- Na ki? – kérdeztem unott hangon, bár belül reménykedtem egy válaszért.
- James!
- MI? – megijedtem. Nem Edmund? Hanem az az idióta James? James volt a suli legmenőbb sráca. És eddig a leghelyesebb is ő volt. Viszont olyan unintelligens volt, hogy az már fájt!
- Mi a bajod? James a suli királya! – Ginának nehezére eshetett nem kimutatni a megrökönyödését.
- Na ki? – kérdeztem unott hangon, bár belül reménykedtem egy válaszért.
- James!
- MI? – megijedtem. Nem Edmund? Hanem az az idióta James? James volt a suli legmenőbb sráca. És eddig a leghelyesebb is ő volt. Viszont olyan unintelligens volt, hogy az már fájt!
- Mi a bajod? James a suli királya! – Ginának nehezére eshetett nem kimutatni a megrökönyödését.
- Semmi. Mit mondott?
- Odajött hozzám suli után és kérdezte, hol vagy. Mondtam neki, hogy már hazamentél. Erre azt kérdezte van-e barátod! Szerintem tuti bejössz neki!
- Éljen! Mit kezdjek vele?
- Hű csaj, ma valami nagy bajod lehet! Felfogtad a dumám? JAMES MORTENSEN!!!
- Gina, nekem nem tetszik a gyerek. Olyan sötét, mint a… hadd ne mondjam ki mi!
- Oké, te tudod! Amúgy hogy vagy? Mi van veled? Régen láttalak – tudtam, hogy elvigyorodik a vonal túloldalán.
- Semmi. Te Gee… őő… Nem tudtál meg semmi újat Masenékről?
- Nem. Te?
- Az apjuk, Frederick Masen az új orvos a kórházban… Anya mesélte.
- És ő is olyan helyes és szép, mint a gyerekei? – kérdezte gúnyosan.
- Anyu szerint inkább színésznek vagy modellnek kéne mennie.
- Hű, akkor nem lehet rossz pasi!
- Aha. Nah mennem kell tanulni. Puszi.
- Szia!
Kinyomtam a telefont és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam. Tanulnom ugyan nem kellett, mert már előző nap mindent megcsináltam. Elhatároztam, sétálok egyet az utcánkban. Egész jó idő volt, úgy 15 fok környékén lehetett. Felvettem az esődzsekim és kimentem a házból Az utcánk nem volt túl hosszú és csak kertes házak voltak ezen a környéken. Kíváncsi lennék hogy Ő hol lakhat?gondoltam magamban. Elértem az utca végét, így visszafordultam.
- Szia Lily! – egy kellemesen lágy hang szólt mögöttem.
Megfordultam és Juliette Masen-nel találtam szemben magam!
- Hű, szia Juliette! – nagyon meglepett.
- Nyugodtan szólíts Julie-nek! – mondta kedvesen bár kissé feszélyezetten.
- Oké Julie.
- Szóval azért jöttem ide a környéketekre, mert beszélni szeretnék veled… - tétovázott – Edmundról.
A szívem az öccse nevénél elkezdett gyorsabban verni. És ugyanabban a pillanatban Julie valahogy másképp nézett rám… valahogy… gúnyosan.
- Edmundnak tetszel, de ne is álmodj arról, hogy összejöhettek! – szólt egy gonosz mosoly kíséretében.
- Hát, tudod, elég elképzelhetetlennek tartom, hogy bejövök neki, úgyhogy ne aggódj, nem fogok bepróbálkozni nála. – kicsit meghökkentett Juliette. Olyan gonosznak nézett ki, úgy viselkedett velem, mint…. Rosalie????? Haha. Tényleg idióta vagyok. Lehet, hogy kezeltetnem kéne magam anyámmal…?
- Oké. Én is ezt gondoltam. Na, mindegy. Remélem felfogtad milyen veszélyes dolog lenne rád nézve, ha reményeket dédelgetnél az öcsém irányába! – ezzel el is tűnt.
Hát igen. Az ember rossz napját csak egy dolog teheti rosszabbá. Egy nővér…. De nem értem mit jelent, hogy rám nézve lenne veszélyes… Ő úgyis megakadályozná, mert szerinte nem én vagyok a megfelelő lány?? Több lehetőségre már gondolni sem mertem. Mert azok már baromságok.
Bánatosan ballagtam hazafele. Egyszer csak füstszag ütötte meg az orrom. Elkezdtem rohanni a házunk irányába. A konyhaablakon füst szivárgott ki. Berohantam a házba. Anya a nappaliban telefonált.
- ANYA!!! Ég a sütő!!!!
- Persze, Maggie! Várj egy percet! – a barátnőjével beszélt - Mit mondtál, kicsim?
- Azt hogy ÉG A SÜTŐ!!!! – ordítottam, közben levettem a falról a poroltót és elkezdtem oltani a lángokat. Mire az én drága egyetlen édesanyám kiért már nem égett a sütő.
- Te jó ég, oda a holnapi ebéd!! Pedig Mortensenék jönnek!
- Hát akkor újrakezded. Mortensenék? Uh. – eszembe jutott Gina délutáni hívása.
- Már megint mi a bajod? Ennyire nem lehetsz feminista kislányom! – látszott, nagyon szellemesnek tartja amit mondott.
- Ez nem vicces anya! James Mortensen-nek bejövök!
- De hát az helyes gyerek!
- Jaj anya az egy nagy hülye. – anya a külső alapján ítélt. – Néztél már a homlokára? Semmi intelligenciára utaló jel…. Semmi!
- Oké, te tudod!
- Á tisztára, mint Gina! – kezdtem begurulni. Jamesnek annyi agya sem volt mint egy egysejtűnek. Felrobogtam a szobámba és elfeküdtem az ágyamon.
Másnap a suliban, nagy meglepetésemre állandóan Sabin gyűlölködő tekintetébe akadtam. Negyedik szünetben elhatároztam, rákérdezek.
- Hello Sabin! Bocs hogy zavarok, de javíts ki ha tévednék: egész nap úgy néztél rám mintha megöltem volna valakidet! – halkan beszéltem, próbáltam nem felbőszíteni.
Kelletlenül felém fordult majd gúnyos mosolyba húzódott a szája.
- Hát igen… Tudod, amikor James-szel már majdnem minden egybevágott jöttél te és James sehol! Most pedig téged ugyebár Edmund érdekel, de őt is elhappoltad előlem! – mondandója végén már gyűlölettel nézett rám.
- Jamesnek hidd el nem is örülök. Ami pedig Edmundot illeti, nem értem miről beszélsz! Az első napon beszéltem vele és azóta hozzám se szólt!
- Ó igen? Akkor biztos rosszul hallottam, hogy Edmund téged fog meghívni az iskolabálra! – mondta és gonoszul elvigyorodott.
- Hogy MIII??? – teljesen ledöbbentem, a hangom 4 oktávval feljebb csúszott. Mit hord itt össze nekem ez a csontkollekció?
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!