1. fejezet |
Angyal |
|
|
Alkonyat van. Ez a kedvenc napszakom. Egy éve és három hónapja nem telt el olyan nap, amikor ne figyeltem volna. A lányok már ágyban vannak, holnap pedig egy óriási beszélgetés vár minket. Megtalálták a Cullenek képét a ruháim között, és kérdezősködni kezdtek. Hogy legyen egy kis gondolkodási időm, azt mondtam nekik, majd holnap mindent elmondok. De nem tudom, hogyan kezdjek bele. Nem tudom, mit fognak szólni… Több mint egy teljes éven keresztül eltitkoltam az édesapjuk kilétét. Vagyis nem eltitkoltam, azt mondtam, hogy meghalt amikor terhes lettem velük. Vámpír volt, és az alakváltókkal keveredett összetűzésbe. Ez a fedő sztori.
|
2. fejezet |
Angyal |
|
|
Rosalie szemszög
Még ma is bánt a dolog, hogy Bella elment, én pedig nem akadályoztam meg. Bár a többieknek azt mondom, hogy én nem tehetek róla, legbelül még is érzem, hogy az én hibámból sikerült Bellának megszöknie. Nem figyeltem rá eléggé, csak a Charlie-val való veszekedés foglalt le.
De ha Edward és Charlisle nem akarták volna elvenni Bellától a kisbabáját, még mindig itt lennének velünk.
|
3. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
- Emlékeztek, hogy mit mondtam mindig is az édesapátokról? – Ez elég hülye kérdés. Félig vámpírok az istenért! Mind a két lányom bólintott, én pedig folytattam. – Hazudtam – mondtam lehajtott fejjel. Ezek után nem tudok a szemükbe nézni. – Az édesapátok él és virul, és ezen a fényképen is rajta van. Az ő neve Edward Cullen…
Már öt perce halálos csendben ülünk. Azóta nem mertem felnézni a lányaimra. vajon itt vannak még?
|
4. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
Én magam sem hittem el, hogy ezt mondtam. De mégis. Bár féltettem a lányokat, de ha ez minden vágyuk, én nem állok az útjukba. Én tehetek róla, hogy nem ismerhetik az apjukat. Akkor megadom a lehetőséget, hogyha akarják mégis megtudják ismerni.
Rose-nak igaza van, a problémákat csak Renesmee-ékkel tudom megoldani. Őt szeretem a legjobban az alaszkai klánból. Ő mindig megért engem.
|
5. fejezet |
Angyal |
|
|
Edward szemszöge
Telnek a napok, az órák a percek… Én pedig egyre nagyobb lelki roncs leszek. Minél hosszabb időre nyúl a hiánya, én egyre rosszabbul vagyok. Minden percben Rá gondolok, és minden percben érzem, már nem dobogó szívemben azt a bizonyos sajgást. A hiánya lassacskán elviselhetetlen. Én tehetek mindenről. Ha nem akarom tőle elvenni a kisbabát, akkor még mindig velünk lenne. Rosalie egy időben gondolatban minden nap a fejemhez vágta, de már nem teszi. Tudom, csak azért mondogatta nekem, hogy önmagán kívül találjon egy jobb bűnbakot. És, mint egy jó bűnbakhoz illik, én felvállaltam. Mert tudom, igaza volt.
|
6. fejezet |
Angyal |
|
|
Charlie szemszöge
Munka után gondoltam benézek, hogy haladnak az új lakók. Abban a lányban aki bejött, volt valami… Bellás. Talán a csoki barna szemek miatt, nem tudom. A házat semmiképpen sem szerettem volna kiadni, de neki mégis kiadtam. Valami érthetetlen okból. Kár, hogy a testvérével nem ismerkedhettem meg. és a vezetéknevét sem tudom. teljesen elkápráztatott. Igen, azt hiszem ez a megfelelő szó. Éppen bekanyarodok az utcára, és látom, hogy a ház nappalijában ég a villany.
Leparkolok a felhajtón álló Volvo mellé, majd becsöngetek a házba. Ez azért elég vicces. A saját házamba csengetek
|
7. fejezet |
Angyal |
|
|
Renesmee szemszöge
Reggel vidáman ugrottam ki az ágyamból. Ma elmegyünk a La Push-ba.
Rosaline-t meg sem várva lerohantam a konyhába, és megreggeliztem. Müzli tejjel. Rolsaine is lassan leballagott, és leült mellém az asztalhoz.
- Látom be vagy sózva. Akkor egy éjszaka alatt mégsem jött meg a józan eszed?
- Elakarok menni a La Push-ba. Tudod… anélkül a farkas nélkül, úgy érzem magam, mintha hiányozna egy részem.
- Ez durva… nem hittem volna, hogy ez a te részedről is ennyire intenzív.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem bambán.
|
8. fejezet |
Angyal |
|
|
- Kérlek, hozd fel a testvéredet az orvosiba. Itt nem tudom megvizsgálni. Embry-t pedig próbáljátok meg felébreszteni, és visszaváltoztatni. Addig sajnos nem tudok vele mit kezdeni – osztotta ki mindenkinek a feladatát Charlisle. – És Jasper… ha a vér… nehéz számodra, vagy a többiek számára, akkor menjetek ki.
- Nem apa – mondja a szőke hajú férfi – gondolom ő Jasper -, nem is érzem a vérük illatát.
- Ez azért lehet, mert félvérek vagyunk – szólalok meg halkan. – De nem vihetnénk fel Rosaline-t? Így is elég sok vért veszített.
Dr. Cullen intett, hogy kövessem.
Elmentünk a lépcsőn álló Cullenek mellett, akik úgy néztek ránk, mintha szellemet láttak volna. Igen, úgy néz ki lelepleződtünk.
|
9. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
Hamar megérkeztem Port Angeles-be. Onnan pedig rohantam Forks-ba. Minél hamarabb a lányaimmal akarok lenni. Ha ehhez pedig az kell, hogy elmenjek a Cullen villába, akkor megteszem. nem lesz valami jó fogadtatásom, de a lányaimnak szüksége van rám.
|
10. fejezet |
Angyal |
|
|
Edward szemszög
Ahogy egyre közelebb hajoltam Bellához, egyre boldogabb lettem. Már épp elértem az ajkait, amikor hirtelen kifutott a karjaim közül, és megállt nekem háttal az ablak előtt. Kezeit maga előtt összekulcsolta, én pedig elveszítettem minden reményem. Hogy is hihettem, hogy ennyi idő után még szeret? Csak egy kósza ábránd volt. Visszajött, de nem miattam. A lányaink miatt. Ők az egyetlenek, akik még összekötnek bennünket, és az emlékeink.
|
11. fejezet |
Angyal |
|
|
Már percek óta sétáltunk, és egyikőnk sem szólt egy szót sem. Kezdtem beletörődni, hogy egy szót sem fogunk szólni egymáshoz. Nekem a közelsége is elég.
Ahogy mentünk tovább, nem vettem észre, de Jacob megállt. Megfogta a kezem, és maga felé húzott.
- Hát höm… izé… nos, nem azért jöttünk ki elméletileg, hogy sétáljunk. Vagyis azért, de… szeretnélek jobban megismerni. – Szegényke alig találta a megfelelő szavakat, de legalább megtörte ezt az amúgy is elég hosszúra nyúlt csendet. Ami eddig nem volt kínos, de kezdett azzá válni.
- Nos, akkor a megismerkedést kezdhetnénk ott is, hogy elmondod mi a rendes neved, és mesélsz egy picit magadról – kezdtem bele a beszélgetésbe én is.
- Nos a teljes nevem Jacob Black. De egy kérdés. Bella nem mesélt rólunk?
|
12. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
Rohantam az erdőn keresztül, könnyeim pedig közben hullottak, mint a záporeső. És ha már itt tartok… az eső is rákezdett.
Nem tudom elhinni. Most békültünk ki, és máris megbántott. De talán én reagáltam túl. Vagy én nem is tudom… Meg itt van az is, hogy sírok. Hogy vagyok én erre képes, amikor a vámpírok nem tudnak sírni?
|
13. fejezet |
Angyal |
|
|
Renesmee szemszög
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet anyával. De jobb volt így, a végén még nekiesek Jacobnak. Hogy volt képes velem csókolózni, közben pedig elfelejtette elmondani, hogy egy időben szerelmes volt az anyámba? Mi van, ha legközelebb Rosaline-be lesz szerelmes, és végig megy az egész családon? Tudom, a bevésődésnél ez nem lehetséges, de sosem lehet tudni.
Egy pillanatra megálltam, és homlokon vágtam magam. Ilyen hülye gondolataim nem lehetnek! Hogy gondolhatok ilyeneket Róla? Mi lenne ő, trófeagyűjtő? Csak az én meglódult fantáziám képes ilyeneket kitalálni. és azt is mondta, hogy szeret.
|
14. fejezet |
Angyal |
|
|
Edward szemszöge
Alig hiszem el még mindig, hogy Renesmee beugrott közénk. Most pedig azzal a korccsal beszélget… még szerencse, hogy innen jól szemmel tudom tartani.
- Öhm, nem tudom biztos lemaradtam valamiről, de mióta hívja Jacob Renesmee-t Nessie-nek? – kérdezi szerelmem halkan.
- Azt hiszem most-óta – sziszegtem neki. Csak úgy fortyogott bennem a düh.
- Nyugi Edward… ne légy ennyire dühös – próbált meg Jasper csitítani, aztán csak egy csattanást hallottam, és Renesmee-ék felé néztem. Egy pillanatig azt hittem, a lányomnak esett valami baja, de amikor meghallottam Em-et, azonnal meggyőződtem az ellenkezőjéről.
|
15. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
- Edward, nem gondolod, hogy fel kéne mennem Renesmee-hez, és megpróbálni kiengesztelni?
- Nem Bella. Had főjön még egy kicsit a saját levében. Mármint nehogy félre értsd… de amit veled és a testvérével művelt, azután még szerintem hagyni kéne neki még egy kis gondolkodási időt. Én is szeretném, hogyha minél hamarabb kibékülnétek. És szerintem akkor kellene, hogyha Rosaline is visszajött a vadászatból. Együtt kellene megbeszélnetek.
|
16. fejezet |
Angyal |
|
|
Renesmee szemszög
Égett az arcom az anya által adott pofontól. Nem is azért, mert fájt. Csak azért, mert anyától kaptam. Talán…
Rávetettem magam a szobában lévő kanapéra, és megint sírni kezdtem. Miért történik ez velem? Először Jake, most anya és Rosaline. Bennem valami genetikailag nagyon el van kódolva. Mindenkivel rekordidő alatt össze tudok veszni.
|
17. fejezet |
Angyal |
|
|
Még mindig a látomás hatása alatt voltam. Láttam, amint az a lány megkínozza apátt, és azt is, miként ég le a Cullen ház.
- Kérlek Bella, engedj oda – szólalt meg Jasper. Anya kiengedett ölelő karjai közül, és helyette Jasper ölelt át. Elkezdte rajtam használni a képességét, és egyre jobban éreztem, ahogy átjár a nyugalom. Bár, amikor a látomásra gondoltam, mindig elkezdett rajtam újra eluralkodni a félelem és a kétségbeesés, Jasper ezeket az érzelemhullámaimat is visszatartotta.
Miután megnyugodtam, Jasper elengedett én pedig visszaültem a kanapéra.
Mindenki engem figyelt. Tudtam, hogy kíváncsiak minden egyes részletre, és nekem el kell mondanom.
Mély levegőt vettem, és belekezdtem a mondandómba.
|
18. fejezet |
Angyal |
|
|
- Jacob, kérlek, várj. Azt hiszem mást is meg kellene beszélnünk…
- Tudom. – Fordult vissza. - De igazad volt. Nem volt tőlem igazságos, hogy nem mondtam el már a legelején.
- Nem, igazad volt. Ha az anyámmal is volt valami dolgod, az már régen történt. És sajnálom, amiket mondtam. De abban a pillanatban ez tűnt a legésszerűbbnek. Arra nem is gondoltam, hogy talán igazat mondasz, és tényleg vége annak az időnek, amikor anya tetszett neked.
Most már előttem állt, én pedig felálltam, és megsimogattam az arcának azt a részét, ahol megütöttem.
- És azt is sajnálom, hogy megütöttelek.
|
19. fejezet |
Angyal |
|
|
Bella szemszöge
Rossz volt ott hagyni a lányokat. Bár tudtam, hogy Jacob mindent megtenne annak érdekében, hogy megvédje őket. Még azt is felajánlotta, hogy segít nekünk, de mi nemet mondtunk. Ez a mi harcunk, nem akartuk belekeverni a farkasokat is a Volturi és a Cullen család ügyébe.
- Bella – szólalt meg mellettem Edward. Nem akartunk futni, így sétálva indultunk vissza az erdőn át.
- Igen?
|
20. fejezet |
Angyal |
|
|
- Öhm… - Hirtelen nem jutott eszembe semmi jó hazudnivaló. Ha azt mondanám, hogy más fajta levegőre volt szükségem, úgysem hinné el.
- Mi az, benned akadt a szó? – kérdezi gúnyolódva Jane.
- Megnyugodhatsz, nem – nézek rá szúrós szemekkel. Ő is elég mérgesen nézett rám.
Ahogy végig néztem a társaságon, Aro mellett felismertem azt a srácot, akit Alec-nek hívnak. Mellette Demetri állt, és Aro másik oldalán az idegen férfi, és Jane.
- Kit tisztelhetek Önben? – nézek a férfi felé. Próbálom húzni az időt.
|
21. fejezet |
Angyal |
|
|
Miután a Volturi tagjai túl voltak a jelenlegi meglepődésükön, jött a második. Az ablakon ugyan is az én példámat követve Rosaline és Jacob is beugrott. Gyorsan mind a kettőjük köré kiterjesztettem a pajzsom, és addig fenn is tartottam, ameddig oda nem értek mellém. Jacob megölelt, Rosaline pedig odament anyához, és megfogta a kezét.
- És bennük kiket tisztelhetek? – tette fel az újabb kérdést Aro. Egy pillanatra elkuncogtam magam. ha megtudják, hogy Rosaline a testvérem, és Jacob – aki nem mellesleg egy alakváltó-, az én szerelmem.
- A fiú a lányom… szerelme, Jacob. A másik lány pedig Rosaline, és ő is az én lányom – mondta el nyugodtan apa az egészet.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…