Anya szavai m�g m�snap irodalmon is a fejemben kavarogtak. Tedd, amit helyesnek l�tsz. Ha azt l�tod helyesnek, hogy elmondod neki, hogy szereted, akkor tedd azt. �gy h�t eld�nt�ttem, �jra besz�lek vele. Kit�ptem a leckef�zetemb�l egy pap�rcetlit �s �rni kezdtem: Besz�lnem kell veled eb�dn�l! L�gy sz�ves �lj majd hozz�m! Lily Azzal �sszehajtogattam �s megv�rtam, hogy kics�ngessenek. Mikor cs�ngettek fel�lltam �s a padj�ra tettem kifele menet. Az ajt�b�l m�g l�ttam, hogy felveszi, �s elolvassa.  
 
  T�rire menet azon gondolkoztam, vajon megteszi-e amit �rtam neki. A t�rin�l m�g nem volt senki, csak az ajt� volt r�snyire nyitva, �gyhogy belestem, ott-e a tan�r, h�tha beenged. Nagy megd�bben�semre Edmund, Julie �s Joseph besz�lgetett, vagy ink�bb vitatkozott a teremben. Gyorsan, hangtalanul beb�jtam az ajt� m�g�, �gy l�ttam, nem vettek �szre, �s hallgattam amit mondtak. 
- … hogy r�j�tt! Most mit akarsz csin�lni? – Julie hangja v�dl� volt. – Nekem is szimpi a l�ny, de a te �rdekedben pr�b�lok bunk� lenni hozz�! 
- Szerintem nem j�tt r�. – Edmund m�r-m�r megadva v�laszolt. 
- �s ha m�gis? Juliette hangja egyre halkult. – Elmondod neki, hogy v�mp�r vagy? 
Leveg� ut�n kapkodtam, persze csak halkan. Az utols� mondatot m�r �pphogy suttogva mondta, ez�rt nem voltam benne biztos, mit hallottam. De… Azt mondta, hogy… v�mp�r… Szerencs�mre �pp akkor j�tt a teremhez Mr. Clide, amit m�r a h�rom testv�r is meghallott. A tan�r beengedett engem is. 
- Ms. Turner m�rt nem ment be az oszt�lyba? M�rt v�rakozott az ajt�n�l? – a tan�r nem �rtette. 
- Tudja, tan�r �r, csak m�g egyszer �tgondoltam a leck�t… 
- Remek! Akkor most f�radjon beljebb! 
Bementem a terembe �s Edmund f�jdalmas arc�ba �tk�ztem. Le�ltem mell�. �t perc m�lva elkezd�d�tt az �ra. Nem tudtam figyelni. Csak az j�rt a fejemben, hogy j�l hallottam-e. Egyszer csak egy cetli volt a padomon. Kinyitottam. Hallottad a besz�lget�s�nket? Edmundra n�ztem. Elmondjam neki? Hogy hallottam egy sz�t, ami tal�n az eg�sz �let�nket felforgatja? Igen. A v�g�t. Odacs�sztattam neki. T�bbet nem �rt. Az arc�t nem l�ttam, mert elfordult. 
�ra ut�n az eb�dl�be indultam. Le�ltem oda, ahol m�ltkor is �ltem, egyed�l. V�rtam. Mit mondjak neki. Eddig tudtam mit akarok, de most tal�n �j inform�ci� ker�lt a birtokomba. V�mp�r? Oh my god! Edmund hangja z�kkentett ki a gondolkod�sb�l. 
- Szia Lily! – le�lt velem szemben.  
- Szia Edmund! 
- Mir�l szeretn�l besz�lni velem? 
- H�t, tudod, nem eg�szen err�l akartam besz�lni, de van a besz�lget�setek, ami nem hagy nyugodni. – Edmund f�jdalmas arc�t l�tva �sszeszorult a sz�vem. M�rt kell neki f�jdalmat okoznom? 
- Mennyit hallott�l? 
- Nem sokat. – feleltem szemles�tve. Akaratlanul is hallgat�z�nak �reztem magam. 
- Akkor melyik r�sze nem hagy nyugodni? 
- H�t… Julie azt mondta: „elmondod neki, hogy v�mp�r vagy?” Figyelj, �n tudom, ha ez h�lyes�g, mert lehet, hogy rosszul hallottam, nyugodtan �llj fel �s hagyj itt �r�kre, de van m�g valami, amir�l m�r el�tte is akartam besz�lni veled… – k�ny�r�gve n�ztem r�. F�lbeszak�tott. 
- Lily, eml�kszel, hogy tegnap volt valami, amit nem akartam elmondani? 
- Igen. 
- Lily, �n… - lehalk�totta a hangj�t – v�mp�r vagyok. Nem iszom emberi v�rt, de v�mp�r vagyok! Egy sz�rnyeteg!