1. fejezet - Az első találkozás |
Szozsa914 |
|
|
Az eget vastag porfelhők lepték el. Egy csöppnyi esélyt sem láttam arra, hogy a Nap egyetlen sugara is áttörhetné a vastag falat, amely plafonként nehezedett Forks városa fölé. Sosem gondoltam bele, hogy egyáltalán eljuthatok eddig. Nem voltam abban sem biztos, hogy a Cullen család valóban erre felé lakik-e. De nem hagyhattam abba a keresést. Pedig már egész fáradtnak éreztem magam. Ami elég szokatlannak bizonyult a helyzetemben, mivel havi egy alvás bőven feltölt annyi energiával, hogy kibírjam az ilyen fajta emberi szükségleteim nélkül.
|
2. fejezet - Család |
Szozsa914 |
|
|
Ott álltam a mezőn, a szél egyre vadabbul játszadozott a környező fák leveleivel. Az eget még mindig vastag felhők borították, amiből apró cseppekben kezdett hullani az eső. Néztem az arcokat, akik velem szemben álltak. Mind meglepődve figyeltek.
|
3. fejezet - Játékszer |
Szozsa914 |
|
|
Az érzés, ami elfogott ezzel a családdal, más volt, mint amit eddig éreztem. Eddig is tudtam, mi az a szeretet, de hirtelen átértékelődött minden. Egész életemben arra vágytam, hogy legyen egy saját családom, arra, hogy amikor felriadok éjjel egy rossz rémálom után, jöjjön valaki, aki megvigasztal.
|
4. fejezet - Hugi |
Szozsa914 |
|
|
És akkor hirtelen megcsillant a lelkem eldugott szegletében, a szívem legmélyén továbbkúszva és kitöltve egész testemet a lábujjaimtól a fejem búbjáig, a remény. Ami égetni, marni kezdett, de mégis annyira tökéletesen és szívbemarkolóan boldoggá tett, mint amit még sosem éreztem.
|
5. fejezet - Vadászat |
Szozsa914 |
|
|
Nem értem, miért akkora probléma, hogy szomjas vagyok. Hisz Nessie-t soha nem bántanám, és inkább meghalnék, mint hogy bárki is bántsa őt. De nem lehettem biztos abban, hogy ezt ők is tudják. A négy fiú még mindig körülöttem helyezkedett el. Kinézte a tiszta és csillogó ablakon. A tiszta eget, most sem lehetett látni, hisz eltakarták a vastag és sötét felhők. Majd lassan, de biztosan visszafordultam a fiúk felé.
|
6. fejezet - Elkápráztatás |
Szozsa914 |
|
|
Az éjszaka sötétje ellepett mindent. Jasper-el némán sétáltunk az erdő reccsenő avarán. A kör alakú hold fénye, még a fák közé is beragyogott, annak ellenére, hogy körülötte mindent vas-tagon és monotonon búskomor felhők borítottak. A szél finoman táncolt kusza tincseimmel. Jasper néhány méterrel előttem járt. Egyetlen századmásodpercnyi idő alatt fordult felém, megtorpanva.
|
7. fejezet - Kimerültség |
Szozsa914 |
|
|
Még mindig Jasper mellett sétáltam, tartva, emberi lassúságú lépteit. Az eső még mindig csepergett. Halkan kopogott, szoborszerű bőrömön. Most ismét Jasperre pillantottam, majd belekezdtem további kérdésembe.
|
8. fejezet - Kristályos csillogás |
Szozsa914 |
|
|
Ott álltam a szobámban, a hatalmas gardróbom előtt, amit Alice-től kaptam. A ruhák csoda-szép látványa elkápráztatott, és ha tudtam volna sírni, most megtettem volna, persze örömben. Végre úgy éreztem, hogy van családom, akik szeretnek és meglepnek. Ezt valahogy viszonoznom kell nekik. Hisz annyira vágytam rá mindig, de most, hogy megkaptam, nem hanyagolhatom el a kapcsolat gondozását.
|
9. fejezet - Könnyes kérdések |
Szozsa914 |
|
|
Még mindig az ablak előtt álltam, csodáltam, ahogy a fák leveli érzéki táncot lejtenek a lágy szellővel. Lassan fordultam vissza az ablaktól, miután a farkasok eltűntek a szemem elől. Valami furcsa izgalom lett úrrá az egész testemen, amit nem tudtam szabályozni. Valami furcsa villanás a szívemig hatolt.
|
10. fejezet - Farkaskölykök |
Szozsa914 |
|
|
Seth nem sokkal az indulás után már be is érte Edwardot. Élveztem velük futni. Felszabadító és megnyugtató is volt egyszerre. Jólesett nézni őket, ahogy igazodnak egymás mozdulataihoz, versenyeznek, elmerülnek a sebesség mámorában. Meglepő érzéseket produkált bennem Seth.
|
11. fejezet - Kíváncsiság - 1. rész |
Szozsa914 |
|
|
Idegesen ültem le az asztalhoz. A gombóc még mindig vadul marcangolta a torkom. Szaggatottan vettem a levegőt. Remegtem volna, de hirtelen ötlettől vezérelve mégis felálltam és járkálni kezdtem. Jasper összehúzott szemöldökkel figyelte minden mozdulatom.
|
12. fejezet - Kíváncsiság - 2. rész |
Szozsa914 |
|
|
Jasper behunyta csodás, szigorú szemeit és sátort formált jéghideg ujjaival. Ezernyi apró, ezüst sebet láttam bőrén. Hányan próbálhatták már megölni Jaspert? Milyen erővel bírsz, hogy mindezt túlélted?
|
13. fejezet - Égető fáradtság |
Szozsa914 |
|
|
Ott álltam a konyhában, körülöttem mindenki érdeklődve figyelte reakcióimat. Beleremegtem a gondolatba, hogy végre megmutathatom, mit is tudok valójában. Edwardra pillantottam, majd Jacobra, vetettem egy futó pillantást Emmettre hogy lázas tekintetem megállapodhasson Seth tarkóján. Kezem még mindig a vállán nyugtattam és ő továbbra is lágyan, simogatta.
|
14. fejezet - Zöldszemű szörnyeteg |
Szozsa914 |
|
|
Még mindig Seth karjai között feküdtem. Ugyan tényleg nem szundítottam sokat, de mintha farkasom közelsége energiát adott volna. Fittnek és kipihentnek éreztem magam. Illata minden érintésétől és közelségétől egyre jobban gyakorolt rám mámorító hatást.
|
15. fejezet - Ragadozó pillantások |
Szozsa914 |
|
|
Már az ajtóban álltam, amikor egy kéz visszafordított a vállamnál fogva. Alice bosszúsan nézett rám és úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki hibát követett el, vagy készül elkövetni, csak azt nem tudja mit. Némán vártam valamiféle fejmosást. De ő egy szót se szólt, hangtalanul fintorogva nézett velem farkasszemet.
|
16. fejezet - Titokzatos mondatok |
Szozsa914 |
|
|
A következő mozdulatával Emmett a levegőbe dobott, csak kiment a fejéből a dolog fizikája, vagyis, hogy pont őrá fogok pottyanni. Arra, pedig aztán végképp nem számított, hogy érkezésem erejétől a földre zuhan. Majd ráülve a mellkasára, két fehér, tréning-gatyás lábammal szorítom le hatalmas karjait a földre.
|
17. fejezet - Pislákoló fájdalom |
Szozsa914 |
|
|
Néhány lépést még tettem az erdő irányába. Szippantottam egy hatalmasat a levegőből. A környező szagokat még mindig nem tudtam megkülönböztetni. Összvissz egyetlen emberét lettem volna képes felismerni bármikor. Seth illata olyasmi hatást váltott ki belőlem, mint akit egyszerre nyugtatóztak be és ütöttek le. Ez az érzés akkor volt a legerősebb, mikor egyidejűleg hatott rám az összes tulajdonsága.
|
18. Fejezet - Félreértések kereszttüzében |
Szozsa914 |
|
|
Lassan közelebb lépett hozzám, finoman megcirógatta az állam. Kezei lágy melegséggel töltöttek fel. Szemei - mint már oly sokszor - megint fogva tartották az enyémeket. Szája csábos mosolyra húzódott. Tenyerei satuba fogták arcom két oldalát. Lassú érzékiséggel közelített ajkam felé. Megcsókolt.
|
19. Fejezet – Régmúlt családi emlékek |
Szozsa914 |
|
|
Még mindig egy helyben álltam, képtelen voltam bármiféle reakcióra. Az agyam egyre csak zakatolt. Hogy lehettem ilyen idióta? Most mit tehetnék? Reálisan gondolkodva, villámgyorsan rohannom kellene Seth-hez, bocsánatot kérnem és egy csók mellett – ha még akarná – a karjaiba omlanék.
|
20. Fejezet – Béke az alkonyat árnyékában |
Szozsa914 |
|
|
Finoman visszahajtogattam a levelet az eredeti formájára, majd egy hatalmas levegő adagot kipréselve a tüdőmből – suttogva – szólítottam Alice-t. Reméltem, hogy meghallja, hisz most szükségem volt rá. Néhány pillanat múlva jelent csak meg a szobámban.
|
21. fejezet - Ellenállhatatlan |
Szozsa914 |
|
|
A sötét erdő előtt állt. Rövid hajával a szél még mindig önfeledten játszadozott. Mosolyogva figyeltem meglepődött arcát, miközben egy kisebb lépést tett felém.
- Szabad? – kérdezte telhetetlenül.
|
22. Fejezet - Gyilkos múlt |
Szozsa914 |
|
|
- Alice! – szólítottam meg kíváncsi, de mégis aggódó hanggal. Lassan kinyitotta apró szemeit. Könnyek nélkül sírt. Rám pillantott, majd elengedve Jasper karját, mellém sétált.
- Dawn!
|
23. fejezet - Kérdezz-felelek |
Szozsa914 |
|
|
Lassan lépkedtünk a szobám felé, Seth finoman szorította ujjaim.
Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Szemeivel édesen méregette az ágyamon elhelyezkedő kesze-kusza takarót.
|
24. fejezet - Csillámló reggel |
Szozsa914 |
|
|
Reggel meglepő könnyedséggel ébredtünk. A Nap sugárzó fénye beragyogta az egész szobát.
- Jó reggelt! – suttogtam alvó farkasom fülébe, s közben egy apró puszit adtam az arcára.
|
25. fejezet - A csodás nap 1. |
Szozsa914 |
|
|
- Igazán szép neved van – beszélte a Rachel nevű lány.
- Hát, nagyon köszönöm – mosolyogtam rá, majd folytattam – Egyébként neked is – tettem hozzá.
- Jake? – kérdezte Seth, aki a tengerről a lányra emelte a tekintetét.
|
26. fejezet - A csodás nap 2. |
Szozsa914 |
|
|
A Nap még mindig teljes erejéből sütött. A fény szikrázó szépsége beragyogta a tengerpart ezen szakaszát. A srácok lármás labdajátéka törte meg a víz morajlásának hangját. A szellő finoman fújta felénk a tenger sós illatát és a Napfény simogató melegét.
|
27. fejezet - A csodás nap 3. |
Szozsa914 |
|
|
A Nap forrósága még mindig égette bőröm, s közben a szél hűvöse enyhítette a hőséget. A tenger hullámának kinyúló karmai néhol hidegzuhanyként csapdosták felhevült testünket. Ott ültem Seth-tel és csókolóztunk. Egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy nyelvünk vad táncot járt elnyíló ajkaink között.
|
28. fejezet - Betolakodó |
Szozsa914 |
|
|
Lábaimat, még mindig vadul ostromolták a tenger sós hullámai. A szellő enyhítette a Nap sugarainak forró hőjét. Seth finoman markolta ujjaimat, tenyerével. Szemeivel, hol engem, hol pedig a tenger kéklő vizét figyelte. Amint, kiértünk a fehér homok, puha felületére az egyik ismeretlen, most egy mosollyal közeledett felém.
|
29. fejezet - Édesebbnél is édesebb |
Szozsa914 |
|
|
Seth szorosan ölelt magához, szemeiben még mindig tükröződött a félelem és a fájdalom ötvöződése. Mélyen belélegezte az életet adó levegőt, s közben remegve simogatta végig puha tenyerével libabőrös hátam.
A szellő vad táncot járt mindennel, ami elsöprő útjába került. Az eső lassú cseppekben kezdett hullani.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…