást próbálgatta. Hihetetlen kis csoda ez a gyerek a mi életünkben, mindenkit elvarázsolt. Hallgattuk gyorsan dobogó kicsi szívét, amit csak az anyja távollétében tehetünk meg.
|
18. fejezet |
Gabriella |
|
A sötétben lassan kirajzolódott a ház ismerős körvonala, ahogy egyre közelebb értünk. Ahogy megérkeztünk és mellettünk leparkolt a másik két autó is, kiszállva mindenki csendben nézte a hatalmas, elhagyatott épületet.
Túl sok minden nem változott. Az erdő mintha közelebb ölelte volna magához, a fák nagyobbak és terebélyesebbek lettek. A homlokzat kopottabb, a teraszt beborították a száraz falevelek és gallyak. Az óriási ablakok, mint valami szomorú szemek, bámultak ránk. Az egész ház magányos csöndbe burkolózott.
Hiányzott belőle az élet.
|
19. fejezet |
Gabriella |
|
- Hello, Jacob!
A farkasok ismét türelmetlenül mozgolódni kezdtek, halk nyüszítések hallatszottak, ahogy egyre közelebb araszoltak az alfához. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, az én családom is felsorakozott a hátam mögött.
Csendben néztük egymást Jacobbal.
|
20. fejezet |
Gabriella |
|
Késő este volt, mire hazaértünk, mindenki a nappaliban várt ránk. Csendben figyelték, ahogy Edward támogatva bevezet és leültet a kanapéra. Éreztem a karok ölelését és a nyugtató szavakat, időnként válaszoltam a kérdésekre egy igennel vagy nemmel, de az agyam teljesen üres volt, ahogy a szívem is. Nem éreztem semmit.
Felálltam és motyogtam valamit Edwardnak, hogy egy kis időre egyedül szeretnék lenni, nyomtam egy futó csókot a szájára és kirohantam a bejárati ajtón.
|
21. fejezet |
Gabriella |
|
Amíg ügyeltem arra, hogy Emily ne vegyen észre, gondolatban üzentem Edwardnak.
„ Megpróbálok beszélni vele, négyszemközt!”
Látta ugyan, hogy kiosonok a hátsó ajtón, de a múltkori eltűnésem óta figyeltem arra, hogy soha ne hagyjam kétségek között.
|
22. fejezet |
Gabriella |
|
|
Miután elköszöntem szerelmemtől és ráparancsoltam, hogy fejezze be a drámát, mivel úgy viselkedett, mintha föld körüli útra indulnék. Megnyugtattam, hogy pár óra múlva jövök. Alice-szel elindultunk a kocsihoz. A teraszon csak Emily üldögélt, mosolyogva rám kacsintott.
|
23. fejezet |
Gabriella |
|
Zaklatottságom rögtön szemet szúrt Edwardnak, megállt előttem és száját összeszorítva kérdezte.
- Bántott?
- Nem, fizikailag nem – sóhajtottam - csak megbántott, mert úgy kezelt, mint egy… vérszívót!
Elszomorodtam, mikor rájöttem, hogy én csak ez vagyok Jacobnak.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…