(Johanna szemszöge) 

Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára. Az első csókunkra, és erre a kis összebújásunkra, na meg persze az álomba simogatásra. Billy rettenthetetlenül cirógatta a hátamat szinte egész éjszaka. Legalábbis így tippelem, mert akárhányszor felébredtem a keze elindult a hátamon, és biztosított róla, hogy nem kell félnem, mert nem vagyok egyedül, aludjak nyugodtan, mert ő vigyáz rám. Valahogy hittem is neki, hogy hősiesen őrzi az álmaimat. Miután hálótársam még az igazak álmát aludta, úgy döntöttem, hogy inkább én is visszaalszom még egy kicsit. Mélyet szippantottam Billy megnyugtató illatából, majd behunytam a szemem, de nem jött már álom rá, akármennyire is szerettem volna. Lehet, hogy már túlságosan is el voltam szokva a túlzott lazítástól, mivel nagyjából két-három órákat van ideje aludni egy hozzám hasonló rezidensnek. Mindenesetre a forróság, amit Billy árasztott, és a kellemes illat mindennél megnyugtatóbb volt a számomra. Még soha nem éreztem magam ennyire biztonságban és szeretetben. Mintha valami különös kapocs lenne közöttünk, de hiszen ez képtelenség. Nincsenek ilyen nagy összekötő kapcsok. A szerelem is csak kémia, hiszen hogyha két megfelelő pólus megtalálja egymást, akkor minden rendben van ideig-óráig, de nem örökké ez biztos. Hogyan lehetne bárki is boldog egy emberöltönyi időre, amikor a sok munkától kis sem látnak az emberek, és esténként már csak feszült társalgásra futja az energiájukból.

• Ne agyalj annyit, szépségem – sóhajtott fel Billy.
• Honnan veszed, hogy bármin is agyalnék? – kérdeztem ártatlanul felpislogva rá.
• Onnan, hogy a hozzád hasonló okos, és gyönyörű nők nem szoktak céltalanul bolyongani a gondolatok tengerében. Magyarán, hogyha nem gondolkodnál nagyon valamin, akkor most nem ráncolnád így a szemöldököd – simított végig a homlokomon. – Szóval, min gondolkodtál?
• Szerintem be vagy lázasodva – tereltem el a témát. Még mindig nagyon forró volt a bőre.
• Ez nem így van, csak magasabb a testhőmérsékletem, mint az átlag, mivel volt, aki egész éjjel kellőképpen melegen tartott – nevetett fel. Majd az állam alá nyúlva magához fordított, és lágyan megcsókolt.
• Ez nem játék, Billy. Veszélyes is lehet a dolog rád nézve – mondtam komolyan.
• Bízz bennem, semmi bajom – simított végig a hátamon. – Amint nem stimmel valami, azonnal szólok. Ne félj, ki fogom használni, hogy privát doktor nénim van.
• Rendben, hiszek neked – egyeztem bele kuncogva. Végül is attól is lehet, hogy egész éjjel rajta feküdtem. Legalábbis félig rajta lógtam az biztos.
• Helyes – mosolyodott el. – Hogy aludtál? Remélem, hogy nem fáztál, és nem is féltél idekint.
• Elég furcsa volt a szabadban aludni, de összességében tetszett. Nagyon is jól aludtam, köszönöm – nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. – Na és te?
• Életem legcsodálatosabb éjszakája volt – húzott teljesen a mellkasára. A lábaimat pedig a dereka mellé igazította.

Nocsak, milyen felszabadultak vagyunk ma reggel. Ez fura, de jó. Élvezem a közelségét, és nem akarok elhúzódni tőle, de valami miatt tartok is még mindig ettől a kapcsolattól. Nem akarok túl gyors tempóra váltani. Inkább csak szépen lassan, hogyha már igazán ismerem őt. Diszkréten elhúzódtam, és visszafeküdtem mellé úgy, hogy fejem a mellkasán pihenjen.

• Lassítsak, oké, értem – simogatta meg a hajamat.
• Sajnálom – haraptam be az alsó ajkam.
• Semmi baj, csak ne zárkózz újra be, ráérünk mindenre – mondta őszintén.
• Köszi – néztem fel rá, majd puszit nyomtam a szájára.
• Hm… szóval ezt szabad – húzott vissza magához.

Majd szenvedélyesen megcsókolt, és a hátamra gördített, de közben mellettem maradt, nem nehezedett rám, és nem gördült fölém. Hagyott nekem szabad teret, és így én is csodálatosan éreztem magam a karjaiban.

• Igen, ezt szabad, azt hiszem – pihegtem, miután elengedett.

Még egy jó  fél órát pihengettünk a hálózsákban, és nekem nem nagyon akaródzott felkelnem, de amikor megláttam, hogy már tíz óra is elmúlt úgy döntöttem, hogy ideje lenne mennünk, hiszen a többiek is már biztosan ébredeznek, és indulnak vissza a házhoz. Jesszusom, a ház. Hogyan fogunk visszatalálni a Cullen házhoz, amikor bekötött szemmel hoztak ide mindkettőnket?

• Mi a baj? – fordított Billy megint maga felé.
• Hogyan fogunk visszatalálni a házhoz, amikor azt sem tudjuk, hogy merre kell menni? – kérdeztem kissé félve.
• Hajnalban erre járt Esme egy térképpel, hogy vissza tudjunk majd menni. Azt is üzente, hogy palacsintával és rántottával vár mindenkit – mondta Billy vigyorogva.
• Nem mondod, hogy megint éhes vagy? – nevettem fel. – Hiszen behabzsoltunk egy egész tortát az éjszaka közepén. Ennyit nem is lehet enni.
• Oh, dehogynem. Hidd el, hogy ennél még sokkal többet is lehet enni – csillantak fel Billy szemei. – Majd rájössz, hogy ruházni sokkal könnyebb engem, mint etetni. Kérdezz csak meg bárkit.
• Na látod, ezt valamiért elhiszem – kacagtam fel. – Azért annyira csak nem vészes a helyzet.
• Hát, ha szeretnéd, akkor megtudhatod – kezdett bele bizonytalanul. – Lenne kedved holnap este velem vacsorázni? Úgy hallottam Justintól, hogy eléggé szereted a pizzát.
• Hát mi tagadás, tényleg nem mondom azt egy pizzára, hogy nem kérem – csillantak fel a szemeim. – De pizzát házhoz is rendelhetünk. Filmnézős este nálam? Te hozod a kaját, én pedig a filmeket, meg az üdítőt.
• Ez nagyon jól hangzik – bólogatott hevesen.
• Oké, milyen filmeket szeretsz? – kérdeztem kíváncsian.
• Hát, tulajdonképpen, nagyon bírom az akciót, a vígjátékot, horrort, történelmit, kalandot, de megnézem a romantikus vígjátékokat is, hogyha arról van szó. Elég sokféle filmet szeretek – gondolkozott el.
• Remek, akkor legyenek vígjátékok – mondtam boldogan. Én is imádom a vicces filmeket.
• Akkor ezt meg is beszéltük. Mondjuk nyolckor?
• Nekem tökéletes, hétkor végzek, úgyhogy nyolcra kényelmesen elkészülök mindennel – bólintottam rá. – Lassan vissza kéne mennünk. Egyrészt mert nem akarom megváratni a többieket, másrészt pedig, mert mindjárt éhen halsz – kuncogtam fel. – Hihetetlen, hogy már megint éhes vagy. Hiszen nem is olyan régen ettél egy csomót. Bélpoklos – böktem meg a hasát. Mire az megint korogni kezdett, de most az enyém is beszállt mellé, és hangosan követelte a reggelit.
• Bagoly mondja… - bökdöste meg a hasamat Billy is.
• Csak jó az anyagcserém – rántottam meg a vállam.
• Az enyém is – emelte fel dacosan az állát. – Na gyere, kimegyek amíg átöltözöl. Van itt egy melegítő, és egy sportcipő is a számodra – húzta ki a hálózsák zipzárját Billy.
• Hát ez, hogy került ide? – kérdeztem döbbenten.
• Esme hozta ezt is, mert így kényelmesebb visszamenni, mint báli ruhában és tűsarokban.
• Ez igaz – mosolyodtam el. – Majd megköszönöm Esmének, hogyha visszaértünk a házhoz.
• Akkor én most megyek is, hogy el tudj készülni – simított végig a hátamon, majd egy szempillantás alatt elhagyta a sátrat. Én pedig gyorsan belebújtam a jó meleg melegítőbe, a zokniba, és az edzőcipőbe. Hát, nem bántam volna, hogyha Alice ilyen éjszakai viseletet készített volna össze nekem. Bár így sem fáztam.
• Készen vagyok – szóltam ki Billynek. Majd kiléptem a sátorból, hogy ő is bemehessen átöltözni.
• Egy perc, és itt vagyok – sietett be a sátorba. Én pedig lesétáltam a folyópartra, és kényelmesen elhelyezkedtem egy kövön, és néztem a vizet. Még alig gyönyörködtem ki magam, amikor már éreztem is, hogy két tűzforró kar von az ölelésébe. – Ha szeretnéd, akkor indulhatunk – súgta a fülembe.
• Részemről, rendben – simultam hozzá. – Kár, hogy csak egy éjszakára maradtunk itt – sóhajtottam fel. Még sosem volt ennyire tökéletes estém.
• Hát, ha ennyire tetszett, akkor bármikor boldogan sátorozok veled. Ismerem a környék legszebb camping vidékeit – mondta büszkén.
• Vigyázz, mert még a végén, szavadon foglak – kacsintottam fel rá.
• Boldogan állok elébe – puszilt bele a nyakamba.
• Induljunk – köszörültem meg a torkom.

Ez az előző  érintés nem csak, hogy jó volt, de furcsa bizsergés futott tőle végig az egész testemben. Még libabőrös is lettem tőle tetőtől-talpig.

• Oké, akkor irány a reggeli – húzott fel a szikláról. Majd az ölébe kapott, és futni kezdett velem.
• Megőrültél? Tudom, hogy nem vagyok túl nehéz, de azért engem is cipelve végigfutni az erdőt. Ez azért már túlzás lenne. Egy ember sem bír ki ennyi megerőltetést.
• Csak engedd el magad és élvezd az utazást. Sokkal izgalmasabb minden, hogyha még a szemedet is lehunyod, és csak a zajokra, na meg persze a hűs szellőre figyelsz.
• Te tisztára lökött vagy. Össze fogsz esni alattam – tiltakoztam hevesen. Majd megpróbáltam magam eltolni a mellkasától.
• Oké, akkor fogadjunk egy vödör békás gumicukorban, hogy nem esem össze alattad – nézett rám komolyan.
• Hm… egy vödör, tökéletesen egészségtelen, és színezőanyagot jócskán tartalmazó édes békáról beszélünk? – kérdeztem vissza a szám szélét is megnyalva.
• Igen, pontosan olyan békákról beszélek én is – bólogatott elégedetten. Gondolom tetszett neki, hogy ennyire imádok enni, hiszen ő sem panaszkodhat.
• Oké, állom a fogadást, de készülj fel rá, hogy veszíteni fogsz – mondtam boldogan. Ezt a fogadást nem nyerheti meg egy férfi sem. Túl megerőltető ez egy emberi szervezetnek.
• Nem eszik azt olyan forrón…. Egyébként is, nagyon jó vagyok buli szervezésben, és házhozszállításban is.

Az út hátralévő  részében engedelmesen csendben maradtam, és csak élveztem, ahogy Billy bőre melegíti a testemet és a lelkemet is. El kellett ismernem, hogy nagyon jó érzés a karjaiban lenni. Minden körülmények között.

Nem telt bele öt percbe, és már fel is bukkant a Cullen villa a látóhatáron belül. Az illatok már tíz méterről is megcsapták az orromat. Friss sütemény, és fahéj illat, ezen felül pedig bacon, hagyma, és gomba sül olajon. Tényleg valóságos lakoma. Milyen érzés lehet, hogyha mindezt te készíted a családodnak? Amikor a férjed még alszik a fárasztó munka után, a gyermeked pedig élvezi a hétvégi pihenést, te pedig korán felkelsz, hogy alaposan meglephesd őket. Milyen csodálatos élete lehet Esmének. Remélem, hogy egyszer nekem is lesz rá lehetőségem, hogy ilyen tökéletes családban éljek, és minden nap gondoskodhassak róluk.

• Na, turbékolnak már a gerlék? – szakított ki Emmett az idilli gondolatokból. – Most nem azért Jo cica, de szegény Billyt már rendesen megkínoztad, úgyhogy ideje lenne, hogy engedj egy kicsit. Jöhet a nagy összebújás, amire már régóta vágyakozik, na meg persze egy kis etyepetye – kacsintott ránk szemérmetlenül.
• Emmett, viselkedj – lépett ki Rose a fák közül, és fejbe kólintotta. – Tudom, hogy most van kit cukkolni, de ha nem viselkedsz, akkor büntetésben leszel egy hónapig. Bírd ki reggeli utánig – mondta komolyan barátnőm.
• Nem kérek reggelit – kezdett el grimaszolni Emmett. – Inkább kezdjük a desszerttel. Mi lenne, hogyha még eltűnnénk egy kicsit – simított végig Rose fenekén. Én pedig zavartan fordítottam el a pillantásom. Nem lenne illendő kilesni egy ilyen pillanatot.
• Csábító ajánlat, de most be kell mennünk. Anthony és Nathalie esküvőjéről lesz szó ma reggel, és csak nem akarnál lemaradni ilyen fontos információkról, ugye? – vezette barátja kezét Rosalie a derekára.
• Na jó, de csak mert bírom a kiscsávót – sóhajtott fel Emmett.
• Mi is menjünk be, biztosan érdekes dolgokat fogunk megtudni – néztem fel Billyre, aki bólintott. Majd ismét felkapott. Már majdnem átléptük a küszöböt, amikor megbotlott, és térdre esett.
• Azt hiszem, hogy tiéd a vödör béka – sóhajtott fel látszólag csalódottan.
• Tudom, hogy nem véletlenül estél el, de azért elfogadom az ajándékodat – nyomtam puszit az arcára. – Értékelem, hogyha el akarsz kényeztetni, csak hazudni, ne hazudj nekem soha. Szeretem az ajándékokat, főleg, hogyha tőled kapom, úgyhogy hagyni fogom, hogy néha meglepj valamivel, hogyha szeretnél. Bár nekem az is bőven elég, hogyha apró gesztusokkal fejezed ki az érzéseidet. Nem várom el, hogy költs rám. Egy szál vadvirág néha többet mondd minden szónál, vagy egy tábla csoki – ajánlottam a lehetőségeket.
• Rendben, ez menni fog – ölelte át a derekamat.

Majd beléptünk a nappaliba, ahol meglepő látvány fogadott minket. Eltűnt a kanapé, pedig, amikor elmentünk, akkor még itt volt. Vajon miért vitték el innen? Hiszen olyan szép és kényelmes is.

• Mi történt a kanapéval? – kérdeztem kíváncsian.
• Egy kis baleset. Fáradt voltam, és véletlenül leöntöttem egy adag vörösborral, úgyhogy a fiúk elintézték, hogy kitisztítsák, vagy hogyha nem lehet, akkor hoznak nekünk egy ugyanilyet – magyarázta Esme lehajtott fejjel. Szegény, hogy bánja, hogy leöntötte a huzatot, pedig ilyesmi bárkivel előfordulhat.
• Értem, sajnálom – mondtam őszintén. Tudtam, hogy mennyire büszke volt a nappalira, hiszen az egészet ő rendezte be.
• Szegény, szegény kanapé – vigyorgott Emmett az egyik fotelből.
• Ne legyél már ilyen gonosz. Nem látod, hogy milyen rosszul érzi magát Esme miatta? – szóltam rá szigorúan.
• Ugyan, Emmett csak viccel – lépett mellém Bella. Bár azért ő is lövellt egy dühös pillantást a fogadott fivére felé. – Inkább gyertek reggelizni, mert fantasztikus lett az étel – fogta meg a kezünket. Majd behúzott a konyhába, ahol az asztal roskadozott a gusztusosabbnál gusztusosabb ételek alatt. A hasam reflexszerűen korgott fel ismét, ahogy Billynek is. – Na ugye, hogy éhesek vagytok. Essetek neki. Gaby és Jake is itt lesznek hamarosan, és majd esznek veletek.
• Köszönjük – mosolyogtam rá Bellára.
• Nincs mit – surrant ki az ajtón. Igazán megkedveltem ezt a lányt. Ahhoz képest, hogy milyen nehezen indult a kapcsolatunk, most már szinte a legjobb barátnőm.
• Sziasztok – lépett be a konyhába Nath és Anthony.

Szorosan egymáshoz simultak, mintha csak össze lennének nőve, Nathalie arcán pedig enyhe pír jelent meg, ahogy az összefonódott párosukra mosolyogtunk. Itt bizony sok minden történt az éjszaka, persze csak jó értelemben, ahogy látom. Milyen édesek így együtt. Örülök, hogy ennyire boldogok, bár szerintem fiatalok még a házassághoz, bár ki tudja. Lehet, hogy én tévedek. Talán csak az én mániám ez a várjunk, hiszen ráérünk még arra. Mindenesetre tartanunk kell egy csajos délutánt a tegnap éjjel kapcsán. Ez biztos.

• Mit szeretnél enni? – kérdezte Billy kedvesen. Majd letette az ő már megszedett tányérját mellém.
• Azt hiszem, hogy azt, amit meghagytál – kuncogtam fel.
• Hé, ne csipkelődj az étvágyamon, mert megkapod a magadét, kisasszony – nézett rám morcosan. – Egyébként nem is tudom, hogy ki tömte tegnap a sütit, ahogy csak bírta.
• Ezért lesz ma elég a morzsa, ami leesik a tányérodról – fészkeltem be magam az ölébe hirtelen ötlettől vezérelve. Majd elcsentem egy falat rántottát.
• Oké, nekem így a legjobb – mosolyodott el, amikor felé nyújtottam egy villányit a tojásból.

Anthony és Nath is egy székre ült, ahogy mi, és egy tányérból csipegettek. Miközben a konyhába betérők csak boldogan mosolyogtak ránk. Csak Justin és Tanya nem került elő, de Edward szólt, hogy megüzenték, hogy még egy kicsit a hegyekben maradnak, úgyhogy nem aggódtam. Már ötletem sem volt viszont, hogy hová tűnt el Gabriella és Jake, amikor csak befutottak végre. Már kezdtem aggódni miattuk, hiszen már mindenki itt volt legalább egy órája.

• Sziasztok – léptek be sugárzó boldogsággal az arcukon. Jacob Gabyt az ölében hozta, majd óvatosan leültette egy székre, és azonnal megpakolt neki egy tányért alaposan. Azután pedig töltött neki egy hatalmas pohár tejet is. Tökéletesen körbeugrálta a szerelmét.
• Jake, ülj le te is, ez már túlzás – csóválta meg Gabriella a fejét mosolyogva.
• Jól van, jövök már – termett mellette Jake. – Biztos, hogy ez így jó lesz? Kérsz esetleg egy kis gyümölcsöt, vagy gabonapelyhet, vagy tejbegrízt.
• Csak tojást, drágám, sok tojást, és tejet. Tényleg nem kérek mást – húzta le maga mellé a szerelmét Gaby. – Meg azt, hogy te is reggelizz meg tisztességesen.

Miután sikerült meggyőzni Jacobot, hogy nem kell lehoznia a csillagot is az égről Gabriella kedvéért, tökéletesen telt a délelőtt. Kielemeztük a tegnap történteket, és mindenki gondolom, hogy cenzúrázva elmesélte az élményeit a sátoros éjszakáról. Majd Gaby és Jake hirtelen kiállt a nappali közepére, és mosolyogva néztek ránk. Ha jól láttam, akkor Carlisle szeme felcsillant a felismeréstől. Csak nem? Te jó ég! Azonnal rádöbbentem, hogy miről van szó.

• Gabriellával szeretnénk bejelenteni valamit – ölelte át Jake szerelmét.
• Juj, megszervezem, én boldogan. Összeházasodtok, ugye? – lett izgatott Alice. Jaspernek úgy kellett visszafognia.
• Nos, ez is be fog következni egyszer – sütötte le a szemeit barátnőnk.
• Akkor? Majd kifúrja az oldalam a kíváncsiság, mondjátok már – sürgette őket Emmett. Hát igen, ő tényleg egy nagyra nőtt gyerek, de így imádjuk. Őt nem lehet nem szeretni, még akkor sem, hogyha igyekszik mindig felbosszantani mindenkit.
• Kisbabánk lesz – mondták boldogan.
• Gratulálunk – hangzott a kiáltás, mintha csak gyakoroltuk volna. Majd mindenki egyesével megölelgette a boldog párt. Legelőször Bella ért oda, pedig ő állt a legmesszebb, ezt furcsálltam is egy pillanatra, de végül nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
• Belevaló kiscsávót kérünk, akit meg lehet tanítani tisztességesen bunyózni – mondta Emmett, amikor odaért hozzájuk. Majd Gaby hasára simította a hatalmas tenyerét. – Rúgj szépen egyet Emmett bácsikádnak – gügyögte Gabriella hasának.
• Ahhoz még nem elég nagy, Emmett, de ígérem, hogy te leszel az első Jacob után, akinek szólok, hogyha már megmozdult – simogatta meg a hasát.
• Oké, de szavadon foglak. Még a méhedben el kell kezdenem megtanítani az élet dolgaira – mondta Em komolyan. Mire a legtöbbet csak az égre emelték a tekintetüket, mintha fohászkodnának, hogy egyszer fogja már be. Tény, hogy Emmett gyakran bosszantó, de azért imádom a szövegét, meg a stílusát. Feldobja az embert, még akkor is, hogyha rossz napom van.

Az egész napot a Cullen házban töltöttük ismét, és tényleg, igazán nagyszerűen éreztem magam, úgy, mintha csak a második otthonom lenne az a hely. Billy természetesen hazakísért, és az ajtóban váltott gyengéd csók után, megköszönte a gyönyörű estét, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig kényelmesen befészkeltem magam az ágyamba, és szinte azonnal elszenderedtem.