Tizenharmadik fejezet 

     Futottunk ameddig csak b�rtuk. Am�g �gy nem �rezt�k, hogy  kiker�lt�nk a k�v�ncsi emberek l�t�sz�g�b�l. A v�rost�l nem messze elter�l� s�ks�gon, ahol gy�r bokrok voltak �s egy -  k�t kisz�rad�snak indult fa, meg�lltunk �s sasszemmel figyelt�k, amint a k�nyvt�r porr� �gett.

     Clarissa kiss� zaklatottnak t�nt. Nem tudtam pontosan, hogy mi�rt is. A testv�re hal�la miatt, vagy az�rt, mert tiszt�ban volt vele, hogy � maga v�gzett a fi�val. A v�r�vel. A fiv�r�vel. Aki egykoron fontos volt a sz�m�ra. A csal�dot jelentette neki.

     Elgy�t�rten lekuporodott az egyik bokor t�v�be, �s szem�t m�g mindig a l�ngokon j�ratta. Azok az �jszaka k�zeledt�vel  egy�tt, lassan kihunytak, mert k�zben a v�rosi t�zolt�k is ki�rkeztek a helysz�nre.

     �n is lehuppantam a l�ny mell� �s kezemet a v�llaira tettem.

- Meg�ltem. – mondta �s megborzongott.

- Nem tehett�l m�st.  – sz�ltam b�k�t�en – Gondolj csak bele, ha nem cselekszel, akkor most te �gn�l ott. – mutattam a pisl�kol�s fel�. 

- Ez igaz. – b�lintott – De akkor is a testv�rem volt.

- Te magad mondtad, hogy m�r v�mp�rr� v�l�sa el�tt is el�g �nz� �s kisz�m�thatatlan volt. Miut�n meg �tv�ltozott a helyzet csak rosszabb lett.

     Kezemet a csukl�j�ra tettem, �s szemei el� emeltem a heget, hogy �  is l�ssa, mit tette vele egykoron Noah.

- � vett r�, hogy v�mp�rr� v�ltozz. Megparancsolta, hogy engedd meg neki, hogy megharapjon.  – eml�keztettem megint.

     Clarissa csak b�logatott. Nem �gy t�nt,  mint aki �rti, hogy  mit pr�b�lok megmagyar�zni neki.

- Ne legyen b�ntudatod! – sz�ltam halkan. – Ez a harc, ez a v�gkifejlett m�r r�g�ta �rett. Nagyon j�l tudod.

- Igazad van. Hiszen �ltem m�r m�skor is, de akkor �gy voltam vele, hogy a l�tfenntart�s v�gett. �m most…  - hangja elcsuklott – most eluralkodott rajtam az �vekig tart�, magamba fojtott d�h, szomor�s�g �s csal�dotts�g. �rted? Megbocs�that� b�n ez Alice?  - k�rdezte �s k�ny�r�gve n�zett r�m.

- Szerintem igen. Ha adsz az �n v�lem�nyemre, akkor igen. Ez megbocs�that�. 

- Vajon miel�tt meghaln�k, Isten megbocs�tan� ezt nekem?

     Meglep�dtem a k�rd�s�n, hiszen j�l tudtuk mindketten, hogy halhatatlanok voltunk.

- Ezt nem eg�szen �rtem. – mondtam �szint�n. – Mi nem halunk meg. Soha. �r�kk�  �lni fogunk.

     Clarissa megr�zta a fej�t.

- Nem igaz. Hiszen Noah is v�mp�r volt, most m�gis halott.

- Az m�s. – legyintettem, de  hirtelen elgondolkodtam.

- Ugye, ugye. – ingatta a fej�t – Te is tudod, hogy meghalhatunk ha �gy hozza az �let. Ha szembe ker�l�nk egy n�lunkn�l er�sebb hideggel. Vagy �ppen, akkor is v�g�nk lehet, ha �gy akarjuk.

     Tudatlanul n�ztem k�rbe a s�ks�gon, majd tekintetem  a l�ny arc�ra v�ndorolt. V�g�l felfogtam, hogy hov� akar kilyukadni.

- Ugye nem gondolod komolyan?! – k�rdeztem hiszt�rikus hangon.  – Abban megakad�lyozt�l, hogy meg�ljem Noah-t, de most arra k�rsz, hogy t�ged puszt�tsalak el?!

     Clarissa halv�nyan elmosolyodott.

- L�tom hamar leesett a tantusz. – mondta t�n�dve – De nyugodj meg! Ilyenre sosem k�rn�lek. Bar�tok vagyunk. Nem szeretn�m, ha megtapasztaln�d ezt az eg�szet.

- K�sz�n�m. – mondtam h�l�san, �s t�nyleg az voltam.  – Ilyenre ne is gondolj. Hiszen most m�r szabadok vagyunk. �j �letet kezdhet�nk.

- Te igen. R�d m�r v�rnak. �gy, hogy m�g nem is tudnak r�la. Neked lesz csal�dod a j�v�ben. Lesz szerelmed. De nekem m�r semmim sincs, �s nem is akarom, hogy legyen.

- K�rlek ne mondj ilyet. Hiszen velem j�hetsz Cullen�k - hoz. �k biztosan befogadnak t�ged is.

- Jaj Alice. Ne l�gy ilyen naiv. Te is j�l tudod, hogy a j�v� ebb�l a szempontb�l m�r nem fog v�ltozni.

     Nem sz�ltam.

     Elt�n�dtem.

     Clarissa igazat besz�lt, ak�rmennyire is f�jt bevallanom magamnak. Eddig k�t  l�tom�som volt a csal�ddal, � pedig egyikben sem szerepelt. Megr�ztam magam.

- Hidd el. Neked is van j�v�d.

- Biztosan?  - k�rdezte c�rnav�kony hangon.  – L�ttad m�r a j�v�met egyszer is? �gy igaz�n.

- Nem. – sz�ltam �szint�n.

- Na l�tod. De ez �gy van j�l. Nem akarok magamnak j�v�t. Semmit sem akarok m�r.

- Ne mondj ilyeneket. Te vagy a legjobb bar�tom.

- Nekem meg te. – mondta �s r�m nevetett, de ez nem volt �szinte nevet�s, l�ttam a szem�ben a f�jdalmat – B�r most, hogy belegondolok… - elharapta a mondatot.

- Mi az? – k�rdeztem rem�nykedve.

- M�giscsak szeretn�k valamit.

- Halljam. Mi az? Megoldjuk b�rmi is legyen az.

     �vatosan n�zett r�m, �s �n r�gt�n r�j�ttem, hogy elhamarkodott kijelent�st tettem. Nem tudhattam, hogy  mit fog k�rni t�lem. Tal�n m�gis azt, hogy v�gezzek vele?  - gondoltam cs�ggedten.

- Szeretn�m l�tni a sz�leimet.

     Mosolyogtam. Ez pomp�s �tlet volt. A legjobb, amit valaha hallottam t�le.

- Nem vagy szomjas? –  k�rdeztem.

     A fej�t r�zta.

- �s te?.

- Egy cseppet sem.   – mondtam b�szk�n.

     Fel�lltam �s megint mosolyogtam.

- Akkor indulhatunk. Mutasd az utat. – sz�ltam, �s � is boldogan felpattant mell�m.

- Kelet fel�. A foly�  partj�n.

     M�ris elindultunk.  

*** 

  Kora reggel �rt�nk Meridian- ba.  A Hold m�g nem teljesen t�nt el az �gr�l, �gy h�t szabadon k�sz�lhattunk a kisv�ros utc�in. Ahhoz k�pest, hogy m�g csak hajnalodott az emberek m�r itt- ott ny�zs�gtek. Voltak akik kert�szked�sbe kezdtek, m�sok az utc�t s�pr�gett�k. A v�ros lak�i id�nk�nt odakurjantottak egy – egy: - J� reggelt szomsz�d.

-ot, vagy �ppen egy: Hogy van ma reggel? – t.

     Nagyon boldognak t�ntek �s b�k�snek. Irigyeltem �ket. B�r �n is ilyen nyugodtan j�rhatn�k, egyszer k�z�tt�k, �s m�g k�sz�nhetn�k is nekik. Ak�r m�g ember bar�taim is lehetn�nek valamikor.   T�voli �lomnak t�nt, de a Cullenekre gondolva lehets�gesnek.

- Milyen a h�zatok? Eml�kszel m�g r�?  - k�rdeztem buzg�n.

- Persze, hogy eml�kszem. – korholt Clarissa. 

- Bocsi. – mondtam �gyetlen�l  – Mi van ha elk�lt�ztek?

- Tudom, hogy nem. Itt vannak. �rzem az illatukat.

     A l�ny megk�sz�r�lte a tork�t. Azon gondolkodtam vajon k�s�rt�sbe esett –e vagy sem. Rem�ltem, hogy nem.

     Azt�n egyszer csak megtorpant, egy  alacsony faker�t�ssel szeg�lyezett, emeletes h�z el�tt, ami a k�k �s a feh�r sz�neiben pomp�zott. A h�ta m�g�tt, hatalmas kert ter�lt el. Benne a legk�l�nb�z�bb gy�m�lcsf�kkal �s egy hatalmas juharral.

- Ez az.  –suttogta Clarissa nagyon halkan.

- Igaz�n sz�p �s  �zl�ses. – mondtam b�tor�t�an.  – Bek�sz�nsz? – k�rdeztem.

- Meg�r�lt�l? H�sz �v telt el. Mit sz�ln�nak a sz�leim, ha be�ll�tan�k hozz�juk h�sz �v ut�n, r�ad�sul, �gy hogy semmit sem v�ltoztam.

- Akkor meg mi�rt j�tt�nk? Azt hittem enn�l b�trabb vagy. – incselkedtem bar�tn�mmal, de r�gt�n meg�rtettem, hogy igaza van.

- Csak l�tni akarom �ket. T�volb�l.

- Itthon vannak?

- Igen. N�zd. – mutatott a l�ny az egyik ablakra, ami �ppen most ny�lt ki.

     Egy id�s,  hossz�, �sz�l� haj� n� �llt az ablakban. Szem�t v�gigj�rtatta az utc�n, majd fels�hajtott �s tov�bbment, hogy kinyissa a marad�k k�t ablakot is.

- Az ott az �desany�m volt. Brenda.

- Igaz�n sz�p asszony. –  b�koltam.

- Vajon mi�rt szell�ztet a szob�nkban? – tanakodott hangosan Clarissa.

- Tess�k? – k�rdeztem.

- Az el�bb az � szobaablakukat nyitotta ki, de most  - mutatott, a k�z�ps� ablakra, majd kis id� eltelt�vel a bal oldalira  - a mi�nket. A k�z�ps� volt Noah szob�ja. A bal oldali az eny�m.

     Clarissa szeme elhom�lyosult �s �n  h�tr�bb l�ptem t�le. Hagytam hadd j�rj�k �t a sz�p, de m�gis f�jdalmas eml�kek.

     Ekkor egy postal�d�nak �tk�ztem. J� hangosat koppant, �s a levelesl�da let�rt a cs�r�l, amihez eddig odavolt fogatva. El�g hangos volt. Pr�b�ltam elterelni a fel�m fordul� k�v�ncsi tekinteteket. Zavartan integettem, �s megpr�b�ltam visszatenni a l�d�t a hely�re.

- Hagyja csak kisasszony. – sz�l�tott meg egy id�s �r. Szerintem �gy hatvan�t �v k�r�li lehetett. Kert�szked�shez haszn�latba vett ruh�t viselt. Fej�n sv�jci sapka fityegett. Kez�ben egy �s� volt.

- Eln�z�st k�rek. Nem akartam. – szabadkoztam fesz�lten.

     F�ltem, hogy mit csin�l ha k�zelebbr�l r�m n�z. De r�j�ttem, hogy a szemeim, most s�t�tbarn�k lehetnek, �gy annyira nem agg�dtam. �reztem  a  f�lledt leveg�ben v�r�nek illat�t, de legnagyobb meglepet�semre cseppet sem v�gytam arra. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam.

- Nem t�rt�nt semmi. – folytatta megkezdett besz�lget�s�nket az �reg�r.  – M�r �gy is leakartam cser�lni. Rozsd�s volt m�r.

- Akkor sem akartam.  – szabadkoztam.

- Hiszen maga olyan t�r�keny. – n�zett v�gig rajtam – Nem hinn�m, hogy �nnek k�sz�nhet�en t�rt kett�.

     Nevettem.

     Halkan, dallamosan.

     A b�csi szemei kit�gultak �s elragadtatva n�zett r�m.

- Sz�val �n �s a m�sik h�lgy ismerik a Morgen csal�dot?  -k�rdezte hirtelen.

     H�tra fordultam �s azonnal kapcsoltam.

     Clarissa m�g mindig a h�zat n�zte, mozdulatlanul.  Id�k�zben a kertben megjelent egy f�rfi, aki nagyon eml�keztetett Noah –ra.

- Nos mi csak a h�zukat csod�ljuk. – mondtam visszafordulva �jdons�lt rajong�mhoz.

- Megvehetik ha akarj�k. Morgen�k h�rom nap m�lva �gy is elk�lt�znek.

- T�nyleg? Mi�rt?

- A gyerekeik miatt. Volt egy l�nyuk, meg egy fiuk, de azok, �gy h�sz �ve nyomtalanul elt�ntek. Az asszony, az�ta is minden nap kit�rja a gyerekek szob�j�nak az ablak�t, �s eg�sz nap nyitva is hagyja azokat. M�g t�len is. Rem�li, hogy legal�bb valamelyik visszaj�n a kett� k�z�l. Persze az lenne a legjobb ha mindketten visszaj�nn�nek.  – tette hozz� kis id� m�lva a b�csi, l�tv�n, hogy gyanakodva  felh�ztam a szem�ld�k�m.

- Szeg�nyek. Nem tudtak belet�r�dni.–  hangomban f�jdalom csend�lt.

- Bizony nem. �n is sajn�lom �ket. Rendes kis lurk�k voltak, na de kimondom amit gondolok a fi� az nem volt �ppen valami angyal. Mindig is szeretett parancsolgatni. De a kisl�ny – szem�t hirtelen Clarissa - ra emelte, �s �n gyorsan eltakartam a m�g mindig t�tott sz�jjal b�mul� l�nyt – az egy t�nem�ny volt. A l�gynek se �rtott volna.

- �rtem. – mondtam csendesen.

- Nos viszont l�t�sra h�lgyem. Majd m�g tal�lkozunk ha net�n megvesztik a h�zat. – emelte kalapj�t az �reg, �s k�zben elindult a h�za fel�.

- Minden j�t.  – mondtam �s elindultam bar�tom ir�ny�ba.

- Hallottad? – k�rdeztem t�le.

- Minden sz�t. – hangja remegett – Istenem annyira sajn�lom �ket. Hogyan seg�thetn�k nekik?

- Nos t�madt egy kit�n�  �tletem. – mondtam �s Clarissa rem�nykedve n�zett r�m.  – Mi lenne, ha a sz�leid kapn�nak egy levelet a l�nyukt�l aki le�rja benne, hogy � �s a b�tyja is j�l vannak, meg hasonl� sz�p dolgok.

- Szerinted elhinn�k? –  k�rdezte k�tkedve.

- Megismerik a k�z�r�sodat?

- Igen. Rem�lem.

- Akkor biztosan. –  mondtam b�tor�tva.

     A d�lel�tt nagy r�sze azzal telt el, hogy Clarissa �s �n elb�jtunk a v�ros parkj�ban �s levelek t�mkeleg�b�l v�lasztottuk ki azt a bizonyos eggyet.

- K�sz. – sz�lalt meg v�g�l, �gy f�l �r�s, n�ma k�rm�l�s ut�n.

- Akkor vigy�k el a h�zhoz.

- Ok�. 

     Visszament�nk.

     Belop�ztunk a kertbe �s Clarissa level�t letette a juharfa �rny�k�ban megh�z�d� hint�ra.

- Any�m �s �n, szinte minden vas�rnap d�lut�nunkat itt t�lt�tt�k. – sz�lt el�rz�keny�lten.

- Akkor ez a lehet� legjobb hely. – �rtettem egyet.

- Menj�nk. – mondta v�g�l.

- Nem is v�rjuk, meg hogy mit sz�lnak hozz�?  - k�rdeztem csal�dottan.

- Nem akarom l�tni. Akkor m�g jobban f�jna. Ink�bb mond meg te.

- �gy �rted tekintsek a j�v�j�kbe?

- Pontosan.

- De ilyet m�g sosem csin�ltam. A l�tom�sok eddig magukt�l j�ttek. Nem �n h�vtam el� �ket.

- Egyszer mindent el kell kezdeni.  – mondta.

- Egy pr�b�t meg�r.

     Szemeimet a lev�lre szegeztem �s koncentr�ltam. Nagyon er�sen. Szinte m�r f�jt.

       �s akkor k�d borult az udvarra. Brenda �s a f�rje k�nny �ztatta arccal olvast�k Clarissa level�t. Mindketten �r�m�kben s�rtak.

- �lnek Harold! – mondta a n� – J�l vannak. Mind a ketten. Noah, tan�r lett egy eur�pai f�iskol�n, Clarissa  pedig f�rjhez ment.

- Jaj Brenda. Az im�ink meghallgat�st nyertek. – mondta a f�rfi �s meg�lelte a feles�g�t. - Mikor j�nnek haza?  - k�rdezte a n�t, �s a levelet p�szt�zta.

- Soha. – suttogta Brenda.

- De h�t mi�rt?

- Clarissa azt �rja, hogy el�g szeg�nyesen �lnek, n�ha napr�l – napra. Dr�ga lenne hazautazniuk. Meg h�t boldogok. Ez a l�nyeg nem? – k�rdezte a n� kiss� tan�cstalanul.

- Igazad van dr�g�m. Mit �r m�g?

- Rengeteg mindent. Hogy mi�rt mentek el, �s hogy sajn�lj�k, de �gy v�lt�k nem ragadhatnak itt. Azt is �rja, hogy, soha ne k�lt�zz�nk el innen, mert egyszer tal�n m�g visszaj�nnek megn�zni a h�zat �s minket is. M�g ha csak t�volb�l is.

- �.  – kurjantott Harold – Akkor maradunk bizony. J� �let�k lett. Ez a l�nyeg.

- Ez �letem legszebb napja. – s�rta Brenda.

     A k�p elhalv�nyult, majd elt�nt. �jra Clarissa mellett �lltam. V�rakoz�an n�zett r�m.

- Nos?

- Siker�lt. Nagyon boldogok lesznek.  – nevettem, de legsz�vesebben �n is s�rtam volna – De mi�rt �rtad nekik, hogy m�g b�rmikor visszaj�hettek. Ez hi� rem�nyt kelt benn�k.

- Nem akartam. Tudom rossz �tlet, volt, de akkor is jobb, mint ha azt hiszik, hogy meghaltunk. Vagy ha tudn�k az igazat.

- Most mi lesz? – k�rdeztem.

     Clarissa megcs�kolta a levelet, k�rben�zett a kertben, a h�zon �s �tsiklott a ker�t�shez.

- Megy�nk. Ki- ki a maga �tj�n.

- De… - ellenkeztem.

- Semmi de. Isten veled Alice. – mondta �s gyorsan �t�lelt – Keresd meg a Cullen csal�dot �s kezdj �j �letet. L�gy boldog. Meg�rdemled.

- �s veled mi lesz?

- Azt hiszem r�j�ssz majd amikor, elj�n az ideje.

     Clarissa integetett  �s elt�nt a ker�t�s m�g�tt. Gyorsan ut�na futottam, �s felm�sztam, hogy l�thassam legjobb bar�tn�met.

- Ugye majd megkeresel, ha sz�ks�g�t �rzed? –ki�ltottam ut�na.

- Persze. M�g tal�lkozunk.   –hadarta  - Ne agg�dj. K�sz�n�k mindent. Isten veled. Kitart�s. Sose feledd: Csak elt�k�lts�g k�rd�se az eg�sz! – suttogta.

- Tudom. – mondtam, �s a szemeimet d�rzs�ltem. S�rni akartam, csak nem tudtam.

     Mire eggyet pislogtam Clarissa m�r k�dd� v�lt.

     Hirtelen megt�ntorodtam, �s egy �jabb l�tom�s vett er�t rajtam.

       �t l�ttam. K�t m�sik v�mp�r gy�r�j�ben. Clarissa a l�buk el�tt t�rdelt. K�ny�rg�tt nekik.

- K�rlek! V�gezzetek velem! Nincs mi�rt �lnem. Nektek �gy is mindegy, hiszen  nom�dok vagytok. Egy bajjal kevesebb, ha itt, �s most meg�lt�k.

- Rendben. K�m�letesek lesz�nk .- �g�rte egy sz�momra ismeretlen, barnahaj� f�rfi. A mellette �ll� r�vid, feketehaj� n� felemelte a kez�t.

- M�g meggondolhatod magad, �s csatlakozhatsz hozz�nk.

- Ink�bb nem. – sz�lt Clarissa. – Uram bocs�ss meg!  - tette hozz� elkeseredetten.

     A sz�m n�ma sikolyra ny�lt �s megint a jelenben tal�ltam magam. F�leimmel m�g hallottam bar�tom t�volod�, rohan� hangj�t. Most m�g �letben volt, de mindketten tudtuk, hogy hamarosan m�r nem �gy lesz.

- Azt �g�rted, hogy m�g tal�lkozunk. – suttogtam r�m�lten - Hazudt�l.  – mondtam szomor�an.

     �m magamnak be kellett vallanom, hogy a lelkem legm�ly�n, mindig is tiszt�ban voltam vele, hogy Clarissa arra k�sz�l, hogy meg�lesse mag�t m�s v�mp�rokkal.

- Viszl�t. �r�kre. – mondtam �s elindultam kifel� a v�rosb�l.

�jra egyed�l voltam, de szent�l hittem benne, hogy ez m�r nem fog sok�ig tartani. Jasper, �s a Cullen csal�d csak r�m v�rt.