Odakint ültem az udvaron egy kis kerti széken,és élveztem a friss levegõt.Beszívtam a virágok illatát,próbáltam ellazulni,de gondolataim minduntalan visszakalandoztak Jake felé.Sehogy sem bírtam kiverni a fejembõl a tegnap történteket,Jacob furcsa viselkedése kíváncsivá tett.Rosalie és Alice közeledtek felém,és leültek velem szemben a földre. 

-Miért búsulsz Nessie?-Alice kérdezte ezt kíváncsian.Mit mondjak neki?Nem tudhatja meg hogy meglátogattam Jacobot.De talán...valahogy másképpen kérhetnék tõle tanácsot.Szükségem van most valakire,aki megért engem,és segít megoldani ezt a rejtélyt. 

-Összevesztem Jakekel.Vagyis...nem is tudom hogy összevesztem e vele.Felhívtam telefonon és meséltem neki Joshról na meg Kyleról,és aztán olyan fura lett.Lecsapta a telefont köszönés nélkül...-füllentettem.Ez közel járt az igazsághoz. 

-Nem gondolod hogy ezt a dolgot nem vele kellett volna megvitatnod?Mégis csak pasi!-szólt közbe Rose,és most már én is rájöttem erre.Tényleg olyan marha voltam hogy neki mondtam el hogy vonzódok Kylehoz. 

-Erre én is rájöttem.Olyan egy idióta vagyok!!!!-ököllel belevertem a földbe,de meg se kottyant ez nekem. 

-Talán bocsánatot kellene kérned-tanácsolta Alice. 

-Még mit nem!!!-horkant fel Rose-az a kutya nem érdemli meg hogy Nessie megalázkodjon elõtte!!! 

-Rose...Alicenek talán igaza van.Mégis csak...zavarba hoztam vagy mi. 

-Nessie hagyd már!!Neki kéne bocsánatot kérnie hogy ilyen udvariatlan volt vele!!!-látszott Rose-on hogy valamiért nagyon dühös de fogalmam sem volt hogy miért. 

-Rose.Hagy döntse el Nessie hogy mit akar rendben??-Rose mondani akart még valamit,de egy pillantással figyelmeztettem hogy ne tegye.Hát nem éppen Alice és Rose a legjobb tanácsadók ilyen téren.Talán anya...nem.Anyát nem vonom ebbe bele.Õ úgy is Jacob oldalára állna.Nem is kell nekem senkinek a segítsége majd megoldom egymagam.Megszólalt a csengõ.Meglepetten kaptam fel a fejem,és a ház felé indultam hogy megnézzem ki az.Az ajtóban Kyle állt.Remek.Most nem igazán volt kedvem ahhoz,hogy vele társalogjak.Mit akarhat?Mikor meglátott,elmosolyodott és felém indult. 

-Szia Nessie!Hogy vagy?-ez a hirtelen jött kedvesség nagyon meglepett.Lehet hogy csak álca az egész úgy hogy nem akartam neki bedõlni. 

-Hello.Kösz jól vagyok.Na és te?Mi szél hozott erre? 

-Én is remekül vagyok.És csak gondoltam meglátogatlak...-felhúztam a szemöldököm.Erre nem számítottam. 

-Miért? 

-Csak...gondoltam megkérdezem lenne e kedved eljönni velem és a családommal basebollozni? 

-Tessék?-annyira meglepett az hogy mit mondott hogy egy pillanatra nem bírtam egyetlen szót sem kinyögni. 

-Lenne kedved basebolozni velem?-mintha zavarban lenne azt vettem észre.De lehet hogy ez csak egy újabb Nessie féle tévhit. 

-Hát...nem is tudom.Mért engem hívsz el?-ettõl a kérdéstõl még jobban zavarba jött,és ha nem lett volna vámpír,minden bizonnyal elpirult volna. 

-Azért mert...nagyon...tetszel nekem Nessie.Szeretnélek jobban megismerni ha lehet. 

-Ööö...oké.Kösz.Ez nagyon kedves tõled. 

-Akkor eljössz?Indulhatunk? 

-Aha.-feleltem,és még mielõtt kapcsoltam volna,azt vettem észre hogy Kyle megölelt. 

-Akkor menjünk!!-bólintottam,és indulás elõtt beszóltam a többieknek hogy elmegyek.Nem voltak meglepettek,pedig azt hittem hogy le lesznek döbbenve.Talán Alice elõre látta ezt?Futva indultunk el,és egy számomra eddig ismeretlen úton haladtunk.Kyle ment elõl,õ vezetett.Volt egy olyan furcsa érzésem hogy Kyle átver engem,és csapdába csal.Épp azon gondolkoztam hogy visszaforduljak e vagy nem,amikor megpillantottam egy hatalmas mezõt,ahol 7 másik vámpír állt baseboll felszerelésben.Lassítottunk,és sétálva közelíttük meg az idegeneket. 

-Sziasztok!Srácok õ itt Nessie!-mutatott rám,én meg intettem egyet.Honnan tudjam mit kell ilyenkot tenni?A sok kíváncsi szempár zavarba ejtõ nézésétõl igen zavarba jöttem,és éreztem hogy a bõröm vörös árnyalatú lesz.Utálom hogy félig ember vagyok.Utálom hogy képes vagyok olyan gyengeségre utaló érzelmekre mint a sírás és az elpirulás.Égõ.Elkezdtük a játékot,és be kell hogy valljam,nagyon jól éreztem magam.A mi csapatunk nyert,az amelyikben én voltam,ennek örültem.Kyle végig nagyon rendes volt velem,odafigyelt rám,segített ha nem ment valami jól az egyik ütés,mert nem voltam a legjobb basebollosok közé tartozó.De ahhoz képest egész jól ment a játék.Végig esett az esõ,dörgött és villámlott,mint ahogy mindig szokott amikor játék van.Mi csak ilyenkor játszhatunk.A játéknak estefelé lett vége,mikor már normális ember nem látott volna semmit,nekem viszont minden olyan volt,mintha nappal lenne. 

-Jól szórakoztál?-kérdezte Kyle,amint hazafelé tartottunk.Ragaszkodott hozzá hogy hazakísér. 

-Igen.Nagyon.Nem számítottam arra hogy ilyen jó lesz-vallottam be. 

-Mit hittél hogy átverlek? 

-Igen-felnevetett,én is vele nevettem-már azon gondolkoztam hogy visszafordulok!! 

-De nem tetted! 

-Nem.De nem is bántam meg!-elértük az erdõ szélét,már láttam a házunkat. 

-Talán...ha van kedved,akor megismételhetjük. 

-Oké. 

-Most mennem kell!Szia!-nyomott egy puszit az arcomra,éreztem ahogy megint elpirulok,de nem fordultam el.Végtelelennek tûnõ pillanatig néztem a szemébe,majd elmosolyodott,és eltûnt az erdõben.Sokáig néztem utána.Mi történik velem?Félek hogy ez már nem csak egyszerû vonzódás.Nagyon megkedveltem õt ezen a napon.De nem lenne szabad bármit is éreznem iránta.Õ más mint én.Megfogadtam hogy nem gondolok rá többet a mai napon.Észrevétlenül surrantam fel a szobámba és békésen aludtam. 

,,Kyle és én az erdõben sétálunk.Fogjuk egymás kezét.Õ csak mosolyogok végig és azt mondja hogy nagyon tetszek neki.Hallom ahogy a bokrok közül elõlép egy ember.Jobban megnézem magamnak.Josh az.Felénk indul,de én mondom neki hogy álljon meg és ne jöjjön közelebb.Érzem ahogy a szomjúság eluralkodik rajtam és Kylon is.Egyszerre ugrunk a magasba hogy rávessük magunkat Joshra..."