Tizedik fejezet 
 

     Jasper �s Mona a felkel� nap els� sugaraiban indultak el �szaknyugat fel�. Most m�r volt egy k�z�s c�ljuk. Megtal�lni az idegent, aki majd azt�n seg�thet Jasper- nak, hogy megtanulja kontroll�lni a szomj�t.  Csod�latos t�jakon kereszt�l vezetett az �tjuk. Amikor �t�rtek Colorado - b�l  Utah  - ba Mona �gy sz�lt:

- Figyelj r�m.  – sz�lt �s kez�t Jazz grabanc�ra tette, majd l�tv�nyosan visszah�zta a rohan� fi�t maga mell�.

- Mi van m�r? – k�rdezte idegesen �s t�relmetlen�l Jazz.

     Haja �ssze – vissza �llt �s arc�n elt�k�lts�g t�kr�z�d�tt. Jasper azonnal meg�rezte, hogy Mona agg�dik valami miatt.

-  Mi a gond?  - k�rdezte kiss� visszafogottabban.

     A l�ny levette szat�nkalapj�t �s egy kis kerek pipere t�kr�t cs�sztatott a kez�be.

- Hogy mi? Te.  –mondta �that� hangon �s a t�rgyat egyenesen a fi� arc�ba nyomta.

     Jasper m�rgesen hessegette od�bb a t�kr�t, de a figyelm�t nem ker�lte el az a b�borv�r�s szemp�r. M�r h�rom teljes napja nem vad�szott. A szomj�s�g �gette az eg�sz test�t, �s ha �ppen nem arra koncentr�lt, hogy �j �letet fog kezdeni legsz�vesebben vad�szott volna.

- Nem �rdekel. – sz�lt egyszer�nek sz�nt hangon.

- Persze. – ciccegett a l�ny �s eltette a t�kr�t.  – Ugye tudod, hogy ha nem t�pl�lkozol s�rg�sen akkor meg�r�lsz? �gy nem fogunk hamarabb Washington �llamba �rni, hogy ha �lland�an azon kell majd agg�dnunk, hogy mikor szomjazol meg annyira, hogy kiirtasz egy eg�sz falut.

     Jasper undorodva r�zta meg  mag�t �s m�g a gondolatba is beleremegett.

- Igazad van.  –s�hajtott �s adta meg mag�t.

- Akkor? Most mit fogsz csin�lni?

- Semmit.

- Micsoda? – sz�lt Mona hiszt�rikus hangon.

- Vagyok olyan er�s �s j�l k�pzett, hogy visszatudjam fogni magam. M�r a tal�lkoz�sunk el�tt is pr�b�ltam gyakorolni az �nuralmat, ir�ny�tani a szomjamat. Peter �s Charlotte sosem tudt�k, hogy hov� is t�ntem el mindig. �n akkor a lehet� legt�volabb mentem t�l�k �s minden embert�l. A hegyekben �ltem, �s naphosszat csak gubbasztottam egy barlangban vagy �ppen egy sziklahasad�kban. Ahov� bef�rtem.

     Mona sz�jt�tva hallgatta Jasper t�rt�net�t.

- De sajnos sosem b�rtam egyetlen napn�l tov�bb! – sz�lt d�h�sen – Az �n szerencs�mmel pont arra j�rt egy hegym�sz� csapat, �s mindig akadt olyan ember aki lemaradt vagy elt�vedt.

     A fi� jelent�s�gteljesen n�zett a l�nyra. Mona b�lintott.

- Sz�gyenkezve t�rtem vissza a bar�taimhoz. Sosem mondtam el nekik a kudarcaimat. Hogy csak a sz�m volt a nagy, de ha el�rkezett a pr�ba ideje �n feladtam �s a c�l el�tt elbuktam. Ut�ltam volna, ha tudj�k: gyenge vagyok. A leggyeng�bb a vil�gon.

     Jazz m�rgesen besz�lt, de megint csak sz�gyen�rzet �nt�tte el.

- Egyszer m�r megh�tr�ltam. Volt alkalmam, hogy vel�k menjek �s feladjam a r�gi �letemet. �n meg h�rom nap ut�n cserbenhagytam �ket, �s visszamentem a d�li seregbe. Az volt �letem legnagyobb sz�gyene. Maria azt mondta, hogy � mindig is tudta, hogy nem vagyok el�g er�s, hogy elhagyjam �t. Minden m�sban volt er�m, de abban, hogy ki�lljam a jogaim�rt, hogy a saj�t gondolataimat val�s�tsam meg, hogy ne sz�m�tson m�s v�lem�nye, abban �n voltam a leggyeng�bb.

     A leggyeng�bb sz� kiejt�sekor Jasper elr�ntotta mag�t Mona mell�l �s teljes er�vel belebokszolt egy elef�nt m�ret� sziklat�mbbe. A hatalmas k� f�gg�legesen kett�repedt �s eld�lt m�s – m�s �gt�j ir�ny�ba. Az egyik megingott �s a f�ld�n is maradt, �m a m�sik lend�letesen elindult a Nagy s�st� ir�ny�ba.

     Mona kez�t a sz�j�hoz kapta �s a m�lybe mutatott. Jasper csak megr�ntotta a v�llait �s �gy sz�lt:

- L�tod. Mondtam, hogy er�s vagyok. Fizikailag igen, de lelkileg… - elharapta a mondatot –Maria a vissza�rkez�sem ut�n minden nap az orrom al� d�rg�lte, hogy akaratgyenge vagyok. �s �n egy nap eld�nt�ttem, hogy  el�g! Elegem volt a kik�pz�sekb�l, a m�sok �let�vel val� j�t�kb�l. Az �rtelmetlen ter�letfoglal�sokb�l. Ez�rt nem fogom most a c�l el�tt �jra feladni! Ha most meg�l�k egy embert,  csak mert szomjas vagyok Maria tudt�n k�v�l is, de m�r  gy�z�tt. Azt pedig nem hagyhatom!

- Jasper! – sikoltotta Mona a fi�nak �s szem�t m�g mindig a m�ly v�lgy fel� szegezte.

- Most megint mi van? – k�rdezte, �s � is megfordult, hogy l�ssa mit�l is r�m�lt meg annyira a l�ny.

     A hatalmas sziklat�mb m�g mindig akad�lytalanul gurult lefel� a hegycs�cs oldal�n. A Nagy s�st� partj�n egy nagyobb iskol�s csoport di�kjai t�boroztak. Nem is sejtv�n, hogy mekkora vesz�ly fenyegeti �ket.

- L�tod?!  -k�rdezte Mona r�m�lt arccal, �s �lland�an a gyan�tlan gyerekek fel� mutatott.

- Te j� �g! – ki�ltotta Jasper �s m�ris cselekedett.

     Egy profi �sz�t megsz�gyen�t� mozdulattal vetette le mag�t a hegyoldalr�l, �s egy darabig  �gy gurult lefel�, mint egy h�goly�. Azt�n talpra sz�kkent �s a f�k �rny�k�ban futott tov�bb, olyan gyorsan hogy a n�v�nyek meghajoltak miut�n elhaladt mellett�k.

     Sikoltoz�s �s �lm�lkod�s hangj�nak egyvelege �t�tte meg a fi� f�l�t.

- M�r �szrevett�k. – gondolta mag�ban elkeseredetten.

     Arc�t a keleti szemhat�r fel� emelte, ahol a Nap �ppen ragyog�an s�t�tt.

     Jasper olyan hirtelen �llt meg, mint akit �ram�t�s �rt.

- Most mit tegyek? – tanakodott idegesen – Ha meg�ll�tom a szikl�t, megmentem a gyerekeket, de leleplezem magam. Elv�gre igencsak meglep�dn�nek, egy szupersebess�g�, napf�nyben csillog� f�rfi felbukkan�s�t�l. De ha engedem, hogy a napf�ny g�toljon, azzal hagyom meghalni a kicsiket �s val�sz�n�leg a h�romnapos vad�szatmentes rekordomnak is l�ttek! A fen�be!  - gondolta m�rgesen.

- Jasper! – ki�ltotta egy n�i hang a h�tt�rb�l.

- Mona? – k�rdezte fennhangon a fi� �s igencsak meglep�d�tt, hogy a l�ny m�r a h�ta m�g�tt suhan. Azt�n lassan be�rte �s lef�kezett el�tte p�r m�terre.

- Mi van? Mi�rt nem m�sz tov�bb?

- A Nap. – mutatta a fi�.

     Mona szembefordult a f�ny�rral �s b�re azonnal csillogni kezdett. Felszisszent �s r�gt�n az vissza h�z�dott �rny�kba.

- Meg kell menten�nk a gyerekeket! – hadart�k mindketten szinte egyszerre.

- Rendben. Kock�ztatunk! Tov�bb! – mondta a fi� �s hangj�b�l most el�sz�r kihallatsz�dott a katonak�nt elt�lt�tt �vek sora.

     Mona b�lintott �s k�vette a fi�t.

     A gyerekek hangos ki�lt�sait most m�r egyre k�zelebbr�l �s hangosabban lehetett hallani.

- N�zz�tek! – ki�ltotta egy kisfi�.

- Gyerekek! Azonnal fussatok a t�ba! �rtitek?! Most! – ki�ltotta egy kontyos nevel�n�.  – �sszatok amilyen messzire csak tudtok! Gyer�nk!

     A lurk�k egy r�sze szinte fel sem fogta, hogy mi t�rt�nik �ppen. Csak fogt�k a holmijukat �s boldogan vetett�k bele magukat a t� meleg, ny�ri h�m�rs�klet� viz�be. A csoport m�sik fele a tan�rn� t�rsas�g�ban menek�lt a lezuhan� szikla el�l.

     Ek�zben Jasper �s Mona megker�lt�k egym�s �tj�t �s mindk�t kez�kkel belemarkoltak a k�be. H�tukat az �rdes k�zetnek nyomt�k �s teljes er�b�l visszatartott�k azt.

- �risten!  - ki�ltotta a tan�rn� �s f�ldbe gy�kerezett a l�buk a r�m�let �s a csod�lkoz�s egyveleg�t�l.  – Mi �ll�totta meg a szikl�t? – k�rdezte hiszt�rikus hangon.

- A nap m�r nem s�t. – mondta el�gedetten Jazz.

- Jaj de j�. - sz�lt Mona �s magabiztos vigyort k�ld�tt bar�tja fel�.

- De akkor is. Meddig tartsuk itt a szikl�t? Nem kock�ztathatjuk meg a leleplez�d�st!

- Ez igaz. V�rjuk meg, hogy elmenjenek �s ut�na z�zzuk darabokra.

- Rendben. – b�lintott a fi� �s k�nyelmesen elhelyezkedett, mintha csak egy fotelbe huppant volna bele. Mona k�vette a p�ld�j�t.

     Szerencs�j�kre a tan�rn�nek volt annyi esze, hogy bel�tta: Azonnal el kell vinnie a gyerekeket a fenyeget� szikla k�zel�b�l. Egy �r�ba telt, m�g mindenki �sszeszedte a cucc�t, besz�lltak a buszba, majd elhajtottak a t� k�zel�b�l.

- Most! – adta az utas�t�st Jazz �s egyszerre engedt�k el a k�zetet.

     Azt�n minden marad�k erej�ket �sszeszedve, l�bukkal apr� r�szekre r�gt�k k�szikl�t. A darabk�k meteork�nt z�poroztak mindenfel�. Le a v�lgybe, bele a Nagy s�st�ba.

- Ez sz�p munka volt. – sz�lt boldogan Jasper �s kez�t �sszepaskolta, hogy megtiszt�tsa a piszokt�l.

- �gyes volt�l. S�t – nevetett Mona – ez enyhe kifejez�s.

- Nem csak �n csin�ltam. N�lk�led nem siker�lt volna. – sz�lt Jasper �s olyat tett, amit eddig m�g soha. Meg�lelte a l�nyt.

     Azt�n zavarba j�tt �s gyorsan elengedte.

- � Jasper �n… - mondta r�m�lt arccal Mona – �n nem voltam… - de elharapta a mondatot.

- Mi a baj? – k�rdezte gyanakodva a fi�.

- El kell mondanom valamit. Mi jobban hasonl�tunk egym�sra, mint azt eddig hitted.

- Mir�l besz�lsz?

- Szerintem jobban teszed ha le�lsz �s �gy hallgatsz v�gig. Hossz� lesz amit mondani k�sz�l�k, �s val�sz�n�leg, miut�n elmondom v�gezni akarsz majd velem.

     Jasper –t el�nt�tte a m�reg, de fogta mag�t �s le�lt egy kisz�radt fa  t�rzs�re.

- Hallgatlak! – sz�lt izz� tekintettel.