1. rész - A buli	Wedó
A buli  Az iskolánál várakoztunk Edward-dal. Hirtelen elmémet megtöltötte egy vízió miszerint Bella elindult öreg Chevy furgonjával a Forks-i Középiskola felé. Már jön –mondtam Edwardnak, izgatottan, de ő csak a szemét forgatta. – Nincs jó kedve…- Vajon miért? Általában az emberek szeretik a születésnapjukat, különösen, ha az a 18. De Bella sanyarú ábrázattal szegezi a szemét az aszfaltra, semmi öröm, semmi lelkesedés. Hiába Bella, márcsak Bella. Tovább…

2. rész - Öltések	Wedó
Öltések  A szomjúság égette a torkomat. Mintha forró, égő vasat tuszkolnának le rajta. De meg tudtam fékezni. Az agyam tiszta volt. elmémbe ugyan bekúszott Bella mézédes vérének csábító illata, de ő a legjobb barátnőm volt. És egyszer már ellenálltam a szomjúságnak, amit Bella vérének édessége okozott, így most is meg tudok vele birkózni. Mi lenne, ha lenyalnám, a kezéről? Abba nem halna bele. NEM! Egy ujjal sem érhetek hozzá, mert akkor még többet akarnék. Tovább…

3. rész - A Vég	Wedó
A Vég  Eltüntettem a buli minden maradványát. Emmett és Rosalie már visszajöttek a házba, de Jasper mélyen dagonyázott a bűntudatban és elment Kanada déli részére. Edward hazakísérte Bellát és este is ott maradt. Láttam egy új víziót, amiben egy kéz egy hosszú egyenes vonalat rajzol vízszintesen. Majd hirtelen elrántja a kezét és az eddig tökéletesen egyenes vonalat, lefelé kezdi rajzolni. Ez egy nagyon különös látomás volt. Eddig nem ilyen képletesen láttam a jövőt. Tovább…

4. rész - Üresség	Wedó
Üresség  Az egész napomat a gardróbban töltöttem. Jasper kicsit aggódott, de nem tette szóvá. Engem pedig mardosott az üresség. A szívem már nyolcvan éve nem dobog, de ez most más volt. Mintha nem is lenne szívem. Mintha egy erőszakos mozdulattal kitépték volna a mellkasomból. A fájdalom hasogatott. A többieknek az volt a legerősebb fájdalom, amikor átváltoztak. Én erre nem emlékszem, így nekem a legerősebb fádalmaim most voltak. Égetett, lüktetett. Tovább…

5. rész - Ébredés	Wedó
Ébredés A Nap első sugara ébresztett. Rájöttem, hogy igenis van élet a mi házunkon kívül is. Pontosabban, a mi házunkon kívül mindenhol van élet. Megint a fejembe kúszott az a látomás, amiben a múltam után kutatok. Kicsit izgatott lettem. Végre leleplezhetem a múltam, emberi életemet megismerhetem. Mi az igazi nevem? Hol éltem? Ki az édesanyám? Ki az édesapám? Van testvérem? Ha van, akkor hogy hívják? Hol él? Él még? Fiú? Esetleg lány? Rokonok, az iskolám, a szüleim, a barátaim. Milyen házunk volt? Most ki lakik ott? Áll még? Milyen volt a szobám? Volt barátom? Tovább…

6. fejezet - Edward és a szabadság	Wedó
Edward és szabadság Mindenki pontosan tudta, hogy ki várakozik az ajtó előtt. Carlisle egy jó házigazdához híven, szívélyesen fogadta bátyánkat és invitálta maradásra. A nappaliban Edward megtalálta Esmet, akit a családból igazán látni akart. - Hogy….hogy vagytok? – kérdezte feszülten, de a hangja más volt. Mint amikor a tinédzser fiúk mutálni kezdenek, neki is megváltozott a hangja. De biztos nem mutált. Arra tippeltem, hogy rég nem használta már a hangját és ezért ilyen furcsa. Tovább…

7. rész - Újra itthon	Wedó
Újra itthon Megéreztem az ismerős illatokat. Forks illatait. November 19-e csütörtök van. Délután körülbelül fél négy. Az iskolának már vége, a parkoló üres. Elindultam Newtonék sportszerboltjába. Bella furgonja ott állt a bolt előtt. Felmásztam egy fára, a bolt egyik nyitott ablaka mellett. Innen mindent pontosan láttam és hallottam, ellenben egy ember sem láthatott meg. Bella éppen nap sárga egyen pólóját vette fel. Szíve fölé biggyesztette a kitűzőt, amelyen ez állt: Bella Swan, eladó. Mellette Mike a kulacsokat igazgatta, közben gyanúsan sokszor sandított Bellára. Tovább…

8 .rész - Rock' n ' roll	Wedó
Rock’n’roll Benyitottam a házba. Jasper azonnal a karjaiba szorított. Viszonoztam az ölelését. – Szeretlek! – suttogta. – Hogy tehetted ezt velem, Alice?! A hiányodba szinte beleőrültem. Se levél, se SMS. Egy rövidke üzenetet hagyhattál volna. A legrosszabbra is gondoltam! Elraboltak, megöltek!! Bármi! Egyszerűen beleőrültem ebbe a két napba! Tovább…

9 . rész - Új teendő	Wedó
Új teendő    Sikerült, feladat kipipálva. Jasper mosolygott, és pár órára elfelejtett mindent. Egyfajta cukorkamámorban töltöttük az elmúlt…nem is tudom hány órát. Könnyű mámor, az élet apró-cseprő szépségei. Fura hely a mi világunk. Mi szép? Mi nem? Egy büdös csatorna, patkányokkal, és szennyvízzel nem túl hívogató. De ha egy városban körbenézel, találsz szépségeket. És nem kell semmi extra. Például egy árnyas fákkal teli utca, ahol az út közepén villamos jár. Az épületek a hetvenes-nyolcvanas években épültek, az akkori divat szerint. Semmi extra nincs rajta. Tovább…

10. rész - Jasper levele	Wedó
Itt az erdő… Milyen békés, nyugodt. Nem úgy, mint az élet. Az vad és gyors. A gyűlölet erős, és a világ kegyetlen. De kitartunk. Eddig. A helyzetet kilátástalannak ítélem. És ki mindennek az okozója? Naná, hogy én. Több évtizede próbálkozom a „vega” életmóddal, de az agyam rosszul van programozva. Egy lelketlen gyilkos vagyok. Sajnos nincs jobb szó rá. Vagyunk, akik vagyunk. Alice egy szent, és én nem érdemlem meg. Túl jó hozzám. Tönkretettem az életét, de ő nem panaszkodott. Ez vagyok én… Fájdalmat okozok a szeretteimnek. És ezt ki tudná jobban nálam? Tovább…

11. rész - A kívánság	Wedó
A gépen nyugodt volt a hangulat. Legalábbis látszatra. Én a belsőm legmélyén forrtam, mint a vulkáni magma. Egyfelől ideges voltam Jasperre, amiért egyedül hagyna. Bár mégis szerettem, mert nem akart belerángatni. Bárgyú gondolat volt tőle, hogy nem megyek utána. Még ha megkért is. Szeretem Jaspert és nem akarom elveszíteni. Bella elvesztését túléltem, de a lelkem egyik fele Jaspernél van. És, ha akarja, sem tudja visszaszolgáltatni nekem. Örökkön örökké magával fog hordozni egy darabkát belőlem. Hiába próbál levakarni magáról, én tapadok, mint a pióca. Undorító, de egyben szükséges. Tovább…

12. fejezet - Préri tábla	Wedó
/Jasper szemszöge/  Meleg szellő legyezte a sápadt arcbőrömet. Csukott szememen keresztül élveztem a hazatérés  örömét. Egy magas sziklán álldogáltam, ami vörös kőből volt. A homok érdes, és durva volt, régi ismerősként üdvözölt. Valamilyen szinten megnyugodtam. Boldog lettem volna? Nem, ez nem a boldog megnyugvás, hiszen a halál torkában vagyok, de könnyű szívvel vettem az akadályt. Tudtam, hogy egy jobb élet vár mindenkire ezután, egy boldogabb világ. Tovább…

13. fejezet	Wedó
/Jasper szemszöge/  Jeges kezek szorították le szemeimet. Ismeretlen, ugyanakkor mégis ismerős illatok úsztak a fejemben. Orchidea, mentol, eukaliptusz, jácint, mályva, csoki, és némi dezodor szaga keveredett a levegőben. Lágy selyem suhogott az oldalam mellett, és egy kasmír anyag súrolta a kézfejemet. Farmer súrlódott, és éreztem a levegő járását, ahogy lóbálta a mellettem jövő alak a kezét. Mindenki néma csendben volt. Ez egyfelől nyomasztó, mert csak a lépteket hallom, ahogy a cipők halkan csikorognak a kavicson. Tovább…

14. rész - Telefonbetyárok	Wedó
/Alice/  „ – Rosalie! Rose, hallasz? Ébredj, Rose! Emmett térdelt a nővérem mellett, aki az ágyukon feküdt. Szőke haja meg-megcsillant a bágyadt napsugárban. Arca élettelen volt, békés. Olyan, amit napközben sosem lehet látni rajta. Szempillái meg sem rebbentek Em szólongatására.” Elég érdekes látomásom volt. És a női megérzésem rosszat sugall. Nem lesz ennek jó vége! Valami baj van Rose körül. Olyan misztikum, ami bántalmazni akarja! Ettől megfájdult a fejem… Tovább…