Prológus	Christine
Minden ember fejében megfordult legalább egyszer az a gondolat, hogy léteznek lények, amikre hasonlítani akarunk. Hogy vannak olyanok, mint a mesékben. Én sem hittem benne. Az egyetlen különbség csak az volt, hogy én nem is vágytam rá, hogy hasonlítsak, csak egy akartam lenni a tömegből. De nézzünk csak körül, most itt vagyok, egy ágyon fekszek és fáj minden porcikám. Ki gondolta volna, hogy ha ide költözök ez lesz. Hazudni fogok a szeretteimnek, a barátaimnak, de még a szüleimnek is. De ez mind megtörtént, és most itt vagyok. Nem bántam egy döntést sem, mert tudom jót cselekedtem. A kívánságom... nem vált valóra. Mintha a világ összes emberének vágya hirtelen az én nyakamba zúdult volna, és én kaptam volna meg mindazt, amire ők vágytak. Hatalmat, erőt... De az emberek nem tudják, hogy minden kívánságnak van árny oldala is. Az én esetemben ez nagyon egyszerű. A hatalmas erővel együtt jár a felelősség, a veszély, és a folyamatos félelem. Ilyen életre vágynának az emberek? Vigyázzunk a kívánságokkal. Ezért én csak arra kérek mindenkit: jól gondolja meg, mit kíván, ha itt van a lehetőség, mert a kívánságok könnyebben valóra válnak, mint azt hinnénk.

1. fejezet	Christine
(Jacob szemszöge) Cullen-ék már megint hazudtak. Még, hogy vannak jó vámpírok is ezen a kegyetlen és sötét világon, ez kizárt. Átváltoztatták Bellát, ez már biztos. Ezt az ostoba hazugságot, még, hogy vírus, járvány, karantén! Tovább…