12. fejezet

  (Rosalie szemszöge) 

Épp el akartam hívni Alicet vásárolni, amikor meghallottam, hogy Jasperrel beszélget. Nem akartam hallgatózni, de 1 mondat önkéntelenül is megütötte a fülemet.

- Jaj, Jasper képzeld Edward szerelmes lesz.- ujjongott kishúgom.

Mi? Hogy hogy? És mégis kibe? Ez képtelenség. Hisz annak idején irántam sem lobbant szerelemre. És mindenki tudja, hogy az én szépségemnek nem lehet ellenállni. Aggódtam ugyan annak idején, hogy mégsem vagyok ennyire tökéletes, de ráébredtem, hogy Edwardban van a hiba. Régebben elgondolkoztam azon is, hogy netalántán "más". Néha vannak gyanús jelei... Jaj, elkalandoztam. A legfontosabb ebben a pillanatban, hogy megtudjam, ki akar betolakodni a családunkba. Kopogtatás nélkül nyitottam be Aliceék szobájába.

- Alice mi ez az egész? Kit szedett már össze Edward? Azonnal válaszolj!

- Rose kérlek,nyugodj meg.- próbált csitítgatni Jasper. Engem csak ne próbáljon nyugtatgatni, mert a végén még elveszítem a fejem, és bemosok neki egyet.

- Alice tudod, hogy nem viccelek. Vagy elmondod, vagy jelenetet rendezek.

- Rendben Rose. De kérlek, ne húzd fel magad.

Alice elmesélte a látomását. 1 emberlány? Hogy itt éljen nálunk? És Alice még örül is neki? Itt mindenki komplett hülye?

- Alice ti normálisak vagytok? Itt mindenki idióta? Képesek lennétek kockáztatni a nyugodt életünket e miatt a söpredék miatt? Hát én ezt nem fogom ölbetett kézzel nézni.

Kirohantam a házból, és egyenesen a kocsimba vetettem magam. Elmegyek a kórházba és beszélek Carlisleékkal. Nem lehetnek ennyire ostobák. Mekkora veszélyt jelentene már, ha az a liba nálunk élne. Bármikor történhetne 1 baleset. Igazából nemcsak ezért nem akarom, hogy hozzánk költözzön az a lány. Akármennyire is tudom, hogy tökéletes vagyok, idegesít, hogy meghódította Edwardot. Nem szoktam meg, hogy lecserélnek másra. Időközben a kórházhoz értem. Rögtön Carlisle irodájához "futottam"- persze csak emberi tempóban- és berontottam. Mindketten az irodában tartózkodtak.

- Ti mindketten megőrültetek? Mr. herceget már régóta tudom, hogy megzakkant, de te Carlisle? Te mégis hogy képzeled ezt? Hisz ő csak 1 nyavalyás ember lány. 1 kis senki. Kockáztatnád a családod érte?- keltem ki magamból.

- Lehet, hogy csak 1 ember lány, de te is szeretnél az lenni. Valld csak be, hogy féltékeny vagy. És tudod mit Rose? Százszor, nem százmilliószor szebb, mint te. Össze se lehet hasonlítani veled.- üvöltötte az arcomba Edward. A legfájóbb pontomat célozta meg. Ő is tudta mennyit jelentene nekem, ha még ember lehetnék. Nem bírtam volna tovább hallgatni Edward sértegetéseit, ezért inkább gyorsan elhagytam az irodát. Hirtelen eszembe jutott valami. Itt vagyok a kórházba és ő is. Találkoznom kell vele. Kíváncsi vagyok milyen nagy szám. De vajon melyik kórterembe lehet? Odamentem a nővérpulthoz. Készségesen segítettek. Az információ tudatában közeledtem a 322-es szoba felé. Bekopogtam, és megvártam, amíg kimondott 1 "szabadot".

Mikor megláttam elképedtem. Majdnem röhögő görcsöt kaptam. Ebbe szeretett volna bele Edward? Úristen! De hisz ez 1 bányarém. Hogy néz már ki? És én erre voltam féltékeny? Most, hogy az egómat visszaállítottam ideje beszólni neki.

- ÖÖÖ, figyelj csak! Nem tudom, hogy hogy hívnak, de nem is érdekel. Csak azt akarom közölni veled, hogy nem szeretném, ha a családom közelébe merészkednél. Világos? Különben velem gyűlik meg a bajod.- remélem érti a célzást, és elhúz innen jó messzire. Legnagyobb meglepetésemre nevetésben tört ki.

- Te, figyelj. Hát ez baromi nagy vicc volt. Hogy te fenyegetsz engem? Akinek legnagyobb problémája az, ha nincs kifestve a körme? Hát ez nagyon nagy. Bocsáss meg, de annyira nevetséges vagy.- és újból vihorászni kezdett. Ez a csaj velem packázik? Még nem tudja kivel kezdett ki. Ha harc, hát legyen harc. Én soha nem veszítek. Mielőtt reagálhattam volna, megelőzött.

- Ha már ennyire megnevettettél, viszonoznom kellene. Tudok szőke nős vicceket mesélni. Meghallgatod őket?- kérdezte vigyorogva. Még be is szólogat? Ezt már nem tűrhetem.

- Már az összes szőke nős viccet ismerem, szóval nem tudsz újat mondani nekem. Meg amúgy se vagyok nevetős típus. Sokkal jobb jelző rám a harcias.- kezdhetsz rettegni cica. Velem nem szórakozhatsz. Ez a dolog már a becsületemről szól.

- Mindegy én akkor is elmondok egyet.- Miért szeretik a szőkék az orális szexet? Mert így időnként rácsatlakozhatnak a központi agyra!-haha de vicces.

- Jobb vicced nincs? Elalszom.-és színpadiasan ásítottam.

-Két szőke nő beszélget:

- Te hol születtél?? - kérdi az egyik

- Kórházban.

- Miért, beteg voltál???- és elkezdett nevetni a saját viccén. Jól van elég már ebből a színjátékból. Helyrerakom ezt a kis hülyét.

- Meguntam az idiótaságaidat. Még egyszer elmondom, hogy te is felfogd azzal a csöppnyi agyaddal. Hagyd békén a családomat, különben a saját kezemmel leszek kénytelen megölni téged.- az utolsó mondatomra toppant be Edward. Elég mérges fejet vágott. Biztos elmondja majd Carlislenak is, amit hallott. Hát ez remek.