Már jó ideje együtt vagyunk az én drága Bellámmal; mióta megmentett engem Volterrában el sem lehet bennünket választani. Már eltelt két év azóta, és a boldogságunkat semmi nem zavarta meg. Az ellenségeink mintha köddé váltak volna, és úgy tűnik, hogy a Volturit sem érdekeljük igazán. A családom, Bella és én még sosem voltunk ennyire felszabadultak és vidámak. Legnagyobb meglepetésemre még Rosalie is osztozik minden örömünkben és egészen megkedvelte a szerelmemet. Charlie ma járőrözik, úgyhogy Bella mára különleges estét tervez a számunkra. Már hónapok óta próbálkozunk, és egyre tovább tudom megőrizni a nyugalmamat, de azért egy kicsit még mindig félek, de Bella egyáltalán nem. Ma lesz a mi esténk.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, vagy mit mondjak. Ezt most biztosan nem mondta komolyan, viszont ha ezt viccnek szánta, akkor nagyon nem volt vicces, legalábbis nem nevetek rajta. Inkább rákérdezek még egyszer, biztosan rosszul hallottam.
-Hogy mondtad, Kedvesem? – kérdeztem döbbenten.
-Terhes vagyok, Edward. Jól hallottad – válaszolta határozottan.
Csak rohantam és rohantam, ahogy csak bírtam. A gondolataim Bella körül forogtak. Aztán hirtelen a világ megint elsötétült, mert ahogy tegnap is, úgy ma is sikeresen belerohantam valamibe és ájultan zuhantam a földre. Nem értettem, hogy mi lehet velem a hétvégén. Nem szoktam mindennek nekimenni és már megint hasogatott a fejem, a szemem pedig nem tudtam kinyitni. Mi történt? Talán ez már a halál? Istenem, de jó lenne, ha az lenne.
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…