Twilight Fanfiction
Adashi ficjei
 
Adry ficjei
 
Alice Cullen ficjei
 
Ameli ficjei
 
Angyal ficjei
 
Anna ficjei
 
Becky ficjei
 
Bella08 ficjei
 
Ben Vincent ficjei
 
Beth ficjei
 
Betty ficjei
 
Bexika ficjei
 
Bojti ficjei
 
Bubi ficjei
 
CATie ficjei
 
Christine ficjei
 
Csilla ficjei
 
Ditty ficjei
 
Dóó ficjei
 
Drusilla ficjei
 
Drytta ficjei
 
echoCHANNEL ficjei
 
Eridanus ficjei
 
Esme Cullen ficjei
 
Falatka ficjei
 
Gabriella ficjei
 
Hencii ficjei
 
Inka ficjei
 
InkHeart ficjei
 
Interjú Rakovszky Zsuzsával, a Twilight - saga könyvek fordítójával
 
Jessie ficjei
 
Kanga ficjei
 
Kata ficjei
 
Katica ficjei
 
Kik@ ficjei
 
Klaudya ficjei
 
Kléra ficjei
 
Lacrima ficjei
 
Lettina ficjei
 
Lice ficjei
 
Lillci ficjei
 
Lilymooo ficjei
 
Liws ficjei
 
Liza ficjei
 
Mókrina ficjei
 
Nessie ficjei
 
Netta ficjei
 
Nikcimaci ficjei
 
Noa ficjei
 
Nymphi ficjei
 
Pancsy95 ficjei
 
Pipike ficjei
 
Puszmó ficjei
 
Raven ficjei
 
Rosalie ficjei
 
Stephenie ficjei
 
Szandi ficjei
 
Szandika_vivike ficjei
 
Szandy ficjei
 
Szozsa914 ficjei
 
Tinka ficjei
 
Titti ficjei
 
Vampire Bella ficjei
 
Vampire Nóri ficjei
 
Via ficjei
 
Vikcsih ficjei
 
Virág ficjei
 
Virdzsi96 ficjei
 
Vivi2424 ficjei
 
Vivika95 ficjei
 
Wámpírlány ficjei
 
Wedó ficjei
 
Zytus ficjei
 
Zsu ficjei
 
Zsuzsii ficjei
 
zsuzska ficjei
 
Íróink blogjai
 
Buta Bárányok
 
¤Ennyien voltatok..¤
Indulás: 2006-08-24
 
¤Login¤
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
La Push vámpírja
La Push vámpírja : 40. fejezet

40. fejezet

(Bella szemszöge) 

Miután Anthony és Edward is beugrott a szobába, én kíváncsian figyelni kezdtem a többieket, hogy hogyan reagálnak az előző jelenetre. Alice boldog volt, de kicsit tanácstalanul nézelődött körbe, mert utálta, hogy Anthonyt nem látja előre. Emmett és Jasper már éppen a legújabb fogadáson gondolkodott, hogy mikor fogja apa és fia egy kis csihi-puhi segítségével eldönteni az erőviszonyokat. Ezt a kérdést nem igazán értettem, de Rose a segítségemre sietett.


(Bella szemszöge) 

Miután Anthony és Edward is beugrott a szobába, én kíváncsian figyelni kezdtem a többieket, hogy hogyan reagálnak az előző jelenetre. Alice boldog volt, de kicsit tanácstalanul nézelődött körbe, mert utálta, hogy Anthonyt nem látja előre. Emmett és Jasper már éppen a legújabb fogadáson gondolkodott, hogy mikor fogja apa és fia egy kis csihi-puhi segítségével eldönteni az erőviszonyokat. Ezt a kérdést nem igazán értettem, de Rose a segítségemre sietett.

  • Tudod, a fiúk mindig kipróbálják, hogy ki az erősebb és gyorsabb, egy kis harccal. Edwardnak pedig Anthony lesz az első ellenfele, akit nem tud felmérni a képességével, így vakon fog küzdeni. Ebben fogad éppen ez a két tökfej – mosolyodott el a végére.
  • Oh, így már értem – bólintottam rá. Bár nem tetszett a gondolat, hogy Anthony és Edward megküzdjön egymással, még akkor sem, hogyha csupán szórakozásból.
  • Ne aggódj, kedvesem. Ez csak egy komolytalan kis tréfa, amit nem bírnak megállni. Semmi olyasmi, ami miatt el kéne szomorodnod – jött oda hozzánk Esme.
  • Ezt örömmel hallom – sóhajtottam fel.
  • Nekem mennem kell. Hatalmas tömegbaleset történt nem messze Forkstól. Amint lehet visszajövök – nyomott csókot Esme ajkaira, majd megfogta a kezeimet és mindkettőre lágy puszit nyomott. – Pihentesd, kicsi Bellánk – mosolygott rám. Mire én is szélesen elmosolyodtam és hirtelen örömömben nyomtam egy puszit az arcára.
  • Úgy lesz – mondtam még boldogan.

Ezután néhány másodperccel Carlisle már el is tűnt. A többiek pedig nem túl diszkréten kezdtek el szálingózni az erdő irányába. Először Rosalie és Emmett tűnt el. Azután Esme is. Néhány perccel később viszont néhány autó parkolt le a ház előtt. Fogalmam sem volt, hogy kik azok, de biztos, ami biztos alapon inkább eltűntem az útból. Néhány percig meghúztam magam a fa tövében, majd miután elmentek, szinte hangtalanul huppantam be Edward szobájába, de legnagyobb meglepetésemre már senkit sem találtam ott. Csak az üres szobát, és egy nyitott szekrényajtót. Kíváncsian léptem a szekrény elé, és azonnal megláttam, hogy micsoda gyűjteményt halmozott fel Edward az évek során. Én pedig már alig emlékszem, hogy mikor voltam moziban utoljára. Tudom, hogy a házimozi is szuper tud lenni, de azért egy igazi mozi élmény, mégiscsak egészen más. Már alig emlékszem, hogy milyen érzés önfeledten ücsörögni a székben és ábrándozni a látottak hatására. Már percek óta nézelődtem, amikor megakadt a szemem az Üvöltő szeleken, és a mellette álló Rómeó és Júlián. Hm… nehéz döntés. Mindkét könyvet imádom, de igazság szerint filmet még nem sokat láttam a témában. Rómeó és Júlia feldolgozást természetesen láttam egy párat. De az Üvöltő szelek film eddig kimaradt hosszú éveimből. Egy finom mozdulattal kihúztam a filmet a többi közül, majd elolvastam a tartalmát és a szereposztást. Az olvasottak alapján remek feldolgozásnak tűnik. Már éppen elhatároztam, hogy beteszem és kiélvezem a mozizás örömét, amikor halk kopogtatás jött az ajtó felől.

  • Szabad – kuncogtam. Nem is lakok itt, mégis az engedélyem kéri, hogy beléphessen a saját szobájába. Ez olyan aranyos. Egy pillanattal később már Edward mosolygott rám az ajtó elől.
  • Megengeded, hogy veled nézzem a filmet, vagy filmeket? – kérdezte izgatottan.
  • Hát persze, sőt örülnék neki – adtam meg a választ mosolyogva.
  • Ezt neked hoztam – nyújtotta felém a hatalmas csokor fréziát.
  • Köszönöm – vettem át az óriási vázát, és hosszasan beleszagoltam a finom illatba. Mindig is imádtam a fréziákat.
  • Örülök, hogy tetszik – mondta boldogan.

Én pedig egy lépéssel az íróasztal mellett termettem, és letettem a gyönyörű csokrot, hogy megköszönhessem a virágot. A karjaimat a nyaka köré fontam, és lábujjhegyre állva nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, de nem húzódtam el azonnal. Tetszett, ahogy a karjait automatikusan a derekam köré kulcsolta és magához szorított. Arcomat a nyakába temettem, és mélyeket lélegeztem a fantasztikus illatából. Percekig álltunk így összebújva. Aztán hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj, ahogy Edward felkapott és finoman az ágyra fektetett. Ezután pedig felpattant és gyorsan betette a dvd-t a lejátszóba. Majd egy szempillantás alatt kényelmesen elhelyezkedett mellettem az ágyon, és a mellkasára húzott.

  • Tartozom még egy soha véget nem érő kényeztetéssel – suttogta a fülembe. Én pedig heves bólogatásba kezdtem.
  • Ez így van. Ha gondolod, akkor most nyugodtan törleszthetsz belőle egy kicsit – ajánlottam fel a lehetőséget. A következő pillanatban pedig már éreztem is, ahogy az ujjai lepkeszárny finoman cirógatni kezdik a hátamat.
  • Miért olvasod még mindig ezt a bánatos könyvet? – kérdezte meg kíváncsian egy kis idő után.
  • Nem tudom – válaszoltam őszintén. – Valami megmagyarázhatatlan dolog miatt nagyon vonz ez a történet. Olyan különlegesek. A sorsuk a kezdetektől összefonódik, de az egyikük mégis keményen harcol az elkerülhetetlen ellen. Míg a másik fél csak beletörődik a dolgokba, annak ellenére, hogy elege van már ebből az egész kegyetlen életből. Szívfacsaró, de mégis romantikus történet az igaz, és eleve elrendelt szerelem oltárán – magyaráztam hevesen. Lehetetlen volt a szerelmük, de mégsem adták fel soha, még a halál sem volt képes elválasztani őket.
  • A te szemszögedből, egészen új nézőpontot nyer a történet kibontakozása – mondta Edward elgondolkozva. – Én eddig csak a nem túl pozitív részét elemeztem a történetnek. Amikor egy hatalmas ballépés tönkreteszi egy egész kis család életét, és soha nem voltak képesek talpra állni.
  • Nos, a dolgot így is lehet szemlélni, ez tény – bólintottam rá. Miért látja még mindig mindennek a negatív oldalát? Ez olyan, Edwardos dolog.

Miután ezt megbeszéltük csendbe burkolóztunk. Áhítattal néztem a filmet, ami szinte tökéletes feldolgozása volt a könyvnek. Persze itt-ott megcsonkították a cselekményt, hiszen minden mozzanatot nem lehet beletenni, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Hogyha még tudnék sírni, akkor már rég zokogtam volna, de mivel erre már nem volt lehetőségem, így csak szipogtam egy sort, és türelmesen viseltem a viszketést a szemem környékén.

  • Ebben nem változtál – motyogta Edward a hajamba. Majd a hajam egyik tincsével simogatni kezdte az arcomat a szemeim alatt. Régen mindig így itatta fel a könnyeimet, amikor meghatódtam egy filmen.
  • Úgy látom, hogy neked is megmaradtak a módszereid – néztem fel rá mosolyogva.
  • Imádtam, amikor elérzékenyültél, és még most is imádom. Látszik a szemeiden, hogy nem azért van, mert szomorú vagy, hiszen izgatottan csillognak az íriszeid, ezzel még gyönyörűbbé varázsolva téged. Mégis a reakcióid bizonyítják, hogy mennyire törékeny és lágy vagy. Egy nő, tele érzelmekkel.
  • Nos, te sem változtál túl sokat, azóta, hogy utoljára láttalak – motyogtam magam elé.
  • De változtam – válaszolta halkan. – Megfontoltabb lettem – tette még hozzá.
  • Már amikor találkoztunk is határozottan megfontolt voltál – állapítottam meg.
  • Tudod, hogy értem – feszült meg a teste.
  • Edward, az elmúlt ötven éven már nem tudunk változtatni, és tudod mit, nem is akarok. Mindent megkaptam az élettől, amire csak vágyhattam, és itt és most újra együtt vagyunk. Mi kéne még? – néztem rá komolyan.
  • Nos, sok mindent szeretnék még ezen kívül is, de még korai lenne. Majd hogyha már újra meg tudsz bízni bennem feltétel nélkül, akkor beszélünk a hosszú távú jövőről.
  • Nekünk csak hosszú távú jövőnk van – tapintottam a lényegre.
  • Tudod, hogy hogy értettem, édesem – csóválta meg a fejét.
  • Hát persze, hogy tudom, de ettől még beléd köthetek. Magas labda volt – vigyorogtam rá.
  • Lassan rosszabb vagy, mint Emmett – szusszantott fel tettetett bosszússággal.
  • Aha, akkor mindjárt szólok Emmettnek, hogy bújjon ide hozzád egy kicsit inkább ő – mondtam gonoszan, majd felpattantam, és az ajtó felé vettem az irányt.

Még csak néhány lépésre lehettek az ágytól, amikor Edward előttem termett, és egy elképesztően gyors mozdulattal az ágyra dobott, majd mielőtt még felpattanhattam volna rám vetette magát, és a csuklóimat az ágyhoz szögezte.

  • Emmettel ilyet sosem csinálnék – vigyorodott el.

Majd apró  csókot nyomott a fülem alatti kis gödröcskéhez, aztán végigcsókolta az államat, és megcsókolta a szám sarkát is, majd felemelte a fejét, és várakozóan pillantott rám. Az ismerős érintések teljesen feltüzeltek. Még soha nem ért hozzám másik férfi rajta kívül szerelemmel, de biztos voltam bennem, hogy senki más nem tudná kihozni ezt belőlem. Néhány apró puszi, és én máris kéjmámorban fekszem, teljesen elernyedve. A levegő csak úgy áramlik ki-be a tüdőmbe, hiszen a légzésem úgy felgyorsult, hogyha ember lennék, már rosszul lennék ettől az őrült iramtól, amit a testem diktál. Az eszem még próbált ellenállni, hogy ez túl korai, hiszen még alig tértek vissza az életembe, de a szívem és a testem már döntött. Sosem tudtam ellenállni Edwardnak, és úgy tűnik, hogy nem most fogom elkezdeni. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, de mégsem mozdult egy millimétert sem, csak várakozva nézett rám, vágytól telt fekete szemekkel. Látszott rajta, hogy minden vágya, hogy megcsókolhasson, de nem akarja megtenni az engedélyem nélkül. Aprót bólintottam és behunytam a szemeimet várva a második első csókunkra. A várt gyengéd érintés az ajkaimon azonban elmaradt, helyette a nyakamon éreztem meg a tüdejéből kiáramló levegőt.

  • Biztos vagy benne? Tudok várni – ajánlotta halkan. Majd puszilgatni kezdte a nyakamat, mire jólesően felsóhajtottam.
  • Edward, már megint túl sokat gondolkozol, ahogy én is. Mindig ez volt velünk a legnagyobb baj – suttogtam a fülébe.
  • Mondasz valamit – nézett mélyen a szemeimbe. – Akkor inkább nem jártatom tovább az agytekervényeimet – mondta mosolyogva.

Majd kínzó  lassúsággal elindult ajkaival az ajkaim felé. Újra behunytam a szemeimet, és ezúttal meg is történt az, amire vártam. Edward ajkai gyengéden, puhatolózva érintették meg az én ajkaimat, majd vissza is húzódtak, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy nem gondoltam meg magam. Nem akartam kinyitni a szemeimet, mert annyira tökéletes volt a pillanat, hogy soha nem akartam megszakítani. Néhány pillanattal később pedig újra megéreztem a puha nyomást a számon. Ezúttal kicsit bátrabban, de alig hosszabb ideig, mint először. Apró érintés, és visszahúzódás. Folyamatosan egyre bátrabban értek az ajkai az enyémekhez, bennem pedig kezdett feléledni a vágy. Edward egy lágy mozdulattal körbenyalta a felső, és az alsó ajkamat is, majd óvatosan befurakodott az ajkaim közé. Teljesen elernyedtem és átadtam magam a pillanat varázsának. Most éreztem csak igazán, hogy milyen hosszú ideje nem érintett már férfi. Egy gyors mozdulattal kiszabadítottam a csuklóimat, majd karjaimat a nyaka köré fontam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, majd hirtelen megszakítottuk a csókot, amikor az erdő mélyéről boldog sikoltást hallottunk.

  • Alice – mondtuk egyszerre, és nevetésben törtünk ki. A barátnőm sosem volt jó az érzelmek diszkrét kifejezésében. Nyilván volt szerencséje látni, hogy Edward és én önfeledten csókoljuk egymást, és ezért pörgött fel ennyire.
  • Khm… úgy tűnik, hogy nem mégsem mentek annyira messzire – sütöttem le a szemeimet szégyenlősen.
  • Tudod, hogy milyen, Alice. Ezt akkor is hallottuk volna, hogyha ők Európában vannak éppen és nem csak az erdő mélyén – kuncogott fel Edward.
  • Bocsiii, ne hagyjátok abba, nem fogok leskelődni – hallottuk meg a hangos kiáltást.
  • Szerinted higgyünk neki? – kérdeztem nevetve.
  • Általában megbízható ilyen téren – mosolyodott el Edward is. – Szerintem higgyünk neki – nézett egy pillanatra a szemeimbe. Majd újra az ajkaimra koncentrált. Én pedig egy határozott mozdulattal magamhoz húztam.

A külvilág teljesen megszűnt létezni a számomra, csak Edward gyengéd érintéseire koncentráltam. Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telhetett el, azóta, hogy csókolózni kezdtünk, de legközelebb már csak arra eszméltem fel, hogy a bejárati ajtó kinyitódik, majd becsukódik.

  • Jöjjön mindenki a nappaliba – hallottuk meg Carlisle nem túl vidám hangját. Edwarddal azonnal szétrebbentünk, és kézen fogva rohantunk le a nappaliba, ahová néhány másodperccel később a többiek is megérkeztek.
 

(Nathalie szemszöge) 

Egész nap csak arra vártam, hogy végre elkezdhessek készülődni a ma esti randevúra. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Mindenesetre izgatottan nyitottam ki a szekrényemet. Hónapok óta most először lesz alkalmam felvenni valamit, ami nem trikó és lapszoknya fehérnemű nélkül. Kiválasztottam a legszebb fehérnemű garnitúrámat, felkaptam a köntösömet és izgatottan kutatni kezdtem a szekrényemben. Nem tudtam eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Már vagy egy órája pakolgattam és próbálgattam idegesen, amikor kopogtattak az ajtón. Apa és anya lépett be rajta, apánál pedig két nagy doboz volt.

  • Szia, kicsim – mondták egyszerre.
  • Sziasztok – mosolyogtam rájuk.
  • Úgy látom, hogy egy kicsit gondban vagy – mosolygott rám anya.
  • Hát, nem tagadom, hogy egy kicsit bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy mit vegyek fel – sóhajtottam bosszúsan.
  • Nos, talán ebben segíthetünk – nyújtotta át apa a dobozokat.

Azonnal izgatottan kinyitottam mindkét dobozt. Az egyikben egy gyönyörű bordó  nyári ruha volt. Rövid fazonú, és a felső része szűkített, míg a szoknyája lágyan omlott szét. A másik dobozban pedig egy hozzá való gyönyörű szandál volt, néhány apró, csillogó strasszal díszítve.

  • Ez gyönyörű – simítottam végig a csodálatos darabon. – Miért kapom? – néztem rájuk csodálkozva. Nem engedhetünk meg magunknak felesleges kiadásokat. Nekem pedig rengeteg ruhám van, amit mostanában még csak hordani sem volt alkalmam.
  • Még a szülinapodra szerettünk volna meglepni vele, de akkor már éppen farkas voltál, és mivel több ruhádat is elszakítottad akkoriban, és mind miatt hosszasan sírtál, úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, hogyha egy kicsit várunk az átadásával, mert nem akartunk elszomorítani téged – magyarázta apa kedvesen.
  • Nagyon köszönöm – öleltem magamhoz mindkettőjüket. Ez igazán tökéletes lesz az első randihoz. Különleges és kényelmes darab.

Miután anya és apa kimentek a szobából azonnal levettem a köntösömet és felvettem azt a csodálatos ruhát, majd belebújtam a cipőbe is. Beálltam az egész alakos tükör elé, és szinte elámultam attól a látványtól, ami elém tárult. A régi Nathalie nézett vissza rám. Az életvidám, boldog, gondtalan lány. Csak annyi volt a különbség, hogy ezúttal a szemeim szerelmesen csillogtak. Rápillantottam a faliórára, ami mindjárt elüti a hatot. Anthony nemsokára itt lesz. Gyorsan megfésülködtem még, és feltettem egy kis ajakpírt. Nem szoktam festeni magam, csupán néha az ajkaimat kiemelni, úgyhogy ennél több smink ezúttal sem került fel rám. Elégedetten fordultam körbe a tükröm előtt, amikor kopogtatást hallottam az ajtó felől. Izgatottan kezdtem el forgolódni a szobában azt keresve, hogy vajon mit felejtettem el. Anya dugta be a fejét az ajtómon, és amint meglátta az ideges pakolászásomat hozzám sietett és magához ölelt.

  • Kicsim, nem kell izgulnod, gyönyörű vagy – suttogta a fülembe. – Én egyébként ugyanezt tettem, amikor apád először randevúzott velem, pedig nekem sem volt okom az aggodalomra – mondta lágyan, és megsimogatta a hátamat.
  • Köszi, anya – sóhajtottam fel.
  • Nincs mit, de most gyere, a lovagod már vár – kacsintott rám mosolyogva. – Igazán jóképű fiú – kacsintott rám.
  • Na, de anyu – suttogtam halkan. – A „lovagom” mindent hall is – mosolyodtam el.
  • Oh, tényleg. Mindegy. Nyilván nem fogja zokon venni a dicséretet – legyintett anya. Majd kézen fogott és kihúzott magával a nappaliba.

Amint beléptünk apa és Anthony azonnal felénk fordultak, és mindketten kikerekedett szemekkel néztek rám. Zavaromban lesütöttem a szemeimet, és éreztem, hogy az arcom bizseregni kezd. Anthony hirtelen előttem termett és lágy csókot lehelt a kezemre.

  • Gyönyörű vagy – súgta a fülembe, majd megpuszilta az arcomat.
  • Köszönöm – motyogtam még mindig zavarban.
  • Gyönyörű, de szégyenlős – kuncogott fel apa. – Pont olyan vagy, mint az édesanyád volt – fűzte még hozzá. – Mit csináltok, ha szabad tudnom? Mármint nem kell részletezni, de szeretném, hogyha nem hagynátok el La Push határait – magyarázkodott.
  • Igen, én is úgy gondoltam, hogy itt biztonságosabb – kezdett bele Anthony. – A Black házban leszünk, és házimozizunk – adta meg a választ a kérdésre Anthony.
  • Remek, az La Push legbiztonságosabb helye, jelenleg. Akkor jó mulatást – mondta apa, majd megölelt és puszit nyomott a homlokomra. – Ott is aludhatsz, ha szeretnél, megbízom ebben a srácban – súgta még a fülembe.
  • Köszönöm, apa – mosolyogtam rá, majd én is megpusziltam őt. Majd anyához léptem és tőle is elbúcsúztam.

A szüleim gyors köszönés után eltűntek a nappaliból, így már csak ketten voltunk ott. Anthony pedig a karját ajánlotta, amit én habozás nélkül elfogadtam. Amint kiléptünk az ajtón Anthony a karjaiba kapott, és futva ment velem egészen a házukig. Legnagyobb meglepetésemre senki más nem volt otthon. Kérdőn néztem Anthonyra, aki azonnal válaszolt a ki nem mondott kérdésemre.

  • Billy, járőrözik a falkával, Jake és Gaby pedig ma Gabriella lakásában töltik az éjszakát, reggel pedig összecsomagolnak – adta meg a válaszokat.
  • Értem – bólintottam rá. Tehát mindenki diszkréten lelépett itthonról a kedvünkért.
  • Ez így kevésbe hangzik jól, de ez az igazság – válaszolt a gondolataimra.
  • Sajnálom – hajtottam le a fejem. – Nem azért gondoltam, hogy megbántsam őket, csak meglepődtem. Ez olyan, kedves tőlük – motyogtam magam elé.
  • Igen, szerintem is nagyon kedves, és nincs miért bocsánatot kérned – emelte fel az államat. – Gyere – fogta meg a kezem. – Menjünk fel a szobámba – fűzte még hozzá, mire a szívem sebes ütemre váltott. Én még soha nem voltam egy férfi szobájában sem.
  • Nath, ez csak egy szoba, ne izgulj – szorította meg a kezemet bátorítólag.
  • Nem csak egy szoba. A te szobád – mosolyogtam rá. – Még soha nem hívtál meg ide.
  • Csak azért, mert édesapád nem nézte jó szemmel eddig a kapcsolatunkat – mondta komolyan.

Majd szélesre tárta az ajtót, nekem pedig elállt a lélegzetem. A szobában egy hatalmas csokor rózsa állt az asztal közepén, egy pompás vázában. Ráadásul bonbonok, és csokoládék vették körül mindenhol a virágot.

  • Hogy tetszik? – kérdezte Anthony idegesen.
  • Ez egyszerűen hihetetlen – léptem be ámulva a szobájába. Ahhoz képest, hogy férfi lakja a szobát, tökéletesen makulátlan, ráadásul minden úgy van berendezve, hogy ma estére kényelmes legyen nekünk. Az ágy pontosan a tévé elé volt helyezve, míg az elemózsiás asztal pontosan mellette foglalt helyet. Tele volt üdítővel és mindenféle finomságokkal, de a figyelmemet leginkább mégiscsak az a hatalmas csokor rózsa kötötte le.
  • Tetszik? – ölelte át Anthony a derekamat és a virágos asztal felé vezetett.
  • Igen, ez egyszerűen gyönyörű – mondtam meghatottan, majd nyomtam egy puszit az arcára. Nem is számítottam rá, hogy virággal és bonbonnal is kedveskedni fog nekem. Odaléptem a virágomhoz és mélyet szippantottam a csodálatos illatból. Mindig is imádtam a virágokat, de nem sűrűn kaptam eddig. A születés és a névnapomra kaptam csak rózsát. 
  • Három filmünk van ma estére – szólalt meg Anthony újra. – Szerelmünk lapjai, Tüzes íjász, és Viharzóna. Mivel szeretnél kezdeni? – kérdezte kíváncsian. Igazából imádtam a Szerelmünk lapjait, de még csak könyvben volt hozzá szerencsém, és nem akartam Anthonyra kényszeríteni a romantikus vágyálmaimat.
  • Akkor legyen a Szerelmünk lapjai – mosolyodott el. – Bevallom, hogy én is kedvelem a történetet. Addig is, helyezd magad kényelembe – mutatott az ágy felé.

Én pedig azonnal leültem a szélére, és levettem a szandálomat, hiszen nem illett volna cipőmet feltenni a lábamat az ágyra. Egyébként sem szoktam ilyet tenni. Amint ledobtam a cipőmet azonnal kényelmesen felkuporodtam az ágyra és a fejem alá húztam az egyik párnát.  Anthony néhány pillanattal később mellettem termett a távirányítók kíséretében, és azonnal magához húzott. A film elindult, én pedig boldogan bújtam szorosan Anthony mellkasához, aki nem sokkal később simogatni kezdte a hátamat. Nagyon jól esett, úgyhogy próbáltam egyre jobban a kezéhez préselni magam. Arra viszont nem számítottam, hogy a kényeztetéstől, a finom illatoktól és a gyönyörű történettől hamar elálmosodok. El is szégyelltem magam, amikor egy hatalmas ásítás tört fel a mellkasomból, amit nem sikerült elfojtanom.

  • Elfáradtál? – kérdezte Anthony azonnal.
  • Csak egy kicsit – motyogtam a mellkasába félálomban.
  • Felajánlhatok neked egy kicsit kényelmesebb viseletet éjszakára? – kérdezte kedvesen.
  • Mire gondolsz? – emeltem rá a tekintetem.
  • Nos, szívesen kölcsönzök neked egy pólót és egy boxeralsót, hogyha elfogadod – ajánlotta mosolyogva.
  • Nagyon csábító ajánlat – mondtam boldogan. Anthony pedig azonnal felpattant és néhány pillanattal később a kezembe adott egy bő pólót és egy alsót. – Köszönöm – adtam neki egy puszit, majd kisiettem a fürdőbe.

Gyorsan letusoltam, aztán pedig belebújtam a kapott ruhákba, amiket teljesen átitatott Anthony édeskés illata, amit imádtam. Kicsit ideges voltam, hogy mit szól hozzám így, hiszen az ő ruhái elég nagyok voltak rám, de mégis nagyszerűen éreztem magam bennük. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és kiléptem a szobába. Legnagyobb meglepetésemre Anthony is már letusolva, vizes hajjal várt rám az ágyon fekve.

  • Tudod, lent is van egy fürdő – mosolygott rám. Majd megpaskolta maga mellett az ágyat, és hívogatóan kitárta a karjait, én pedig azonnal mellé bújtam. Anthony karjai rögtön finoman körbeöleltek, én pedig boldogan simultam bele az ölelésbe.
  • Kényelmes? – kérdezte lágyan.
  • Igen, nem is tudod, hogy mennyire – néztem fel rá.

Majd kicsit bátortalanul ugyan, de apró csókot leheltem az ajkaira. Ami után azonnal el is pirultam. Szégyenlősen sütöttem le a szemeimet, és arcomat a mellkasába temettem. Még soha nem tettem, még csak ehhez hasonlót sem, de kétségkívül életem egyik legszebb élménye volt. A következő pillanatban azonban hirtelen a hátamon találtam magam, és a szemembe fúródott az világ legigézőbb szempárja.

  • Szeretlek, Nathalie – mondta komolyan. – Sajnálom, hogy eddig tartott, amíg végre rájöttem – tette még hozzá, majd ajkai lágyan lecsaptak az enyémekre.

Kicsit bátortalanul nyitottam szét az ajkaimat bebocsátást engedve Anthonynak, de egyáltalán nem bántam meg. Finoman kóstolgatta előbb a felső, aztán az alsó ajkamat, utána pedig elmélyítette a csókot. Mindig is így képzeltem el az első csókomat. A szeretet férfival, aki finoman irányítja a mozdulataimat és gyengéden vezet be a testiség rejtelmeibe, miközben félhomályban fekszünk egymás karjaiban. Azt hiszem, hogy egy lány sem kívánhatna ennél többet. A szívem már a torkomban dobogott, a bordáim pedig kitörni látszottak, amikor még egy utolsó kis puszit nyomott az ajkaimra, majd újra a mellkasára húzott.

  • Szeretlek – motyogtam a mellkasába, majd lassan elnyomott az álom. Eddigi életem leggyönyörűbb estéje volt a mai.

 
Jogok

Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.

Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!

 

 
A nap idézete
 
Videók és zenék
 
Ezek vagyunk mi - Avagy bemutatkoznak a szerkik
 
Navigálódj!
 
Heti játék
 
Szerepjáték
 
Fanartok
 
csetelj kedvedre^^

Az oldalt 2-en! szerkesztik!

 
A nagy fanfictioníró pályázat - 2010
 
A történetek
 
Cullenék karácsonya - Cullens' Christmas - a novellák
 
Miként lettem a Volturi tagja?! - a novellák
 

Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!