1. Bevezetés |
Mókrina |
|
|
A nevem Viktória Greenberg. Szeptember 13-án születtem Parkerben. Mindig is az hittem, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott. 6 éves koromban elraboltak, egy fekete furgonba raktak és elindultunk a városból kifele. Érdekes módon nagy vihar támadt és egy villám csapott le a kocsi elé, a sofőr elrántotta a kormányt és belehajtott egy árokba. A két rabló azonnal meghalt és én egy karcolás nélkül megúsztam.
|
2. Itt a vég |
|
|
|
Anyám hazajött, éppen akkor, amikor a kocsiból szálltam ki. Dühösen nézett rám. Nem szóltam semmit, inkább hallgattam. Daniel beindította a motort és gyorsan lelépett. Áruló! Itt hagy a legnagyobb pácban. Ezért még megfizet. Gyorsan kinyitottam az ajtót, anya a konyhába vette az irányt én meg gyorsan leültem a nappaliban. Kínos fél óra következett. Nem szólt senki senkihez. Na, én nem fogom ezt megtörni. Inkább felmegyek. Lopakodva elindultam a lépcső fele, de anyám megállított.
|
3. Temetés |
Mókrina |
|
|
A baleset utáni két napot Daniel és családja házában töltöttem. Azt sem tudom, hogy milyen a házuk nem is emlékszem rá. Egész nap a szobában feküdtem és ki sem mozdultam. Különös módon nem tudom, hogyan kerültem haza. Az ágyamban feküdtem és valaki éppen zuhanyozott. Bizonyára anya az, de amint a szobámban levő tükörbe néztem, megláttam a majdnem három napos lefolyt festéket az arcomon… sajnos ez nem egy rossz álom volt.
|
4. Új környék |
Mókrina |
|
|
Reggel különös helyen ébredtem. Ez nem az én szobám, sőt még Daniel szobája sem. Vajon hol lehetek? A nap erősen sütött. De hogy kerültem ide? Kinéztem az ablakon, valami erdőben lehettem. Szép erdő volt meg kell hagyni. Elindultam a nappali felé, Daniel éppen akkor jött be.
|
5. Támadás |
Mókrina |
|
|
A nesz erősebb lett, kíváncsi természetem miatt nem mentem be, sőt inkább kihajoltam a korláton. Az erdőben mozgott valami. Egyre közelített a ház fele. A szívem a torkomban dobogott. Aztán egy nagy fekete valami tartott felfele. Hátráltam és akkor a teraszon egy óriási farkas állt két lábon. Nagy barna bundája volt és a tekintete…
|
6. A félelem |
Mókrina |
|
|
Még a kanapén ültem és próbáltam felfogni, hogy meg akarnak ölni. Hova keveredtem én? Nem csináltam semmi rosszat. Csak azért akarnak végezni velem, mert lehet, majd egyszer veszélyt jelentek számukra. Ez nevetséges! Hamar el kell intézni a problémákat és sajnos én vagyok a probléma.
|
7. Iskola |
Mókrina |
|
|
Reggel korán keltem, Daniel már fent volt és csinálta a reggelimet. Lezuhanyoztam, megfésülködtem, fogat mostam és felöltöztem. Próbáltam minél hamarabb eltűnni otthonról, de nem ment. Kinéztem az ablakon, sütött a nap, de sajnos már borult is elfele. Remek, kapok itt egy kis esőt. Fogtam a táskámat és elindultam kifele.
|
8. Egy őszinte vallomás |
Mókrina |
|
|
David jött felém, én inkább vissza leültem a padra. Vajon mit akar tőlem? Már csak ő hiányzott. Gyorsan meg kell beszélnem vele, amit meg akar és aztán gyorsan haza kell mennem. Amúgy is ma megyek Daniellel vacsorázni. Már nem félek tőle, és Danieltől sem.
|
9. A vacsora |
Mókrina |
|
|
Bementünk az étterembe. Egy asztalt foglalt a sarokban. Leültünk és körbenéztem. Minden asztalnál ültek, tehát ez egy drága és felkapott étterem. A pincér már hozta az étlapokat.
|
10. A vámpírbarlang |
Mókrina |
|
|
Reggel elaludtam, azt sem tudom, hogy mikor értünk haza. Ott feküdt még mindig, de legalább élt. Vajon fel fog kelni? Sokkoló volt a tegnapi nap. Ma átváltozok, azt nem mondom, hogy alig várom, de szükség van rá. Nem fogom elmondani neki, úgyis csak feldühíteném. Ott ültem mellette és az arcát simogattam. Ezt okoztam… én miattam van most ilyen helyzetben. Kinyitotta a szemét… uh… hála istennek. Felkelt és magánál van. Örömömben nagy puszit nyomtam az arcára.
|
11. Csapda |
Mókrina |
|
|
Az utat hamar megtettük. Egész végig két kérdés járt a fejemben. Tegyem meg? Fájni fog? Féltem, de túl kell rajta esnem. Teljesen más úton mentünk. Nem is volt kikövezve. Sötét volt és már jött felfele a hold. A hegytetőt köd borította, mint általában mindig. A ládát erősen markoltam. Megérkeztünk.
|
12. Vámpírlét |
Mókrina |
|
|
Felébredtem, végre vége van mindennek. Furcsa szagokat éreztem és különös dolgokat láttam. Daniel elindult felém. Különös érzések fogtak el. Menten nekiugrottam volna. Alig tudtam magamat féken tartani, de ő csak egyre közeledett. Megfogta a kezemet, persze nem most fogta meg először, de ez más volt. Olyan furcsa. Szemében óriási dühöt véltem felfedezni. Tehát dühös rám. Hátráltam néhány lépést és aztán egy pillanat alatt a nappaliban kötöttem ki. Iszonyúan szomjas voltam, de nem kellett a víz. Leültem a kanapéra, Daniel csak előttem állt és nézett.
|
13. Születésnapom |
Mókrina |
|
|
Rengeteg szabadidőmben elkezdtem fotózgatni, éjszakai képeket csináltam a környékről. Szépek lettek nagyon. Elhívogattam őket és azokat nézegettem, de sajnos ez sem tudta kiverni a fejemből a jóslatot. A vámpírokhoz állok és megölöm Danielt. Bármennyit gondolkoztam is ezen nem jutottam előre. Úgysem ölném meg, nagyon jól érzem velem magam és szeretjük egymást. Ma van a szülinapom és végre vége lesz mindennek. Elmegyünk innen és északra költözünk, összeházasodunk aztán boldogan élünk.
|
14. A tanács |
Mókrina |
|
|
Közeledtünk, már csak néhány percnyire voltunk a hegytetőtől. Az ég fekete volt és villámlott. Lassan eleredt az eső. Ez rossz jel. Szerintem nem lesz könnyű. A hegytetőn volt egy tisztás. Itt volt a tanács helye. A kőasztal is stimmelt az álmomból és a vihar is. A nagy kőasztalnál már ott álltak a tagok.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…