Az Alkonyat fogs�g�ban

Alkonyodott. De mi m�g mindig cs�ndben �lltunk �lelkezve a tengerparton. Azok ut�n, amin kereszt�l ment�nk, m�r teljesen biztos voltam benne, hogy nem az�rt hagyott el, mert nem szeretett. Akkor mi�rt akarta volna meg�lni mag�t? - ezt a k�rd�st az ut�bbi id�ben rengetegszer feltettem magamnak. Edward sz�r� pillant�st vetett r�m. M�ghogy nem tud a gondolataimban olvasni. Nevets�ges. M�r nem mertem a m�ltra gondolni, de tudtam, jobb is. Csak felesleges szenved�st okozn�k magamnak. Edward ism�t r�m n�zett, de mostm�r megk�nnyebb�lt, bar�ts�gos tekintettel. �s csak arra eszm�ltem fel (mert gy�ny�r� arca megint elk�b�tott), hogy j�ghideg ajka ott id�zik az eny�men. Megcs�kolt. Nem is hittem a szememnek. �s persze, amint �ssz��rt ajkunk, reflexb�l karoltam �t nyak�t. Szorosan �leltem, de nem tilitakozott. Ez meglepett. NEm m�rtem, de 5 perce m�r biztosan cs�kol�ztunk, de akkor hirtelen le�llt. B�r nem h�tr�llt, mint szokott. Nem tudtam, hogy ez most minek a jele: hogy elmegy (�r�kre) vagy hogy t�nyleg szeret �s �r�kk� velem marad.
Azt�n minden megvil�gosodott. H�tat ford�tott nekem, egyenesen az erd� m�lye fel� n�zett. Nem �rtettem, mit l�thatott ott, ami �gy lek�t�tte. De azt�n �n is meghallottam, amit � hallhatott.
 L�p�sek. Finom, de ugyanakkor er�teljes. Egy �rny�kot l�ttam k�zeledni, �s r�gt�n r�j�ttem, ki az.
 - Jake! - ki�lltottam.
 - Bella? - sz�lalt meg fojtott hangon. - Mit keresel te itt?
 - Hogy �n, Jake? Te mit keresel itt?
 - J�ttem elint�zni a dr�ga v�mp�rbar�tod! Bella! Te az eny�m vagy! Ugyan, ne mond m�r, hogy komolyan egy v�mp�rral akarsz �lni? Hiszen � jelenti r�d a lehet� legnagyobb vesz�lyt!
Edward szak�totta f�lbe.
 - H��..csak nem gondolod?! Sosem b�ntan�m Bell�t! Ezt jegyezd meg.
 - Mondod te, aki p�r h�napja majdnem meg�lted!
 - El�g! hagyj�tok m�r abba! Gyerekesek vagytok.
Edward egy l�p�st el�r�bb ment, mintha m�ris k�sz lenni megk�zdeni �rtem. �s akkor Jacob ugyan�gy tett.
 - Edward ne! K�rlek, a kedvem�rt! Ne tedd! - k�ny�r�gtem, b�r tudtam, �gyis hi�ba.
�s kit�rt a harc. Nem sokat l�ttam bel�le, mivel mindketten sz�rnyen gyorsak voltak, de azt tiszt�n hallottam, ahogy Jake foga �sszecsattant, majd valamit �tharapott. Ezt a csontcs�rg�sb�l k�vetkeztettem. �risten! Edward! Feleszm�ltem..Jake (mint v�rfarkas) �tharapta Edward (mint v�mp�r) nyak�t. Hatalmasat sik�tottam, majd ijedten elkezdtem rohanni. Egy hatalmas szikl�n voltunk, �s �n egynest a pereme fel� szaladtam. Ha nem s�kitok, tal�n fel sem t�nik nekik, hogy elt�ntem. �s akkor megtettem: leugrottam a szikl�r�l, a j�ghideg tengerbe. F�lelmemben teljesen be�jultam, de az agyam m�g mindig �rj�ng�tt: azzal vigasztaltam magam, hogy nem �nz�sb�l fogok meghalni, hanem az�rt, hogy az�rt, akit szeretek. �s ez az�rt sz�m�t valamit. Meg sem fordult a fejemben, mi lesz Charlie-val �s Rene�-vel. De m�r �gyis k�s� volt. Jake �s Edward m�r nem tehettek semmit. Edward a holttestem kih�zta a tengerb�l, de m�r nem tudott megmenteni. Majd Jake fel� fordult:
 - �lj meg, k�rlek! - sz�lt hozz�.
 - Hogyne! �s velem ki v�gez majd? Az id�? Szerinted �n nem szenvedn�k? �lj meg te engem! �gy sem mersz! - mondta Jacob.
 - Akkor folytassuk. El�bb-ut�bb csak meg�lj�k egym�st.
Napok teltek el, de Jake �s Edward m�g mindig k�zd�tt. �s mikor Edward (aki, alig kapott leveg�t) egy r�vid sz�netet szeretett volna tartani, Jake ism�t r�vet�d�tt, �s a m�g �pen maradt csontjait is �tharapta..
Ott fek�dt mellettem, ugyan�gy mozdultlan, ak�r csak �n. S�rt, s�t ink�bb zokogott..majd egyszercsak elhallgatott:
Bek�vetkezett, amire v�rt: Elj�tt az � hal�l�nak ideje is...