Negyedik fejezet 

     Maria fel – al� j�rk�lt. Olyan ideges volt, hogy legsz�vesebben t�z emberrel v�gzett volna. De azt�n hamar r�j�tt, hogy most az egyszer nem emberekre f�j a foga. Egy v�mp�rra v�gyott. Egy f�rfira akit � teremtett, � csin�lt bel�le befoly�sos katon�t, � tan�totta meg mindenre. �s ez a v�mp�r most h�tlen lett hozz�.

- Az eg�sz Peterrel kezd�d�tt.  – gondolta fesz�lten – Ha az az �tkozott nem szeret bele abba az �jsz�l�tt v�mp�rl�nyba, aki az �n szememben semmit sem �rt,  tal�n Jasper sem megy el. M�ghozz� k�tszer. Ahhh – f�st�lg�tt mag�ban - Igen. Biztosan itt maradt volna.

     Azt�n esz�be jutott, hogy Jasper viharos �s harct�l sem mentes t�voz�sa el�tt bevallotta neki, hogy egykor � seg�tett Peter�knek megsz�kni. V�gig tudott arr�l, hogy menek�lni k�sz�lnek �s nem sz�lt err�l senkinek.

- H�l�tlanok.  – morogta – A vil�got k�n�ltam nekik �s ez lett bel�le. Cserben  hagytak. Elmentek, �s Jasper m�g v�gezni is akart velem. M�r m�sodj�ra! Az a szemtelen … - gondolta.

     Maria a ripity�ra t�rt b�torokra �s a kit�rt ablakra n�zett. �t nap telt el az�ta, hogy Jasper elment. Esz�be jutott az a bizonyos v�gzetes nap. A m�zsz�ke haj� fi� kopog�s n�lk�l l�pett be a szob�ba.

- Elmegyek.  –mondta – Figyelmeztetlek, hogy  ne keress, mert megb�nod!

- Ezt meg, hogy �rtsem?  M�r megint elm�sz?  - k�rdezte a n� �vatosan.

- Elegem van bel�led �s minden m�sb�l. Belef�radtam a harcokba, a fiatal v�mp�rok kik�pz�s�be �s abba, hogy �lland� h�s�ggel tartozom neked. Egy olyan l�nynek, aki semmit sem �rdemel csak sz�nalmat �s megvet�st!

- �gy is vissza j�ssz. M�ltkor is visszat�rt�l hozz�m. Nem tudsz n�lk�lem �lni! Nem �lhetsz n�lk�lem!  - mondta Maria bek�pzelten  �s magabiztosan.

- Nem!  - �v�lt�tte a fi� - Ez�ttal nem leszek gy�va �s gyenge! Nem!

- Na de Jasper?  Sose feledd, hogy mit tettem �rted!

- Mit is? V�get vetett�l az �letemnek. �n sosem akartam �r�kk� �lni. Nem v�gytam arra, hogy a fronton �ljem le az �letem. Csal�dot akartam, gyerekeket. Voltak terveim.

- Ugyan m�r.  – nevetett Maria �s k�nnyed�n legyintett – Hiszen odahaza nyomorban �lt�l. Azt hiszed nem n�ztem ut�na a h�tterednek miel�tt �tv�ltoztattalak? Azon a napon, amikor el�sz�r tal�lkoztunk neked �gy t�nhetett, hogy nem ismerlek, de �n akkor m�r szinte mindent tudtam r�lad. Az ap�d elhagyott, az any�d alkoholista volt. A l�ny akit feles�g�l kellett volna venned, sosem szeretett t�ged. Ellenben a legjobb bar�todat ann�l ink�bb szerette.

- Nem �rdekel. Az is jobb lett volna, mint ez.  – mutatott �nmag�ra a fi�.

- Mikor m�g fiatal v�mp�r volt�l nem ezt mondtad. V�gyt�l arra, hogy befoly�solhass m�sokat. A l�telemed volt a harc. �m ami�ta megismerted Petert �s Charlotte – ot puh�ny lett�l. Sz�gyelld magad!

     Jasper hirtelen vicsorg�sba t�rt ki �s az asztalon �tugorva nekiesett Maria tork�nak.

- Nem gy�zhetsz le! – kiab�lta  Maria.

      A n� ler�zta mag�r�l a fi�t �s egy h�traszalt� k�s�ret�ben hozz�v�gta az ablakhoz. Az �veg megrepedt �s Jasper kizuhant. Maria zih�lva meg�llt �s v�rt. Jasper egyetlen tizedm�sodperc eltelt�vel visszaugrott  a p�rk�nyra �s a leveg�be emelkedve beler�gott a n� gyomr�ba. Maria �tbukfencezett az egyik fotelon �s a fal el�tt k�t�tt ki.

- Soha, ism�tlem soha ne ker�lj a szemem el�!  - mondta a fogai k�z�tt sz�rve a szavakat Jasper.   – Rem�lem t�bb� nem tal�lkozunk!

     Gy�l�lk�dve n�zett a n�re, majd zsan�rost�l kit�pte az ajt�t �s t�vozni k�sz�lt. �m hirtelen m�g meg�llt az ajt�ban �s �gy sz�lt:

- K�l�nben is. Peternek  �s Charlotte –nak �n seg�tettem megsz�kni.

     A n� d�h�s ord�t�sban t�rt ki.

- Hogy mi?! – k�rdezte undorodva, de Jasper addigra m�r nem volt sehol.

     Maria hirtelen �jra a jelenben tal�lta mag�t. Miut�n �jra �lte ezeket az eml�keket m�g jobban haragudott Jasperra. Ekkor a szob�ba l�pett egy f�rfi.  Kin�zetre k�r�lbel�l harminc �ves lehetett. Persze id�sebb volt. Terepsz�n� ruh�t viselt �s tisztelgett a n� el�tt.

- Hivatott? – k�rdezte.

- Lenne sz�modra a egy feladatom.

- Igen?

- Keresd meg Jasper Whitlock – ot �s v�gezz vele!

- Na de… - sz�lt meglepetten a f�rfi.

- Ne ellenkezz Thomas! Tudom, hogy � tan�tott, � volt a mentorod, de most m�gis v�gezned kell vele!

- Er�sebb �s okosabb n�lam, nem mellesleg k�l�nleges er�vel b�r. Nem h�tk�znapi v�mp�r.

- Tudom. Ez�rt is d�nt�ttem �gy, hogy vagy velem van, vagy senkivel. � v�lasztott. A t�bbi m�r a te dolgod.

     Thomas �jra tisztelgett �s t�vozott a romos szob�b�l.  

*** 

     Peter �s Charlotte tehetetlen�l �s bossz�san figyelt�k, amint Jasper t�sk�nyi holmij�val berendezkedett a h�z  el�ter�be. Peter azonban egy id� ut�n m�r feladta az �lland� bosszankod�st �s pr�b�lt �r�lni legjobb bar�tja jelenl�t�nek. �m Charlotte nem n�zte j� szemmel, hogy Jasper egyre otthonosabban �rezte mag�t. Folyton kritik�kkal illette a fi�t �s ahol csak lehetett belek�t�tt a jelenl�t�be. Jasper ezek ellen �gy pr�b�lt meg v�dekezni, hogy legt�bbsz�r eg�sz nap a h�zon k�v�l tart�zkodott, �m amikor  m�r megunta az �lland� futk�roz�st, valamint k�v�lr�l ismerte az erd�t, k�nytelen volt ,,haza” menni. Ilyenkor  bevetette k�l�nleges k�pess�g�t �s hatni pr�b�lt Charlotte – ra. Ennek az lett az eredm�nye, hogy a l�ny  t�ls�gosan is bar�tkoz� lett Jasperrel �s a fi� v�g�l felhagyott ezekkel a pr�b�lkoz�sokkal, mert att�l tartott, hogy megb�ntan� Peter �rz�seit.

     Jasper nagyon �lvezte a szabads�got. Boldog volt, hogy Maria nem parancsolgatott neki �s m�r nem kellett �lland�an azon agyalnia, hogy mik�nt kell kik�peznie az �jonc hidegeket. Akkor vad�szott amikor kedve tartotta, �m ilyenkor mindig b�ntudata volt. Nem akart m�sokat megfosztani az �lett�l, de �gy gondolta neki is l�teznie kell valahogy.

     Ahogy teltek a napok egyre t�bbsz�r hangoztatta, hogy mindh�rmuknak �letm�dot kellene v�ltoztatniuk.

- Fogalmam sincs, hogy mire c�lzol! – mondta imm�r vagy sz�zadj�ra Peter, miut�n Jasper megint ezzel a t�m�val hozakodott el�.

- �n meg azt nem �rtem, hogy mit �rthetetlenkedsz! – bosszankodott a fi�. – Mi olyan felfoghatatlan abban, hogy m�sfajta �letr�l �lmodozom?!

- De te is tudod, hogy mi nem �lhet�nk m�sk�pp. �ld�s �s �tok is ez a v�mp�rl�t. �r�kk� �l�nk, de m�sok hal�l�nak az �r�n.

- Tudom. – f�st�lg�tt �s h�trasim�totta m�zsz�ke bozontj�t.

- Akkor meg?

- De nem jobb lenne, hogyha megpr�b�ln�nk �gy �lni, mint az emberek?

- Az lehetetlen! Hogyan gondolod te ezt?

- Azt m�g nem tudom. De sz�vesen tal�lkozn�k, egy olyan szem�llyel akinek lenne �tlete.

- �lmodozz csak. �n ink�bb a f�ld�n maradok. – v�laszolta Peter �s megcs�v�lta fej�t, l�tv�n, hogy Jasper valami �j dolgon t�ri a fej�t.

- Te mindig hitetlen volt�l. Azt sem hitted el, amikor k�z�ltem veled, hogy v�mp�r lett�l. – eml�keztette Jazz Petert.

- K�rlek ne is eml�keztess arra a napra. Mari�nak m�g annyi b�tors�ga sem volt, hogy ha m�r �tv�ltoztatott k�z�lte volna az igazs�got.

- Gondlom f�lt. Elv�gre er�s volt�l. Tartott t�le, hogy v�gezn�l vele.

- B�r �gy lett volna.

- Besz�lj�nk m�sr�l. – mondta Jasper egykedv�en.  – Eml�kezni sem akarok arra a n�re!

- J�, de akkor mir�l besz�lj�nk?

- Mondjuk arr�l, hogy mik�nt tal�lunk valakit aki seg�t �j �letet kezdeni.

- � Jasper! Fejezd m�r be! – s�hajtott Peter �s berohant a h�zba.

     Charlotte �ppen akkor �rkezett meg, amikor szerelme beviharzott a h�zba. Megcs�v�lta a fej�t �s odal�pett a vend�g�kh�z.

- Most �ppen mivel ideges�tetted fel?  - k�rdezte m�rgesen. 

- Csak a szok�sossal.

- A lehetetlen elk�pzel�seddel az olyan �letr�l, amiben a magunkfajt�nk nem b�ntj�k az embereket?

- Pontosan.

- Sz�nalmas vagy.

- K�szi  Charlotte, t�led nem v�rtam m�st.

A vita hev�ben �szre sem vett�k, hogy valaki lassan megk�zel�tette a b�v�hely�ket. Thomas volt az. Maria k�ld�tte.

     A f�rfi akinek v�llig �r� rozsdabarna haja volt  �s a szemei �ppen a sz�nfekete �rnyalat�ban j�tszottak csendben meglapult a k�zelben. Minden egyes sz�t halott. Thomas mindig is j� lopakod� volt. M�r a h�bor�ban is �lland�an ez volt az � feladata. Becserk�szni az ellens�get �s megtudni a f�ltett titkokat, gyenges�geket.  Most m�r tiszt�ban volt vele, hogy mi is Jasper gyeng�je.

- Egy t�k�letesebb, harc n�lk�li, emberi �ldozatokt�l mentes  �letre v�gyik. – gondolta mag�ban.

     Kiss� el�gedetlen volt. � eddig a pillanatig azt hitte, hogy Jasper a t�k�letes v�mp�r. Egy �rzelem n�lk�li l�ny, aki arra sz�letett, hogy ragadozzon �s puszt�tson. Aki csak az �nfenntart�st helyezi el�t�rbe. Thomas most r�d�bbent, hogy f�lreismerte egykori  tan�t�j�t. Azt�n esz�be jutott, hogy mire k�rte Maria, �s most m�t cseppet sem volt ellen�re, hogy megszegje a parancsot.

     Lassan egy terv fogalmaz�dott meg benne. Egy olyan �tlet, ami ha bej�n akkor v�g�rv�nyesen elpuszt�tja Jaspert �s �t, Thomast, Maria kedvencei k�z� emeli.

 A f�rfi lassan elvigyorodott �s k�zben t�volodni kezdett a k�t v�mp�rt�l. Nem akarta megkock�ztatni, hogy ellens�gei meg�rezz�k az illat�t, vagy Jasper net�n �szrevegye a hirtelen, semmib�l  t�madt el�gedetts�get.

     Ek�zben Charlotte �s Jazz tov�bb vitatkoztak.

- Most m�r azt�n t�nyleg elegem van bel�led. – panaszkodott a n� – Mi�rt nem m�sz el innen �s hagysz minket b�k�n v�gre?

- Sajn�lom, de nem tehetem. M�g maradni akarok. �gy �rzem van m�g rem�ny, hogy megv�ltoztassalak benneteket.

- V�mp�rok vagyunk. Fogd m�r fel! Mi nem v�ltozunk meg. �r�kk� fogunk �lni �s ennek k�sz�nhet�en  �r�kre gyilkol�sra vagyunk �t�lve.

     Jasper nagyon ideges lett Charlotte szavait�l. Sajnos be kellett l�tnia, hogy eddig nem tal�lt megold�st az �rtatlanok �letben hagy�s�ra.

- Nem akarom, hogy Charlotte –nak legyen igaza. – gondolta inger�lten.  – Azt nem tudn�m el�viselni.

- Most meg min gondolkozol? – k�rdezte  hirtelen a n�.  – Ugye kezded bel�tni, hogy t�vedt�l?!

- Most �ppen az jutott az eszembe, hogy mi lenne ha szomjas lenn�l, vadsz�ni menn�l �s �ppen egy egykori rokonodba botlan�l. Teszem azt mondjuk az �desap�dba.

     Charlotte arca els�t�t�lt �s valami eddig ismeretlen, szokatlan �rz�s �lt ki r�. A sz�nalom.

- Nos akkor … - elharapta a mondatod �s sokatmond�an n�zett a fi�ra.

- Nem hiszem el, hogy v�gezn�l vele.

- Elm�ltak azok az id�k, amikor a csal�dommal foglalkoztam. K�l�nben is, annyira nem is eml�kszem r�juk.

- Most hazudsz. �rzem. – v�laszolta Jasper.  – Bizonytalan vagy �s sz�nalom, sajn�lat kavarog benned.

- J�l tudod, hogy az �szt�n er�sebb az akaratn�l.  – v�laszolta lemond�an Charlotte.

- Ezek szerint …?

- Igen. V�gezn�k vele.

     Charlotte lassan megfordult �s besietett a h�zba. Egy s�hajt�st fojtott el.

     Jasper csal�dottan n�zett ut�na. Nagyon elkeseredett, hogy a l�ny erre a k�vetkeztet�sre jutott. �gy v�lte, ha valaha is ilyen v�laszt�s el� ker�lne, � meg tudn� �llni azt, hogy �rtson egy volt szerett�nek.

- Ez h�t a k�l�nbs�g k�ztem, Peter �s Charlotte k�z�tt. Tal�n nekem m�g nem k�s�. De nekik m�r igen.  – gondolta �s � is bement a h�zba.

     Peter �s Charlotte a h�z egyetlen szob�j�ban �ltek �s besz�lgettek. Amikor Jazz bel�pett elhallgattak. Peter k�rd�en n�zett szerelm�re, majd bar�tj�ra, de nem sz�lt semmit.

- D�nt�tt�l?!– k�rdezte a l�ny.

- Igen. – mondta Jasper csendesen �s kiss� kih�v�an n�zett Charlotte – ra.

- Akkor mostant�l nyugalomban fogunk �lni?  - szolt rem�nykedve Peter.

- Igen. – mondta �jb�l Jazz.

- Vitatkozni sem fogtok? – k�rdezte a f�rfi, �s most az egyszer szerelm�re n�zett, tudv�n, hogy �ltal�ban mindig � kezdem�nyezte a veszeked�st Jasperral. 

- Nem lesz gond! Az �n r�szemr�l legal�bbis biztos.

- �n sem fogom keresni a bajt. – tette hozz� megnyugtat�sk�pp a fi� �s term�szetesen mindenkin ez a nyugodt �rz�s lett �rr�.

- Akkor nem m�sz el? – k�rdezte Charlotte.

- Egyenl�re nem.

     A fi� ezut�n fogta mag�t �s kiment a h�zb�l. �rezte, hogy Peter n�gyszemk�zt szeretne besz�lni Charlotte- val. Miut�n hangosan bev�gta maga m�g�tt az ajt�t Peter �gy sz�lt:

- Most besz�lt�k meg, hogy nem lesz gond!

- �s?

- Te meg m�ris azt  k�rdezed t�le, hogy el – e megy.

- L�tom nem �rted. – forgatta a szemeit a l�ny.

- Mi�rt? Kellene?

- Igen. Odakint besz�lgettem Jasperral, �s ak�r mennyire f�lek, hogy a bajt hozza r�nk r�d�bbentett valamire.

     Peter k�rd�en vonta fel a szem�ld�k�t.

- Arra, hogy lehet abban valami amit mond. A kult�r�lt, emberi �letben.

- �n meg azt hittem, hogy azt te nem akarod.

- Nek�nk nem is. Mi m�r megszoktuk �gy. J�l elvagyunk. De �…

- Ennyire agg�dsz �rte? – k�rdezte a f�rfi kiss� gyanakv�an.

- Ne �rtsd f�lre. Nem szerelemb�l. Puszt�n egy�tt�rz�sb�l. L�tom, hogy mennyire szenved �gy. Neki t�nyleg �j �letet kellene kezdenie. Ehhez viszont el kellene innen mennie.

- Sz�val azt mondod, hogy k�ldj�k el?

- �n ink�bb m�r nem sz�l�k bele. Te  viszont azt csin�lsz amit akarsz �s persze Jasper is. De rem�lem, hogy egyszer elmegy innen �s teljes�l a k�v�ns�ga.

- Dr�g�m – mondta Peter �s �t�lelte a l�nyt – B�szke vagyok r�d.

- Engem is meglep ez az egy�tt�rz�s, de h�t �gy l�tszik ak�rmennyire is tiltakoztunk Jasper szem�lye ellen, m�gis csak siker�lt neki egy kis v�ltoz�st csemp�sznie az �let�nkbe.