- Nagyon elszomorító, hogy úgy döntöttetek nem akartok csatlakozni hozzánk!- mondta Aro és mézes –mázos vigyora lassan átcsapott valami torz és fájdalmas arckifejezésbe.
Tekintete ide – oda siklott Edward és Alice között.
- Sajnálom Aro! Számunkra a család az szent! Így ha nem gond akkor most mennénk is! – mondta Edward látszólag nyugodtan, de én már ismertem annyira, hogy tudjam, belül fortyogott benne a düh.
- Ebben legalább hasonlítunk! Az én számomra is a család az első! – dörrent rá a szerelmemre az idős vámpír, és vörösen izzó tekintete megakadt Jane-en és Alecen, majd a fivérei felé fordult, akik most beleegyezően bólintottak.
- Köszönjük a megértéseteket! Viszlát! – mondta Edward és megragadott, majd maga elé húzott és tolni kezdett kifelé, a díszes és hatalmas ajtó felé.
Mostanában már annyit jártam a Cullenek rezidenciáján, hogykevesebb, mint negyed óra alatt megtaláltam. A ház pontosan úgy festett, mint amikor még Alice és Edward is itt lakott, csak egy kedves és szívfacsaró zongoraszó, vagyegy balett táncost is megszégyenítő kislányos suhanás hiányzott éppen.
Amikor leparkoltam a kocsival már láttam, hogy Rosalie odakint vár a verandán. Ehhez már volt időm hozzászokni. Mindig így várt.
- Szia Rose. – köszöntem szárazon és lassan odasántikáltam hozzá.
- Hello Bella. Megsérültél? – kérdezte összeráncolt homlokkal, és beleszimatolt a levegőbe.
- Reggel elvágtam a lábam.– mondtam aggodalmasan – Inkább visszamegyek a kocsihoz és megnézem, hogy nem – e ázott át a kötés. Addig menj be a házba.
- Igaz.–szólt bölcsen a szőke lány, és már ott sem volt.
Jasper, Emmett és Rosalie még mindig hitetlenkedve meredtek Carlisle-ra, amikor az megenyhült arccal megveregette Alec hátát és így szólt:
- Köszönjük, hogy segíteni akarsz. Akkor kérlek fáradj beljebb és informálj minket, hogy jól van –e Alice és Edward? Mi van most velük? Mit csinálnak?
Én és Esme már rutinosan a konyha felé vettük az irányt, ahol egyrehidegebb lett, hiszen Jasper kitörte az ablakot. A jelek szerint ezt csak én vettem észre, mert a többiek nem húzták össze a nyakukat fázósan és borzongtak meg a jéghideg szellőtől.
Alec folyamatosan engem figyelt és ez már kezdett kicsit zavarni.
Jasper bizalmatlanságának érzésepedig még mindig ott lógott a levegőben.
- Carlisle! Ugye nem hiszel ennek a … - Emmett elharapta a mondat végét.
Mikor hazaértem gyorsan összepakoltam a holmimat, írtam egy levelet Charlie –nak, melyben elmondtam neki, hogy a hétvégre sátorozni mentem Jacobbal. Felhívtam Jake-et és egyeztettem vele az alibit,( először nem akart falazni, de végül beleegyezett, mert már nem bírta elviselni, hogy folyamatosan, újból és újból,sírva búgtam neki a telefonba :
- Könyörögöm neked Jacob Black! ) -majd miután ezt is lerendeztem már mentem is vissza a Cullen házhoz, ahol már ott várt rám: Alec, Jasper és Emmett.
Nem mindennapi látványt nyújtottak így hárman azmár biztos.
Mikor kiszálltam a kocsiból kérdőn néztem rájuk:
- Esme?
- Aliceazt látta, hogy Esme megy ezért rá számítanak. Vele akarják odacsalni Carlisle-t és a másik szőke lányt!- mondta Alec.
Edward védelmezően lépett elém, és egy pillanatra meglepődtem. Már régen volt az amikor így voltunk együtt, és szinte már elszoktam tőle, hogy valaki is a védelmemre kelljen.
Jasper is maga mögé tolta Alice-t, még Emmett határozottan kihúzta magát és harci pózba merevedett.
- Alec! Ugye nem?- kérdezte Jane, és most az egyszer sebezhetőnek láttam.– Csak rosszul látok! Te nem vagy áruló! – nyugtatta meg magát a lány és a testén végigfutott a remegés.
Alec előrelépett és lehajtotta a fejét a testvére előtt. Úgy láttam, hogy nagyon szégyelli magát.
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…