1. fejezet |
Puszmó |
|
Mikor kinyitottam a szemem 1 kórházban találtam magam.Nem értettem, hogy kerültem ide.Az utolsó emlékem az volt, hogy elmentünk Alice-el Volterrába megmenteni Edwardot.Vajon mi történhetett ott?
|
2. fejezet |
Puszmó |
|
-Dehogynem ismerem őket anyu. Itt laknak Forksban. És én is itt lakom apuval. Nem emlékszel?Ideköltöztem apához, amíg te Phillel elutaztál Jacksonvillebe.-szinte már ordítoztam.Nem anyára voltam ideges, csak elképesztett ami történt. Nem rajta kellene levezetnem a haragom.
|
3. fejezet |
Puszmó |
|
(Bella szemszöge)
Az ajtón Carlisle lépett be. Ah! Fel lélegeztem. Akkor nem csak álmodtam az egészet.
|
4. fejezet |
Puszmó |
|
(Carlisle szemszöge)
Nem igazán értettem miért akart ez a kislány velem kettesben beszélgetni, de nem láttam semmi okot arra, hogy ne tegyem meg.
|
5. fejezet |
Puszmó |
|
(Edward szemszöge)
Délután 5 óra van, és én itthon ülök egyedül. A lányok elmentek vásárolni, Jasperék pedig bunyóznak egymással. Nekem egyikhez se volt kedvem, ezért inkább itthon maradtam. Elég unalmas itthon. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Carlisle nevét láttam a kijelzőn. Eléggé meglepett, hogy felhív.
|
6. fejezet |
Puszmó |
|
(Edward szemszöge)
"Azt állítja, hogy ő a párod." Csak ez az 1 mondat foglalkoztatott egész végig. Miután kimondta ezt a bizonyos mondatot Carlisle leraktam a telefont és bevetettem magam a kocsimba. A kórház felé végig ezen gondolkoztam."Azt állítja, hogy ő a párod." Ez lehetetlen. Hogy lehetne ő a párom? Ő ember. Én vámpír. Nem is ismerem. És... Nem. Mikor megérkeztem a kórházba Carlisle irodája felé rohantam. Kopogtatás nélkül rontottam be a szobába.
|
7. fejezet |
Puszmó |
|
(Bella szemszöge)
Miután Carlisle elaltatott rémálmok törtek rám. Minden álmom vége azt lett, hogy fájdalommal telve fekszik a földön 1 sötét szobában, és körülöttem eszeveszett nevetés. Nem tudom mennyit aludhattam, de rémes fejfájásra ébredtem. Önkéntelenül is eleredtek a könnyeim.
|
8. fejezet |
Puszmó |
|
(Edward szemszöge)
Annyira felemelő érzés volt a karjaim közt tartani. Eddigi vámpír létem, minden pillanatát a tudás utáni vágy töltötte ki. De amikor megpillantottam megtaláltam az álmom, amit titkon kívántam: a szerelmet, az összetartást, az erőt, a szépséget.
|
9. fejezet |
Puszmó |
|
(Bella szemszöge)
Miután Edward kiment újra átgondoltam mindent. Biztos, hogy ezt akarom én? Muszáj becsapnom őket? Nem lehetne más lehetőség? Nem, nincs. Gondolkozz Bella! Akarod Edwardot vagy sem? Hazudsz és lehetőséged nyílik újra megszerezni őt, vagy gyáva nyuszi módjára hallgatsz, kilépsz ennek a kórháznak a tetves ajtaján, elkezded élni az "életed", feladod az egyéniséged, és szépen lassan belehalsz a bánatba. Mert ugye nem tudnál élni nélküle. Vagy talán igen?
|
10. fejezet |
Puszmó |
|
(Carlisle szemszöge)
Megálltam a szobája előtt és bekopogtam.
- Szia. Bella igaz?- kérdeztem kissé idegesen. Jobb nem jutottam eszembe.
|
11. fejezet |
Puszmó |
|
(Carlisle szemszöge)
- Igen Alice?- nem is tudom miért kérdeztem meg, hisz már biztos volt 1 látomása erről az "ügyről".
|
12. fejezet |
Puszmó |
|
(Rosalie szemszöge)
Épp el akartam hívni Alicet vásárolni, amikor meghallottam, hogy Jasperrel beszélget. Nem akartam hallgatózni, de 1 mondat önkéntelenül is megütötte a fülemet.
|
13. fejezet |
Puszmó |
|
(Edward szemszöge)
Nagyon elgondolkozhattam, mert csak akkor vettem észre, hogy Carlisle is bent van az irodában, amikor Rosalie tört be hisztériázva.
|
14. fejezet |
Puszmó |
|
(Bella szemszöge)
Miután Rosalie elhagyta a szobát, bevetettem az ártatlan kislányka figurát.
|
|