Nyolcadik fejezet 
 

     Jasper �s �jdons�lt �tit�rsa, Mona f�l nap alatt �rtek Denver k�lv�ros�ba. A fi� sz�m�ra Mona m�g mindig a titokzatoss�got testes�tette meg. Nem igaz�n b�zott benne, de �gy v�lte addig nem lesz gond, am�g  nem akad�lyozz�k egym�st a c�ljaik el�r�s�ben.

     Miut�n bes�t�tedett Jasper a v�ros el�tt elter�l� hatalmas erd� k�zel�ben telepedett le. Mona felhabarodva konstat�lta, hogy a fi� nem akar az �jszaka folyam�n a v�rosba settenkedni �s vadsz�ni egy j�t. �gy h�t v�g�l egyed�l ment be Denverbe �s amikor visszat�rt szemei aranysz�n�ek voltak �s roppant el�gedettnek t�nt.   Jasper pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni a l�ny �nel�g�lt, k�nny� vad�szatt�l ittas el�gedett �rz�seit. Ink�bb arra koncentr�lt, hogy fegyelmezze mag�t �s azt tervezgette, hogy mit fog csin�lni ha felkel a nap.

     Mona k�nnyed�n lehuppant mell� �s miut�n szembefordult vele, csod�lkozva j�rtatta rajta v�gig a szemeit. Jazz egy ideig t�rte ezt a pimasz �rdekl�d�st, de v�g�l beleunt �s �gy sz�lt:

- M�r  meg ne haragudj, hogy goromb�skodom veled, de mi a fen�t b�mulsz rajtam annyira?!

- Hmmm. Nem is tudom.  – ingatta jobbra – balra fekete f�rtjeit. – Az jobb k�rd�s lenne, hogy miket is b�mulok annyira? A sebekt�l tark�tott kezeidet, az �nmegtart�ztat� kifejez�st az arcodon, ami egy kis enyhe fesz�lts�ggel p�rosul? Net�n a katon�s �s fegyelmezett mozg�sod? Vajon melyiket is? – k�rdezte fennhangon �s c�lzatosan a l�ny.

     Jasper a szemeit forgatta �s nem sz�lt semmit.

- Sz�val? – k�rdezte Mona.

- Sz�val mi? – k�rdezett vissza t�relmetlen�l a fi�.

- El�rulod nekem, hogy ki is vagy val�j�ban? Hogy hov� tartasz �s mi a c�lod?

     Jazz m�r v�laszolni akart, amikor l�ny m�g egy k�rd�ssel k�zbev�gott:

- Ja �s azt is mond meg nekem, hogy mi�rt nem vad�szt�l?

- Figyelj – kezdett bele – az�rt nem vad�sztam, mert nem vagyok szomjas �s nem akarok riadalmat kelteni a v�rosban.

     Mona halkan, csilingel�en felkacagott.

- Pfff. Na persze. M�g hogy nem vagy szomjas. A szemeid v�rv�r�sek.

- Hagyj�l m�r ezzel j�?! Majd vad�szok ha akarok!

- Fel�lem.  – r�ngatta v�llait Mona.

- A c�lom meg csak r�m tartozik. �n sem faggatlak t�ged. �s te se k�rdez�sk�dj err�l. Rendben?

- J�.

- De mi a neved? Mert azt m�g nem �rultad el . Vagy hogy nevezzelek? Titokzatos, zakkant v�mp�r? Esetleg emberv�d� sr�c?  - a l�ny j�t nevetett ezeken a kijelent�seken.

- Jasper vagyok. Jasper Whitlock. Am�gy honnan veszed, hogy az embereket v�dem?

- Nem j�tt�l vad�szni, pedig minden norm�lis v�mp�r ezt tette volna a helyedben. Helyes volt a k�vetkeztet�sem?

- Lehet.  –vont v�llat a fi� �s gyorsan elfordult a l�nyt�l.

- Sejtettem, hogy igazam van. M�r hallottam eff�le s�letlens�gr�l.

     Jasper olyan gyorsan fordult vissza Mona fel�, hogy mozdulat�val kisebb sz�lvihart kavart kettej�k k�z�tt.

- Tess�k?

- J�l �rtetted. M�r tal�lkoztam hozz�nk hasonl�val, aki nem akart emberv�rt inni.

- Komolyan? Hol? Mikor? Ki volt az? Siker�lt neki? – k�rdezte t�relmetlen�l Jazz.

- H�. Nyugi, nyugi. Egyszerre csak egy k�rd�st ha lehet. J�? K�l�nben meg, ha �n v�laszolok te is. Ez �gy fair.

     Jasper el�gedetlen�l h�zta el a sz�j�t, de b�lintott.

- Mit akarsz  m�g tudni?

- Hol szerezted ezeket a hegeket? M�g sosem l�ttam sebes�lt hideget. Hiszen minket nem lehet megsebezni.

- M�r hogyne lehetne. A m�rg�nkkel.

     Mona meglepetten pillantott a fi�ra.

- T�ged v�mp�rok harapd�ltak? De h�nyszor, hogy ilyen sok karcol�s van rajtad?

- �lljon meg a menet! – emelte fel a szem�ld�k�t Jasper - Ha �n v�laszolok te is. Ez �gy fair. Azthiszem ezt te mondtad. Vagy nem? – tette fel a k�lt�i k�rd�st a fi�.

     Mona bosszankodva vigyorgott.

- P�r napja mikor m�g nem j�rtam a te �s a bar�taid k�zel�ben l�ttam egy f�rfit. Olyan katon�s volt, mint te. �ppen, hogy csak �sszefutottunk. Egy k�z�s vad�szatra invit�ltam erre � azt mondta, hogy m�r �vek �ta nem �l emberi v�ren. Tudja kontroll�lni mag�t. M�g azt is hozz�tette, barb�r lehetek, hogy ha �n m�g nem pr�b�ltam �letm�dot v�ltoztatni. – suttogta m�rgesen a l�ny.

     Jazz-t hirtelen  pozit�v �rz�sek t�mkelege �nt�tte el. Ott volt k�zt�k a rem�ny, boldogs�g, el�gedetts�g �s az �h�tat is. Ezzel nem volt egyed�l. Mona is nagyban vigyorgott �s � is boldog lett. Azt�n hirtelen egy nagyot csapott Jasper jobb v�ll�ra.

- H�! Kontroll�ld m�r magad! Ha a szomjadra odafigyelsz akkor az �n �rz�seimre is legy�l tekintettel!

- Hopp�. Eln�z�st k�rek.

     A fi� azonnal visszafogta mag�t �s csup�n egy kis nyugodts�got engedett meg mag�nak. De nem titkolhatta, hogy mennyire �r�lt. L�tezett m�g rajta k�v�l olyan v�mp�r aki m�r r�g�ta nem hajtott v�gre sz�rny� tetteket. Ha annak siker�lt neki is fog. Gondolta mag�ban.

- Sz�val? A sebek?  - k�rdezte s�rgetve Mona.

- A legt�bbet harc k�zben szereztem. Valamelyiket meg a ,, munk�m” sor�n.

     Mona figyelm�t nem ker�lte el a hirtelen j�tt �jabb hangulatv�ltoz�s, amibe most undor �s �nv�d keveredett.

- Munka?

- Katona voltam. �jsz�l�tt v�mp�rokat k�peztem ki ter�letfoglal� harcokra.

- Err�l m�r hallottam. M�rmint a ter�letfoglal�sokr�l. – mondta gyorsan a l�ny.

- Nos igen. Nem csod�lom. Kev�s olyan v�mp�r l�tezik aki m�g nem tal�lkozott volna �szak vagy d�l seregeivel. �n a d�liekn�l voltam.

- �rtem. – sz�lt Mona �s most az egyszer semmi t�bbet nem mondott.

     Jasper meg�rezte �tit�rsa r�m�let�t �s hirtelen t�madt f�lelm�t. �m az �vatoss�g �rz�s�t  m�r nem tudta hov� tenni. V�g�l �gy d�nt�tt m�sra tereli a sz�t.

- Nem tudod v�letlen�l, hogy merre lehet most az a hideg? Aki az �nmegtart�ztat�st v�lasztotta.

     A l�ny arc�n nagy vigyor ter�lt sz�t �s �gy sz�lt:

- M�g szerencse, hogy megk�rdeztem merre megy.

     Jasper rem�nykedve n�zett Mon�ra.

- Az idegen azt mondta, hogy Washington �llam fel� tart.