Hetedik fejezet 

     K�nz� lass�s�ggal teltek a napok, amik lassan �vekbe csaptak �t, �s �n szinte mindig azon kaptam magam, hogy m�r megint t�l vagyok egy vad�szaton, m�ghozz� akaratom ellen�re. A legutols� alkalommal pontosan eml�keztem, hogy kisebb harcba keveredtem Noah- val, aminek az lett az eredm�nye, hogy grabanc�t a kezeim k�z� kaptam �s teljes er�b�l lerep�tettem a r�gi k�nyvt�r emelet�r�l. � persze egy karcol�s n�lk�l meg�szta a dolgot, csak hogy azut�n el�gedetten toppanjon el�m �s ennyit mondjon:

- Indulj vadsz�ni Alice!

     Nem ellenkezhettem. Pedig megpr�b�ltam. Minden er�mmel azon voltam, hogy ellen�lljak a k�s�rt�snek, de a szomj�s�g �s Noah k�pess�ge legy�zhetetlennek bizonyult.

     Clarissa egy nap azt�n odaj�tt hozz�m, hogy k�z�lje nagyot csal�dott bennem.

- �n t�nyleg azt hittem, hogy tenni is fogsz valamit, nem csak �g�rgetsz. – mondta szemreh�ny�an. – De te sem vagy k�l�nb, mint a t�bbi!

- Hidd el, hogy �n pr�b�lkozom, de a fiv�red egyszer�en legy�zhetetlen. – nem b�rtam hangosan kimondani ezeket a szavakat, �gy h�t suttogtam. Bel�ttam, hogy t�nyleg sz�gyellem magam.

- Igaza volt, amikor azt mondta, hogy �gy is el�ri n�lad, hogy a hitvese legy�l.

     �n megtorpantam �s hitetlenked� arccal n�ztem a l�nyra.

- Micsoda? – visszahangzottak a szavaim a falak k�z�tt.

- J�l �rtetted! – sz�lt sokatmond�an Clarissa – M�g egy – k�t nap �s megk�ri a kezed,

te pedig sz� n�lk�l igen mondasz majd neki. Azut�n m�r nem lesz es�lyed, hogy elmenj inn�t �s �j �letet kezdj. �r�kre itt fogsz ragadni.

     Befogtam a f�lem, hogy ne is halljam ezeket a szavakat.

- Nem! Az nem lehet! Nem is szeretem! – ellenkeztem �s d�h�sen f�jtattam.

- Az nem sz�m�t! Neki senki sem sz�m�t igaz�n. M�g nem j�tt�l r�?

- De. – mondtam s�hajtozva �s m�r �reztem is, hogy elkap az a j�l ismert melankolikus �rz�s.

      A kezeim megremegtek �s m�r semmit sem l�ttam tiszt�n magam k�r�l. Azt�n hirtelen minden f�nyes lett �s megl�ttam Noah –t, ahogy el�ttem t�rdel. �n meglepetten �s sz�rny�lk�dve n�ztem r�, �m m�gis tudtam, hogy mi fog most  k�vetkezni.

- M�r els� l�t�sra tudtam, hogy a sors minket egym�snak sz�nt. Most m�r �rtem, hogy mi�rt lett�nk mindketten v�mp�rok. Az�rt, hogy h�zasok legy�nk.

- Noah – sz�ltam elhal� hangon – �n … �n nem szeretlek!

     A fi� feln�zett r�m, ajk�t morcosan �sszecs�cs�r�tette �s felpattant t�rdel� helyzet�b�l. Megragadta a kezeimet. Szinte bilincsbe z�rta �ket. Tekintet�t a szemeimbe f�rta. �n megpr�b�ltam elfordulni �s kiszabadulni, de tehetetlen voltam.

- Na m�r most j�l figyelj r�m! Itt az lesz, amit �n mondok! Meg�rtetted?!

- Igen. – mondtam sz�ntelen�l.

- A feles�gem leszel �s �r�kre velem maradsz!

- Rendben.

     Noah r�m mosolygott, elengedett �s ajk�t az eny�mhez �rintette.

A k�p lassan elhom�lyosult, �s �n �jra Clarissa d�ht�l izz� arc�t vehettem szem�gyre.

- Gondolom l�ttad. – sz�lt.

- Oh te j� �g! Ezt nem engedhetem! – mondtam sz�rny�lk�dve.

- Pedig �gy fog t�rt�nni. Hiszen l�ttad. A l�tom�said sosem hagytak cserben. Eddig minden �gy t�rt�nt, ahogy azt m�r el�re l�ttad. Most sem lesz m�sk�ppen.

- Pedig ez nem fog megt�rt�nni!

     Zih�lva, idegesen rohantam le a l�pcs�k�n, ki a lenyugv� Nap f�ny�ben. Hirtelen egy figyelmeztet� t�bl�ba botlottam bele. Ezt �llt rajta:  

Figyelem!  

     Megk�rj�k a tisztelt lakoss�got, hogy este h�t �ra ut�n senki se hagyja el a h�z�t �s a k�rny�ket!

     Ha m�gis valami s�rg�s dolga akadna valakinek, k�rj�k a saj�t �rdek�ben csoportosan ( minimum 3- 4 f� ) k�zlekedjen, �s akkor is legk�s�bb este 21.30 – ra �rjen haza.

     Az �vint�zked�s addig van �rv�nyben, am�g a csend�r�k �s a helyi vad�szok el nem kapj�k a v�rosunkban gar�zd�lkod� medv�ket.

     Sz�ves meg�rt�s�ket k�rj�k.

Biloxi �llami Hivatal.  

     A kezemet a homlokomhoz csaptam �s bossz�san fordultam vissza a k�nyvt�r fel�. Ez az int�zked�s miattunk l�pett �letbe �gy k�r�lbel�l n�gy h�napja. A pap�r amire nyomtatt�k m�r szakadt volt �s megs�rgult. L�tszott rajta az id� m�l�sa.

     M�r r�gen nem vad�sztunk erre. M�s �llamokba j�rtunk �t. Pr�b�ltunk nem felt�n�st kelteni, hogy a v�ros k�zel�ben lakunk, de ett�l f�ggetlen�l  term�szetesen meg�rtettem. Ha ember lenn�k bizonyosan �n is otthon maradn�k. Most nem voltam szomjas, mert tegnap vad�sztunk, de akkor sem mertem a v�roslak�k  k�zel�be menni. Nem kellene felt�n�st keltenem.

     V�g�l �gy d�nt�ttem, hogy ma m�r semmikk�ppen nem megyek vissza a k�t testv�rhez. Csendesen elb�jtam k�t szemetes kont�ner k�z�tt, leguggoltam, h�tamat a falnak vetettem.

- Most meg mit tegyek? – k�rdeztem magamt�l. – Meg kell akad�lyoznom, hogy Noah hat�st gyakoroljon r�m.

     Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy el tudn�k menek�lni el�le. Tal�n p�r napig m�g nem is tal�lna r�m. De azt�n meg nem hagyhatom itt Clariss�t. Meg�g�rtem neki, hogy seg�teni fogok rajta.

- �hhh! Lehetetlen egy helyzet. – bosszankodtam �s k�zben figyeltem, ahogy lassan lement a Nap �s az �gen felt�ntek az els� f�nyes csillagok.

- Olyan j� lenne tal�lkozni egy olyan v�mp�rral aki seg�thetne. Aki kiutat k�n�lna  ebb�l az ,, �letb�l”! –elfintorodtam, ahogy kiejtettem magamban az �let sz�t.

     M�r megint �reztem, hogy lassan elnehez�l mindenem. Hallottam, ahogy nagy csattan�ssal nekiv�g�dtam az egyik kont�nernek.

     Egy csal�dot l�ttam. Nem olyanok voltak, mint egy �tlagos csal�d. M�g �gy �ntudatlanul is tiszt�ban voltam vele, hogy v�mp�rok.

     �ten voltak.

     Egy magas, sz�ke haj� f�rfi, aki olyan volt, mint egy szobor. Mintha  az arc�t a szobr�sz, direkt olyanra faragta volna, hogy aki csak r�n�z esz�be jusson, hogy igenis l�teznek t�k�letes k�lsej� l�nyek ezen a vil�gon.

     Ebbe a hib�tlan f�rfiba, egy szint�n csod�latos, visszafogott sz�ps�g�, vil�gos-barnahaj� n� karolt. A n� boldogan j�ratta tekintet�t ide – oda a f�rfi �s a k�r�l�tte �ll� h�rom m�sik szem�ly k�z�tt.

     A l�tom�somban k�zelebb l�ptem hozz�juk �s most a t�l�k t�volabb �ll�kat n�zem meg magamnak.

     Egy l�ny, k�t fi�.

     Azonnal l�ttam, hogy a medvetest�, s�t�t, feketehaj� fi� �s a hihetetlen�l csod�latos vil�gos-sz�kehaj� l�ny egy p�r lehet. A fi� a derek�t karolta a l�nynak, aki kiss� �nel�g�lten figyelte a mellette tornyosul� ,,test�rt” , �s sz�ke haj�t k�zben gyeng�den dob�lta a v�ll�n. Mintha csak tiszt�ban lett volna vele, hogy �ppen �ket figyelem �s m�g �gy, a l�tom�sban is t�k�letesnek akarta mutatni mag�t.

     V�g�l az egyed�l �ll�,  szomor� szem� fi�ra pillantottam. Bronzv�r�s haja, k�cosan meredt az �g fel�. Kez�t a zseb�be m�lyesztette �s n�ha � is a csal�dj�ra n�zett, de l�tszott rajta, hogy hi�nyol maga mell�l valakit.

     T�tott sz�jjal b�multam �ket. S�t�tt r�luk az �sszetart�s �s … - igen gondoltam el�gedetten – a szeretet.

     �gy v�ltem mindannyian v�mp�rok. A b�r�k h�feh�r volt. Annyira szerettem volna megsz�l�tani �ket. K�rni, hogy fogadjanak maguk k�z�.

     Ekkor valami t�rt�nt. Mindannyian fel�m fordultak. A sz�ke f�rfit karol� n�, aki olyan volt, mint egy �desanya fel�m ny�jtotta a kez�t.

- Gyertek csak! – mondta mosolyogva.

     A t�bbi n�gy egyet�rt�en b�lintott.

     Azon tanakodtam vajon ki van m�g itt velem, hogy nem csak nekem sz�lt a n�. Ekkor valaki megfogta a kezem. B�re hideg volt, ak�rcsak az eny�m. Kez�t cs�nya s�r�l�sek fedt�k, mintha eg�sz �let�ben harcolt volna.

- Gyere m�r Alice! – n�gatott – Te mondtad, hogy �k befogadnak.  – sz�lt kiss� fesz�lten.

- Jasper. – suttogtam el�gedetten �s b�lintottam.

     A fi� egyszer�en hib�tlan volt. M�zsz�ke haja a v�ll�ig �rt �s,  ahogy r�m mosolygott �gy �reztem r�gt�n meg kell cs�kolnom. Szorosan magamhoz h�ztam a kez�t �s megpusziltam. B�re kiss� �rdes volt, de az �n szememben hib�tlannak t�nt. Jasper most m�r nem volt  olyan fesz�lt. Nagyokat s�hajtott mellettem �s k�zben �reztem, ahogy gyeng�den �tkarolja a derekamat.

     V�g�l megpuszilt.

     Hib�tlan ajk�t az �n ajkamra cs�sztatta. �s �n szorosan magamhoz h�ztam, hogy a cs�k minden perc�t �lvezhessem. Azt�n a cs�k abbamaradt �s mi egym�s szem�be n�zt�nk.

A szeme fekete volt. Bizalom �s szeretet �radt bel�le, ahogy r�m n�zett. �n meg val�sz�n�leg k�zben r�mosolyogtam, mert most  � is vigyorgott.

- H�t akkor b�tors�g!  - mondta v�g�l �s a m�sik �t hideg fel� fordult.

     �n meg k�vettem. Mentem ut�na sz� n�lk�l. Azok pedig csak mosolyogtak �s h�vogat�an intettek.

     �gy �reztem, hogy Jasper-t mindenhov� k�vetni tudn�m.

     Annyira elhatalmasodott rajtam a szeretet �rz�se, hogy amikor magamhoz t�rtem a l�tom�somb�l �gy �reztem vacogok. Pedig nem f�zhattam. B�r�m m�r r�g nem �rz�kelte a k�r�l�ttem l�v� id�j�r�st.

     Karomat szorosan �sszekulcsoltam a l�bam k�r�, �s csal�dottan n�ztem k�rbe. M�g mindig a b�d�s, orm�tlan kont�nerek k�z�tt voltam. K�zben teljesen beesteledett �s �n arcomat a csillagos �g fel� emeltem. �tv�ltoz�som �ta most el�sz�r Istenhez fordultam:

- K�rlek Uram!  – mondtam halkan – Add meg nekem a lehet�s�get, hogy tal�lkozzam azzal a csal�ddal �s persze Jasperral. S�t, ha csak az egyik lehets�ges, akkor ink�bb a fi�val, de k�rlek, esedezem – mik�zben besz�ltem let�rdeltem – seg�ts nekem, hogy megtal�ljam �t vagy �ket!

     Hirtelen megl�ttam egy hull�csillagot. Egy pillanat erej�ig felf�nylett, majd lomh�n a m�lybe zuhant. �n ameddig csak tudtam, �tj�t v�gigk�vettem a tekintetemmel.

     V�g�l fel�lltam �s visszaindultam a k�nyvt�rba.

     Biztos voltam benne, hogy meg kell keresnem a l�tom�somban l�tott v�mp�rokat. Szinte m�r belesz�d�ltem annyira v�gytam a t�rsas�gukra. �jra tal�lkozni akartam vel�k, csak most m�r szem�lyesen.

     De azzal is tiszt�ban voltam, hogy el�tte m�g Clarissa – nak kell seg�tenem, �s els�sorban Noah – t kell meg�ll�tanom b�rmi �ron!