1. fejezet – A szomor igazsg |
Beth |
|
Elment. Tnyleg elment, a bokrok, nvnyek jeleztk tjt, melyek mg arrl tanskodtak, hogy ott jrt valaki. Valaki, aki az letet jelentette szmomra. Most itt hagyott. reztem, hogy srok, de nem lepdtem meg rajta. A knnyek szabad utat trtek maguknak, hagytam, hogy vgigfolyjanak az arcomon, majd lecsppenjenek az avarba.
|
2. fejezet – Feleds |
Beth |
|
Nagyon nyjtztam az gyamon, majd az jjeliszekrnyemen lv rm fel fordtottam a fejemet - reggel kilenc rt jelzett a kis kszlk. Kipillantottam az ablakon is - az g gynyr volt, mg egy halvny napsugarat is lttam elbukkanni a felhk mgl. Aztn hirtelen, villmcsaps-szeren hastott belm a felismers:
|
3. fejezet – A vg kezdete |
Beth |
|
Csak stltam, megfeledkezve az egsz vilgrl, a gondjaimrl… s persze megprbltam elterelni a figyelmemet Rla is - tbb-kevesebb sikerrel.
|
4. fejezet - Rettegett tallkozs |
Beth |
|
Az eset utn a napok monotonon, egyhangan teltek – minden nap vrtam, mikor tall rm Victoria. Vrtam, mikor jn, hogy elvigyen, megljn, vagy brmi ms szrnysget tegyen velem. Persze a vrakozs hatalmas flelemmel is trsult, fltem a jvtl, a fjdalomtl, s fltettem Charlie-t is.
|
|