Prológus |
Esme Cullen |
|
A Cullen család a Volturik látogatása után békében élt egészen három évig. Három év után azonban szörnyű tragédia történt. A Volturik szereztek két új vámpírt: az egyik képes kitörölni az emberek emlékeit a másik képes összezavarni azt, hogy mit halljanak valaki felől a gondolatolvasók, illetve mit lássanak a jövőbelátók. Ezek után a Volturi elindult, hogy véghezvigye alattomos tervét: elszakítani Nessie-t a családjától majd leszámolni a Cullenekkel. A terv egy része sikerül, és Nessie a családjától elszakítva a napfényes Miamiba kerül (mert az ő bőre nem csillog úgy, mint az igazi vámpíroké) elveszítve az összes emléket, a becenevét kivéve. Ezért nevezik el Vanessa Diamonds-nak. Miközben Nessie Miamiban azon gondolkozik, ki is lehet ő, addig a Forks-i erdőben a Cullenek a vérfarkasok és azok a vámpírok, akik három évvel korábban kiálltak Nessie mellett (vámpír)történelmet írnak: legyőzik a zsarnok Volturit veszteség nélkül! Illetve Nessie-t elveszítették (legalábbis azt hitték). Bella és Edward ezért úgy dönt, egy időre a Cullenektől távol fognak élni. Később Jacob is csatlakozik hozzájuk, mert La Push-ban minden rá emlékezteti. A család többi tagja is megsínyli ezt az időszakot, bár sokkallta kevésbé, mint Belláék. Tizennégy év elteltével azonban Nessie úgy dönt, elköltözik Miami-ból. A véletlen folyamán azonban pont oda akar költözni ahol a Cullenek épp, letelepedtek, Raleigh közelébe. Nessie-nek rá kell döbbennie a szomorú igazságra: a családja mindvégig halottnak hitte! Ám ami még nehezebb és nyomja főhősnőnk vadul kalapáló szívét: hogyan mondja el barátjának és szíve választottjának, hogy nem az, aki régen volt, bűnöket követett el, szörnyű bűnüket! Ráadásul volt barátja, aki összetörte a szívét felbukkan a semmiből, és erőszakkal vissza akarja szerezni magának. De vajon mit fog szólni hozzá Nessie? Többféle szemszögből íródott fanfiction! |
1. fejezet - Különös felfedezések |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge) A nevem Vanessa Diamonds. Eddig a napsütötte Miamiban éltem. Most készülök egy igen esős vidékre, Raleigh közelébe. Huszonnégy éves vagyok. Azt hiszem. És még mindig tizenhét évesnek nézek ki. Tíz évesen ébredtem fel egy árvaházban. Az árvaház előtti Életemből csak a becenevemre emlékszem. Nessie. A vezetéknevem a gyönyörű fogaimről kaptam. Vanessa Diamonds. Ez vagyok én. A Miamiban is hófehér bőrű lány. A bőröm érintése forró.
|
2. fejezet - Végre tudom ki vagyok |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge)
Tudtam, hogy semmi bajom sincs. Megkerestem az albérletem, majd miután lepakoltam, elmentem vadászni. A kórház sokkolt. Honnan tudtam, hogy ő kicsoda? És miért éreztem, hogy megbízhatok benne? Miért éreztem, hogy már évek óta ismerem? És miért tudtam hogy vámpír?
|
3. fejezet - Álmok és rémálmok |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge)
Fél órával később már a hatalmas Cullen ház parkolójában voltunk. Egyszerűen elképesztő. Rengeteg jobbnál jobb sportkocsi sorakozott a parkolóban. A nevelőszüleim megpukkadnának az irigységtől, ha még élnének. Hiába, nem tudták elviselni, ha másnak jobb valamije van. Vesztükre. Engem is azért fogadtak örökbe, hogy még jobban elkényeztethessék a lányukat.
|
4. fejezet - Egy őszinte beszélgetés Rosalie Hale-lel |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge)
Rosalie leült mellém, és hátrahajtotta a fejét. Nem szólt egy szót sem. Várt. - Mit akarsz mondani? â013 kérdeztem. - A történetemet. Nem hallottad még, igaz? - Nem hallottam én semmilyen történetet rólad. Mit kellett volna hallanom? - Azt ugye tudod, hogy Carlisle csak azokat változtatná át vámpírrá, akinek nincs más esélye?
|
5. fejezet - Az érkezés |
Esme Cullen |
|
Izgatott voltam. De hát ki ne lenne izgatott az én helyemben? Egész jól aludtam, az előző napi álomhoz képest. Mikor lefeküdtem, még nem volt itthon Alice. Reggel kilenckor viszont az ő hangjára ébredtem. - Jó reggelt, egyetlen unokahúgom! - mondta. - Jó reggelt Alice! Ugye tudod, hogy aludni szerettem volna?
|
6. fejezet - Az álmok néha valóra válnak… |
Esme Cullen |
|
(Jacob szemszöge)
Beléptem a szobába, és szó szerint elakadt a lélegzetem, amikor megláttam őt. Pont olyan volt, mint amilyennek mindig is elképzeltem, hogy milyen lenne. Gyönyörű, hófehér bőre csak úgy világított a halványzöld ruhában, amit minden bizonnyal Alice adott rá. Bronzvörös haja hullámosan omlott rá a hátára. És a szeme… Ugyanaz a gyönyörű tejcsokoládébarna, mint amiről olyan régóta ábrándoztam. Teljesen biztos voltam benne, hogy ő az.
|
7. fejezet - Egy tökéletes nap La Pushban |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge)
Már lassan egy hete itthon vannak. Ez idő alatt egyre jobban megismertem őket. Igazából a lelkem mélyén sosem felejtettem el, hogy milyenek voltak. Mindig azok társaságát kerestem, akik egy kicsit is, de hasonlítottak rájuk. Hamarosan, miután Carlisle elintézi a papírokat, miszerint ők nevelnek minket, mi is iskolába fogunk járni.
|
8. fejezet - A hófehér fekete |
Esme Cullen |
|
(Edward szemszöge)
Nyugtalanított Alice látomása. Nem is igazán a látomás, hanem az, hogy Nessie mintha felismerte volna azt, akiről szól a látomás. És ugyebár ez könnyen elképzelhető, mert Ness évekig külön utakon járt. Időnként hallom a gondolataiban megcsillanni a fájdalmat, de sosem fejezi ki igazán, mi bántja. Sokkal inkább az a csendben szenvedő típus, aki nem igazán szereti megosztani másokkal a problémáit.
|
9. fejezet - Alice és az ő őrült ötletei |
Esme Cullen |
|
(Nessie szemszöge)
Már két hét telt el Jacob és a köztem történt őszinte beszélgetés óta, és ez idő alatt mind mélyebbre és mélyebbre fonódott közöttünk a kapcsolat, mintha már évek óta, nem pedig pár hete lennénk együtt. Még nem fűztük szorosabbra a viszonyunkat, de mindketten úgy láttuk, hogy nem kell ezt elsietni. Nem azért, mert szégyenlős lennék, hanem mert én ezt tényleg komolyan gondolom, épp ezért nem szeretném elsietni.
|
|