Prolgus |
Christine |
|
Minden ember fejben megfordult legalbb egyszer az a gondolat, hogy lteznek lnyek, amikre hasonltani akarunk. Hogy vannak olyanok, mint a meskben. n sem hittem benne. Az egyetlen klnbsg csak az volt, hogy n nem is vgytam r, hogy hasonltsak, csak egy akartam lenni a tmegbl. De nzznk csak krl, most itt vagyok, egy gyon fekszek s fj minden porcikm. Ki gondolta volna, hogy ha ide kltzk ez lesz. Hazudni fogok a szeretteimnek, a bartaimnak, de mg a szleimnek is. De ez mind megtrtnt, s most itt vagyok. Nem bntam egy dntst sem, mert tudom jt cselekedtem. A kvnsgom... nem vlt valra. Mintha a vilg sszes embernek vgya hirtelen az n nyakamba zdult volna, s n kaptam volna meg mindazt, amire k vgytak. Hatalmat, ert... De az emberek nem tudjk, hogy minden kvnsgnak van rny oldala is. Az n esetemben ez nagyon egyszer. A hatalmas ervel egytt jr a felelssg, a veszly, s a folyamatos flelem. Ilyen letre vgynnak az emberek? Vigyzzunk a kvnsgokkal. Ezrt n csak arra krek mindenkit: jl gondolja meg, mit kvn, ha itt van a lehetsg, mert a kvnsgok knnyebben valra vlnak, mint azt hinnnk.
|
1. fejezet |
Christine |
|
(Jacob szemszge)
Cullen-k mr megint hazudtak. Mg, hogy vannak j vmprok is ezen a kegyetlen s stt vilgon, ez kizrt. tvltoztattk Bellt, ez mr biztos. Ezt az ostoba hazugsgot, mg, hogy vrus, jrvny, karantn!
|
|