1. fejezet - Az első találkozás |
Esme Cullen |
|
|
Kellemes nyári napon találkoztunk először. Máig emlékszem rá, pedig a legtöbb emberi emlékem már homályba veszett. Mégis, ez a találkozás olyan mély nyomot hagyott bennem, amit nem vagyok képes elfelejteni. Tizenhat éves voltam, és nagyon szerettem Fára mászni. Azon a napon is azt csináltam, amikor megsérültem. Éppen érett a cseresznye, és én szerettem volna megkóstolni.
|
2. fejezet - Az esküvő és a nagy rádöbbenés |
Esme Cullen |
|
|
1915 az az év, amit az örökkévalóságig átkozott évnek tartok. Charles már majdnem négy éve udvarolt nekem, végül megkérte a kezemet. Aznap estére egy közös vacsorát beszéltünk meg a családjával és az én családommal. A vacsora elején felállt, hogy tósztot mondjon, majd az egész család előtt megkérdezte:
|
3. fejezet - Világháború |
Esme Cullen |
|
|
Ahogy teltek az évek, Charles semmit sem változott. Minden másnap volt valami, amin annyira felhúzta magát, hogy bántalmazott. Ha nem tetszett neki amit éppen felvettem, máris ütött, nem érdekelve, hogy fájdalmat okoz nekem. Egyre ritkábban jártam az árvákhoz is, mert nem szerettem volna, hogy így lássanak. Ha közösségbe jártunk, előtte mindig jól kisminkeltem magam, hogy még véletlenül se lássanak meg rajtam semmit. Kivételes módon ebbe sosem kötött bele a férjem.
|
4. fejezet - Menekülés és a végzet sziklája |
Esme Cullen |
|
|
„Fogy az idő, bezár egy ajtó,
Titok a vér, a könny, a jajszó
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
Legyen erőd, vagy el sem bújhatsz
Már, soha talán,
Itt száz reményed máglyán ég,
Ez a tűz széttép, vagy elszöksz majd,
Vagy elmerül a nyár.”
(Zséda: Ajtók mögött)
|
5. fejezet - Átváltozás |
Esme Cullen |
|
|
Azt mondják, hogy az ember halálának pillanatában lepereg előtte az egész élete. A legszebb és legrosszabb emlékei. Velem most pontosan ez történt. Az agyamban akaratlanul is végigpörögtek az események. A találkozásom vele, pedig az már tíz éve történt.
|
6. fejezet - Az első vadászat |
Esme Cullen |
|
|
Ez egyszerűen lehetetlen. Az a Doktor Cullen, akit én megismertem tíz éve, nem öregedett egy napot sem. Holott én is rengeteget változtam. Neki meg már minimum ráncosodnia kéne.
- Foglalj helyet, kérlek. Mindent elmondok – mutatott egy kanapéra. Én azonnal leültem, mihelyst kigondoltam, hogy megteszem.
|
7. fejezet - Edward |
Esme Cullen |
|
|
Már legalább egy hete vagyok Carllisle-lal és a fiával. Ez idő alatt nem igazán sikerült még teljesen megnyílnom előttük, habár, mint megtudtam, Edward előtt az összes gondolatom, ami épp átsuhan a fejemen, nyitott könyv, mivel gondolatolvasó. Mégis annyira jólnevelt, hogy sosem jegyzi meg, ha egy komorabb gondolat suhan át az agyamon, és mindig szívesen segít, bármit is kérjek.
|
8. fejezet - Véletlen baleset |
Esme Cullen |
|
|
A szemem végre elkezdett kivilágosodni, és egyre inkább el tudtam temetni valahová az agyam legmélyebb zugába a kínzó szomjúságot, ezért Carlisle úgy gondolta, itt az ideje végre az emberek illatához való hozzászokáshoz.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…