Előszó |
Kik@ |
|
Én élek, de egy ember az életét áldozta értem. Választanom kell a Volturi vagy a halál…
Az életem romokba nem tudom mi volt 12 éves koromig. De van egy-két dolog, amit tudok. Tudom hol él a családom, de mégse mehetek oda, hogy: „Én vagyok Nessie lánya.”, ha ilyen könnyű lenne… Közben találkoztam vele. A neve Cristopher Cullen. Összetörte a szívem, elhagyott…, de most visszajött és magával visz Forksba. Ahol születtem ezt még tudom és azt is tudom, hogy mi vagyok… Eltelt egy kis idő. Megkérte a kezem. És kezd összeállni az életem. Váratlan bonyodalom. És most itt állok és várom a döntést a Volturi döntését és tudom, ha Janenen vagy Aron múlna, már rég nem lennék itt, hanem otthon lennék békében. Készen állok a halálra, ha így megmenthetem az egyetlen, gyönyörű lányomat. A családom kiáll mellettem. De ezzel nekem kell megbirkózni. |
1. fejezet - Az új fiú |
Kik@ |
|
Forróság volt. Soha ilyen meleg még nem volt itt, de a nap nem sütött csak délben és utána egy kicsit. Noémihez mentem, ő már várt rám a kapuba. (Mindig együtt megyünk.)
- Szia!- mondta jókedvűen.
- Szia!- mondtam én is, és mosolyogtam.
- Hogy vagy?- kérdezte.
- Jól. És te?
|
2. fejezet - Kérdések és válaszok |
Kik@ |
|
Egy hétig semmit sem lehetett tudni Cristopherről, de mára és ez utánra esős időt mondtak, napsugárzás nélkül. Reggel felkeltem, felöltöztem, megmostam a fogam. Ránéztem az órára: fél hat. Első órám nincs, szóval kilencre megyek, ami azt is jelenti, hogy nem Noémivel. Mivel volt időm lezuhanyoztam és még a hajamat is megmostam. Megszárítottam, újból felöltöztem, de most nem az otthoni ruhámba, hanem egy kék tunikát vettem fel és egy háromnegyedes farmer nadrágot, kiegészítőnek felvettem egy nagy fekete fagolyókból álló nyakláncot és hozzá tartozó karkötőt, de a kis farkasos karkötőmet is felvettem.
|
|