Sosem akartam itt lenni…Csak bedugtak ide, amikor egy voltam. Ez nem �let, ami itt van. Mindig is csal�dra v�gytam…ahelyett kaptam p�r �r�lt nevel�n�t, akik a konzervat�vs�gnak egy felfoghatatlan m�rt�k�vel neveltek engem. Ki�rtott�k bel�lem a nevet�st, a boldogs�got, �s a rem�nyt. De �lek…ez az�rt t�bb mint amire p�r �ve sz�m�tottam…sz�m�tottunk…
 
Az �gyamon �lltem. A dohos, �s k�nyelmetlen r�csos �gyamon, amin m�r 5 �ve szenvedek minden egyes �jjel. Tudtam, hogy mindj�rt j�n Ms.Petter, hogy a konyh�ba r�ncig�ljon. Igazam is lett…
- Emma! Emma Abbott! –rik�csolta a talpig feket�be �lt�z�tt n�
Lek�sz�l�dtam az �gyr�l. Nagy h�vvel megragadta a kezemet.
- Mi lenne, ha nem k�ne mindennap k�zelharcot v�vni veled, hogy gyere eb�delni?
- Az�rt azt a legnagyobb j�indulattal sem nevezn�m eb�dnek…
- Nem panaszkodunk az �telre! �r�lj, hogy van! �s most gyere!-parancsolta m�rgesen.
Kedvetlen�l k�vettem a konyh�nak nevezett patk�nylyukba. Le�lltem Sarah mell�…az egyetlen l�ny ebben a porf�szekben akit m�g valamennyire a bar�tomnak tudok nevezni…a vill�j�val undorodva piszk�lgatta az el� rakott k�kem�ny krumplit, �s a sz�tcs�cs�lt, 2cm �tm�r�j� h�st. A sz�kem v�szesen nyikorogni kezdett amikor le�lltem.
- Emma? - k�rezte Sarah - ez rekordid� hozz�d k�pest. Csak 10 perce k�sel!
- Nem vagyok veszeked�s kedvemben…
- J�l vagy?
- Igen.
N�m�n �llt�nk eg�szen addig, am�g mindenki meg nem ette az „�telt”.
Ekkor fel�llt Ms.Meckenzee, az otthon igazgat�n�je. Feltett kezekkel csillap�tott le mindenkit.
- Gyerekek, j� h�rem van! Holnap lehet�s�g ny�lik r�, hogy kir�ndulni menj�nk a k�zeli parkba! Ez persze csak megfelel� magatart�ssal val�s�that� meg, ez�rt szeretn�k mindenkit megk�rni, hogy holnap az otthonhoz ill�en viselkedjen! Ha valamelyik nevel�n�nek panasza van valakire, az illet� nem j�n! �s most, menjetek a szob�tokba, csendespihen�re! – mondta mosolyogva, mire mindenki fel�llt az asztalt�l, �s a szob�j�ba ment.
- Azthiszem az ki van z�rva, hogy �n is mehetek… - �llap�tottam meg
- Ez nem biztos! K�rd meg Ms.Petter-t! – felelte Sarah
- Hogy k�ny�r�gjek…kiz�rt!
- Az�rt ez nem k�ny�rg�s!
Morogtam egyet.
- Emma! – sz�lt a h�tam m�g�l a hang.
Megfordultam. Ms.Petter  j�tt ut�nnam.
- Kital�lom – mormoltam
- Aj�nlok valamit. Ha ezent�l sz� n�lk�l lej�n eb�delni, lehet r�la sz�, hogy j�jj�n.
Elfordultam kiss�, �s megl�ttam Sarah rem�nyked� arc�t. S�hajtottam egyet.
- Rendben – v�laszoltam legy�z�tten, mire Ms.Petter b�lintott egyet,�s elment.
- Na, nem is ment olyan rosszul! – mosolygott Sarah
- Menj�nk, f�radt vagyok – hazudtam, �s nagy l�ptekkel a szob�nk fel� indultam, ahol Sarah �s �n laktunk. Lefek�dt�nk.
Sz�val kimegy�nk. F�l �ve tal�n el�sz�r… Az biztos, hogy r�gen l�ttuk m�r a napvil�got…az itt t�lt�tt 15 �vemen ezek a kir�ndul�sok voltak a csod�k.
Innen persze mindenki ki akar t�rni…titokban mindenkinek azaz �lma, hogy j�nnek �rte…hogy azt mondj�k neki, csak f�lre�rt�s volt, �s te hozz�nk tartozol.
Egy csal�dhoz. Szeret�, gondoskod� csal�dhoz, akik foglalkoznak veled, �s felnevelnek.
�n m�r nem rem�nykedek. Any�m meghalt, amikor engem sz�lt, apa meg nem akar.
Titkos csal�dtagokr�l pedig nem tudok. De ott motoszk�l a fejedben, a sz�vedbe, a lelkedbe a v�gy. �s ez nem m�lik el.
 
Mindig is csod�lkoztam rajta, hogy nem visznek el. Ak�r munk�ra.
A hajam barn�s, �s hossz�, amit csak egy kontyba szoktam �sszefogni, egy 4 �ve haszn�lt gumival. A b�r�mnek nem volt lehet�s�ge r�, hogy egy kis sz�nt kapjon, �gy t�k�letesen feh�r vagyok, �s ez nagy kontraszt a hajam sz�n�vel.
V�kony vagyok, na nem mintha ezen a helyen t�ls�lyosra h�zlaln�nak.
De sz�p vagyok…azthiszem ezt elmondhatom magamamr�l…
M�g az itt t�lt�tt �vek sem v�ltoztattak a von�saimon…
Anyu sz�p lehetett…
 
De kimegy�nk, aminek v�g�lis van �ra, de most nem sz�m�t.
Tal�n j� lesz…
Tal�n.