Tizenegyedik fejezet 

     Tompa arckifejez�ssel, meredten �lltam Clarissa �s Noah k�z�tt. L�nyem egy r�sze, aminek egy�ltal�n nem voltam az ura, azt s�gta: Tegyem meg amit Noah k�rt t�lem. V�djem �t, �s v�gezzek Clarissa - val.

     �m a sz�vem, ami m�r csak v�mp�rm�rget pump�lt, arra sarkalt: Itt az id�, hogy fell�zadjak Noah parancsai ellen �s v�gre t�nyleg azt tegyem amit akarok, amit mindig is tenni akartam.

- Seg�ts m�r te �tkozott! – �v�lt�tt r�m a fi� �s kez�t k�vetel�z�en fel�m ny�jtotta.

     Abban a pillanatban Clarissa fel� fordultam, jobb kezemet a v�ll�ra tettem �s er�sen megszor�tottam azt. A l�ny halkan felszisszent �s csal�dottan n�zett r�m.

- Alice –  k�rlelt szem�ben elsz�nts�ggal – Eml�kezz, hogy mit besz�lt�nk egyszer. Hogy ha elj�n az id� seg�tesz nekem! H�t �me, itt az alkalom!

- De �n  … - dadogtam furcs�n magas hangon �s m�sik kezemmel leemeltem a b�tyj�r�l.

     Noah el�gedetten n�zett r�m �s ellazult a sarokban. Izmait feszegette �s a nyak�t d�rzs�lte.

- Ezt m�r szeretem – tette hozz� magabiztosan.  – Na gyer�nk! Ess t�l rajta! �ld meg Clariss�t. Most!

     A l�tom�somban szerepl� csal�d egy�ntet�en r�zta a fej�t, f�leg a sz�ke f�rfi, a n� aki az any�m is lehetett volna �s a bronzhaj� ifj�. Viszont a fejemben csengett  Noah minden egyes parancsa.

- V�gezz vele! Gyer�nk! Csin�ld!

     Clarissa felsikoltott, mert valaki a leveg�be emelte �s megfesz�tette a test�t. Majd egyetlen, k�nnyed mozdulattal, az a valaki kidobta az ablakon. M�g hallottam, ahogy azt ki�ltja:

- K�zdj!

     Magamra n�ztem.

      Az ablakn�l �lltam. Figyeltem, ahogy a l�ny teste pihetollk�nt zuhan a f�ldre, egyenesen bele a kem�ny betonba. Az aszfalt felrepedt teste zuhan�s�nak k�vetkezt�ben.

- �gyes volt�l. – dics�rt egy h�zelg� hang.

     A fi� keze a v�llaimon nyugodott �s a fejem abban a percben kitisztult.

     �n dobtam le  Clariss�t az emeletr�l. �n sebeztem meg. �n �rultam el.

- �  ne! – ki�ltottam �s rohanni akartam lefel�, hogy seg�tsek neki.

     Noah visszatartott. Er�sen szor�totta a csukl�mat �s r�m nevetett.

- Ugye nem akarsz ut�na menni? A feladatot az, hogy meg�ld, nem pedig, hogy megmentsd!

- Fogd be! – ki�ltottam �s kezeimet a f�lemre tapasztottam, hogy �gy tomp�tsam szavai hat�s�t.

- Alice, ejnye. Te m�r az eny�m vagy!  - mondta.

- Nem vagyok senki tulajdona! F�leg nem a ti�d! Te undor�t� sz�rnyeteg! Gy�l�llek!

     Akkor m�r �reztem, hogy gy�ztem. Megt�rt�nt, amit Clarissa mondott. Csak elsz�nts�g dolga volt az eg�sz.

     Szembefordultam a v�r�s haj� fi�val �s teljes er�mb�l gyomorsz�jon r�gtam. Miel�tt nekirep�lt volna a falnak, ut�na kaptam  m�g a leveg�ben, �s nekivertem a padl�nak.

- Neee! –  ki�ltotta r�m�lten. – Ez nem lehet igaz!

     Egy hangos reccsen�s k�s�ret�ben, az emelet megadta mag�t �s sz�pen lassan �sszeomlott a talpunk alatt, mint egy k�rtyav�r. A leveg�ben voltunk mindketten teljes egy percig, majd a f�ld�n landoltunk.

     �n a talpamon �s k�nnyed�n. Noah a fenek�n �s zih�lva. Azt�n a fejem fel� n�ztem. Omlott r�nk a vakolat, a cser�p, gerend�k sz�zai. Kezeimet �szt�n�sen a fejem f�l� emeltem, �m ekkor megl�ttam Clariss�t. Elgy�t�rt volt �s f�lt. Hat�rozottan f�lt.

     Sz�lsebesen magamhoz h�ztam a kez�t �s mindkett�nket kir�ntottam a t�rmel�klavina al�l.

- Huh. –  motyogtam. – J�l vagy?

- Igen. –  mondta, �s a hangja most m�r nem arra utalt, hogy f�lne. Ink�bb boldog volt.  – Megmentett�l. K�sz�n�m.  – h�l�lkodott.

     Hiszt�rikusan megr�ztam a fejem.

- Megmentettelek? Ugyan mit�l? �gy sem haltunk volna meg. �s azt se feledd, hogy el�tte kihaj�tottalak k�t emelte m�lys�gbe.

     A l�ny r�m vigyorgott.

- Te nem haragszol?  - k�rdeztem d�bbenten.

- Egy cseppet sem. Kit�n�en viselkedt�l. V�gre siker�lt ellen�llnod Noah k�pess�g�nek. Gratul�lok!

- K�szike. – nevettem - De az�rt te sem volt�l kutya. Az a harap�s? Honnan j�tt az �tlet?

- Hmm. Tudod a v�mp�rokt�l. – mondta ironikus hangon.

- T�nyleg. – j�tszottam a l�k�ttet – Erre, hogy nem gondoltam?!

     Nevett�nk.

     Majd fel�lltunk �s leporoltuk magunkat.

     A t�rmel�k al�l ekkor Noah ugrott el�. Roppant elsz�ntnak t�nt.

- Most v�gzek veletek! Elegem van m�r a kisl�nyos �sszefog�sotokb�l. Nevets�ges.

     Megindult fel�nk, �s mi teljes harci p�zban v�rtuk. Lekuporodtam �s kezemet h�vogat�an t�rtam fel�:

- Na gyere csak! – �s vicsorogtam.

     M�r  �ppen fel� ugrottam volna, amikor Clarissa lefogott.

- Ne!  - mondta.

- Mi ? – �rthetetlenkedtem.

- Alice te m�g lehetsz j�! Megjavulhatsz! Ne szennyezd be a kezed, egy ilyen mocsok meg�l�s�vel. K�l�nben is, ez az �n harcom! Ennyi j�r neki, a sok szenved�s miatt amit okozott!

     B�lintottam �s lassan h�tr�ltam. �rtettem bar�tn�m reakci�j�t �s igazat adtam neki. Meg h�t a fejemben �jra megjelent a csal�d k�pe,  akik hevesen b�logattak �s �gy t�ntek b�szk�k r�m.

     Clarissa a fiv�re el� ugrott �s �n elfordultam. Dulakod�s hangjait halottam, reccsen�seket, majd egy meglepett ny�g�st.

- Ez biztosan Noah volt. – gondoltam.

- T�zet! – ord�totta Clarissa.

     �n a kezembe vettem a t�rmel�kek k�z�tt tal�lt gyerty�t, majd a k�zelben cs�vez� hajl�ktalanok meghitt kukat�z�be m�rtottam a kan�cot. Gyorsan visszar�ppentem Clarissa- hoz, aki addig falapokkal takarta be Noah test�t.

       Noah hamar l�ngra lobbant.

     Az eg�szb�l szinte semmit sem l�ttam. De hallani is el�g volt. Tudtam, hogy ilyet eg�sz h�tral�v� �letemben m�g hallani sem akarok.

     A t�z lassan m�gly�v� tornyosult, �s a l�ngok nyaldosni kezdt�k a k�nyvt�rb�l megmaradt r�szeket is. Minden a t�z martal�k�v� v�lt.

- �gy j�.  – sz�lt a l�ny rekedt hangon – Legal�bb nem hagyunk nyomokat magunk ut�n.

     N�m�n b�lintottam.

     Nekem a l�ngok azt jelentett�k, hogy itt az ideje elkezdeni az �j, igazi �letemet.

     Lassan megdermedtem �s elestem.

- Mi a baj? Alice mi t�rt�nt? – k�rdezte aggodalmasan Clarissa. �reztem, ahogy felh�z a f�ldr�l.  – Most nincs id� a rosszull�tekre! El kell t�nn�nk innen!

- V�rj m�g egy kicsit. Nem vagyok rosszul. L�tok valamit. Valami j�t.  – mondtam halkan �s �reztem, ahogy a sz�m mosolyra h�z�dik.

     �jra l�ttam �ket.

      Imm�r m�sodszor.

     Ott voltak mind. Jasper megint a kezemet fogta �s nevetett. Azt�n elengedte �s a medveszer�, feketehaj� fi� el� l�pett.

-  Emmett,   - ingatta cselesen a fej�t  -  most csak viccelsz ugye? Lehet, hogy er�s vagy, de nem annyira mint �n.

- Ha ha. –  kacagott j��z�en, de kiss� g�nyosan a sr�c. –  Az lehet, hogy neked is van k�pess�ged haver, de nekem maga az er� a k�pess�gem! �rted m�r?

     Jasper le�lt vele szembe �s felt�rte az ingujj�t. Emmett is ugyan�gy tett.

- Szkander! Most! – ki�ltotta Emmett hangosan.

- Pfff! Gyerekes barmok. – sz�lt ez l�gy hang mellettem.

     Oldalra n�ztem. A sz�ke l�ny karba font k�zzel �llt mellettem �s rosszall�an n�zte a fi�kat.

- Ugyan m�r Rose! – mondta megenyh�lve a nagydarab fi� – Csak j�tszunk. Sz�llj be majd te is!

- Hogy �n?! Ugyan m�r. Kik�rem magamnak! – mondta Rose �s egy sz�ke hajszell� k�s�ret�ben t�vozott.  – Jaj Edward! – mondta unottan, a zongor�n�l gubbaszt� fi�nak  - Nem j�tszan�l v�gre valami m�st?! Kicsit unom m�r Debussy-t �s a t�bbi klasszikust is. Tipikus Cullen vagy.  – morogta �s a szemeit forgatta, amik csak �gy mint a t�bbieknek, aranybarn�k voltak.

- Ha nem tetszik ki lehet f�radni. – v�laszolta Edward f�loldalas mosollyal �s m�g hangosabban r�kezdett.

     Rose t�vozott a szob�b�l.

- Sz�lj�l r�juk Carlisle! Vagy legal�bb te, Esme!  - k�ny�rg�tt menet k�zben a l�ny.

     A zongora mellett ,,apa”  �s ,,anya” �lldog�lt. El�gedettek voltak.

     Valaki pofon v�gott. Azt�n m�g egyszer.

- A�. Na! – ny�gtem csal�dottan – Clarissa �llj m�r le!

- Alice. Sajn�lom, hogy megzavartalak, de sietn�nk kell. Itt van m�r a f�l v�ros!

- J�, j�  megyek.  – mondtam �s fel�lltam.

     Futni kezdt�nk. �t a t�megen. Senki sem vett �szre minket. A  t�z m�g mindig �gett.

- Mit l�tt�l?  -k�rdezte k�v�ncsian.

- A j�v�met. A csal�domat. A Culleneket.  – mondtam el�gedetten �s gyors�tottam.