1. Bosszúra szomjazom |
Abigel |
|
|
A sötét homályt, mely lágyan és marasztalóan ölelt át, egy apró fénypont felvillanása zavarta meg. „Nem, nem akarom! Itt lent minden olyan csendes, békés és nyugalmat árasztó!”
A világosság könyörtelenül tőrt előre elmémben, leigázva a kétségbeesés teremtette, jótékony, fekete éjszakát. Innen már nem volt hová menekülnöm! A külvilág fájdalmas emlékei áthatoltak agyam védőpajzsán, vakító robbanással a felszínre vetve.
|
2. Megnyugvást keresve |
Abigel |
|
Elborult elmém lassan tisztult, lomhán távozott az őrület. A horizont vérvörös függönye emlékeztetett a szörnyű vérontásra.
„Újra eljött az alkonyat, de a mostanit már képes vagyok érzékelni… Véget ért valami… Véget ért a boldogságom…”
Bárcsak igazán tudnék zokogni… A könnyek enyhülést hoznának sajgó szörnyeteg testemnek.
|
3. Visszatérés |
Abigel |
|
|
Tanya kézen fogott, majd magával húzott a ház felé. Nem tiltakoztam, a lábaim maguktól mozogtak. Mindent tompán érzékeltem, mintha a vámpírérzékeim leblokkoltak volna.
A család többi tagja már a nappaliban várt ránk: Carmen, Kate és Eleazar a kanapén ülve, fürkésző tekintetük minden mozdulatomat követték. Tanya gyengéden belelökött az egyik fotelba, aztán helyet foglalt a karfán.
|
4. A gyógyulás útján |
Abigel |
|
|
A szoba, a tiszta fehér szoba falai vakító fényt varázsoltak az elmémbe. Átragyogták mindazt a kétségbeesést, ami Bertramom halála után belém költözött. Megtisztították az ádáz, bosszúszomjas gondolatokat, melyek leigázták az épelméjűségemet.
|
5. Új szagok fújnak |
Abigel |
|
Edward kilépett a szobából, miközben a zsebéből elővette a mobilját.
- Hello Jake! Itt Edward – szólt bele a készülékbe kissé hivatalosan, miután a vonal másik végén felhangzott egy öblös férfihang.
Nagy vonalakban felvázolva, elmesélte a férfinak a velem történteket, majd rátért a tárgyra. Túlságosan is hamar, úgy véltem. Viszont hálás voltam neki a tapintatosságáért, hogy nem bocsátkozott túlzott részletekbe.
|
6. Nyugalomra lelve |
Abigel |
|
A fiatal, elrévedő tekintetű fiú lassú léptekkel közeledett felém. Paul hirtelen elé állt, és integetni kezdett az arca előtt.
- Hahó, Seth! Ne őrülj már meg! – mondta hitetlenkedve.
A megszólított ellökte a kezét maga elől, eddig nem látott elszántsággal megindulva felém.
- Szia. A nevem Seth Clearwater – nyújtott kezet fátyolos tekintettel.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…