Derűs napra ébredt Joanne a Black Eagle törzs sasainak vezetője. Nehéz volt a feladata, hiszen annak ellenére, hogy a védelmező feladatot ellátó sasok mindig nők voltak a törzsi tanács csak férfiakból állt, és egy női vezetővel mindig keményebben bántak, de Joanne jól kezelte a tanáccsal való találkozásokat. Nyugodtan és ráérősen reggelizett, amikor az ajtó felől kopogtatást hallott. Odament az ajtóhoz és kinyitotta. Meglepetten tapasztalta, hogy Gina áll előtte, aki nem sűrűn szokott hozzá látogatóba jönni, mert sok kérdésben nem értenek egyet a sasok vezetésével kapcsolatban. Gina még mindig nem tudta feldolgozni, hogy a húga lett a sasok vezetője és valamiért nem ő. Hiszen Gina az elsőszülött, a rangidős, mégis Joanne lett a vezető. Erre még sosem volt példa eddig. Mindig a rangidős nővérre esett a szellemek választása, legalábbis addig a napig, amíg Joanne-t nem választotta a sors helyette.

• Jó reggelt, Gina! – mondta Joanne meglepetten.
• Neked is, Joanne – mondta Gina. – A törzs vezetőihez követek érkeztek a farkasoktól. Arra kérnek, hogyha a követek távoztak, akkor jelenj meg a tanácsteremben, mert fontos dolgokat kell megbeszélniük veled.
• Miféle fontos dolgokat? Nem mondtak semmit? – kérdezte Joanne meglepetten. – Vajon mit akarhatnak tőlünk a farkasok?
• Fogalmam sincs. Majd elmondják neked, ha jónak látják. Csak legyél kedves, és most az egyszer próbálj meg egy tanácskozást úgy átvészelni, hogy nem emeled fel a hangod a vezetőink előtt, csak akkor, hogyha komoly okod van rá. Kérlek – kérlelte a lány a húgát.
• Te is tudod, hogy ok nélkül soha nem kezdek vitába velük. Remélem, hogy most sem lesz rá szükség – mondta Joanne egy apró mosollyal az arcán.
• Rendben – sóhajtott Gina. – Akkor én megyek is. Átvegyem a délelőtti járőrözést, amíg a tanácsnál leszel?
• Megköszönném, ha nem lenne gond – mondta Joanne hálásan. – Kérlek, vigyél ki mindenkit. Az újaknak is gyakorolnia kell.
• Még a vörös sast is? Azóta amióta megtámadták elég bátortalan lett, és csak veled érzi magát biztonságban – döbbent meg Gina.
• Igen, még őt is, de egyébként van rendes neve is szegénynek. Nem lesz vele semmi baj. Képes lesz újra járőrözni, csak figyelj rá, kérlek – mondta Joanne.
• Még nagyon fiatal és eléggé sokkot kapott, szerintem még pihennie kéne.
• Nem, a sérülései már szépen begyógyultak. Ha hagyjuk, hogy bezárkózzon, és ne járőrözzön, akkor soha többé nem lesz képes rá. Nem szeretném, ha félne. Jobb neki, hogyha újra kint van és rájön, hogy nem az ő hibája volt, hogy elkapták, hiszen azért ment le, hogy megmentsen egy életet és sikerült is neki.
• Sikerült, de igen kockázatos volt, mi lett volna, ha belehal? A vörös sas fontos a törzs számára. Szerintem mostantól nem kellene velünk jönnie – morgolódott Gina.
• Teljes értékű tagja a csapatnak! A lelke tisztább, mint itt bárkié, és még sosem hallottam ilyen bátor sasról. Annak ellenére, hogy ő csak egy védelmező, nem pedig egy harcos, mégis az életét kockáztatta, pedig tudta, hogy az ellenség sokkal erősebb nála. Azt mondtam, hogy vidd ki és támogasd őt! – mondta Joanne, aki az utolsó mondatához már bevetette a vezetők hangját is, úgyhogy Gina nem vitatkozott tovább.
• Ahogy parancsolod, vezérem – biccentett a lány bosszúsan.

Gina dúlva-fúlva távozott testvérétől, mert egyáltalán nem értett azzal egyet, hogy a vörös sast is úgy kezeli, mint egy közönséges alakváltót. Hiszen mindketten tudták, hogy kétszáz évente csak egyetlen egy jön a világra. Ráadásul ez a sas volt közöttük a legfiatalabb, még csak tizennyolc éves, és már egyszer majdnem megölték. A hatalmas forradás örökké emlékeztetni fogja erre a tényre.

Joanne az ablakból figyelte, ahogy a sasok felszállnak Gina vezetésével, hogy járőrözzenek. A legszebb, természetesen a vörös volt közöttük, de jelenleg sajnos a legbátortalanabb is és ez látszott rajta, ahogy repült a többiekkel alakzatban. Joanne nagyon aggódott a lányért, tudta, hogy halálra rémült, amikor a vámpír elkapta és végighasította a hátát a körmeivel, de nem akarta, hogy egy életen át félelemmel töltse el, hogyha újra át kell változnia, és repülnie kell a többiekkel. Túl értékesnek tartotta ahhoz, hogy hagyja, hogy soha többé ne merjen kilépni a négy fal közül. Egészen sokáig látta őket kirepülni, majd amikor eltűntek a látóteréből visszaült a kedvenc fotelébe és várta, hogy a tanács hivassa. Már legalább egy órája várakozott, amikor végre kopogtattak az ajtaján. Gyorsan ajtót is nyitott.

• Joanne – üdvözölte Joe a tanácsfő helyettese.
• Üdvözöllek Joe. Miben segíthetek? – kérdezte a lány.
• A tanács látni kíván téged, méghozzá most azonnal – mondta a férfi.
• Rendben, akkor induljunk is.

Joanne így hát követte a tanácsterembe a férfit, és már nagyon kíváncsi volt, hogy mit is akarhatnak tőle, hiszen a legutóbbi balesetet, már megbeszélték. Amikor belépett az ajtón döbbenten tapasztalta, hogy a tanácson kívül jelen van Roxanne és Peter is a vörös sas szülei.

• Foglalj helyet, Vezető! – mondta a Tanácsfő.
• Köszönöm, de inkább csak Joanne, ha nem gond – kérte a lány.
• Rendben, Joanne. Kérlek, foglalj helyet – mondta Greg a tanács főnöke.
• Miért hívatattok? Valami baj van? – kérdezte Joanne.
• Ahogy vesszük. Azért hivattunk, hogy megmondjuk neked, hogy ha ma visszajött a csapat, akkor közöld a vörös sassal, hogy többé nem fog kimenni a többiekkel és egyedül sem. Ez az egyik ok, amiért itt vagy – kezdte a férfi.
• Nem tartanám helyesnek, hogyha csak azért, mert talán túl vakmerő volt már nem lenne teljes értékű tagja a csapatnak. Egyébként van rendes neve is szegénynek a szüleitől kapott, ha még emlékszik rá valaki rajtam kívül – mondta a lány.
• Ne legyél tiszteletlen velünk, Joanne. A vörös sas, akit egyébként azért emlegetünk így, mert így adjuk meg a neki járó tiszteletet, akkor sem fog kimenni többé járőrözni, ha nem értesz egyet vele, és ezt veheted parancsnak.
• Lehet, hogy felsőbbrendű, mint a többi sas, de akkor sem akarja, hogy úgy kezeljük. Nem értem, hogy ez miért jelent nektek ekkora gondot, de legyen, ahogy akarjátok – sóhajtott a lány.
• Nagyszerű, és most jön a másik kérdés, amit meg akarunk vitatni veled – mondta Greg elégedetten.
• Mi lenne az Tanácsfő?
• Itt jártak nálunk az imént a farkasok követei – kezdte Greg.
• Tudom, a nővérem említette, és ez mennyiben tartozik rám? Ha szabad tudnom. Talán szükségük van a sasok segítségére? – érdeklődött a lány.
• Nem, nem ezért jöttek. Mit tudsz a farkasokról? – kérdezte Greg.
• Nem sokat Tanácsfő, annyi bizonyos, hogy harcosok, akik hatalmas farkasokká alakulnak át. Régen, ahogy hallottam sokszor segítettük egymást a vámpírokra való vadászás közben. Ha jól tudom ők is bevésődnek hozzánk hasonlóan. Miért érdekes ez? – kérdezte a lány, mert nem értette a lényeget.
• Nos, kezdem az elején. A jövőbelátónk úgy egy évszázada álmot látott és azt mondta, hogy a két törzsnek egyesülnie kell, különben az alakváltók kihalnak a földről. Ekkor íródott egy szerződés miszerint a vörös sas és az utolsó magányos farkas össze kell, hogy házasodjon, hogy utódaik már vegyes génállományt kapjanak és felerősítsék az alakváltáshoz szükséges energiákat a két törzsben – magyarázta a főnök.
• Teljesen megőrültek? Miből gondolják, hogy majd egymásba vésődik ez a két fiatal? Ez nem parancsra működik – csattant fel a lány.
• Jelen esetben nem lesz szó bevésődésről – mondta Greg nyugodtan.
• Meg akarják ölni őket? Hogyan élhetnének úgy házasokként, ha semmit sem éreznek egymás iránt. A bevésődés nem játék, ha nem találják meg a párjukat bele is halhatnak. De ha mégsem halnak bele a fájdalomba, akkor mi lesz, ha időközben megtalálják a lenyomatukat? Bele fognak őrülni, hogyha nem tehetik boldoggá azt, akit nekik szánt a sors.
• Emiatt nem kell aggódnod a vörös sas még soha nem vésődött be, és a farkas pedig lemondhat az átváltozás képességéről és akkor könnyebb lesz neki – magyarázta a Tanácsfő.
• Ez kegyetlenség. Ugye tudják? – döbbent meg Joanne. – Hogy kérhetik ezt a szegény lányt, hogy menjen hozzá valakihez, akit nem is ismer? Vagy nézzük a másik oldalról. Hogy kérhetik azt a farkast, hogy mondjon le a lelke nagyobbik feléről? Tönkre fogják tenni őket.
• Ez nem kegyetlenség. Ez a szükséges rossz, egy nagyobb jó érdekében. A farkasnak is meg kell majd értenie, ha pedig nem, akkor parancsot kap rá, hogy megtegye – nézett Joanne-ra jelentőségteljesen Greg.
• Nem, nem fogom megtenni. Nem fogom kényszeríteni, hogy mondjon igent annak a farkasnak – csattant fel a lány.
• Dehogyisnem. Két lehetőséged van. Még két hónap van az esküvőig. Ha jót akarsz neki, akkor lelkileg felkészíted és segíted, hogy meghozza a helyes döntést, vagy két hónap múlva parancsba adod neki, hogy mondjon igent az oltárnál. Azt az utat választod, amelyiket akarod, de a frigy mindenképpen meg lesz kötve – csattant fel a Tanácsfő.
• Két hónap? Nem gondolják, hogy azért egy kicsit több időt is hagyhattak volna neki, hogy felkészüljön erre? Gondolom, hogy nem most derült ki, hogy esküvő lesz – mondta a lány már kissé túl hangosan is.
• Nem tudtuk, hogy ki lesz a férje eddig. A szülők döntöttek úgy, hogy nem terhelik a lányukat, amíg nem biztosak mindenben – kiabált Greg is. – Szóval a frigy meg lesz kötve. A másik kérdés, hogy a leány minden értéke megvan-e. Neked tudnod kell, hiszen te vagy a bizalmasa.
• Minden értéke? Mégis mire… - kezdte a lány, aztán megdöbbent a puszta gondolattól is, hogy azt felételezik, hogy ő már. – Minek nézik maguk? Természeten, érintetlen. Hiszen fiatal még, és soha senkit nem szeretett. Megjegyzem, nem érdemli meg, hogy kényszerből kelljen elveszítenie az ártatlanságát – üvöltött a lány.
• Ebből elég, Joanne – csattant fel Greg újra. – Tudom, hogy húgodnak tekinted, de ebben a kérdésben nem te döntesz. Elég ha csak elfogadod a tényeket és válaszolsz a kérdésekre.
• Mert a farkas is biztos érintetlen – mondta Joanne kissé gúnyosan.
• Ez nem a mi dolgunk, de előfordulhat. A fiú még csak tizennyolc éves, éppen mint a lány. Ebben az évben érettségizett.
• Ő tudta, hogy el kell vennie valakit majd egyszer? – kérdezte Joanne.
• Nem, nem tudta. Most fog szólni neki az Alfája.
• Pf! Na az is biztos kellemes beszélgetés lesz – mondta a lány.
• Ez sem rád tartozik. Tedd a kötelességed! Ha eljön az idő, tedd azt, amit tenned kell és próbálj meg életedben először nem ellenszegülni a tanácsnak. Most pedig elmehetsz.

Joanne dúlva-fúlva távozott a tanácsteremből és kétségbeesve gondolkozott valami megoldáson, de semmi jó nem jutott az eszébe, amivel meg lehetne akadályozni, hogy akarata ellenére férjhez adják a csapat egyik tagját. Dühében nem tudta megállni, hogy ne változzon át, így hát nem állt ellen és hagyta, hogy megtörténjen az átváltozás, majd a hegyek felé vette az irányt, hogy kiszellőztesse a fejét.