Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

1. fejezet - Hajsza	Vivika95
Még mindig éreztem a vérszívó szagát, mely orromon keresztül bejutott a tüdőmbe, köhögésre késztetve ezzel engem. Undorodtam ezektől a lényektől, a vámpíroktól, és igyekeztem minél kevesebbet beszívni, számomra büdös szagukból, de sajnos nem értem el nagy sikert. Mióta csak az eszemet tudom, azóta vadászok vámpírokra, így kénytelen vagyok a közelükben maradni. Nem azért teszem mindezt, mert jó szórakozásnak találom a harcot és a gyilkolást, hanem mert erre születtem. Két hónappal ezelőtt töltöttem be a 150.életévemet, melyet egy apró kis családi összejövetellel ünnepeltünk. Csak azt sajnáltam, hogy anya nem lehetett velünk, ő már 100 évvel ezelőtt meghalt. Megöregedett, mint minden egyszerű ember. Hogy én miért nem vagyok még halott? Anyám, Bella Swan, hozzáment apámhoz 25 évesen, akiről később megtudta, hogy mágikus erővel rendelkezik. Ennek ellenére nem vált el tőle, hanem szült neki egy gyereket, engem, és én örököltem apám erejét, s vele együtt a halhatatlanságot. Tovább…

2. fejezet - Néhány dolog	Vivika95
Apa megállt mellettem, éreztem, amint lassan végigmér. Fogalma sem lehet arról, hogy mi bajom van, bár ezt még én magam sem tudom. - Liana, jól vagy? Történt valami, amiről nem tudok? - kérdezte mély hangján, csendesen. - Nem... minden rendben van - szipogtam, kitöröltem a könnyeket a szememből. - Nem úgy vettem észre. Láttam, hogy végeztél a vámpírral. Nagyon ügyes vagy kislányom. Büszke vagyok rád - dícsért, a melegség kezdte átjárni a szívemet. Ritka alkalmak egyike az, amikor apám valami miatt megdícsér engem, s ha mégis megteszi, akkor jobb, ha jó alaposan elraktározom magamban, ilyen ugyanis nem sokszor van. Nagyon jól esett az, amit mondott. Büszke rám. Szóval végre kiérdemeltem azt, hogy mint apa, tiszteljen engem, a lányát. Hogy elhiggyi, képes vagyok arra, mint bárki más a törzsből, annak ellenére, hogy félvér vagyok. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk