Egy �jabb nap v�ge. Hazafel� mindenki a gondolataiba mer�lve meredt ki az ablakon, nem is sz�ltunk egy sz�t sem, ahogy m�r f�l �ve sem, megszoktuk. A napok unalmasan, sz�ntelen�l teltek. Nappal sokadszorra v�gig�lt�k ugyanazokat az �r�kat, mindent tudtunk, semmi �jat nem tanultunk. Menz�n mind az �ten egy�tt �lt�nk, de akkor sem besz�lgett�nk, nem volt mir�l besz�ln�nk. Csak �lt�nk n�m�n az �rintetlen �tel felett, n�ha elj�tszottuk, hogy esz�nk, majd t�z perccel csenget�s el�tt elt�nt�nk. Majd d�lut�n mindenki elvonult, �s lefoglalta mag�t valami �rtelmetlen dologgal. K�zben mindenki azt k�v�nta, b�rcsak tudn�nk aludni. A kellet�n�l j�val t�bbet vad�sztunk �jjelenk�nt. Nem mintha sz�ks�g lett volna r�. Egyik�nknek sem. Csakhogy egy�ltal�n csin�ljunk valamit. Minek �r�kk� �lni? Minek �r�kk� ez a semmi? Hirtelen elt�nt az �rtelem az �let�nkb�l. Ennyit jelentene Bella? 
 
A t�ny, hogy m�r nem a csal�d tagja, Rosalie-n k�v�l mindenkinek f�j. A legrosszabb Jaspernek, �s nem csak az�rt, mert t�bbsz�r�sen �rzi a f�jdalmat rajtunk kereszt�l is, hanem mert ott �l benne a b�ntudat. A fojtogat� �rz�s, hogy mindez miatta van. Senki nem mond ki semmit, de mindig jelen van, l�g a leveg�ben a t�ma. Edward mintha nem is �lne. J� ez most el�g ironikus volt, de �gy van. A hangj�t alig hallani, �s ha nem j�rok a nyak�ra, akkor alig l�tom. A szob�j�ban van, zen�t hallgat, �s felejteni pr�b�l. Ahogy mindenki. De felejteni nem t�l k�nny�... A fen�be azzal az �les v�mp�rmem�ri�nkkal! 
 
�s a k�pess�geink... Mintha nem is lenn�nek, r�gen m�r csak sz�rakoz�sb�l is �lland�an haszn�ltuk, most mindh�rman „kikapcsoljuk”. �n ak�rh�nyszor megl�tom Bell�t a l�tom�saimban, er�t veszek magamon �s addig k�szk�d�k, am�g el nem t�ntetem a szemem el�l. Nem akarom, hogy f�jjon. Ak�r j� t�rt�nik vele, ak�r rossz. Csak f�jni tud. A legjobb bar�tn�m volt. �s el sem b�cs�zhattam t�le. �s ki tudja, most tal�n Mike Newtonnal j�r, az im�dni val� b�ty�m helyett. �s m�g nem is r�hatok fel neki semmit. Nem � tehet r�la, hogy Edward elhagyta. Ez�rt ink�bb nem is akarom tudni, hogy mi van vele. Ha balesete volt, azt sem. Nem b�rn�m ki, hogy itt maradjak, �s ne rohanjak azonnal hozz�, hogy seg�tsek neki. �s ha t�ltette mag�t rajtunk? �s ha elfelejtett minket? Elv�gre ember, az eml�kei, ha lassan is, de elsziv�rognak. �s a tudatba, hogy nem lehetek vele, megint beleborzongan�k. Jobb �gy. Mindenkinek. 
 
M�r Edward sem olvas a gondolatainkban. Nem b�rja. Igaza van. Sajn�lat, szenved�s, aggodalom, eml�kek... Bella. �s persze Rosalie-n�l ut�lat. Kinek van kedve ezt hallgatni? Eddig is kiz�rta a hangjainkat a fej�b�l, azt mondta udvariass�gb�l, �s semmi k�ze a gondolatainkhoz. Ezt mondta r�gen, de az�rt ha belegondolunk, el�g sokszor megszegte. Megszokott dolog volt, hogy a jelenl�t�ben nem sz�lalunk meg, k�nyelmesebb, ha kiolvassa a gondolatainkb�l a mondanival�nkat. Ami persze rossz is volt, mert nagy er�fesz�t�seket kellett tennem, hogy elrejtsem el�le a l�tom�saimat, amiket nem k�v�ntam megosztani vele. M�r teljesen �rz�ketlen a gondolatainkra, ak�rh�nyszor megl�tom a szemem el�tt Bell�t, nem reag�l. Egy arcizma sem rend�l, nem r�ntja fel�m a fej�t, �s a l�legzete sem gyorsul fel. Tudom, hogy mi�rt csin�lja. Egy�rtelm� mit akar. Felejteni... De m�gis �gy �rzem, hogy ez az utols� sz�l is megsz�nt k�zt�nk. Mintha m�r semmi k�z�nk nem lenne egym�shoz. Mintha nem is egy csal�d lenn�nk. Mintha kezden�nk sz�tesni. 
 
�s Jasper... A f�rjem. Ilyen t�vol m�g sosem �reztem magamt�l. R�gen el�g volt, ha a p�r m�rf�ldes k�zelemben volt, r�gt�n tudtam, hogy itt van. A kisug�rz�s�b�l. El�g volt bel�pnie a szob�ba, �s mindenkiben sz�t�radt a nyugalom, ak�rmilyen hangtalanul l�pdelt, tudtuk, hogy jelen van. Forksban sokat h�ly�lt azzal, hogy ok n�lk�l felideges�tett valakit �s veszeked�seket provok�lt, vagy Emmetb�l meghat�dott kisfi�t csin�lt. A vid�ms�g, ami akkor ki�lt az arc�ra teljesen elt�nt. Tal�n az�rt is hagyta b�k�n az �rz�seinket, mert semmi ereje nem volt befoly�solni �ket. A k�rnyezete mindig a vil�gf�jdalmat vette �szre el�sz�r rajta a gimiben. Akkor buzg�n tagadtam. M�r nem. Jelenleg m�r csak p�r fekete cucc kellene, �s akkor sim�n elmenne em�snak. Neki persze az is j�l �llna. De m�g a gondolat is f�j. Sz�rny� �gy l�tni. �s sz�rny�, hogy nem tehetek ellene semmit, hogy nem seg�thetek. �s sz�rny� hogy � is ugyanezt l�tja rajtam. 
 
A gondolataimat hirtelen f�lbeszak�totta egy l�tom�s. Megint �t l�ttam. M�r nem is csod�lkoztam rajta. Bella megbotlik valamiben, �s elesik. Hom�lyos. Alig lehet kivenni az alakokat. Nagy a t�meg, �s a zaj k�r�l�tte. Valamilyen nyilv�nos helyen van. Valaki elkapja �s... Teljes er�mmel k�zd�ttem, hogy ne l�ssam. Er�sen koncentr�lni kezdtem Edwardra. T�z perc �s huszonhat m�sodperc m�lva kil�p az ajt�n �s elmegy futni. Hajnalban �r haza. 
 
El�gedetten nyugt�ztam, hogy megint siker�lt kivernem a fejemb�l Bell�t. Tudtam, hogy ez csak r�vidt�von m�k�dik, �s ha �jra beles�ppedek a depresszi�ba, �jabb l�tom�s lesz bel�le. Az a r�pke m�sodperc, am�g magam el�tt l�ttam, el�g volt ahhoz, hogy �rz�keljem a v�ltoz�st. A horderej� v�ltoz�st, ami nemsok�ra utol�ri. Azt nem tudtam, mi lesz, de tiszt�n l�ttam, hogy fontos fordulat az �let�ben. Egy apr�s�g, ami egy hatalmas lavin�t ind�t el. 
 
Pr�b�ltam arr�l gy�zk�dni magam, hogy valami pozit�v t�rt�nik vele, de ugyanakkor a halott sz�vembe belemarkolt egy szorongat� �rz�s. Mi van, ha most ismeri meg az �j szerelm�t? Aki megv�ltoztatja az �let�t, �s boldogg� teszi? R�j�ttem, hogy percek �ta azon agyalok, hogy vajon f�rfik�z kapta-e el. T�l hom�lyos.  
Megr�ztam a fejem. Semmi k�z�m hozz�. M�r mindegy. 
 
Fel�lltam, de m�r el is felejtettem, hogy hova indultam, ugyanis egy �jabb lehet�s�g jutott eszembe. Mi van, ha valami baja esik? Lehet, hogy elv�g�dik, elt�ri valamij�t, beveri a fej�t vagy... Nem! Elkapta valaki. �s biztosan nem robbantj�k fel a helyet, ahol van, nem lesz hurrik�n vagy torn�d� �ldozata. Biztos tal�lkozik valakivel, aki meghat�roz� szerepl� lesz haland� �let�ben. Nem is biztos, hogy most ismeri meg, tal�n egy r�gi ismer�s. Tal�n egy elveszett rokon. Ak�rki. 
 
Nagy leveg�t vettem - b�r nincs sz�ks�gem oxig�nre – �s lementem a nappaliba. Le�ltem a kanap�ra, �s bekapcsoltam a TV-t. K�r�ln�ztem a t�gas szob�ban, �s sokadszorra is meg�llap�tottam, hogy gy�ny�r�en berendezt�k Esm�vel. Minden b�tor feh�r, a vakolat m�ly bord�, a fekete sz�nyeg szab�lyosan a h�feh�r parketta k�zep�re borul, a falat egy hatalmas t�k�r d�sz�ti. A kanap� k�nyelmes, b�rb�l van, �s puha p�rn�kkal raktam teli. A helyis�g �sszhangja t�k�letes: k�nyelmes, otthonos, megnyugtat�, �s eleg�ns. De engem nem nyugtat meg. A TV sz�l, de nem n�zem. Gondolataim akaratlanul is m�shova �sszpontosulnak. �s pr�b�lok felejteni...