Seth bement a Cullen ház egyik fürdőszobájába és beállt a zuhany alá. A langyos zuhany ellazította egy kicsit, már azt sem tudta, hogy mióta állt ott bent, amikor végül úgy határozott, hogy most már biztos ideje lenne, hogy kijöjjön, mivel elég illetlen dolog, hogy Edward meghívta vendégségbe magukhoz, ő pedig elfoglalja a fürdőszobát. Megtörölközött és átment Edward régi szobájába, hogy felöltözzön. Az ágyon, ahogy Edward ígérte tiszta ruhák vártak rá. Gyorsan felöltözött és lesietett a konyhába, hogy megkeresse Edwardot, de nem talált senkit a házban. A konyhaasztalon volt egy tálca szendvics, egy üveg üdítő, és egy üzenet. Gyorsan felvette az üzenetet, és olvasni kezdte. 

Seth,

Elnézést kérek, de egy kis időre el kellett mennem, néhány órán belül visszaérek, addig is, kérlek, érezd otthon magad. Tudod, hogy családtagnak számítasz. Ha kevés lenne a szendvics, vagy az üdítő a hűtőszekrény tele van, vegyél ki belőle bármit. A távirányítók a nappaliban vannak a szekrényben,

Edward

Miután Seth elolvasta az üzenetet halványan elmosolyodott, és magához vette a tálcát és az üdítőt, majd leült a tv elé és kapcsolgatni kezdett, végül megállapodott egy sportcsatornán, ahol éppen egy régi baseball meccset vetítettek. Miután megette a szendvicseket a tálcát gyorsan kivitte a konyhába, aztán pedig visszaült meccset nézni. Már késő estére járt, amikor meghallotta, hogy az autó beállt a garázsba. Lekapcsolta a tv-t és várta, hogy Edward belépjen az ajtón. Nem is kellett sokáig várnia, mert néhány pillanattal később már nyílt is az ajtó és Edward széles mosollyal közeledett felé.

• Jobban vagy, Seth? – kérdezte azonnal.
• Egy kicsit. Köszönök mindent – mosolyodott el Seth is. – Jól esett ez a kis nyugalom, de nem akarok a terhedre lenni. Bella és Nessie már biztosan nagyon várnak – mondta Seth. – Azt hiszem, hogy én most megyek.
• Várj egy kicsit. Hová mész? – kérdezte Edward.
• Még nem tudom. Azt hiszem, hogy még nem akarok visszamenni a törzshöz – sóhajtott Seth.
• Én is így gondoltam – vigyorodott el Edward. – Van megoldás. Ráadásul szerintem remek a terv, amit kieszeltem.
• Terv? Miféle terv? Nem értelek – mondta Seth döbbenten.
• Nos, ha jól értettelek még nem vagy biztos abban sem, hogy elveszed azt a lányt a törzs érdekében és abban sem, hogy nem veszed el – kezdte Edward.
• Igen, ezt jól értetted. Nem akarok kényszerházasságot, de a törzsemet sem akarom cserbenhagyni. Nehéz ügy – bólintott Seth.
• Van egy ötletem, hogy segítsek neked – vigyorgott Edward.
• Oh, ez jól hangzik. Hallgatlak – lepődött meg Seth.
• Szóval el fogunk tűntetni téged erre a kicsit kevesebb, mint két hónapra, és ha úgy döntesz, hogy megteszed, akkor még esküvő előtt előkerülsz, ha viszont úgy döntesz, hogy nem akarod magad feláldozni a törzsért, akkor nem jössz vissza, hanem éled az életed – magyarázta Edward.
• Ezt meg mégis, hogy a csodába gondoltad? – esett le a fiú álla.
• Gyere, üljünk le egy kicsit, és miközben vacsorázol, mindent elmondok – mutatott Edward az ebédlőasztal felé és meglengetett egy hatalmas szatyrot a kezében.
• Rendben – mosolyodott el Seth. – Tudod, még pár nap veled és kövér farkas leszek.
• Oh, bocsánat. Bella is mindig panaszkodott, amikor még ember volt, hogy túl akarjuk etetni – vigyorodott el Edward.
• Semmi baj, azt hiszem, hogy könnyedén megbirkózom ezzel az adaggal, hiszen állandóan eszek. Bár azt nem csodálom, hogy Bella úgy érezte, hogy túletetitek, hogyha ilyen méretű ételekkel teli szatyrokat lengettél az orra előtt – nevetett fel Seth. – Csak, mert nekem úgy rémlik, hogy egy galamb is többet tudott enni, mint Bella.
• Mondasz valamit. Egy ilyen szatyor általában neki és az apjának is elég volt két napig – nevetett fel Edward is.
• Szóval, akkor üljünk le és meséld el, hogy mit találtál ki, mert nagyon kíváncsivá tettél – kérte Seth.
• Rendben – mondta Edward és leült az asztalhoz, majd Seth is leült vele szemben és falatozni kezdett.
• Azt mondtad, hogy van egy terved és, hogy el fogsz engem tüntetni. Mégis, hogy gondoltad ezt pontosan? – kérdezte Seth kíváncsian.
• Szóval a tervem a következő – kezdte Edward. – Arra gondoltam, hogy erre a két hónapra eltűnsz a világ elől, senki nem fogja tudni, hogy hol vagy pontosan még én sem, mert ha Bella esetleg Jacob oldalára áll Nessie-vel együtt, ami elég valószínű, akkor biztosan meglennének a lányok módszerei, hogy kiszedjék belőlem a válaszokat, de így, hogy én sem fogom pontosan tudni, ezért nem is tudják kiszedni belőlem – mondta Edward mosolyogva.
• Eddig világos, de mégis hova tűnhetnék el két hónapra úgy, hogy a törzs ne találjon rám? Azért nem olyan nehéz megtalálni egy farkast – mondta Seth kissé szomorúan.
• Állj meg egy percre, te nem csak farkas vagy. Ezt tisztázzuk. Te első sorban Seth Clearwater vagy a legtisztább lélek a törzsben, egy ember, aki megérdemli, hogy boldog legyen, és másodsorban pedig a törzs egyik védelmezője. Tudom, hogy az van beléd nevelve, hogy farkas vagy, és a lelked nagyobbik fele valóban harcos is, de ne hanyagold el az emberi részedet sem. Tudod, én is elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem csak egy szörnyeteg vagyok, és nem jár nekem boldogság. Így éltem több mint kilencven évig. Aztán jött Bella és megmutatta, hogy sokkal több van bennem, mint hittem. Úgyhogy kérlek, ameddig távol leszel, próbálj meg csak Seth lenni, legalább egy kis időre. Próbáld ki, hogy milyen, hogyha szabad vagy, és nincsenek kötelezettségeid – kérte Edward.
• Rendben, megpróbálom, de nem ígérem, hogy el tudom magam annyira engedni. Mindig is kötöttségek között éltem – magyarázta Seth.
• Ezzel tisztában vagyok, de szerintem néhány nap ott ahová majd mész és fel fogsz oldódni – vigyorodott el Edward mindentudóan.
• Edward, hova akarsz küldeni? Remélem nem valami züllött helyre – döbbent meg Seth.
• Nézőpont kérdése. Úgy gondoltam, hogy fiatalok közé küldelek. Itt az ideje, hogy megtud, hogy milyenek a napjaink fiataljai kötöttségek nélkül – mondta Edward határozottan.
• Még mindig nem értelek – nézett rá Seth éretlenül.
• Irány az egyetem! – kurjantott Edward.
• Egyetem? Mi? Megőrültél? Én nem jelentkeztem sehova – nézett Edwardra riadtan a fiú és felpattant az asztaltól.
• Hé, nyugalom. Tudom, hogy nem jelentkeztél eredetileg, de a számítógépes rendszereik ezeknek, az intézményeknek elképesztően manipulálhatóak. Szóval mégiscsak bent vagy – vigyorgott rá újból Edward.
• Te tényleg megőrültél – ült vissza Seth a székére.
• Ugyan már. Hol máshol ismerkedhetnél meg jobban a korosztályoddal, mint az egyetemen – mondta Edward határozottan. – Ne izgulj, nem olyan nehéz, mint hiszed. Kérlek, csak tégy egy próbát, ha nem tetszik, akkor nem kell bejárnod az órákra. Senki sem fog ellenőrizni. Ha viszont megszereted, akkor járj be nyugodtan, már a tandíjad is rendezve van.
• Akkor mégis, hogy fogjuk elérni, hogy ne tudd, hogy hol vagyok? Hiszen te fizetted be a tandíjamat, amit még nem tudom, hogy hogyan fogok neked visszafizetni – mondta Seth kissé feldúltan.
• Hát, igazság szerint… - kezdett bele Edward. – Ígérd meg, hogy nem fogsz kiborulni – kérte Edward.
• Azt hiszem, hogy ennél jobban már nem tudok kiborulni, úgyhogy ne kímélj – mondta a fiú határozottan.
• Szóval igazság szerint több egyetemre nyertél felvételt – kezdte somolyogva. – Így én sem fogom tudni, hogy melyiken vagy és nem tudlak elárulni egy gyenge pillanatomban, hogyha a lányok rám szállnának.
• Oké, tévedtem – kapkodta a levegőt Seth. – Ki tudsz borítani még ennél is jobban.
• Nyugi, Seth. Csak vegyél pár mély levegőt. Hidd el ez egy nagyszerű megoldás – bizonygatta Edward. – A pénzzel most ne törődj, kérlek. Nekem ez az összeg meg sem kottyant. Tudod a nővéremnek mindig biztos tippje van a tőzsdén – próbálta megnyugtatni a fiút.
• Csodás. Az sem hátrány, hogy az apád pedig orvos. Azt hiszem, most kérek egy nyugtatót, vagy a következő néhány napot farkasként kell eltöltenem – zihálta Seth.
• Jól van, nyugi, mindjárt hozok neked egy tablettát – mondta Edward és néhány másodperccel később már nyugtatóval és egy pohár vízzel állt a fiú előtt.
• Köszi – mondta Seth és bevette a tablettát.

Néhány percig mindketten csendben ültek, arra várva, hogy hasson a nyugtató, és Seth egy kicsit lehiggadjon. Aztán Seth hirtelen ránézett Edwardra, majd megszólalt.

• Oké, most már jól vagyok. Kérlek, folytasd – mondta Seth.
• Szóval a lényeg, hogy arra az egyetemre utazol, amelyikre csak akarsz, és így én sem fogom tudni pontosan, hogy hol vagy.
• Hány egyetemre tettél be? – kérdezte Seth félve.

Edward nem válaszolt csak felmutatta a kezét és kitárta rajta öt ujját.

• Jézusom. Befizetted a tandíjat öt egyetemre? – kiáltott fel Seth.
• Tudtam, hogy ki fogsz borulni – motyogta Edward maga elé. – Sajnálom, én jót akartam – mondta lehajtott fejjel.
• Nem, Edward ne értsd félre, ez egy remek terv. Én csak még le vagyok döbbenve, hogy ennyi mindent tettél értem ilyen rövid idő alatt, és én nem tudom ezt hogyan meghálálni neked.
• Csak próbáld meg magad jól érezni egy kicsit valamelyik egyetemen. Élj egy kicsit, és ha úgy döntesz, hogy visszajössz, akkor mindenben támogatni foglak. Hozzánk mindig jöhetsz. Farkas éned ellenére te vagy a legjobb barátom, soha nem érzékeltetted velem, hogy szörnyetegnek tartasz – mondta Edward.
• Köszönöm – mondta Seth hálásan. – Én is nagyon jó barátomnak tartalak. Szóval, mikor kell indulnom?
• Igazából hajnalban indulnak a gépek, és bármelyikre felszállhatsz.
• Tehát már repülőjegyem is van? – kérdezte Seth és megcsóválta a fejét.
• Igen, már megvettem mindegyik gépre a jegyet, becsomagoltam neked némi ruhát, a táskába tettem egy kis költőpénzt, és megvannak az új papírjaid is. Főleg utóbbi miatt jöttem ilyen későn.

Seth erre már nem tudott mit mondani, csak hápogott.

• Hé, Seth nyugi. Esküszöm, hogy most már mindent tudsz – nézett Edward barátjára aggódó tekintettel.
• Jól vagyok, csak sokkot kaptam – nyögte Seth. – Mostantól hogy hívnak?
• A új neved Seth O’Neil. A keresztneved nem akartam megváltoztatni, elég ha a vezetékneved más – mondta Edward.

Seth csak bólintott, majd hatalmasat ásított.

• Ne haragudj, de nehéz napom volt – kért elnézést Seth.
• Semmi baj. Foglald el a szobámat. Szólok, ha indulnunk kell.
• Rendben. Köszönök mindent, Edward. Jó éjszakát.
• Neked is, Seth.

Seth álmosan támolygott fel Edward régi szobájába, és ahogy letette a fejét a párnára már aludt is, hogy néhány órával később elinduljon és felfedezze a Forkson kívüli életet.