Szorosan mellém ült, és megfogta a kezemet, és a Holdat nézte. Én őt néztem. A térdemre álltam, miután ki elégítettem magamat a látvánnyal, és az arcát az enyémmel szembe húztam. Elmosolyodott.
-Drágám, te még ehhez kicsi vagy- mondta és eltolta egy kicsit az arcomat. NEM! Elegem van, hogy mindenki gyereknek néz, bár, papíron még nem töltöttem be a tizennyolcat, de nem is fogom egy ideig. Amíg csak szükség van a farkasokra, én tizenhat leszek. Döntöttem. Szeretem annyira, hogy bármit megtegyek érte. Beleültem az ölébe, és lassan közelítettem hozzá. Hátradőlt, és húzott magával. Hajam lágyan omlott vállára, és fogta a fejemet. A szívem ismét ki akart esni a helyéről. Közelebb húzódtam hozzá, és éreztem a szívverését. Az ajkunk szinte összeért.
- Látom, nagyon elhatároztad magadat…- suttogta a fülembe. Égett a fejem, de nem törődtem vele. Érezni akartam, mindenhol és minden egyes lényét akartam.
-Szerelmem, mindenedet akarom. Nem elég a szerelmed, több kell, cserébe én is többet adok- suttogtam, és megnyaltam a fülét. Hátra hajtotta a fejét, és simogatott. Mindenhol. A testem lángolt. Akartam. És akkor az újai felhúzták a felsőmet. Megadta a jelt. Újai enyhén csiklandozták oldalamat, mire én belefúrtam a fejemet a vállába, és kuncogtam. Tovább húzta a felsőmet, és én is kezdtem a pólója alatt simogatni őt. Fordított a helyzeten. Megfordult, és így én voltam alul. De szerencsére fordulás közben nem csapódtam a földnek, a keze végig a hátam alatt volt. Felhúztam az egyik lábamat, a csípőmet felemeltem, és vártam, mit lép. Beleharapott az ajkaimba, és szívni kezdte. Sóhajtoztam. Önelégülten elvigyorodott, és adott egy mámorítóan édes csókot. Még ha a pokolnak lenne olyan csókja, mint neki, akkor alkut kötnék vele, ő az én ördögi angyalom. Beletúrtam a hajába, jelezve, hogy ez nagyon jó. Elváltunk, és levette a pólóját, majd rólam is óvatosan lehámozta a fölsőt, és az alatta lévő pólót. Utána felhúzott, és alám fektette a pulcsimat, és a pólóinkat, majd vissza fektetett. Önelégült mosollyal az arcán végig mért, majd megsimogatta a hasamat, és megint meg csiklandozott egy kicsit. Lassan haladt kezével lefelé, és megállt az övemnél. Pirultam, és elfordultam.
-Még mondhatod azt, hogy nem akarod…- suttogta. Megráztam a fejemet.
-Akarlak -leheltem. Lassan kikapcsolta az övemet, és kigombolta a nadrágomat. Kezemmel keresni kezdtem a nadrágját, mikor megtaláltam, kigomboltam, és végig azt sem tudtam, hogy mit teszek. Közelebb húzódott hozzám, és hátamat simogatta, közben, csókolgatta a nyakamat, és kikapcsolta a melltartómat is. Beleharaptam az alsó ajkamba, hogy elfojtsam kéjes nyögéseimet, hogy csitítsam magamat. Kezét végig húzta rajtam, végig a nyakamtól, a lábamig. Izmos vállát fogtam. Miután végzett a nyakammal, felemelte a kezemet, és fogával lehúzta a melltartómat, amit lazán odébb dobott. Pirultam, és megint elfordítottam a fejemet. Rám nézett, és visszafordította a fejemet.
-Gyönyörű vagy…-suttogta, és a két mellem közti rést csókolgatta, majd ajkaival körbe rajzolta azokat. Kieresztettem egy sóhajt. Nagyon fura érzés volt. Nem, a fura nem a legmegfelelőbb kifejezés, csodálatos volt! A lehető legjobb dolog, ami valaha, egész életemben történt velem. Újból keresni kezdtem a nadrágját. Mikor megtaláltam, lefelé rángattam, majd, mikor vette a lapot, levette, vagyis lerúgta magáról. Továbbra is apró csókokat kaptam tőle, de most már az egész testemnek adott, nem csak egy-egy pontnak. Lassan haladt lefelé, és mikor elérte a nadrágomat, lassan levette rólam, és félre tette. Már csak egy francia bugyi volt rajtam. Az sem sokáig gondoltam magamban. Így is lett. Lágyan lehullámzott lábaimról az alsónemű, és én egyből összeszorítottam a lábamat. Elmosolyodott, a bugyit rátette a nadrágomra, és a lábaim fölé hajolt. Nem erőszakosan, de türelmetlenül szétnyitotta lábaimat, és elégedetten elmosolyodott.
-Butuskám…- puszilgatta a belső combomat, és haladt lefelé. Ott megállt, és lágyan rálehelt. A testem megremeget.
-Jake…. –lihegtem a nevét. –Kérlek, ne várass sokáig…
-Rendben…- újra elmosolyodott, és levette az alsónadrágját, majd félre hajította. Arcom egy szinten volt az övével.
-Készen állsz, szerelmem…? –suttogta. Félénken bólintottam, hogy igen. Elhelyezkedett. Majd lassan, fájdalmasan, és kínzóan lassan hatolt be. Mikor bent volt, könnyek csepegtek csukott szemeimből, és egy lassú, ám fájdalmas első lökést adott. Majd még egyet, és még egyet. Mikor már a sokadikat adta, nagyon élveztem. Közel húztam magamat hozzá, és ő fogta a hátamat. Fejemet a vállába temettem. Kéjes nyögéseim, és sikoltásaim töltötték meg az erdőt. Először engem ragadott el az élvezet végső, legszebb hulláma, majd őt is. Lihegve, óvatosan letett a pulcsikkal kibélelt földre, majd mellém feküdt. Fogtuk egymás kezét. Csak bámultam az eget, nem tudtam elhinni, hogy megtettem. De nem bántam meg! Jake-re néztem, aki végig engem lesett. Nézte, hogyan is reagálok erre az egészre. Becsuktam a szememet, és elmosolyodtam.
-Nem kellett volna sietni ezzel…- jelentette ki, de viszont az ellentétje látszódott az arcán. Igenis ő is ezt akarta, akarta, hogy végre testileg is hozzá tartozzak.
-Akarattal történik minden…- suttogtam, és hozzábújtam. Vállára tettem a fejemet, lábamat átvettem a testén, és szorosan az oldalára tapadtam. Mögém nyúlt, és a pulcsimmal betakart, pusztán formalitásból. Ugyanis én nem fáztam. Nekem már van, aki felmelegít, akár a leghidegebb téli napokon is. Elszundíthattam, mert reggel a madarak büszke csicsergésére ébredtem. Jake ott feküdt mellettem, ártatlanul aludt. Elmosolyodtam, felkeltem és felölöztem. Nem sokkal utánam ő is felébredt.
-Szerbusz, kedvesem! –rámosolyogtam és adtam neki egy reggeli csókot. A fejét vakarta, közben ő is adott egy reggeli csókot. A csók után felöltözött és mellém ült.
-Am…- kezdte tétován.- Szóval, milyen volt…? –ránéztem, és pirult. Juj, de édes vagy így! gondoltam és, mintha gondolkodnék, a messziségbe bámultam.
-Na, mondj már valamit…- unszolt pár perces hallgatás után. Megadtam magamat.
-Fogalmazhatok úgy is, hogy ez volt életem legjobb döntése, és sosem fogom megbánni. Vagy mondhatom azt is, hogy megrontottál egy kiskorút.
-Védekezhetek, bírónő?
-Igen. Kérem, mondja el, hogy ön milyennek látta a tegnapi éjszakát!- a végén majdnem elnevettem magamat.
-Nos…- közelebb nyújtotta a fejét hozzám.- Nem bántam meg. Életem legjobb estéjét töltöttem, életem nőjével. Szóval, bírónő, én nem rontottam meg egyetlen kiskorút sem. Velem egy nő volt, nem pedig kiskorú.
Átöleltem és megcsókoltam.
-Hány óra van…? –kérdeztem a csók után. Elővette az óráját a farmer zsebéből, és megnézte.
-Dél lesz pár perc múlva.
-Rendben, akkor menj le ahhoz a gyerekhez a főútra, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.- adtam neki egy puszit kívánatos ajkaira, és útjára engedtem. Miután Jake elment, én még a fél napot ott töltöttem. Büszke voltam magamra, és az éjszaka képei jártak a fejembe. Mikor éhes lettem, akkor mentem le, és igencsak büszke fejet vágtam. Nem kellett volna. Mikor leértem, Paul és Sam várt rám.
-Na, mi volt. Mesélj!- unszoltak mind a ketten egész úton. Csak előre néztem és ne mondtam semmit. Mikor visszaértem, már Jake is visszatért. Mikor megláttam, elfelejtettem Paulékat, és odafutottam hozzá. Felemelt és megcsókolt. Vigyorogva viszonoztam. A csók után letett, és mondta a többieknek, haza megyünk. Remek! Akkor nem kérdezgetnek, és csak nekem mondja el az infókat….gondoltam magamban, és kézen fogva haza mentünk. Mikor hazaértünk, fölmentük Jake szobájába, de előtte Billynek is elmondta, mi történt ma. Fönt nekem is részletesen elmesélte.
-Igazad volt. Egy Richard Wans nevű srác jött. A kocsija lefulladt, és most Bella mellett lakik.
-Mást nem tudtál meg?
-Csak annyit, hogy egy Forddal jár. Ja, és az észjárása kicsit lassú.