2. Találkozás
Az első órám angol volt. Mikor beléptem az osztályterembe minden szem rám szegeződött. Még a tanár – a táblája szerint – Mr. Mason, is zavartan bámult rám. Én határozottan elmosolyodtam, és odalépdeltem a tanári asztalhoz, majd odanyújtottam a cetlimet, és megkértem Mr. Masont, hogy írja alá. Odafirkantotta a nevét, és megkért, hogy mutatkozzam be. (...)
Az első órám angol volt. Mikor beléptem az osztályterembe minden szem rám szegeződött. Még a tanár – a táblája szerint – Mr. Mason, is zavartan bámult rám. Én határozottan elmosolyodtam, és odalépdeltem a tanári asztalhoz, majd odanyújtottam a cetlimet, és megkértem Mr. Masont, hogy írja alá. Odafirkantotta a nevét, és megkért, hogy mutatkozzam be.
- Hello, én Noah Dora Gray vagyok. Szólítsatok csak Noahnak – újabb sugárzó mosoly, és folytattam. – Houston-ból jöttem, tizenhét éves vagyok, és egy hete költöztem ide.
A tanár megköszönte, majd azt mondta, üljek le egy padba, ahol van hely. Lecsüccsentem egy lány mellé, aki azt hiszem ettől egy kicsit megrémült.
Az előbbi bemutatkozáson gondolkodtam. Minden hazugság volt. A nevem nem az, amit mondtam, bár másra nem emlékszem. Nem Houston-ból jöttem, hanem Denaliból. Nem tizenhét, hanem tizennyolc vagyok, és tegnap költöztem ide, vagyis igazából nem is költöztem még ide, ugyanis házam egyelőre nincs.
Az egész délelőtt így ment, mindenhol bemutatkozni, majd figyelni az órán. Aztán jött az ebédszünet. Senkivel nem barátkoztam össze, ezért arra számítottam, hogy egyedül ülök majd. Beléptem, és odasuhantam, az ételekhez, majd vettem egy szelet pizzát, és egy üveg Colát. Kifizettem, és a szememmel üres hely után kutattam.
Ekkor pillantottam meg őket.
Öten ültek egy asztalnál, és rájöttem, hogy ők minden bizonnyal Tanyaék unokatestvérei. Odasétáltam hozzájuk, és megkérdeztem, hogy leülhetek-e. Csodálkozva rám néztek, majd bólintottak.
Az egyik egy fekete rövid hajú kis tündérszerű vámpír, izgatottan felém hajolt, és ezt mondta lázasan.
- Már alig vártam, hogy gyere, mi hárman Bellával nagyon jóban, leszünk, amúgy Alice vagyok. – Fogalmam nem volt ki az a Bella, csak bólintottam, és bemutatkoztam nekik.
- Öhm… én Noah Dora Gray vagyok, és a Denaliban élő klán mondta, hogy itt talállak benneteket. Hallottam azt is, hogy ti egy kicsit máshogy táplálkoztok, mint a többi vámpírfaj.
- Igen – mondta egy szőke hajú angyalarcú vámpír. – Ezért meg kell, hogy kérjünk, ne vadássz a területünkön. – Alice kuncogott, a szőke hajú szépség, pedig szúrósan nézett rá.
- Már késő, Noah már vadászott a területünkön. – Erre a többiek megrémültek, és megkérdezték, hogy hol. Mondtam, hogy itt a közeli erdőbe. Eközben Alice még mindig a markába nevetett, bronzvörös hajú testvérével együtt. Fogalmam sem volt miért.
- Én, csak két-három antilopot, meg egy medvét ettem, semmi többet – mondtam nekik. Ők pedig hitetlenkedve néztek rám.
- Te, csak állatokat eszel? – kérdezte egy magas izmos fekete göndör hajú vámpír fiú.
- Igen – helyeseltem – így van!
Ezután sokat beszélgettünk, elmondtam a történtemet, hogy kik voltak a szüleim, hogy mikor születtem – ezen a ponton nagyon meglepődtek -, és hogy miért lettem vega.
Megtudtam, hogy mi a nevük, és a furcsa képségeiket. Alice a jövőbe látott, Edward a bronzvörös hajú gondolatolvasó, Emmett nagyon erős, Jasper az érzelmeket képes manipulálni, Rosalie pedig nagyon szép. Megígérték, hogy suli után elvisznek a házukba, és bemutatnak a szüleiknek. Örültem, hogy befogadtak, nagyon jól elvoltunk. A következő órám, Alice-szal volt, spanyol. A terem felé menet megkérdeztem Alice-t ki az a Bella ő pedig elmesélte, hogy Bella Edward élete értelme, és fordítva. Egy halandó lány, aki tud a létezésünkről, és nem fél az őt fenyegető veszélytől. Azt is elmondta, hogy Edward számára Bella vére sokkal nagyobb vonzás, mint más ember vére. Ezért eleinte nem akart vele lenni, mert azt hitte, nem tud uralkodni magán, és kárt tesz Bellában. De nem így történt, ezért most is együtt vannak, és a legmélyebb szerelemmel szeretik egymást. Egész órán mesélt. Elmondta Bella 18. születésnapját, amikor elvágta az ujját, és Jasper a legfiatalabb vegetáriánus megtámadta. Ez után Edward azt mondta Bellának, hogy már nem szereti, és elköltöztek, de Edward egyszerűen ezután nem volt önmaga. Mintha meghalt volna, és ugyanúgy Bella is. Aztán Bella, - mert hirtelen megkedvelte az extrém sportokat – leugrott egy szikláról, és Alice csak azt látta, hogy nem jön fel a vízből, és megfulladt. Ezt, Rosalie is megtudta, elmondta Edwardnak aki maga is meg akart halni, felkereste a Volturit, és megkérte, hogy öljék meg. Eközben kiderült, hogy Bella mégsem halt meg, mert megmentette egy vérfarkas, akit Alice nem lát. Rohantak szólni Edwardnak, hogy ne tegye ezt, de először Bellát kellett meglátnia Alice helyett. Végül sikeresen megmenekültek, de a Volturi, csak úgy engedte el őket, hogy Bellát átváltoztatják, mert, ha nem megölik. Ekkor Bella szavazást tartott, hogy a Cullen-ök döntsenek sorsa felől. Érettségi, és esküvő – amelyen Bella, és Edward fog egybe kelni – után átváltoztatják. Most Bella még gondolkozik az esküvőn, mert nem szeretné szülei példáját követni, akik hamar elváltak, de azt is szeretné, hogy Edward változtassa át, ezért Alice szerint minden bizonnyal igent mond Edwardnak, és ő ettől nagyon bezsongott.
Végre kicsengettek. Délután elmentem Cullen-ékhoz, és nagyon kedvesen fogadtak, még azt is megengedték, hogy ott lakjak náluk. És végre megismertem Bellát, akit igazán megkedveltem, és a legjobb barátnők lettünk mi hárman, Bella, Alice, és én. De ezt már valaki úgy is tudta…
|