Seth feldúlva rohant végig az erdőn, egészen addig meg sem állt, ameddig végérvényesen ki nem fáradt. Majd egy fa tövéhez ment és lefeküdt, a fejét a földre tette és a mancsaival elrejtette, szeretett volna eltűnni a világ elől legalább néhány napra, mielőtt szembe kell néznie a törzzsel és Jacobbal. Nem haragudott ténylegesen Jacobra, mert tudta, hogy a fiú, ha tehetné, akkor inkább a barátja lenne, mint az Alfája, de akkor is rosszul esett neki, hogy még csak meg sem próbált valami megoldást találni, hanem rögtön kész tényként közölte ezt az esküvőt. Már órák óta feküdt gondolataiba merülve, amikor halk neszt hallott nem messze magától, de nem akart felnézni. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi. A zajok egyre közelebbről jöttek, aztán végül felismerte, hogy kik azok, mert ismerte a közeledő illatokat, és a hangokat is.

• Renesmee, ne olyan gyorsan kicsim! – kiáltott a lánya után Bella.
• Jól van, anyu, de nagyon szeretnék már végre találni egy szarvast. Szomjas vagyok! – mondta a kislány és tovább szaladt.

Seth nem akarta, hogy észrevegyék, ezért csak csendben feküdt tovább, most nem vágyott társaságra, akármennyire is szerette Nessie-t és Bellát. A hangok egyre távolabbról érkeztek, aztán teljes csend lett újból. Újabb néhány óra telt el csendben és magányosan, miközben Seth végig azon gondolkozott, hogy hogyan is mászhatna ki ebből, de nem jutott semmire az üggyel kapcsolatban. Hiszen a törzsnek szüksége van rá, és azzal Seth is egyetértett, hogy az alakváltók nem halhatnak ki, de akkor sem akart elvenni valakit, akit nem is ismert. Gondolataiból újra neszek zökkentették ki.

• Renesmee, nem kell állandóan szaladni. Tudom, hogy nagyon gyorsak vagyunk, de néha élvezhetnénk kicsit a tájat is. Olyan gyönyörű – hallatszott Bella hangja egész közelről és Seth már az illatukat is nagyon jól érezte.
• Jól van anya, mindjárt lelassítok, csak még egy picit futok, ígérem – kiabált Nessie.

Seth még mindig mozdulatlan volt, amikor hirtelen egy óvatos simítást érzett a hátán. Valaki a bundáját cirógatta.

• Anya, gyere ide gyorsan Seth szerintem beteg – kiáltott Nessie, és ekkor már Seth is felnézett.
• Uramisten! Jövök, Kicsim – hallotta meg Bella hangját is, aki egy pillanattal később már ott volt.
• Mi baja van Seth-nek, anyu? – kérdezte Nessie aggódva.
• Nem tudom, de mindjárt kiderítjük – mondta Bella és óvatosan letérdelt Seth mellé. – Seth, megsérültél? – kérdezte Bella.

Seth csak megrázta a fejét.

• Nem akarsz visszaváltozni? Akkor esetleg megbeszélhetnénk, hogy mi a baj – próbálkozott Bella újból.

Seth megint csak megrázta a fejét és nyüszítő hangot hallatott, majd végignézett magán.

• Mit akarsz mondani, Seth? – döbbent meg Bella. – Sajnos nem tudom, hogy mi a baj.

Seth erre a lába felé bökött a fejével, amire mindig rákötözi a ruháit, hogyha átváltozik.

• Oh, már értem – mosolyodott el Bella. – Miért nem szólsz a többieknek, hogy hozzanak neked ruhát, vagy miért nem mész haza ruháért? – kérdezte a lány. – Várj, mindjárt felhívom Jacobot.

Seth erre már felpattant és rámorgott a mobilra, ami már Bella kezében is volt, hogy tárcsázzon.  

• Szóval ne hívjam fel Jacobot. Igaz? – döbbent meg Bella. – Ezek szerint nem akarsz haza menni – állapította meg Bella.

Erre Seth csak hevesen bólogatni kezdett, hogy igaza van a lánynak.

• Anyu, idehívjam aput? Ő könnyen tudna beszélgetni Seth-tel így is, és ruhát is hozhatna neki – mondta Nessie.
• Ez nagyon jó ötlet. Menj, de vigyázz magadra út közben – kérte Bella.
• Rendben, anyu. Mindjárt itt leszünk apával – hadarta a kislány és futni kezdett.
• Seth? Nagy baj van? – kérdezte Bella aggódva.

A farkas ismét bólintott. Bella csendesen leült a fa tövéhez, ahol Seth is volt az előbb és hátát a fához döntötte, majd megpaskolta a combjait, hogy a fiú hajtsa oda fejét, addig is, amíg várnak. Seth először nem akarta, de amikor Bella bátorításként melegen rámosolygott végül is beadta a derekát, és a lány ölébe hajtotta a fejét. Bella ekkor nyugtatóan simogatni kezdte, és közben dúdolt is a fiúnak. Néhány perccel később pedig már hallották is, ahogy Edward és Nessie közelít feléjük. Amikor megérkeztek Edward aggódva tekintett végig a szomorú Seth-en, hiszen eddig még soha nem látta a fiút ilyen elkeseredettnek, sőt még csak egy kicsit szomorúnak sem. Gyorsan leguggolt melléjük és Seth szemébe nézett.

• Mi a baj, Seth? – kérdezte Edward.
• Én vagyok a magányos farkas, az utolsó, aki nem vésődött be – gondolta Seth elkeseredetten.
• Oh, de hát még van időd arra, hogy bevésődj. Még csak tizennyolc éves vagy. Meg fogod találni az igazit – bíztatta Edward.
• Ez ennél sokkal bonyolultabb. Én sosem fogom már megtalálni az igazit – nyüszített Seth.
• Kicsim, magunkra hagynátok egy kicsit minket? Ez hosszú beszélgetés lesz, azt hiszem – mondta Edward.
• Persze, otthon várunk – mondta Bella és gyors csókot nyomott férje szájára, majd végigsimított még egyszer Seth fején is, aztán megfogta Nessie kezét és elindultak haza.
• Szia apu, szia Seth – integetett Nessie is.
• Seth, ne beszélj butaságokat, én is csaknem egy évszázadon át vártam Bellára, és végül az enyém lett – mondta Edward és elmosolyodott. – Te is meg fogod találni az igazi szerelmet, a lelked másik felét.
• Nem értesz, Edward. Elmondom, hogy mi történt pontosan, mert amíg nem tudod, addig csak találgatsz. Rendben? – gondolta Seth szomorúan.
• Hallgatlak – mondta Edward és leült Seth-tel szemben.
• Ma tudtam meg, hogy van egy szerződés, amit a mi törzsünk kötött a Black Eagle törzzsel. Abban a másik törzsben is élnek alakváltók. Ők sasokká tudnak átváltozni. A szerződés szerint az utolsó magányosan maradt farkas és a törzs szent alakváltója a vörös sas összeházasodik, hogy megerősítse a génállományt, ami az átváltozásunkhoz kell – magyarázta Seth.
• De hát miért kötöttek volna ilyen szerződést? A bevésődés nálatok egy szent dolog – döbbent meg Edward.
• Egy jövőbelátó miatt, aki azt mondta egy évszázada, hogy ha nem történik meg a frigy, akkor az alakváltók kihalnak – sóhajtott a farkas.
• Hiszen ez butaság. A látomások változnak. Hiszen Alice látomásai is mindig alakulnak a döntésekkel, akkor nyilván a ti jövőbelátótok látomásai sem biztosak. Legalábbis így lenne logikus – gondolkodott el Edward.
• Ez most nem számít. A szerződés megmásíthatatlan, úgyhogy két hónap múlva el kell vennem a lányt. Nincs mást választásom – mondta Seth csalódottan. – Igazából sajnálom szegény lányt, akinek még a nevét sem tudom. Neki sem lehet könnyű. Biztosan legalább olyan rémült, mint én, ha nem még rémültebb.
• Akkor egyszerűen mondjatok nemet, amikor az oltárnál álltok – mondta Edward határozottan.
• Nem fogok tudni nemet mondani és a lány sem, mert az alfa nálunk és a sasoknál a vezető parancsba tudja adni, hogy mondjunk igent egymásnak – gondolta Seth.
• Nem ismerem a sasok vezetőjét, de Jacob biztosan nem tenne ilyet soha, főleg nem veled – húzta fel Edward a szemöldökét.
• Jacobnak is tennie kell a kötelességét, ha ez a törzs érdeke. Meg fogja parancsolni, ez biztos. Egyértelműen a tudtomra adta – nyögte Seth és elfordult Edwardtól.
• Ezt most nem mondott komolyan! – csattant fel Edward. – Pont Jacob fogja megparancsolni neked, hogy vegyél el valakit, akit nem is ismersz, amikor neki pontosan tudnia kell, hogy milyen szörnyű érzés tud lenni a viszonzatlan szerelem. Ezt nem tudom elhinni.
• Ne hibáztasd Jacobot, ő is csak az utasításokat követi – védte meg barátját a fiú.
• Seth, kérlek, legalább most ne azzal törődj, hogy mindenkit megvédj valaki haragjától. Őrjöngened kéne. Igazságot követelned. Erre itt fekszel magadba roskadva. Nem adhatod fel, Seth. Találunk megoldást, hidd el – bíztatta Edward az elkeseredett fiút.
• Miféle megoldást találnánk, Edward? Eltűnök a világ elől? – kérdezte Seth ironikusan.
• Oh – mondta Edward, majd elmosolyodott. – Itt maradsz még egy kicsit, vagy velem jössz a nagy Cullen házba? Megvan a megoldás.
• Edward? Mit akarsz csinálni? – döbbent meg Seth. – Nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen miattam. Mármint, hidd el, hogy Jacob sem akarja ezt, csak muszáj neki megtenni.
• Nyugalom, barátom, hidd el, hogy ez egy nagyszerű terv, és ígérem, hogy senkinek sem fog bántódása esni – legfeljebb nekem, tette hozzá gondolatban. - Szóval vagy itt maradsz egy picit, vagy még jobb lenne, ha eljönnél velem a Cullen villához, mert ott rendbe tudod szedni magad.
• Rendben, menjünk. De nincs ruhám, így nem akarok átváltozni – sütötte le a szemét Seth.
• Oh, tényleg. Nessie mondta, hogy szükséged lenne ruhára is – mondta Edward és elővett egy kis csomagot a háta mögül, amiben ruhák voltak.
• Köszönöm – gondolta Seth és elvette a csomagot, majd beugrott egy fa mögé, hogy átváltozzon.
• Nincs mit – szólt utána Edward, majd türelmesen várt.

Néhány perc múlva Seth immár felöltözve, emberi alakjában lépett ki a fa mögül. Edward mindentudóan rámosolygott és intett a fejével, hogy menjenek. Csendben sétáltak egy darabig, majd Seth nem bírta tovább és megszólalt.

• Edward, mit tervezel? – kérdezte Seth kíváncsian.
• Majd meglátod, hidd el ez a megoldás a legjobb neked is és a vörös sasnak is. Ne izgulj, ez egy jó dolog – vigyorgott Edward.
• Nem tetszik ez nekem. Nem akarom, hogy bárki bajba kerüljön miattam – mondta Seth kissé idegesen.
• Senki nem fog bajba kerülni emiatt. Jacob azt sem tudja, hogy hol vagy most. Igaz? – kérdezte Edward.
• Nem, tényleg nem tudja – mondta Seth határozottan.
• Valaki más tudja rajtunk kívül, hogy hol vagy? – kérdezte Edward.
• Nem, hiszen szándékosan maradtam teljesen egyedül. Reggel óta még csak egy gondolatukat sem hallottam. Egyik farkasét sem – mondta Seth határozottan.
• Remek, akkor azt sem tudják, hogy találkoztunk egyáltalán – vigyorgott Edward még szélesebben.
• Szerintem nem tudják, hogy találkoztunk, hacsak Bella és Nessie nem mondják el, és persze a többiek, akik most itthon vannak – mondta Seth.
• Bellával és Nessie-vel majd én beszélek, a többiek pedig nincsenek itthon, mert ellátogattak Denaliba, úgyhogy csak mi hárman láttunk – mondta Edward és közben megérkeztek a házhoz. – Menj, és tusolj le, teszek egy váltás ruhát a régi szobámba, azután pedig mindent elmondok.

Edward gyorsan betessékelte Seth-et az emeleti fürdőbe, tett ki a fiúnak váltás ruhát, csinált  pár szendvicset, mert Nessie-nek hála a hűtő mindig tele volt finomságokkal, majd rávetette magát a számítógépére.