Prológus |
Liws |
|
(Bella szemszöge)
„Bella!” Egy szempillantás alatt keresztülvágott a szobán, és a kezeit az arcomra tette. „Fáj valamid?”
„Nem, nem -„
A mellkasára húzott. „Ne félj. Tizenhat órán belül otthon leszünk. Rendbe fogsz jönni. Carlisle kész lesz, mire odaérünk. Gondoskodunk róla, és jól leszel, rendbe fogsz jönni.”
|
1. fejezet - Nem hagyom! |
Liws |
|
Rose és Alice jött ki értünk a reptérre. Beültem a kocsiba és Rose mellém ült. Megfogta a kezem, de nem szólalt meg, viszont hiába minden igyekezet, Edward a gondolataiból mindent kiolvashat, úgyhogy... kezdtem félni, mi van, ha véget vetnek a kisbabám életének? Nem! Nem!
|
2. fejezet - Csalódás... |
Liws |
|
(Edward szemszöge)
Bella zihálni kezdett, és összeesett a karomban. Rosszul éreztem magam, amiért ordítottam vele. De nem tarthatja meg ezt a gyermeket! Nem engedem! Ha erőszak kell, akkor az is lesz! Nem fogom hagyni, hogy egy „kisbaba” megölje az imádott nőt az életemben! Miért?! Miért pont Bellát érte… érik ezek a dolgok?
|
3. fejezet - Szenvedés... |
Liws |
|
(Bella szemszöge)
Butaság lenne elfogadnom, hogy megölték a gyermekem, de egyszerűen képtelen vagyok utálni őket. Edward már nem mérges, mármint oka sem volt arra, hogy mérges legyen. Mégis ordított velem… még soha nem tette ezt ekkora intenzitással. Hol kedves, hol mogorva. Ő vette el a kisbabánkat.
|
4. fejezet - Kérlek, szeress újból! |
Liws |
|
(Edward szemszöge)
Az erdőben vadásztam, mikor halottam Bella sikolyát. Kétségbeesetten ordította „Rosalie” pár másodperccel és egy újabb kínokkal ötvözött sikoltás után, egy halkabb hang „a babám…” Idegesen ejtettem ki a vadat a karomból és fejvesztve rohantam a feleségemhez. Hogy hagyhattam egyedül? De olyan makacs. Mintha teljesen más lenne, mint egy hónapja…
|
5. fejezet - Nem így terveztem! |
Liws |
|
A testem szinte lángolt, éreztem, hogy a baba a méhemben szenved.
Edward segíts a lányomon! -üvöltöttem elmerülve a fájdalmam egészen furcsa extázisában és reméltem, hogy csöpp kis gyermekemnek nem csak eddig tartott furcsa élete ebben a furcsa sötét világban. Még nem adtam meg neki a boldogságot, még nem dédelgettem és nem halmoztam el a szívemben rejlő meleg szeretetemmel!
|
6 .fejezet - Átalakulok? |
Liws |
|
(Bella szemszöge)
A sötétség húzott maga felé, nem érdekelt semmi, csak hogy a babám megmenekült, Renesmee él! Az én életemre momentán semmi szükség!
Bella nyisd ki a szemed! -halottam Edwardot.
Edward harapd meg!
De!
Semmi de! Gyerünk!
|
Epilógus |
Liws |
|
Hogy elfeledtem e Bellát? Nem! Őt sosem fogom, magával vitte a szívemet, le a mélybe… még száz év múlva is összeszorul a torkom, ha visszagondolok lágy hangjára, hófehér bőrére, meggyötört arcára. Még száz évvel később is ugyan az a szerelem dúl bennem. Három unokával… Renesmee a legszebb nő a világon, kilencvennyolc éve tizenhét évesnek néz ki… az én lányom… és el akartam engedni…
|
|