1. fejezet - Az életem egy kis része |
Pipike |
|
Sziasztok! Lili Masen vagyok, 17 éves gimnazista lány. Olaszország egyik kisebb tengerparti városában lakom, vagyis laktam, eddig.
De ne siessünk ennyire előre.
Na jó, lehet, hogy annyira nem kicsi városban lakom. Mond nektek valamit Salerno? Na mindegy. 17 éven keresztül itt éltem, a családdal, barátokkal. Imádom ezt, hiszen tengerpart, napsütés, bulik…
|
2. fejezet - A költözés |
Pipike |
|
Az ébresztő nem épp kellemes hangjára ébredtem fel. Mindig is gyűlöltem korán felkelni, ez most sem volt másképp.
De muszáj, hisz 10 órakor indul a gépem, és azt el kell érnem. Egyedül megyek. Mama nem akar jönni, mert minden ideköti, apa meg már javában dolgozik. És ott fog várni Seattle-ben, vagyis azt ígérte, remélem, hogy nem felejti el. Volt már rá példa, hogy elfelejtette, ezért félek egy kicsit.
Hiányozni fog minden, a ház, a tengerpart, a vásárlás, a barátok, a nap, de legfőképp a MAMI!
|
3. fejezet |
Pipike |
|
Apa jött meg, amilyen gyorsan csak tudtam, elfogadható állapotba hoztam magam és lementem hozzá.
Végre nem telefonált, épp a konyhában készített valamit.
- Szia édesem, remélem nem unatkoztál annyira. -Jött oda hozzám, és adott egy puszit a homlokomra.
|
4. fejezet - A suli |
Pipike |
|
A szívem olyan ütemben dobogott, hogy azt hittem, mentem meghalok. Nyugi Lili, végül is mi történhet a legrosszabb esetben? Mindenki utál. Legjobb esetben? Lesz egy ember, aki képes lesz szóba állni velem.
Na de hagyjuk ezeket.
Bementem a fürdőbe, hogy elfogadható állapotba hozzam magamat. A hajamat egy copfba fogtam. A sminkem szempillaspirálból, korrektorból, púderból állt. Jó alaposan megmostam a fogamat.
|
5. fejezet - Cullenék |
Pipike |
|
Hazafelé az úton csak azon a szempáron járt az eszem. Az istenért Lili, semmi esélyed az olyanoknál, mint ő.
Mikor hazaértem, gondoltam meglepem apát egy finom vacsorával. Egy kis halas tésztát kezdtem el kotyvasztani. Közben a kedvenc sorozatomat hallgattam a tv-ben. Teljesen belemerültem a főzésbe, mikor ajtócsapkodásra lettem figyelmes.
Már majdnem kész voltam, épp hogy gyorsan elmosogattam és megterítettem.
|
6. fejezet - A vacsora |
Pipike |
|
Mikor megfordultam egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam szembe magamat… A kis koboldszerű lány állt előttem, hogy is hívják... Alin, nem… ja, igen, Alice.
- Szia, Lili, én Alice Cullen vagyok, és arra gondoltam, hogy segítek neked mindenben, amiben csak kell. Mit szólsz hozzá? - Na, várjunk csak, honnan tudja a nevemet? Meg senki sem ilyen közvetlen velem, vagyis eddig ezt nem is vettem észre.
|
|