1. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Nem éppen arra számítottam hogy az új lakásunk kiköpött olyan lesz mint a régi.A Forksi villát magányosan állva hagytuk magunk mögött,hogy beköltözzünk ide.Sequim,az új otthonom egész jó hely.Közel van az erdõ,így nem kell messzire eljárkálnunk ha vadászni szeretnénk.A tengerpart sincsen messze,ami egy másik jó dolog,tekintve,hogy imádom a part mellett tölteni a szabadidõm.Van hogy csak kiülök oda és meg sem moccanak.Nem ez nem nehéz,képes lennék akár évekig egy helyben maradni.De persze minden jóban van valami rossz.Jelen esetben az,hogy Jacob nincs mellettem.Õ Forksban maradt,és ki tudja hogy látom e még valaha.
|
2. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Elrugaszkodtam a földtõl és rávetettem magam.Teljes erõmbõl ütöttem ahol csak értem,nem kímélve testi épségét.De õ sem volt rest.Nem hagyta magát,és egyetlen rúgással a földre lökött.Dühödt morgás szakadt ki a mellkasomból,egy pillanatra megijedtem saját magamtól,nem hittem hogy képes vagyok ilyen hangot kiadni.
|
3. fejezet |
Vivika95 |
|
|
A saját Ferrarimmal mentem suliba.A szüleim teljes erõbõl tiltakoztak ezen elhatározásom ellen,de én hajthatatlan voltam.Meggyõztem Rose-ta,ki imádja a feltûnést,hogy álljon ki mellém.Ahogy sikerült magam mellé állítani,Emmett is csatlakozott,majd Alice,Esme és Carlisle is.Nem láttak benne semmi kivetnivalót hogy a saját autómmal közlekedjek,még ha az ennyire szuper és feltûnõ járgány is volt mint az enyém.Jasper végig anya és apa szavával értett egyet.Kerülni kell a feltûnést.
|
4. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Mindent elterveztem még aznap este.Azt hogy mit fogok mondani a többieknek,és hogy hogy megyek el.Simán fog menni az egész.Jakenek nem szóltam hogy megyek,hagy legyen csak meglepetés.Biztos örülni fog hogy lát.Legelõször elmentem vadászni.Nem akartam még véletlenül sem kísértésbe esni.Nem mintha amiatt aggódnék,hogy esetleg megtámadom Jaket.
|
5. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Odakint ültem az udvaron egy kis kerti széken,és élveztem a friss levegõt.Beszívtam a virágok illatát,próbáltam ellazulni,de gondolataim minduntalan visszakalandoztak Jake felé.Sehogy sem bírtam kiverni a fejembõl a tegnap történteket,Jacob furcsa viselkedése kíváncsivá tett.Rosalie és Alice közeledtek felém,és leültek velem szemben a földre.
|
6. fejezet |
Vivika95 |
|
|
A hét további része unalmasan telt.Nem csináltam nagyon semmit.Ami igazán meglepett,hogy Kyle többször is meglátogatott,és mindig szuper kedves volt.Elõször furcsának találtam,de aztán úgy határoztam hogy adok neki egy esélyt a barátkozásra.Ha egyáltalán õ csak barátkozni akar...Lélekben már felkészültem a sulira,és az esetleges,vagyis inkább biztosan bekövetkezõ találkozásra Joshal.Mindent elõre elterveztem.Nem fogok levegõt venni,ha kell egész nap,de semmiképpen nem bánthatom õt.
|
7. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Átgondoltam mi történt.Abban biztos voltam hogy Kyle szeret,mert ha nem szeretne,akkor nem vállalná el,hogy áttér a vega életmódra.Azt viszont még mindig nem tudtam hogy én mit érzek.Szeretem õt?Nem hinném.Szerintem ez csak fizikai vonzalom.Vagy tévedek?Tán magamnak sem merem bevallani?De volt egy másik gondom is.Jacob.Úgy döntöttem hogy felhívom és bocsánatot kérek tõle,még úgy is hogy nem tudom mivel bántottam meg.Tárcsáztam a számot,hamarosan fel is vette.
|
8. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Céltalanul bolyongtam az erdõben.Nem tudtam merre tartok,hová megyek.Csak egy dologban voltam biztos.Haza soha nem térhetek.Mily nagy szégyent hoztam mindannyiunkra.Soha nem fogja senki megbocsátani nekem.Talán jobb lesz nekik nélkülem.Újra végignéztem magamon.A tettem jelei megtalálhatóak voltak a ruhámon.A folyóhoz rohantam és belegázoltam.
|
9. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Hamar Seattlebe értem,utam azonnal az újságos felé vezetett.Azt szerettem volna megnézni,hogy eddig hány ember halálozott el,milyen körülmények között.Biztos voltam benne hogy az itteni áldozatok és Seth halála között volt valamilyen kapcsolat.A halottak listája utolsó alkalom óta,hogy láttam eléggé gyarapodott:Lauren Edwor,James Fergas,Frank Gohard,Tyler Growi.Csupa férfi az egész.Nem értettem.Egy gyilkos vámpír,aki csak férfiakat öl?Lehetséges hogy van ilyen?
|
10. fejezet |
Vivika95 |
|
|
A három succubus elhurcolt engem az erdõ egy elhagyatott részébe.Fogalmam sem volt arról,hogy mihez fognak kezdeni velem,de volt néhány tippem.Hiábavaló lett volna megpróbálni menekülni,úgy is elkaptak volna,és akkor aztán még kevesebb esélyem lenne a túlélésre mint most.Az erdõ mélyen állt egy kis faház,oda vittek be engemet.Elengedték a karomat,de azért szorosan mellém álltak,nehogy szökni próbáljak.
|
11. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Eléggé hûvös idõ van így,hogy az utcán.Megkértem a nõvéreimet hogy engedjenek el egyedül,mert szerettem volna egy kicsit gondolkodni.Minden ember megbámult ahogy elmentem elõttük,hisz nem éppen egy hétköznapi jelenség voltam.De egyáltalán nem zavart hogy mennyire gyönyörûnek tartanak.Épp a suli elõtt haladtam el,amikor hallottam hogy valaki hangosan kiabál egy nevet.
-Nessie Nessie!!!Állj már meg!!!-nem néztem meg kinek kiabál mert nem érdekelt,de az a fiú nem más,mint az én vállamat kocogtatta meg.
-Szia Nessie!Jaj de rég láttalak!Mi van rajtad?-kérdezte,én meg nem értettem hogy mi a fene van ezzel a fiúval.
|
12. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Mikor elmesélték hogy mi történt,alig bírtam magamhoz térni.Hogy én succubus lettem?Arra emlékeztem hogy a succubusok elhurcoltak a búvóhelyükre,de utána semmi.Tiszta üresség.A nyakláncot amivel fogvatartottak,elpusztítottuk.Többé már nem tehetnek semmit.Mindenkitől bocsánatot kértem.Nagyon szégyelltem még mindig magamat a Leahval történtek miatt,de a szüleim tájékozattak hogy nincsen semmi baja,meg fog gyógyulni.Arra viszont nem számítottam,amit ezután mondtak.Azt mondtájk hogy amíg succubus voltam,megöltem 4 embert.Négyet!!Nem is egyet!Hanem négyet!És hogy Josh tud mindent a vámpírokról.
|
13. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jacobbal kimentünk a rétre beszélgetni.Nagyon sokat nevettünk.Viszont volt valami a levegõben,amit szerintem mind a ketten éreztünk.Amióta Jacob megmondta hogy szerelmes belém,vigyáztam arra hogy mit mondok.És szerintem ez vele is így volt vele is.Szerettem volna neki megmondani hogy én is nagyon szeretem,a baj csak az volt,hogy nem úgy szerettem mint ahogy õ engem.Éppen azon voltunk,hogy visszamegyünk a házba,mielőtt keresni kezdenének,amikor a fák mögül kilépett Kyle.Megmerevedtem.Jacob mellém állt szorosan,mintha megérezte volna hogy nem akarok vele beszélni.Kyle közelebb jött és megállt előttünk.
|
14. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Kiderítettem hogy hol lakik Josh,és azonnal autóba szálltam,hogy meglátogassam.Kicsit izgultam hogy vajon mit fog szólni,de volt bennem egy kis félelem is.Mi van ha elmondja valakinek?Meg kell neki mondanom hogy ez titok,és hogy nem beszélhet róla senkinek.Leparkoltam a házuk elõtt és kiszálltam.Lassú léptekkel indultam az ajtó felé.Kopogtattam és vártam.Josh nyitott ajtót,kissé döbbenten,és ha jól éreztem félve néz felém.Mintha azt hinné hogy mindjárt megtumadom.Nem hibáztathatom.Hisz amíg succubus voltam meg akartam ölni.Lehet hogy szóba se fog állni velem.
-Szia Josh.Beszélhetnénk?-kérdeztem kedvesen,és rámosolyogtam.Habozott,majd bólintott és beengedett az ajtón.Ügyelt arra hogy véletlenül se érjen hozzám.
|
15. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Joshnak.És mi most...járunk vagy mi.Egy kicsit fura volt belegondolni.Volt egy részem,ami megbánta hogy igent mondott neki,egy másik részem viszont úgy érezte,hogy esélyt kell adni Joshnak.Hisz kishíján megöltem.De csak ezért akarok vele járni?Hogy kárpótoljam azért amit tettem?
|
16. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Otthon azonnal felrohantam a szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót.Nem akartam hogy kérdezõsködjenek afelõl hogy mi történt.Azt akartam hogy hagyjanak békén.Anya megpróbált bejönni de elküldtem azzal az indokkal hogy nagyon álmos vagyok és aludnom kell.Ami persze nem volt igaz.Levettem a nadrágomat és a felsõmet és fehérnemûben álldogáltam a tükör elõtt.Megnéztem magamat.Nem értem mit esznek rajtam a pasik.Egyáltalán nem vagyok szép.Na jó azért szép vagyok,de azért nem annyira.
-Szerintem gyönyörű vagy!-ijedten pattantam fel,és felkaptam a köntösömet.
-Jake!!Mit keresel itt??!-Jake a nyitott ablakomban ült és engem nézett.Gonoszul vigyorgott.Durcásan felhúztam az orromat és indultam hogy kilökjem innen.
|
17. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jacob karjai között aludtam el.Mikor reggel felébredtem,hallottam Jake egyenletes,mély horkolását.Megmozdultam és fel akartam kellni,de Jacob karjaival vaskapocsként zárult körém.Rájöttem hogy mindvégig az õ mellkasán feküdtem,és magamhoz szorítottam.Reméltem hogy erre nem fog emlékezni.Megráztam a vállát hogy kelljen már fel és engedjen szabadon,de nem ébredt fel.
-Jake...JAKE!!!!-kiáltásomra felpattantak a szemei.
|
18. fejezet |
Vivika95 |
|
|
A telefon hosszan kicsengett majd hatalmas sípolással abbamaradt.Nem vette fel a telefont és ennek egy kicsit örültem.A következõ napon a családdal ellátogattunk Forksba,hogy le ellenõrizzük Charlie papa házát.Mindenki jött,mert így nagyobb volt az esély arra hogy találunk valamit.Kívülrõl a ház teljesen normálisan festett,nem volt rajta semmi szokatlan.Ha csak a levegõben terjengõ,orr facsaró szagot lehet szokványosnak mondani.Az ajtü elõtt megtorpantam,miközben a többiek egyeséfel beléptek a házba.Erõt vettem magamon,mielõtt valaki észrevette volna pillanatnyi elgyengülésem.A máskor oly kellemes ház most olyan volt,mintha hurrikán söpört volna végig rajta.Minden bútor,minden egyes apró tárgy a földön hevert szanaszéjjel,legnagyobb részben törötten,hasznavehetetlenül.Megéreztem a helyiségben terjengõ vérfarkas szagokat,melyek közül egyet sem ismertem fel.
|
19. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Kocsival mentem Joshhoz.Reméltem hogy otthon találom,és hogy a szülei nem lesznek ott.Kicsit zavaró lett volna ha ott lennének a házban,miközben szakítok a fiukkal.Bekopogtam az ajtón.Mélyet sóhajtottam,és vártam hogy beinvitáljanak.Josh vigyorogva lépett elõre,és megcsókolt.Visszacsókoltam.Ez azért még nem volt bûn.Bevezetett a házba és felmentünk a hálószobájába.
|
20. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Becsuktam a szemeimet,hátha csak álmodok.De amikor újra felnyitottam õket,Jake még mindig a fa alatt feküdt,teljesen mozdulatlanul,ugyanabban a pózban.Feje amit felém fordított a mancsait feküdt.Belenéztem nagy,barna szemeibe,amelyben szomorúság,bánat és félelem lapult.Szeme sarkában hatalmas könnycsepp éktelenkedett.Az én szemeimben is gyûlni kezdtek a könnyek.Hagytam hogy lefollyanak végig az arcomon.Hangosan szipogtam,de a szemem le nem vettem róla.Mintha csak attól félnék hogy a következõ pillanatban eltûnik elõlem.Mennyire szeretem õt.
|
21. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jake ölében ültem élvezve meleg kezének gyengéd simogatását az arcomon.Lágy mosoly ült ki az arcomra.Gondjaim egy része pár perc alatt megoldódott.Jake szeret engem,és én is szeretem.Együtt vagyunk,és remélhetõleg még sokáig együtt is leszünk.
-Jake...ki fogom deríteni ki tette ezt a szörnyûséget Charlie- val!-feleltem dacosan.
-Nem akarom hogy miattam bajba keveredj.Majd én kiderítem.
-Ez nem csak rólad szól.Õ az én nagyapám volt!És tudod mit?Majd együtt kiderítjük!-mosolyodtam el.
-Megszöksz velem?
|
22. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jacob és én már ki tudja mennyi ideje haladtunk,az idõ végtelennek tûnt így,hogy együtt voltunk.Egyikünk sem tudta,hogy merre tartunk,csak mentünk egyenesen elõre.Nem éreztem félelmet vagy izgalmat új küldetésem miatt,miszerint meg kell találnom Charlie gyilkosát.Az egyetlen,ami hajtott az a bosszú.Meg kell bosszulnom a halálát,és azt hogy valaki bûnösnek állította be szerelmemet.Arra eszméltem,hogy Jake hirtelen lassítani kezdett,majd megállt.Leszálltam a hátáról és vártam hogy mi következik.Beleszagolt a levegõbe,majd a földön kezdett el szimatolni.Lassan haladt elõre,egyetlen egy helyet sem hagyott vizsgálatlanul.Fogalmam sem volt arról hogy mit kereshet,én nem éreztem semmi különöset.Habár nem voltam teljesen vámpír,és így kicsivel gyengébb szaglással bírtam mint a többiek.Jake hirtelen felállt két lábra,és visszaváltozott.Csak akkor fogtam fel hogy meztelenül áll elõttem,amikor a tekintetem férfiasságára tévedt.Teljesen zavarba jöttem,köpni-nyelni nem tudtam,és zavartan bámultam a földet.Jake felhúzta magára rövidnadrágját,amit a lábára kötözött,és most ruhában fordult felém.
|
23. fejezet |
Vivika95 |
|
|
-Jacob!Nessie!Mit kerestek ti itt késõ éjjel?-köszöntött boldogan Embry és beinvitált minket lakásába.Az egész alig volt nagyobb mint otthon a nappalink,de pont emiatt nagyon otthonos,barátságos volt a környezet.
-Csak erre jártunk és gondoltunk leszel olyan kedves és szállást nyújtasz ma éjszakára!-vigyorodott el Jake,derekamnál fogva magához húzott,apró csókot nyomott az ajkaimra.Embry meglepetten nézett rám,majd elnevette magát.
-Na végre már hogy összejöttetek!!!Jake csak erre várt!!!-bökte meg barátját,aki szélesen vigyorgott.
-Komolyan ilyen sokat kellett rám várni?-húztam el a számat bûnbánóan.
-Igen...de megérte!-mondta és újra megcsókolt.Embry megköszörülte mögöttünk a torkát.
|
24. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Életem legszebb éjszakáját követte életem legszebb éjjele.Mintha egy álomba csöppentem volna bele.El sem tudtam hinni,hogy a sok szörnyûség után,ami velem történt,lehetek még ennyire boldog.Jake karjai között ébredtem,de ezentúl nem volt okom arra hogy elhúzódjak tõle és nem is akartam.Most már mindenféle bûntudat nélkül ölelhetem magamhoz addig ameddig csak akarom.Megcirógattam az arcát,õ meg villámgyorsan elkapta a kezem.
-Nem hagysz aludni sem Nessie?-vigyorodott el,és megcsókolta ujjaim hegyét.
-Szép jó reggelt!-nevettem fel.
-Látom jó kedved van!
-Igen.
-Csak kár hogy el kell rontanunk azzal hogy tovább folytassuk a...nyomozást.-Jake arca elkomorult,de azért magára erõltetett egy mosolyt.
|
25. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Fogalmam sem volt arról hogy hogy kerültem vissza a szobámba.Tán álmodtam volna az egészet?Mindez csupán a képzeletem szüleménye volt és valójában meg sem történt?Szerettem volna ezt hinni.Ha visszagondoltam arra hogy Jake a fájdalomtól vonaglik a földön,és hogy mindezt a saját apám követte el óriási fájdalom tölti el a testem,szinte szétszakít.Az ajtó nyikorogva kinyílt,és anyám lépett be a szobába.Mintha egy örökké valóság óta nem láttam volna.Csak most jöttem rá hogy mennyire hiányzott nekem.És most azzal hogy elszöktem csak még nagyobb fájdalmat okozok neki.Nem elég hogy Charlie miatt bánkódik,még én is rátettem egy lapáttal.Szörnyû egy gyerek vagyok.Anya leült az ágyam szélére,elsimított egy kósza hajszálat az arcomról.
-Hogy vagy kicsim?
|
26. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jacob nagyon gyorsan gyógyult,és három nap elteltével már olyan volt,mint azelõtt.Ha bárki látta volna,meg nem tudta volna mondani hogy pár nappal ezelõtt súlyos sérüléseket szenvedett.Apa nagyon távolságtartóan viselkedett velem,Jacobot meg szó szerint levegõnek nézte.Minden egyes nap megemlítette hogy az idõ vészesen fogy,és nem sokára eljön az idõ,amikor Jacob többé nem lesz biztonságban az õ közelében.Kiültem az udvarra,egy pillanatra elmerengtem.Lehunytam a szemem,és végig gondoltam mi történt eddig az életemben.Hideg kéz érintését éreztem a vállamon.Hátrapillantottam.Jasper állt mögöttem,halvány mosoly ült ki az arcára.Nagyon hiányzott nekem a belõle áradó nyugalom,amely mint mindig,most is elöntötte a testemet.
|
27. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Mikor felébredtem,elsõ észrevételem az volt,hogy ezen a helyen,ahol éppen voltam koromsötét volt,nem lehetett látni semmit még az én vámpírlátásommal sem.Mindenhol csak a nagy feketeség terpeszkedett úgy mint a köd.El akartam indulni,ki akartam jutni errõl a helyrõl,de valami visszahúzott.Oldalra pillantottam,a fal résein beszûrõdõ fényben megcsillant a bilincs,mely a kezemre volt kötve.Láncravertek,mint egy kutyát,vagy mint egy rabot.A bilincs olyan szorosan feszült a csuklómra,és olyan rövid volt a lánc,mellyel a falhoz voltam kötve,hogy nem bírtam,még csak megmozdítani sem a kezem,nem hagy elszabadulni.Nyöszörögve próbálkoztam kissé lazítani a szorításon,de csak azt értem el ezzel a tettemmel,hogy égni kezdett a bõröm,ott ahol a hideg fém kidörzsölte.
|
28. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Hamar a folyóhoz értem és azonnal belegázoltam a jéghideg vízbe.Levetettem a ruháim nagy részét,csak a nadrágot és a melltartót hagytam magamon.A pólómat nekidõrzsöltem a legtöbb fának,amelyek az ellenkezõ irányban voltak mint amerre én tartok.Így eléríthetem õket,legalábbis remélem,és nem fognak rám bukkanni.Gondosan ügyeltem arra,hogy ne hagyjam magam mögött a lábnyomomat vagy nehogy elejtsek akár csak egyetlen egy olyan dolgot ami az enyém.Mikor végeztem,elindultam a házam felé,hogy végre biztonságban lehessek,és hogy figyelmeztetni tudjam megvannak az eredeti gyilkosok.El sem tudom hinni hogy Josh képes volt szökvetkezni Kyleval.Hogy képes volt megölni Charlie-t?
|
29. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Nem éreztem semmit azon a szörnyû fájdalmon kívûl a lábamban.Annyira fájt,hogy megmozdítani sem tudtam.Nem akartam kinyitni a szemem,nem akartam meglátni hogy hol vagyok,féltem,hogy visszkerültem ugyanarra a helyre,ahol Josh és Kyle fogvatartott,viszont az a valami amin feküdtem túlontúl puha és kényelmes volt,és nem éreztem semmit,ami fogva tartott volna.
-Nessie hallasz engem?-Jake hangjára azonnal felpattantak a szemeim.Kábán pislogtam felfelé,de hirtelen úgy éreztem elönti egész testemet az erõ.
-Jake!-kiáltottam és a karjaiba ugrottam,lehúztam magam mellé az ágyra.
-Nessie csak nyugalom!Ne erõltesd meg magad!-csitítgatott.
-Semmi bajom!!-tiltakoztam és hogy bebizonyítsam mennyire igazam van,felálltam és tettem néhány bizonytalan lépést a szobában.Jake hallkan felnevetett.
|
30. fejezet |
Vivika95 |
|
|
Jake lassan, és gyengéden eltolt magától, szemeiben öröm égett, miközben engem nézett.
- Ez most igent jelent? - nevetett fel mély, öblös hangján.
- Természetesen. Millió is millió igen! - nevettem én is, és újra megcsókoltam.
- Örülök hogy a feleségem leszel Mrs.Black! - elgondolkodva ráncoltam össze a homlokom, mellé feküdtem az ágyra.
- Renesmee Black. meg kell még szoknom, hogy ezentúl ez lesz a nevem - Jacob elmosolyodott, megsimogatta az arcomat.
- Nem muszáj felvenned a nevemet. Ha akarod akkor maradhatsz Cullen is - vonta meg hatalmas vállát, de éreztem a szomorúságot és a csalódottságot a hangjában.
- Jaj de buta vagy! Még szép hogy fel akarom venni a nevedet! - ütöttem bele a vállába, erre felkapott és elkezdett csikizni.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…