Miről is szól a történet? |
|
|
|
Az előzmények: A ficben csak az Alkonyat eseményeit vettem figyelembe néhány változtatással. Bella Forksba költözik az apukájához, mint az Alkonyatban, azzal a különbséggel, hogy eddig is minden évben néhány hetet az apukájával töltött a nyaranta. Edwarddal ezeken a nyarakon még nem találkozott, de Jacobbal nagyon is szoros barátságot kötött. Soha nem tekintettek egymásra Jake-kel csak a legjobb barátokként. Miután Bella elkezdett Edwarddal járni, Jacob nem nézte jó szemmel, de egy idő után inkább beletörődött semmint, hogy elveszítse a legjobb barátját. Farkas lénye ellenére is mindig támogatta Bellát, nem törődve Edward nemtetszésével. Bella hetente kétszer átment La Pushba, és ápolta a köteléket, ami közte és Jake között alakult ki az évek során. |
1. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Hatvannyolc év. Ilyen régóta élek a világon. Ebből a sok évből, pedig ötven éve már vámpírként kell élnem. Bár még mindig jobb, mintha a föld alatt nyugodnék, bár ebben eleinte korántsem voltam biztos. Van egy csodálatos fiam, Anthony. Jacobbal együtt neveltük fel és azt kell, hogy mondjam, hogy zseniális apja volt. Jacob, az én egyetlen barátom, akinek ma van a temetése. Milyen hihetetlenül csodálatos ember volt. Soha nem fogom elfelejteni a vele töltött időt. Ha tudnék, akkor már napok óta csak zokognék. Hogy tehette ezt velem? Velünk? Képes volt elhagyni engem ő is. Természetesen nem vártam többet soha a barátságánál, de azért reménykedtem benne, hogy örökre velem marad. Már három napja elhagyta az élők világát. Még ma is emlékszem arra a szörnyű napra. Meg kellett volna akadályoznom. Hogyha csak egy kicsivel is közelebb vagyok, akkor nem történik meg.
|
2. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Egész éjszaka úgy feküdtem, ahogy a fiaim otthagytak. Semmi kedvem nem volt megmozdulni, sem felkelni, pedig kellett volna reggelit készítenem Billynek, hiszen nemsokára járőrözni megy, nem lehetek rossz anya. Úgyhogy csak felkeltem, és csendben gépies mozdulatokkal elkészítettem egy nagy tányérnyit a kedvenc szendvicséből, majd írtam rá egy cetlit, hogy szeretem, bekészítettem egy adag kávét, és visszafeküdtem az ágyamba. Azt hiszem, hogy depressziós lettem, már megint. Akkor is ez történt, amikor ők itt hagytak. Csak akkor itt volt Jake, és kihúzott a csávából, de most már nincs itt. Ő is elhagyott engem. Nincs miért lennem. A fiaim nagyok, már nincs szükségük rám. Egyedül is remekül boldogulnak.
|
3. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Megkövülten álltam és próbáltam feldolgozni azt a pár sort, amit már elolvastam, mielőtt elejtettem volna a papírokat.
„Halotti bizonyítvány és boncolási jegyzőkönyv, Charlie Swan”
„Halotti bizonyítvány és boncolási jegyzőkönyv Renee…”
A többi részét már el sem olvastam, mert Renee csakis Bella édesanyja lehetett. A dátum négy nappal azutáni, mint ahogy elhagytuk Bellát. Vajon mi történt a szerelmemmel?
|
4. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Életem leghosszabb éjszakája volt. Már alig vártam, hogy megtudhassam az igazságot arról, hogy mi történt ötven éve, hiszen a farkasok mindent megosztottak egymással, így Billy Black tisztában kell, hogy legyen az apja emlékeivel. Még csak hajnali egy óra volt, amikor meghallottam Alice kétségbeesett gondolatait az ajtóm előtt.
Gyere be, Alice – motyogtam magam elé, a húgom pedig már egy pillanattal később hozzám bújva feküdt a kanapén. – Hol van, Jasper? – kérdeztem kíváncsian
|
5. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Három nap telt el azóta, hogy itt vannak, és eddig a jelek szerint még csak eszükbe sem jutott, hogy élhetek, vagy itt lehetek, úgyhogy szerencsére úgy tűnik, hogy a terv tökéletesen beválik. Végül is nem kell sok időt várnom, és úgyis elhagyják Forksot. Legfeljebb négy esetleg öt évről lehet szó, annyit bőven kibírok anélkül, hogy bemennék a városba. Régen mindig Port Angelesben vásárolt Alice, és a többiek, úgyhogy majd, hogyha egy kicsit el akarok szabadulni, akkor Seattle-be megyünk Anthonyval, Jacobbal, vagy Billyvel, a lényeg, hogy legyen velem valaki mindig, aki blokkolja Alice képességét.
|
6. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Már semmit sem értek. Bella egy vegetáriánus vámpír, akit egy farkas védelmez, aki ráadásul az anyjának szólította. Elég ellentmondásos volt ez a jelenet. Mármint, hogyha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor most őrültnek nyilvánítanám magam. Egy vámpír, akinek egy vérfarkas a fia. Ilyen nem létezik. Ha Bella bele is halt volna a szülésbe, akkor sem lett volna kéznél egy vámpír La Push-ban, hogy megmentse, miután a kis farkas világra jött. Ez nem így működik. Az indiánok elfogadják az elmúlást, hiszen hiszik, hogy a lelkek őseik szelleméhez kerülnek. Vagy Bellát talán akkor harapták meg, amikor az anyját és az apját megölték, és talán lehetséges, hogy a baba miatt nem változott át teljesen csak a szülés után?
|
7. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Egy pillanatig azt hittem, hogy rosszul hallottam, amit Carlisle mondott. Az nem lehet. Hogyha Bella Jacobbal volt, és tőle várt gyereket, akkor nem lett volna belőle vámpír. Hacsak Jake nem késve érkezett, akkor, amikor a kedvesem szüleit meggyilkolták. Ha már megharapták, nyilván nem volt más megoldás, így segítettek neki vegetárius életmódra szokni. Vajon egyáltalán vegetáriánus?
|
8. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Hiába tettem úgy, mintha át akarnám lépni a határt, nem hatottam meg a dologgal Bellát, pedig biztos voltam benne, hogy nem hagyná, hogy ekkora butaságot tegyek. Jasper, és én remekül játszottuk a szerepünket, de nem arattunk sikert. Mindössze annyit értünk el, hogy négy hatalmas farkas mered ránk, néhány méterre, és szerintem várnak valamire, vagy valakire. Nem is tévedtem. Egy perccel később Billy Black lépett elő emberi alakban a fák közül, és idegesen jött felénk.
|
9. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Alig vártam, hogy lejárjon a műszakom és hazamehessek. Ezt meg kell beszélnünk. Egyrészt megértem Bellát, és hogy azt akarja, hogy hagyjuk békén, hogyha eddig sem kerestük őt. Másrészt viszont a farkasok soha nem a kíméletükről voltak híresek. Billy Black pedig elképesztően „kedves” hozzánk, ahhoz képest, hogy elvileg az ellenségei vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy még mindig nem vagyunk közömbösek Bella számára, és ő sem volt az soha számunkra.
|
10. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Ma valahogy nem találom a helyem. Már kitakarítottam a házat, kétszer. Sőt végiglátogattam minden farkas bevésődését, kivéve persze Jake-ét, mert őt még nem volt szerencsém megismerni, de holnap Jacob találkozik vele, és akkor majd, ha már a lány is mindent tud rólunk, végre mi is megismerhetjük. Hol vannak már a fiúk? Nem tudok mit kezdeni magammal. Túlságosan felpörögtem. Ez van, hogyha rövid ideig használom a képességem aktív részét, utána alig várom, hogy lefáraszthassam magam vele. Furcsa. A pajzsom használatától legyengülök, de a víz manipulálásától egy ideig teljesen feltöltődöm.
|
11. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Ahogy kimondtam, hogy nem fogom feladni Bella visszahódítását, mindenki boldogan elmosolyodott, még Rosalie is, pedig ő soha nem kedvelte szerelmemet.
- Mi változott meg, Rose? Hiszen te gyűlölöd Bellát – érdeklődtem, mivel egyfolytában csak egy színdarabot ismételgetett gondolatban. Reméltem, hogyha nyíltan felteszem a kérdést, akkor kapok majd rá választ.
- Én sosem gyűlöltem őt, csak annyiról volt szó, hogy amíg ember volt, veszélyes volt a családunkra nézve, de most már nem az, hiszen ő is vámpír – magyarázta Rosalie. – Miért állnék a boldogságod útjába, hogyha már nincs rá okom? – kérdezett vissza. – Egyébként pedig meg akarom ismerni az unokaöcsémet, ami csak úgy lehetséges, hogyha valahogy kibékíted Bellát.
|
12. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Másnap reggel Anthony korán elment, mert ma ő volt a soros, hogy körbejárőrözzön a határ mentén. Általában nem szerettem, hogyha egyedül megy, de most nem gondoltam, hogy bármi baja is történhetne, hiszen a Cullenek vannak a másik oldalon, így nem túl valószínű, hogy ellenséges vámpírok lennének a környéken.
|
13. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Egész nap ajándékokkal halmoztuk el Alice-szel Bellát. Nagyon remélem, hogy lesz valami eredménye a dolognak, azon túl is, hogy szerelmemet biztos már majd szétveti az ideg. Bár már az is valami, hogyha komoly érzelmi reakciót sikerül kiváltanunk belőle. Be kell vallanom, hogy arra számítottam, hogy könnyebb lesz Bellát elcsábítani egy beszélgetésre, mert régen soha nem mondott nekem nemet.
|
14. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Gabriella szemszöge)
Reggel kipihenten ébredtem fel, még mindig Jake-hez simultam, aki édesen szuszogott, keze pedig a hátamon pihent. Már napok óta nem éreztem magam ilyen jól. Az orrom végre nem volt bedugulva, ráadásul még csak nem is fáztam. Bár ez könnyen lehet, hogy Jake-nek köszönhető, mert elképesztően meleg a bőre. Remélem, hogy nem betegítettem meg őt is. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy inkább visszabújtam hozzá, és behunytam a szemem, hogy pihenjek még egy kicsit. Az orvos úgyis egész hétre kiírt a munkából, hogy kipihenjem magam. Néhány perccel később már vissza is aludtam.
|
15. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Esme szemszöge)
Már alig vártam, hogy felhívhassam a rég elvesztett lányomat. Általában türelmes vagyok, de most félpercenként a telefonhoz rohantam volna a legszívesebben. Csak azért nem tettem, hogy időt hagyjak Bellának a megnyugodásra, hiszen Edward, és Alice biztosan alaposan felhúzták. Végre eljött a megfelelő pillanat. Éjszaka nem akartam rájuk törni, de most már semmi nem akadályozhat meg benne, hogy felhívjam. A telefonhoz szökkentem, és izgatottan tárcsázni kezdtem a számot. Párszor kicsengett, de aztán felvették.
|
16. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Miután Bella és Anthony elrohant szerelmem kétségbeesetten nézett rám. Nem csodáltam, hiszen az információk fényében, amit megtudtak Bella joggal lehet nagyon is dühös ránk ismételten, ráadásul az unokánk túlságosan is hasonlít a jelek szerint az apjára, legalábbis önmarcangolás szinten.
Annyira sajnálom – mondta szomorúan, Esme. – Nem lett volna szabad még csak gondolnom sem rá.
|
17. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Edward kijelentése után mindenki megmerevedett, hiszen egy farkas bevésődése nem játék, főleg, hogy egy vámpír még meg is harapta. Arra semmi szükség, hogy meggyanúsítsanak bennünket. Bár nem hiszem, hogy Bella feltételezne rólunk ilyesmit, de akkor is veszélyes a helyzet.
- Akkor most azonnal értesítenünk kell a farkasokat. Keresni fogják őt. Nem kell, hogy egy félreértés miatt kitörjön közöttünk egy esetleges háború – mondtam kissé idegesen. Az a biztos, hogyha mi szólunk nekik előbb, így talán végighallgatják, hogy mi is történt valójában.
|
18. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
A fiam utolsó mondata, amit az apjához intézett elég lényegre törő volt, és talán egy kicsit durva is, de valahogy nem akaródzott rászólnom, mert volt benne igazság. Sejtettem, hogy nagyon dühös az apjára, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna. Amikor utoljára szándékosan megsértett valakit, akkor még tíz éves sem volt. Az pedig már nagyon régen volt. A fiam utolsó mondata után, már csak azt hallottam, hogy az erdő pusztulni kezd. Nyilván Edward vezette le a felgyülemlett feszültséget, mert csak annyit hallottam Emmettől, hogy „apa-fia; 0-1”.
|
19. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Emmett szemszöge)
Ahogy Edward elrohant a ház elől utána mentem, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon. Aztán mikor láttam, hogy csupán az erdőt akarja megritkítani egy kicsit, úgy döntöttem, hogy leülök, és türelmesen megvárom, ameddig lehiggad, de az fenébe is, ennek már legalább négy órája. Bella nem lesz nálunk több ideig, mint két nap, és újra eltűnik. Ezt az időt inkább arra kellene használnunk, hogy a bocsánatáért esedezzünk, nem pedig arra, hogy lezúzzuk az erdő ép részeit. Nem mondom, én is szeretek rombolni, de most nem ez a jó megoldás.
- Edward – szólítottam meg öcsémet, amikor megállt egy kicsit pihegni.
- Mi van? – kérdezte fáradtan.
|
20. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Gabriella szemszöge)
Semmit sem értettem. Az utolsó, amire emlékeztem, hogy a parkban leterített az a meglehetősen félelmetes és furcsa férfi, aki élvezettel nyalta le a vért a csuklómról, majd belém harapott. Aztán jöttek a megmentőim, akikről azt sem tudom, hogy kicsodák, de roppant hálás vagyok nekik, amiért megmentették az életemet.
Minden olyan különös volt. Miután megmenekültem, hol éreztem a fájdalmat, hol pedig nem. Aztán a helyzet egyre jobb lett. Egyre kevésbé fájt a testem, de valamiért még mindig nem tudtam sem mozdulni, sem kinyitni a szememet. Egyszerűen nem volt hozzá elég erőm.
|
21. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Jacob nagyon aggódott Gabriella miatt, ahogy én is. Egy pillanatra sem mozdult el mellőle, és folyamatosan simogatta, és beszélt hozzá. Szörnyű volt így látni a fiamat, de éreztem, hogy minden rendben lesz. Nem veszíthetjük el a szerelmét. Az nem történhet meg.
Hirtelen Gaby mocorogni kezdett, majd meg is szólalt. A testemet átjárta a boldogság, majd észbe kaptam, és szóltam Jake-nek, hogy azonnal szólok Carlisle-nak. Mosolyogva rohantam le a földszintre.
|
22. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Nagyon aggódtam, hogy Bella megbocsájt-e Alice-nek, hiszen húgom nem tehet semmiről, sőt ő volt az egyetlen józan lény, aki megpróbálta megakadályozni, hogy elkövessem életem legnagyobb hibáját, de én nem hallgattam rá. Alice sokáig győzködte Bellát, és rá nem jellemző módon még veszekedtek is egy kicsit, de végül a fiam és Esme megmentették a helyzetet. Amint húgom kedvesem nyakába vetette magát Jasperre sandítottam, aki saját stílusától eltérően úgy vigyorgott, mint a vadalma. Valószínűleg ezt szerelme boldogsága váltotta ki belőle.
|
23. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Talán jobb lenne, hogyha eltűnnék innen, mert úgy legalább a családomnak lehetősége nyílna rá, hogy megismerjék a fiamat. Ráadásul Alice-t sem akarom még egyszer megfosztani Bella társaságától, márpedig most, hogy Gabriella mozgatható és el is akar menni Jacobbal La Pushba már semmi oka nem lesz Bellának, hogy szóba álljon velem, de mivel a családom többi tagjának a jelek szerint megbocsájtott, hogyha elmegyek, akkor biztos, hogy sűrűn fog jönni.
- Edward, hagyd abba az őrült ötletek gyártását – kiabált rám Jasper. Hát ezt meg honnan a fenéből tudja? Felcsapott gondolatolvasónak?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz – tettettem az ártatlant.
|
24. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Megkövülten álltam a szobájában. Mintha nem is léteztem volna az életében. Pontosan ugyanúgy nézett ki az egész. Leszámítva, hogy eltűntek a Debussy cd-k, amiket annyira szeretett.
- Bella, jól vagy? – szakított ki Edward a gondolataimból.
- Persze – néztem a szemébe. – Hallgatlak – tettem még hozzá.
- Nem lehetne, hogy inkább beszélgessünk? Tudom, hogy mindent jogod van tudni, de hogyha nem zavarna én is kíváncsi lennék néhány dologra, ami veletek történt. A beszélgetés szerintem jobban működne, mint az én állandó és örökös bocsánatkéréseim, mert őszintén szólva semmilyen jó érvet nem tudok felhozni a mentségemre – kérlelt.
|
25. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Nathalie szemszöge)
Utálom a farkas létet. Nem elég, hogy átváltozva minden egyes pillanatban kihallgatnak a fiúk, amit még valahogy elviselnék, de ráadásul még az apám is. Amióta tud minden egyes gondolatomról, szinte semmit sem tudok nyugodtan csinálni. Állandóan megmondja, hogy hogyan lenne jó, és még szigorúbb velem, mint eddig, saját bevallása szerint az én érdekemben, mert fél, hogy még a végén egy harcban megsérülök. Egyáltalán miért is kellett nekem átváltozni? Van elég farkas. Miért születtem az Uley családba? Na jó, ez már túlzás. Hiszen imádom a szüleimet, és mindenkit itt La Pushban, de akkor is. Semmi keresnivalóm a harcmezőn, én nem vagyok olyan agresszív típus, most meg állandóan morgok az akaratom ellenére is. Pedig senkit nem akarok bántani, mégis, hogyha túl édes illat van a közelben Billynek úgy kell rám parancsolni, hogy ne bántsam a szerencsétlen kiszemeltet.
|
26. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Anthony szemszöge)
Nagyon örültem, hogy Nathalie végre kicsit felengedett. Nagyon sokat változott, azóta, amióta utoljára találkozhattunk, és sajnos nem csak jó értelemben. Az én mindig életvidám, kedves és szeretetreméltó Nath barátomat is elérte a farkassá válással járó esetleges depresszió. Bár ebben amennyire tudom eddig csak Leah szenvedett előtte. Valószínűleg ez a lány farkasok sajátja lehet. Hiszen valljuk be, hogy a legtöbb nőnek nem éppen az a vágya, hogy farkassá változva vámpírokat irthasson, még akkor sem, hogyha emberfeletti erőre és akár örök életre is tehet szert ezáltal. Megértettem a fájdalmát, de biztos voltam benne, hogy idővel hozzászokik majd a helyzethez.
|
27. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Megkövülten álltam ott továbbra is. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam felfogni az értelmét annak, amit mondott. Hogy lenne lehetséges, hogy Anthonyt és Nathalie-t elrabolták? Hiszen La Push határain belül voltak, ráadásul a fiam gondolatolvasó, így elég nehéz meglepni.
- Hogyan történt? – találtam meg a hangomat. – Mikor láttátok őket utoljára? Kettesben voltak? Senki sem sérült meg? Egyáltalán miért is rabolták el őket? A túszejtés nem túl jellemző a fajtánkban – szakadtak ki belőlem a kérdések.
|
28. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Anthony szemszöge)
Már két napja itt voltunk, ahol fogvatartottak, de sajnos fogalmam sem volt róla, hogy hol is van az az itt. Mindenesetre a helyzetünk nem volt túl fényes. Nath továbbra sem volt hajlandó enni és inni, és így egyre inkább legyengült. Gyorsabban, mint egy átlagember, hiszen neki sokkal több energia bevitelre lenne szükséges, hiszen harcos, még akkor is, hogyha nem akar az lenni igazán, bár egyre inkább kezd megbékélni a gondolattal. A két vámpír, akik elraboltak, név szerint, mint megtudtam, John, és Sarah naponta egyszer jönnek, hogy vacsorát hozzanak Nathalie-nak, de aztán ugyanúgy viszik vissza is.
|
29. fejezet |
Drusilla |
|
|
A világ legjobb nyomkeresői, de a fiam és Nathalie még mindig sehol. Miért van az, hogy a rendkívüli képességeink mindig a legrosszabb pillanatban mondanak csődöt? Hol vannak itt az anyai ösztönök? Legalább nekem meg kéne találnom őket. Hiszen hozzám tartozik.
|
30. fejezet |
Drusilla |
|
|
Edward gyengéden lefektetett az egyik vizsgáló asztalra, míg Anthony feltette Nathalie-t a másikra. A fiunkon nagyon is látszott, hogy aggódik, ami természetes volt, hogyha az ember párjáról van szó. Carlisle azonnal szakszerűen Nath mellé lépett, és megvizsgálta.
|
31. fejezet |
Drusilla |
|
|
Azt hittem, hogy soha nem érünk oda a Cullen házhoz. Nem mintha nem lettünk volna gyorsak, de nyugodtabb lettem volna, hogyha anya és Nathalie már rendes ellátást kapott volna. Életem két legfontosabb nője nem volt éppen jó bőrben, és ez meglehetősen frusztrált. Nem tudtam őket megvédeni, pedig meg kellett volna.
|
32. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Csendben figyeltem Edward arcát, ahogy rohant velem a karjaiban. Éppen olyan óvatosan tartott, mint amikor még ember voltam, pedig most már nem voltam olyan törékeny. Még akkor sem, hogyha most nem a legjobb formámat hoztam.
|
33. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Hihetetlenül boldog voltam már csak attól is, hogy a karomban tarthatom Bellát. Pontosan ugyanúgy pihent a mellkasomon, mint ahogy régen is tette. Vajon mire emlékszik még azokból az időkből? Mennyire halványulhattak el az emberi emlékei? Nekem úgy tűnik, hogy elég tisztán emlékszik mindenre.
|
34. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Már órák óta feküdtem itt Bellával a karjaimban, és boldogabb nem is lehettem volna. Már a tudat is, hogy újra velem van, az pedig, hogy még hajlandó szóba állni velem. Sőt, még hozzám is bújik, több volt, mint amit valaha is remélni mertem. Örökké magam mellett akartam tudni, de ehhez vissza kell szereznem a bizalmát, ami hatalmas feladat lesz, de ha kell, akkor több ezer évig is képes leszek várni, csak egyszer mondja azt újra, hogy hisz nekem, bízik bennem.
|
35. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
- Teljesen elvesztettem az időérzékemet Edward karjaiban. A hangja, és a simogatása éppen olyan megnyugtató volt, mint régen. A légzésem teljesen lelassult, és azt képzeltem, hogy tudok aludni. Legalábbis próbáltam valami ahhoz hasonló állapotba kerülni.
|
36. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Nathalie szemszöge)
Nem tudom, hogy mennyi ideje lehettem eszméletlen, de ilyen kipihenten már régen ébredtem. Anthony a hátamhoz simulva szuszogott, és az egyik karja a fejem alatt volt, míg a másik a derekamat ölelte. Nagyon jó érzés volt, hogy a karjaiban tart még álmomban is. Kifejezetten tetszett ez a testhelyzet. Elgondolkodtam rajta, hogy fel kéne kelnem, és reggelit készítenem, de nem akartam felébreszteni Anthonyt.
|
37. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
- Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről – nézett rám csillogó szemekkel, és én tudtam is, hogy mit szeretne. Megtudni, hogy hogyan láthatta a gondolataimat.
- Igen, sejtettem, hogy ezt fogod mondani – sóhajtottam fel. Ezt jól megcsináltad, Bella. Egyszer még titkolózni akarok, mert még korainak érzem, hogy újra bensőséges legyen a kapcsolatunk, aztán meg lebuktatom saját magam, egy vicc kedvéért. Már azt sem tudom, hogy mi akarok valójában.
|
38. fejezet |
Drusilla |
|
|
Miután megnéztem anyát, hogy hogy van, azonnal nagyapa felé vettem az irányt, hogy beszéljek vele Nathalie-ról. Bár fogalmam sem volt, hogy van-e egyáltalán megoldása ennek a helyzetnek. Hiszen elvileg Nath nem is eshet teherbe, amíg gyakorolja az átváltozást, márpedig, hogyha az én bevésődésem, akkor ezt örökké fogja gyakorolni, hogy ne kelljen elhagynia engem. Ergo, nekünk soha nem is lehet gyerekünk. Bár Billy szerint pedig nagyon is lehetséges. Csak néhány évet kéne kihagynia a farkassá változásból, amíg teherbe esik, és kihordja a babát, majd újra elkezdheti az átváltozást. Bár erről inkább szeretném megkérdezni nagyapát is.
|
39. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Elképesztően boldog voltam, hogy végre beszélhettem a fiammal, ráadásul pedig még arra is alkalmam nyílt, hogy együtt vadászhassak vele. Amint földet értünk az ablakon való kiugrás után, azonnal futásnak eredtünk mind a ketten. Teljes erőbedobással futottam, de még így sem tudtam megelőzni. Fej-fej mellett haladtunk.
|
40. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Miután Anthony és Edward is beugrott a szobába, én kíváncsian figyelni kezdtem a többieket, hogy hogyan reagálnak az előző jelenetre. Alice boldog volt, de kicsit tanácstalanul nézelődött körbe, mert utálta, hogy Anthonyt nem látja előre. Emmett és Jasper már éppen a legújabb fogadáson gondolkodott, hogy mikor fogja apa és fia egy kis csihi-puhi segítségével eldönteni az erőviszonyokat. Ezt a kérdést nem igazán értettem, de Rose a segítségemre sietett.
|
41. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Miután mindenki odaért a nappaliba és szembesült Carlisle legkevésbé sem nyugodt tekintetével, azonnal szörnyű érzések cikáztak végig az egész testemen. Nem tetszett ez az aggódó arckifejezés. Néhány pillanat múlva pedig Edward hangosan morogni kezdett és magához húzott. Ezek a szerint a helyzet még annál is rosszabb.
|
42. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Miután lejárt a látogatási idő, nagy nehezen sikerült kihoznom Bellát az intenzív osztályról, de nem igazán akarta magára hagyni védtelenül a fiát, amit meg is tudtam érteni, de akkor sem hagyhatom, hogy összetűzésbe keveredjen egy egész kórházzal. Ezért szorosan magamhoz öleltem, és kitereltem a szobából.
|
43. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Nathalie szemszöge)
Hát eljött az este. Itt az ideje, hogy elinduljak a határ felé, onnan pedig a Cullen házhoz, ahol Carlisle már vár rám. Nagyon ideges voltam, mert nem tudtam, hogy milyen vizsgálatokat akar elvégezni rajtam. Jobb lett volna, hogyha megkérdezem, hogy mit is fogunk csinálni pontosan. Biztos lesz vérvétel.
|
44. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Mást sem csináltunk már jó ideje, csak a kórház előtt szobroztunk, és őriztük Billyt, amivel alapvetően semmi bajom nem volt, egészen addig, amíg Bella nem kezdett el túl sok haragot táplálni Carlisle szerencsétlen medikája iránt. Néha szó szerint le kellett fognom, hogy ne ugorjon be az ablakon és ne oktassa ki róla a lányt, hogy Billy mennyire fantasztikus férfi, és inkább örülnie kéne, hogy egy ilyen „savanyú kis libát” választott maga mellé.
|
45. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Hajnali háromnegyed négy, még negyed óra, és Dr. Cullen haza fog zavarni. A kérdés már csak az, hogy vajon beavassam-e a múltam sötét titkaiba, vagy inkább tartsam meg magamnak a gondjaimat. Tény, hogy a mentorom a legjobb orvos egész Amerikában, de ettől még nem biztos, hogy bele kéne rángatnom a személyes drámámba.
|
46. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Mély álmomból az órám csörgése ébresztett fel. Nem akartam felkelni, mert már hetek óta nem aludtam ennyire jól, és nyugodtan. Álomtalan pihenés, amire már nagyon régóta csak vágyakoztam, de sosem kaptam meg. Legszívesebb aludtam volna tovább, de nem tehettem meg, hiszen ma elmegyünk Justinhoz Dr. Cullennel. Ha valaki rá tud jönni arra, hogy mi a baj, akkor az a mentorom. Nem ismerek nála jobb orvost a világon. Ezért is akartam mindenáron bejutni hozzá.
|
47. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Nathalie szemszöge)
Délután ledőltem egy kicsit pihenni, ha már mást úgy sem tudok kezdeni magammal, és a jelek szerint el is aludtam, mert halványan kezdtem érzékelni, hogy Anthony keltegetni próbál, de ezt olyan óvatosan teszi, hogy jóformán nem is érzem. Ki kéne nyitni a szemeimet, de nincs hozzá túl sok kedvem, mert nagyon is élvezem ezt a fajta kedveskedést, amit éppen kapok.
|
48. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Miután Carlisle részletesen beszámolt róla, hogy mik az esélyei a fiamnak, és Nathalie-nak minden csendbe burkolózott. Nem igazán tudtam, hogy most mit is mondhatnék. Végül is, elméletileg az is lehetetlen, hogy én életet adtam a fiamnak. Elvileg nem is lehetne gyermekem Edwardtól, de mégis itt van. Nathalie esélyei tehát egyértelműen sokkal jobbak, mint az enyémek voltak.
|
49. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Másnap reggel, ha nehezen is, de elszakadtam Bellától, hogy elindulhassunk Johannához, onnan pedig Justinhoz a kórházba. Már az ajtóban jártunk fogadott apámmal, amikor Bella még visszahúzott egy utolsó csókra, mielőtt elmegyünk Johannáért.
|
50. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Amikor felnéztem megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem az tart a karjaiban, akire gondoltam, de az még jobban meglepett, hogy még csak nem is ismerem az illetőt. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ez a nő, csak azt éreztem, hogy jó volt a karjaiban lenni. Valahogy olyan megnyugtató és biztonságos, mint amikor az édesanyja öleli át a gyermekét.
|
51. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Carlisle szemszöge)
Edwarddal az irodámban ültünk, és éppen a legújabb rehabilitációs eljárásokat tanulmányoztuk, amikor fiam hirtelen elmosolyodott. Majd az ablak felé biccentett, hogy nézzek ki.
- Megérkeztek – sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Elég lassan jöttek, mert már legalább fél órája itt kellene lennie Johannának és Justinnak. Bár az is lehet, hogy csak már túlságosan is hozzászoktam Edward vezetési stílusához.
|
52. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jacob szemszöge)
Már lassan egy napja követtük a nyomot. Nem szívesen hagytam ennyi időre szinte teljesen védtelenül La Pusht, de most nem tehettem mást. Mindenesetre néhány farkast hátrahagytunk, hogy ne legyen a város és a rezervátum teljesen védtelen. Ez a három vámpír már többször is a családomra, és ártatlan emberekre támadt, és ez bizony elégtételt követel.
|
53. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Gabriella szemszöge)
Miután végre hazaértünk Jacobbal azonnal engedett nekem egy forró fürdőt, ahogy ígérte, majd magamra hagyott a fürdőben, hogy nyugodtan áztassam magam. Nekem az volt a nagyszerű tervem, hogy ő is velem fürdik, mint ahogy legutóbbis együtt fürdöttünk fehérneműben, de hajthatatlan volt. Már legalább húsz perce feküdtem a meleg vízben, az arcomon pedig egy hatalmas adag konyharuhába csomagolt jég volt.
|
54. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Billy szemszöge)
Már három napja tart a rehabilitáció, és még csak kísértésbe se tudom hozni Johannát. Pedig már egyszer egymásra zuhantunk, mert Justin „ügyetlen” volt. Minden alkalommal megpróbálok szóba elegyedni vele, de még csak válaszra sem méltat. Egyszer megpróbáltam megcsókolni, de úgy ugrott hátra, mintha megégették volna.
|
55. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
El sem hiszem, hogy végül is igent mondtam Bellának, és a Cullen lányoknak. Holnap reggel értem fognak jönni, nekem pedig fogalmam sincs, hogy hogyan kéne viselkednem egy ilyen „csajos napon”, ahogy ők nevezik. Én még sohasem vettem részt ilyesmin. Ha már a szakadás határán áll a kedvenc farmerem, akkor megyek és veszek egy másik ugyanolyat, és ennyi. Néha-néha meglátok egy szép felsőt, vagy egy szexis fehérneműt, aminek bár nem veszem hasznát, de nem bírom otthagyni, úgyhogy halmokban állnak a csinos ruhák a szekrényben, amiket sohasem fogok felvenni.
|
56. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Anthony szemszöge)
Az első nagy, családi vadászatom a Cullenekkel, és a Denalikkal egész jó volt. Emmett stílusa kifejezetten tetszett, mert néha nekem is jól esett egy kicsit játszani a vacsorámmal. Carlisle inkább a gyors megoldást választotta, és a legkisebb fájdalmat okozta az állatnak. Edwardnak hasonló stílusa volt, mint nekem. Jasper taktikusan kerítette be az áldozatát. Érdekes volt, hogy mindenki a saját stílusát is érezhetően belevitte a vadászatba, ami kifejezetten tetszett. Jó hely volt ez a Kecskeszikla.
|
57. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Billy szemszöge)
Egész hétvégén hallgatnom kellett Justin áradozását Tányáról. Igazság szerint egyelőre fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek bele a magyarázatba, hogy mik is vagyunk valójában. Biztosan tiszta hülyének nézne, hogyha közölném vele, hogy alakváltó vagyok, a lány pedig, aki megtetszett neki vámpír. Vagy belehal a röhögésbe, vagy átküldet az idegosztályra, hogy ne legyenek őrültek a közelében. Remélem, hogy Edwardnak sikerült beszélnie Tanya fejével, különben kénytelen leszek én megoldani a dolgot.
|
58. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Gabriella szemszöge)
Már egész La Push a közelgő esküvőtől volt hangos, és én legalább olyan izgatott lettem ettől az egésztől, mint amennyire Nathalie bezsongott. Ráadásul felkért engem, hogy legyek a koszorúslánya, amit megtiszteltetésnek vettem. Ma megyünk ruhát próbálni, és tortákat, meg menüket végigkóstolni Alice társaságában. Jake állandóan azzal húz, hogy ki fogok pukkadni, annyi ennivalót kell majd tesztelnem Nath-tal együtt, de ez tulajdonképpen nem is hangzik olyan rosszul.
|
59. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Edward szemszöge)
Egy ideje már itt van a Denali klán, de amióta összevesztem Tanyával nem igazán beszélgetünk. Szerintük feleslegesen förmedtem rá szegényre, de én nem vagyok ebben biztos. Vagyis nem is tudom. Olyan furcsa volt ez az egész, ami a kórházban történt. Tanya egyértelműen megkívánta Justint a gondolatai alapján, de végül is már évtizedek óta nem történtek „balesetek” a lányokkal. Már nagyon tapasztaltak az ember férfiakkal, és nem ártanak nekik, csupán élvezik a társaságukat.
|
60. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Annyira tökéletesen megszerveztem, és kitaláltam már mindent. Minden pár kap majd egy sátrat az erdő különböző részeiben, és akkor a szerelmek hol kiteljesedhetnek, hol pedig elmélyülhetnek, ahol pedig már kiteljesedtek, és elmélyültek, azok a párok csak eltöltenek egy gyönyörű éjszakát selyempárnák, és puha pokrócok forgatagában, de nem tudom, hogy melyik sátrat hova tegyem.
|
61.-62. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem.
|
63. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová, és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.
|
64. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Tanya szemszöge)
Fantasztikusan éreztem magam Justinnal. Amikor először találkoztunk úgy voltam vele, hogy itt ez a helyes srác, aki szeretne velem tölteni egy éjszakát, mint az összes többi előtte. Úgy voltam vele, hogy végül is miért ne? Jóképű, és fiatal. Biztosan jó a teljesítménye a fizikumát ítélve, bár emberférfi még nem volt képes maradéktalanul elkápráztatni, de voltak már, akik közel álltak hozzá. Na jó, én sem vagyok egy szent, de azért rosszul tud esni még nekem is, hogyha azt mondják, hogy „jó voltál kislány, viszlát”.
|
65. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Nathalie szemszöge)
Ez volt eddigi életem legcsodálatosabb estélye. Még soha nem voltam bálon ezelőtt. Az első bálom az iskolában éppen akkor lett volna, amikor elkezdődött az átváltozásom, így kénytelen voltam lemondani erről az élményről, de ez az este tökéletesen kárpótolt engem mindenért. Csodálatosan éreztem magam. Kellemes zenék, finom ételek és italok, és ami a legfontosabb, csodálatos társaság.
|
66. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Már olyan régóta nem voltam bálban, és nem táncoltam. Tudom, hogy régen gyűlöltem az ilyesmit, de mindig, amikor nosztalgiáztam miután elhagyott engem Edward és a Cullen család, az a gyönyörű báli éjjel jutott eszembe, amit eltöltöttem a szerelmemmel. Mindig is bántam, hogy nem jártunk el sűrűbben táncolni akkoriban, mert fantasztikus érzés volt, csak én eléggé két bal lábas voltam, de ez szerencsére mára már nincs így. Az egész este csodálatos volt, főleg az a része, amikor nosztalgiáztunk Edwarddal.
|
67. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Jacob szemszöge)
Mosolyogva figyeltem Gabriellát, ahogy már majdnem egy egész tál süteményt eltüntetett a Cullenek bálján. Annyira édes volt, mikor tömte magát. Persze messze nem tudott annyit enni, mint amennyit én, de akkor is csábító volt a számomra a falánksága. Az én bélpoklos kis szépségem. Mindig zavarba jött, amikor megemlítettem, hogy mennyire tetszik, amikor gátlások nélkül eszik, pedig nem kellene, hogy emiatt rosszul érezze magát.
|
68. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Esme szemszöge)
Végre eljött a bál napja. Már hajnalban elkezdtem süteményeket sütni. Először még csak egyedül, azután pedig csatlakozott hozzám, Alice, Bella és végül Rosalie is. Tökéletes boldogságmámorban úsztam, mert mind a három lányom velem sürgött-forgott a konyhában.
|
69. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Alice szemszöge)
Jasper és én egész éjjel táncoltunk, és én közben büszkén figyeltem a művemet, hiszen a jelek szerint az este pontosan úgy sikerült, ahogy elterveztem. Bárcsak a folytatások is olyan tökéletesek lennének, ahogy én szeretném. Mindegyik pár megérdemli a tökéletes boldogságot. Ennyi makulátlan lélek egy helyen. Kijár nekik a gyönyörű, szép élet.
|
70. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Emmett szemszöge)
Már alig vártam a bál estéjét. Ötven évig mindenki depresszióba burkolózott körülöttem, és ez az én jókedvemet is meggyilkolta. Na jó, nem tagadom, hogy nekem is hiányzott a csetlő-botló kishúgom, és én is éreztem a hiányát, hiszen mint mindenkinek a családból, már az én életemnek is a részét képezte. Megjegyzem, hogy arról már nem én tehetek, hogy Edward egy ilyen töketlen barom tud lenni néha, de amikor meg akartam győzni, hogy térjen már magához le lettem állítva azzal a felkiáltással, hogy ez az ő élete, és úgy éli, ahogy akarja.
|
71. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Johanna szemszöge)
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára. Az első csókunkra, és erre a kis összebújásunkra, na meg persze az álomba simogatásra. Billy rettenthetetlenül cirógatta a hátamat szinte egész éjszaka.
|
72. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Bella szemszöge)
Hihetetlen, hogy nagymama leszek. Jacob és Gabriella. Ez annyira csodálatos. Eddig is biztos voltam a döntésemben, hogy itt maradok La Push területén, de ez csak még jobban megerősített ebben a hitben. Nem hagyhatom itt a fiaimat, és az unokáimat. Imádom Edwardot, és soha senki más szóba sem jöhet a társamként, de nem hagyom el a családot, akik vigyáztak rám, ameddig ők nem voltak velem.
|
73. fejezet |
Drusilla |
|
(Nathalie szemszöge)
Miután megreggeliztünk a Cullen házban, és Gabriella bejelentette Jacobbal, hogy kisbabájuk lesz hazamentünk hozzánk Anthonyval. Anya, természetesen süteménnyel várt minket, mint mindig. Hiszen azt az elvet vallotta, hogy ha farkasok élnek a közelében, akkor sosincs otthon elég rántotta és muffin. Na jó, ebben volt valami. Én is azonnal megértettem, ahogy átváltoztam. Azóta egyszerűen nem tudok eleget enni.
|
74. fejezet |
Drusilla |
|
|
Gaby elméletileg lassan egy hónapja lesz terhes. A pocakján még semmi sem látszik, de már a tudat, hogy ott van bent a kisbabánk arra késztet, hogy egyfolytában hozzáérjek, simogassam, vagy megpusziljam a hasát. Azt mondják, hogy nem tudod mi a szerelem, amíg be nem vésődtél, de azt nem teszik hozzá, hogy a föld felett lebegsz egy méterrel, hogyha megtudod, hogy a szeretett nő a gyermekedet hordja a szíve alatt.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…