M�sodik fejezet 

     Jasper Whitlock az erd�n �t szaladt.  Futott, pedig m�r igen f�radt volt. Ha j�l sz�molta �t napja volt m�r �ton. De nem �rdekelte az �lete. Az �lete, amely m�r r�g�ta nem volt teljes.

- F�l �let. Egy ragadoz� �lete. Semmi t�bb! – gondolta mag�ban m�rgesen.

     Gyors�tott. M�g jobban nekiveselkedett a hossz� �tnak �s hab�r m�g mag�nak sem merte bevallani ( az apja mindig arra tan�totta, hogy a gyenges�geit fojtsa el ), de igenis f�lt.

     Att�l tartott, hogy mit sz�l majd Maria ha megtudja, hogy t�nyleg elj�tt a t�borb�l. De legink�bb att�l retteget, hogy - hab�r er�snek �s �n�ll�nak mutatta mag�t - ha valami okn�l fogva azok a v�mp�rok, akikhez k�sz�lt, nem fogadj�k be, mihez kezd egyed�l?

- Vissza m�r nem mehetek! �s nem is akarok visszamenni! Elegem van az �lland� �ld�kl�sb�l! – gondolt vissza eddigi �let�re �s m�g fut�s k�zben is kir�zta a hideg.

     Rengeteg emberrel v�gzett m�r. Vagy �gy, vagy �gy. Valakit meg�lt, m�sokat �tv�ltoztatott. Jasper mindig �gy �rezte tal�n azok j�rtak jobban akikkel azonnal v�gzett. A v�mp�r �let sz�m�ra igazi k�nszenved�s volt. Minden nap �gy telt, hogy csak arra tudott gondolni, b�rcsak sose jelentkezett volna a seregbe. B�rcsak sose lett volna olyan j� strat�ga, �s akkor Maria nem hallott volna fel�le, �s nem harapta volna meg azon a v�gzetes napon.

     Jasper az eddigi �lete el�l futott. De hogy hov�? Azt � is szerette volna tudni.

     Ekkor lass�tott, mert megl�tott egy h�zat. Pontosabban egy visk�t. Nem igaz�n volt otthonos, csal�di h�znak nevezhet�. Ahhoz t�ls�gosan kicsi �s komor volt itt az erd� k�zep�n. Jasper meglapult egy mogyor�fa m�g�tt �s f�lelt. Nem halott semmit.

- Ak�rki lakja nincsenek itthon. De legal�bb kilencven sz�zal�kban biztos vagyok, hogy ez Peter �s Charlotte h�za. – gondolta.  – El�ugrott a fa m�g�l �s k�nny�, szinte nyugodt l�ptekkel indult meg a fah�z fel�.

     �m ekkor egy �ri�si  suhog� hang k�s�ret�ben egy k�t�l tekeredett a l�b�ra. A h�l� a magasba r�ntotta, egy szintbe a mogyor�fa lombkoron�j�val. 

     Jasper felnevetett. Olyan hangosan, hogy belevisszhangzott az erd�. A nevet�se m�g percekig pattogott ide – oda a f�k k�z�tt.

- �gyes! De nem el�gg�! Ez term�szetesen Peter st�lus�ra vall.  – morogta hangosan �s egyetlen gyors, hat�rozott mozdulattal, puszta kez�vel sz�thas�totta a h�l�t alkotta  egyik fontos k�telet �s talpra esett, mint a macska.

- Ez k�sz. Van m�g valami csapda?  - k�rdezte fennhangon �s k�rben�zett. Megpaskolta a m�r �gy is koszos kezeit �s laz�n zsebre tette azokat.

- Semmi t�bb! – mondta egy hang a h�ta m�g�tt. – Csak gratul�lni tudok, hab�r kital�lhattad volna, hogy biztosan tettem ki p�r h�l�t az erre t�ved� embereknek. Kiss� csal�dott vagyok.

     Jasper lassan megfordult , megr�ntotta a v�llait �s  ,, kit �rdekel” pillant�st vetett a vele szemben �ll� sz�ke f�rfira.

- �dv Peter. Hogy vagy?  - k�rdezte k�nnyed�n.

     Ekkor egy szint�n sz�ke haj� n� is megjelent a f�rfi mellett. Megnyalta a sz�j�t Jasper - t l�tv�n. A mellette �ll� f�rfi megfogta a n� kez�t.

- Oh.  – s�hajtott csal�dottan a n� �s h�tr�lt p�r l�p�st. – Csak te vagy az? Azt hittem egy gyan�tlan ember.

-  Ahogy eln�zem, nem igaz�n �r�lsz nekem. – sz�lt Jasper, �s szemmel l�that�lag  igaz�n mulattatta ez a kijelent�s.

- Ezt eltal�ltad. Azt rem�ltem, hogy soha t�bb� nem l�tlak Peter k�zel�ben.

- Fejezd be! – parancsolt Peter Charlotte- ra.

     Jasper kihaszn�lta az alkalmat �s r�gi cimbor�ja mellett termett. A sz�ke f�rfin �s a n�n lassan k�l�n�s nyugalom �s �r�m lett �rr�.

- Hagyd m�r abba! El�g! Mondtam m�r, hogy rajtam ne haszn�ld a k�pess�gedet!  - ki�ltott fel hirtelen Peter �s arr�bb r�ngatta Jasper k�zel�b�l Charlotte – ot.

- J�l van! Bocs�nat! – sz�lt a fi� �s feltartotta a kez�t. – Bemehetn�nk a h�zba? El�g f�radt vagyok. Lepihenn�k.

- Azt m�r nem! Addig be nem teszed a l�bad hozz�nk m�g el nem �rulod j�tt�d igazi c�lj�t. Maria k�ld�tt, hogy engem is likvid�lj?!

- Nem. Esk�sz�m. – tette hozz� Jasper, Peter hitetlenked� arckifejez�se l�tt�n.

- Akkor meg mi�rt j�tt�l? Csak bajba sodorsz minket.

- El kellett j�nn�m. Musz�j volt. M�r nem b�rtam tov�bb. Eml�kezz, hogy egykoron �n is t�mogattalak.

     Peter elgondolkodott. Abban a p�r �vtizedben am�g � �s Jasper egy�tt szolg�ltak az �jsz�l�tt v�mp�rok sereg�ben Peter mindig sz�m�thatott Jasperre. J� bar�tok lettek. Amikor � elhat�rozta, hogy elj�n Jasper zoksz� n�lk�l �rtett vele egyet.

- Minek j�tt�l vissza?! – k�rdezte Peter szemreh�ny�an.

     Jasper �rkez�se �ta el�sz�r lehajtotta a fej�t �s b�nb�n� arckifejez�st �lt�tt. J�l eml�kezett arra a napra, amikor Peter �s Charlotte megsz�ktek. � seg�tett nekik.

     �t �vre r� miut�n megsz�ktek, bar�tja felaj�nlotta, hogy Jasper tartson vel�k. � pedig �gy is tett.

     �m valami�rt annyira k�t�d�tt Maria-hoz, hogy p�r napig b�rta csup�n a k�l�nl�tet �s v�g�l sz� n�lk�l visszat�rt hozz�.

- Tudom, tudom. – mondta �s megad�an feltartotta sebhelyes kezeit – Igazad van. Egyszer m�r elj�ttem veletek, de visszamentem. Viszont hidd el nekem, ez most nem fog megt�rt�nni! Esk�sz�m! Maria soha t�bb� nem ir�ny�thatja egyik�nk �let�t sem!

- Rendben. Hiszek neked. – sz�lt Peter.

     Jasper fels�hajtott �s egy kis huncut mosoly ter�lt sz�t lassan az arc�n.

- De figyelmeztetlek! Ez az utols� alkalom. Ha m�g is �gy d�nten�l, hogy nem maradsz, ide t�bb� be nem teheted a l�bad! �rtetted?

- Term�szetesen.

- Akkor  nem b�nom, gyere be.

- K�sz�n�m.

     Jasper h�trasim�totta m�zsz�ke hajtincs�t �s elindult a h�zba.

     Peter k�vette volna, de Charlotte megr�ntotta a kez�t.

- Mi�rt fogadjuk be?

- Ezt te nem �rheted. A bajt�rsam volt. Seg�ten�nk kell neki. �s eml�kezz csak. Neki k�sz�nhetj�k, hogy m�g a mai napig is �l�nk �s egy�tt lehet�nk.

     Charlotte olyan arcot v�gott, mint aki figyelembe sem akar venni egy kellemetlen igazs�got.

- Csak p�r napig engedj�k, hogy maradjon. J�?

- Nekem mindegy. B�zom az �szt�neidben. Ha te �gy v�led, hogy nem Maria k�ldte ide akkor �n sem agg�dom.

- Az�rt ennyire �n sem b�zom benne. Figyelni fogjuk. Egyetlen gyan�s mozdulat �s meg�lj�k.

- Ez lesz a legjobb megold�s. Mindenesetre �n elmegyek vad�szni. K�s�bb j�v�k.

     Peter b�lintott �s figyelte, ahogy kedvese lassan beleolvadt az erd� hom�ly�ba, majd legy�zte t�rhetetlennek �rzett szomj�s�g�t �s bement a h�zba. 

     A h�z egyszer� volt, de m�gis praktikus. H�rom helys�g volt benne. Egy el�t�r, egy f�rd�helys�g �s egy kicsi szoba. �gy sehol. Csup�n k�t k�nyelmes fotel, �s a bej�rattal szemk�zt egy k�nyvespolc. P�r poros k�tet. Semmi t�bb.

     Mire Peter be�rt a szob�ba, Jasper m�r helyet foglalt az egyik fotelben. V�rakoz�an n�zett r�gi bar�tj�ra �s l�that�lag roppantul j�l mulatott valamin. Ezt Peter is �szrevette.

- Te meg minek �r�lsz? – k�rdezte mogorv�n.

- Csak annak, hogy itt lehetek. Sokkal k�nyelmesebb itt, mint a h�bor�ban vagy Maria k�zel�ben. Mellesleg mulattat a t�ny, hogy f�lsz t�lem.

- �n nem t�led f�lek, hanem att�l, hogy a nyakamra hozod azt az �tkozott v�mp�rt!

- Nyugodj m�r meg! – ki�ltott fel Jasper �s miut�n ezek a szavak elhagyt�k a sz�j�t, Peter t�nyleg megnyugodott.

- H�la a k�pess�gednek m�r nem f�lek! Pedig kellene.

- Val�j�ban mit�l is?

- Maria biztosan ut�nad j�n. Miattad ak�r a vil�g v�g�re is elmegy.  – mondta Peter �s mivel  m�r teljesen lenyugodott le�lt a m�sik fotelbe.

- Meg akartam �lni. – jelentette ki Jasper kiss� elszomorodva.

- Hogy mi?! M�r megint?!– k�rdezte Peter �s aggodalommal vegyes harag �jra el�nt�tte a lelk�t. Felpattant a sz�kb�l �s j�rk�lni kezdett a szob�ban.

- Ez�rt nem hiszem, hogy a k�zelj�v�ben ut�nam j�nne.

- Te bolond vagy! Meg�lni Mari�t minden seg�ts�g n�lk�l? N�lk�lem? Nem vagy norm�lis. Esk�sz�m, hogy nem vagy norm�lis! – hadarta Peter. – Eml�kezz csak vissza, amikor visszamentem �rted. – Peter tekintete hirtelen a t�volba r�vedt – Akkor is megakartad m�r �lni. Ketten voltunk, de nem b�rtunk vele. Azt�n te  elj�tt�l vel�nk,  v�g�l m�gis visszament�l. Megbocs�tott �s k�sz. Rendben volt minden. De komolyan? – hitetlenkedett tov�bb a fi� – Azt hittem okosabb �s agyaf�rtabb vagy enn�l Jazz. V�gezni Maria- val?

- Pedig te is neki k�sz�nheted ezt. – mutatott k�rbe Jasper, majd tekintete elid�z�tt Peter nyak�nak jobb als� oldal�n.  Maria egykoron ott harapta meg �t is, miut�n Jaspert is �tv�ltoztatta.

- Tudom. – morogta Peter �s v�r�s szemei m�g a szok�sosn�l is jobban izzottak a d�ht�l.  – Na de akkor is? Mit gondolt�l, hogy legy�zheted  egyes egyed�l?!

- Mi�rt ne? Az�rt annyira nem er�s.

- Val�ban?  - k�rdezte �lesen a sz�ke f�rfi �s olyan k�pet v�gott, mintha er�sen k�telkedne Jasper �rtelmi k�pess�geiben.  – Ha nem is olyan er�s, a keze mindenhov� el�r! Te is nagyon j�l tudod, hogy h�la neki, Charlotte - b�l is v�mp�r lett.  – morogta  megint csak m�rgesen.

- Tudom �s persze sajn�lom. – mondta Jasper.

      Ekkor kiny�lt a bej�rati ajt� �s Charlotte viharzott be. Egyetlen mozdulattal l�pett be �s �lt le Peter hely�re. L�bait keresztbe tette �s �ntelten n�zett �j vend�g�re. Jasper a n� szemeibe b�mult. Azok a szeme l�tt�ra v�ltoztak b�borb�l halov�ny barn�ra.

- Ezzel megvoln�nk. – mondta a n�.

- Sajn�lom azt a szerencs�tlent, aki az utadba ker�lt. – d�nny�gte Jasper �s undorodva fordult el Charlotte - t�l.

- Valamikor enni is kell. – t�rta sz�t a karjait Charlotte �s �gy folytatta :

- K�l�nben meg, r�g�ta �ton lehetsz. L�tszik rajtad. Neked is vad�sznod kellene.

- Ne agg�dj! Majd tudom, hogy mikor �hezem meg igaz�n. Att�l nem kell f�lned, hogy �hen halok. – v�laszolt keser�en Jasper.

- A l�nyeg, hogy ne maradj sok�ig!  – sz�lt a l�ny �s kiment a szob�b�l. – Rem�lem �rzed a hangulatunkon, hogy itt senki sem l�t sz�vesen!

- Hogyne �rezn�m. De az�rt legal�bb minimum egy �vig maradok, m�g ki nem tal�lom, hogy hogyan tov�bb.

     Peter elh�zta a sz�j�t, de b�lintott. Charlotte a m�sik szob�b�l �tsz�r�d� zajok alapj�n m�rg�ben �ppen kett�t�rte a k�nyvespolcot. Jasper elvigyorodott �s kisuhant az �jszak�ba. �gy d�nt�tt itt az ideje vad�szni menni.